Microsoft Office 365 Hallgatói Neptun Oktatói Neptun

Kukurikú ifiúr – bemutató november 14-én

foto

November 14-én mutatják be a Színház- és Filmművészeti Egyetem végzős bábszínész hallgatói Sean O’Casey Magyarországon még soha nem játszott, Kukurikú ifiúr című színdarabját Gothár Péter rendezésében.

O’Casey 1949-ben íródott művében, melyben a komédia, a dráma, a szatíra és a sajátos ír mítoszvilág elemei keverednek, az ír katolikus egyház bigott és életellenes puritanizmusát veszi célba. Központi alakja Loreleen, egy Angliából hazatért fiatal lány, aki szabadelvűségével, nyitottságával, felvilágosult gondolkodásával megbotránkoztatja és megosztja a békés ír falucska, Nyadnanave lakóit. Az ő, pontosabban az elnyomás elleni harcot és a szabadságot szimbolizáló megfelelője az a démoni kakas, mely váratlanul megjelenik a település plébániáján, arra kényszerítve az ott élőket, hogy szembenézzenek önmagukkal és döntéseket hozzanak az életükről. A metaforákban dús szöveget Gothár Péter végletekig dúsított, gazdag színházi eszközökkel teszi még árnyaltabbá és szimbolikusabbá.

Az előadás egyik főszerepét, Michael Marthraun, tőzegláp tulajdonost, Loreleen apját Horváth Márk játssza, aki úgy látja, hogy az általa megformált karakter „egy nagyon különös, furmányos parasztember. Mintha keverednének benne A fösvény, a Tartuffe és A képzelt beteg főszereplői: kicsit álszent, elképesztően zsugori és állandóan a szívinfarktus kerülgeti, különösen, ha pénzről, nőkről vagy a lányáról van szó.”

A szereplők könnyedén oszthatók két csoportra annak alapján, hogy viszonyulnak Loreleenhez vagyis a „kakashoz”, ami a szabadság mellett egyben a szexualitást is képviseli (a szlengben a szó a péniszt jelenti). Míg a férfiak többsége elutasítja, a nők elfogadóbbak – O’Casey szerint ők azok, akikben az élet igenlése és a szabadság iránti vágy erősebben dominál. „A kakas mindig akkor jelenik meg, mint egy furcsa jelenség, amikor a főszereplő férfiak (Michael, a földbirtokos, Mahan, a matróz – aki csiki-csuki játszmát játszik, mert kicsit simul a katolikus egyházhoz és kicsit Loreleenhez –, és Polikar atya – aki kezében tartja az egész falu irányítását) megtagadnak, vagy épp letagadnak dolgokat: minden maradjon a régiben, a nőknek otthon a helyük, stb.” –mondja Márk.

Gothár Péter rendezése miközben megmarad az ír gesztusrendszernél, az ír lobogónál, az ír whiskynél, az ír mentalitásnál, mégis kicsit ide, hozzánk is szól: amikor például a közösségnek nem tetsző könyveket kidobálják, elhangzik Esterházy Péter és Parti Nagy Lajos neve is Voltaire és Nietzsche társaságában. Az előadást át- meg átszövik komédiai elemek, sok a kifejezetten bohóc jelenet. „A tanár úr azt szeretné, hogy ezek a nagyon szélsőséges jelenetek és elrajzolt karakterek egyszer csak lecsupaszodnának és a végére csak egy letisztult szövegmondás és egyszerű, hús-vér emberek maradnának.” Rengeteg kellék és zörej „dúsítja” az amúgy is gazdag képi megjelenést. Márk szerint a legbizarrabb kellék egy kasza, amit egy mozdulattal ki lehet egyenesíteni, de a takarásban zörejezni is fognak: papírt zörgetnek, kukoricát szórnak a színpad mögött elhelyezett mikrofonba. A tér egyébként Gothár Péter és Horváth Márk közös gondolkodásának eredményeként születik meg és gazdagszik napról napra. „Ma is csináltam egy kerítést, de nem ilyenre gondolt a tanár úr, holnapra összerakok egy másikat.”

Gothár Péter arra ösztönzi a hallgatókat, hogy bátran próbáljanak ki szélsőségeket, csináljanak váratlan, furcsa, akár kifacsart dolgokat is, mert most még az egyetem falai között ezt nyugodtan megtehetik, hiszen a vizsgaelőadás a stúdium része, erre azonban egy kőszínház keretei között nem biztos, hogy a későbbiekben lehetőségük nyílik. „A karaktereket próbálja nagyon megtekerni, de közben azt akarja, hogy ne karaktereket játsszunk. Ezt most kezdem csak érteni. Púpos leszek, hatvanéves, a sarkam meg lesz emelve, tehát bicegni fogok, de közben nem játszhatok hatvanévest. Nem szabad lassan beszélnem és görnyedten járnom. Ez elég groteszk hatást eredményez. Van egy fiatalember, akiből a jelmez és a látvány hatvanévest csinál, de energiájában huszonhárom éves.” Márk azt meséli, hogy nagyon izgalmas a munka Gothár Péterrel, mert filmrendezőként egész másként közelít a színházhoz, mint azt ők korábban megszokták. „Nem jelenetről jelenetre építkezik, hanem képekben gondolkodik, ami miatt iszonyú hirtelen kell nagyon éleseket váltani, közben pillanatok alatt kell nagy mélységeket bejárni. Az is nagyon más a tanár úrral való munkában, hogy az elmúlt négy év alatt egy erős rendszerben gondolkodtunk, aminek eleje, közepe, vége van, tudtuk mi honnan hova tart, és amikor ezzel tisztában voltunk, indulhatott meg a szabad asszociáció. Vagyis tisztában voltunk az alapokkal és ahhoz képest tudtunk elmozdulni. Most viszont azonnal az asszociációval kezdtünk. Nem volt kapaszkodó, nem volt mihez képest. Ott állt előttünk ezer millió lehetőség, meg voltunk lőve, hogy melyiket válasszuk? Ettől megriadtunk az elején, de most már elkezdtünk ráérezni ennek a szabadságnak az ízére, ha tetszik párhuzamosan a darab szereplőivel.”

https://www.youtube.com/watch?v=8bgHT7nuvaU

Fotógaléria: