“…soha nem szoktam visszanézni magam a televízióban, mert mindig találok valamit, amit lehetett volna jobban is csinálni. Persze nem mondom, hogy mások véleménye nem számít. Fiatalkoromban kétszer kaptam Jászai Mari-díjat, aztán Kossuth-, Kiváló, Érdemes, Halhatatlan, Nemzet Színésze. Talán annyira mégsem voltam rossz. – A sok díj közül melyiknek örült a legjobban? – Az első elismerésnek, a Farkas–Ratkó-díjnak, amelyet 1954-ben kaptam a Nemzeti Színházban titkos szavazással. A színház akkori nagyjai, művészóriások döntöttek úgy, hogy nekem adják a Nemzeti legtehetségesebb fiataljának járó díjat. Ez hatalmas elismerés volt. Ennek az emlékére alapítottam meg tizenöt éve a Máthé Erzsi-díjat. A Katona József Színházban a társulat minden évben megszavazza a színházi záróülésen, ki volt az év legjobb alakítást nyújtó művésze. Egy másik alapítványomnak köszönhetően pedig a Színművészeti Egyetem két végzős fiatalja – 2006 óta minden évben – kap 150- 150 ezer forintot.” a teljes interjú itt olvasható.