Microsoft Office 365 Hallgatói Neptun Oktatói Neptun

MŰVÉSZET MINT KUTATÁS – folytatva

szike_logo_2_BIG

Az egyetem Doktori Iskolája szervezésében hétfőn egésznapos ÚNKP- és műhelykonferencia lesz, mely minden érdeklődő számára nyitott. A helyszín a Padlás, a Vas utcai épület második emeletén.


„MŰVÉSZET MINT KUTATÁS – folytatva”
ÚNKP- és műhelykonferencia

Helyszín: Színház- és Filmművészeti Egyetem,  PADLÁS
Időpont: 2018. június 11. (hétfő), 11 óra

A konferencia programja

1. Blokk (11.00 – 12.30)
Új Nemzet Kiválóság Program 2018.

Komlósi Orsolya:
Mit érhetünk el egy dokumentumfilmmel? – hatásmérés nyolc ferencvárosi középiskolában

Azt, hogy egy dokumentumfilm milyen hatást ér el eddig nézőszámokkal, fesztiválszereplésekkel lehetett bemutatni. Kutatásomban arra kerestem választ, hogy a hagyományos forgalmazói mutatókon kívül milyen alternatív módszerek, eszközök segíthetnek abban, hogy a film nézőjére gyakorolt valódi hatását mérni tudjuk.
Egy pilot projekt keretében 17-19 éves középiskolások körében végeztem felmérést az Idegenek a kertemben, bevándorlók életstratégiáit bemutató filmgyűjtemény kiválasztott filmjének vetítése kapcsán. Az volt a szándékom, hogy feltárjam a vetítés és az azt követő “foglalkozás” milyen mélységben tudja nyilvánvalóvá tenni, hogy a diákok megértették a film üzenetét és erre milyen érzelmekkel reagálnak. A rendkívül izgalmas, fordulatos és a dokumentumfilm hatásmérésében mérföldkőnek számító kutatás és a „foglalkozás” végső formába öntésének folyamatát, illetve a kutatás eredményét tekintem át az előadásomban.

Kelemen Kristóf:
Színházi rendezőképzés a Főiskolán 1963–1973.

1963 és 1973 között számos olyan rendező tanult a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, akik később tanárként vagy intézetvezetőként meghatározták a mostani fiatal színházcsináló generáció gondolkodását. 1968-ban végzett többek között Székely Gábor, Marton László és Zsámbéki Gábor, 1973-ban pedig Ascher Tamás és Meczner János. A kutatásom elsődlegesen azt járja körül, hogy az ekkor végzett rendezőknek kik számítottak referenciapontnak, mind a mainstream, mind pedig az underground művészeti szcéna alkotói közül. Kik azok a külföldi és magyar rendezők, akiket példaképnek tartottak? Mely szerzők műveit olvasták, és ezek közül mi az, amit az akkori kulturális vezetés nem engedett műsorra tűzni? A kutatás fő forrásai az SZFE Irattár dokumentumai és Oral History interjúk.

Patonay Anita:
Gyöngysordramaturgia. Gyerekelőadások a Mikroszkópon 1982–1984.

Két előadás (Zűrhajó, 1982 és Motoszka, 1984) rekonstruálásán keresztül mutatom be a gyöngysordramaturgiát. Az említett két gyerekszínházi előadásban ezzel a dramaturgiával dolgozott Levente Péter, Döbrentey Ildikó és Gryllus Vilmos a Mikroszkóp Színpadon az 1980-as évek elején. Ebben a térben és időben olyan gyerekelőadások jöttek létre, ahol a gyerekek nézői pozíciója átalakult: hol alkotó-, hol beszélgetőtárssá változtak a színházi előadások során. A prezentációmban bemutatom a gyöngysordramaturgiát és a két előadás elemzésén keresztül pedig rávilágítok arra, hogy milyen formai eszközökkel és milyen tartalmi elvárásokkal készültek a Mikroszkóp Színpad gyerekszínházi előadásai.

Szalay Dorottya:
Válaszok erőszakra – A női test identitásmeghatározó reprezentációs formái az experimentális filmben

A női alkotók által készített experimentális filmek egyik meghatározó közös jellemzője a női testkép komplexitásának vizsgálata, a női test státuszának kulturális és nyelvi jelként való értelmezése. A női test reprezentációs hagyományainak megkérdőjelezésén és felülírásán túl ezekben a mozgóképes alkotásokban hangsúlyos szerepet kap a nőket érő erőszak artikulálásának és feldolgozásának igénye. A női testet az üzenet közvetítőjeként, a kritikai dialógus színtereként használva a női kísérleti filmesek munkáikban az erőszak fogalmi spektrumának számos különböző meghatározását érintik.
Előadásomban Yoko Ono 1969-es Rape című kísérleti filmjén keresztül vizsgálom a társadalmi, politikai erőszak művészi ábrázolásának lehetőségeit.

Brandenburg Ádám:
Zene és próza

A művészeti programom tárgya egy olyan szöveges zenemű megkomponálása, amelyben a kamaraegyüttes mellett az előadók javarészt nem énekelve adják elő a darab textusát, hanem prózában, esetleg néhol speciális hangképzéssel — emelt prózában, énekbeszédben —, lényegében a melodráma műfaját megidézve. A vállalkozáshoz Arany, Pilinszky és Reményik verseket használtam. Témaválasztásom legfőbb indoka az a tény, hogy alkotóművészi szempontból valódi kihívásnak gondolom a program tárgyának megvalósítását, hiszen maga az alapfelvetés — zenei környezetbe helyezett próza — erősen romantikus attitűdöt idéz, és nem mentes annak a veszélyétől sem, hogy a
különböző művészeti ágak a szervülés helyett valamiféle semleges egymásmellettiségben maradnak, de a feltevésem az, hogy lehetséges olyan kreatív megoldásokat találni, amelyek erős kohéziójú multidiszciplináris alkotást indukálnak, s ugyanakkor lehetséges mindezt érvényes, kortárs megfogalmazásban létrehozni.

Gryllus Samu:
A zene színházi gesztusa – a gesztusok színházának zenéje

Zenei előadásaink geszturális rétege színházi jelentést hordoz, melyek irányítottsága kompozíciós elemként gyakran jelenik meg a hangszeres színház műfajában. A karmesterek gesztusai ennek extrém példái lehetnek, melyek zenei és színházi rétege auditív réteg nélkül találkozik. A hagyományos karmesteri kézjelek beszédünkhöz hasonlóan normatív és kvalitatív tartalommal egyaránt bírnak. A soundpainting karmesteri jelnyelv színházi és zenei tartalmat képes meghatározni gesztusainak normatív rétegében a jeleket ismerő előadók számára.

Gara Márk:
A két világháború közötti operaházi balett megújulása

A két világháború közötti időszak (1920-1944) feldolgozottsága jelenleg nagyon mozaikos. Most új struktúrában – szcenikai, műfaji és személyi nézőpontból – mutatom be a hazai balett történetét. Kitérek a nemzetközi hatásokra és a hazai prózai, valamint zenés színjátszással való párhuzamosságokra is, hiszen e műfajoktól a balett nem választható el hermetikusan. Így az operaházi balett története új kontextusba kerül.

2. Blokk (13.00 – 15.00)
SZIKE Kutató Műhely (Műhelyvezető: Jákfalvi Magdolna)

Antal Attila:
Színház, színház, színház, színház – de hol? 1978–1984.

Balogh Áron:
3D-nk

Csákvári Géza:
Karlovy Vary ’68

Gyárfás Dorka:
Kell egy csapat. A hivatásos filmkritikusok első magyar szerkesztősége.

Leposa Balázs:
A páston Othelló és Jágó

Mátyássy Szabolcs:
Nádasdynkkal újra

Molnár Attila Dávid:
Vászon vs képernyő avagy a tudományos film csendes kihalása

Oláh Tamás:
Az első magyar színművészosztály az Újvidéki Művészeti Akadémián (1974–1978.)

Szabó-Székely Ármin:
Szabadsághegy 56/89

Szántó Viktória:
Csalavári Csalamér rekonstrukció 1953.

Tóth Réka:
Orfeo-rekonstrukció Vas János példányából

Turai Tamás:
A láthatatlan világ. A hang fenomenológiája Ádámtól és Évától, tíz percben

3. Blokk (15.30 – 17.00)
Kutató Műhely (Műhelyvezető: Upor László)

Bóna Ilona:
“És boldogan éltek, míg…” – az operettszínpad standard szüzséjén túl

Dér Asia:
Dokumentum-film-e a dokumentumfilm?

Szemessy Kinga:
„Egy pocakos gepárd vagyok” – mozgásmanipuláció és testváltás a (nem csak „szemüveges”) virtuális valóságban

Szilágyi Bálint:
Három kőműves Alice csodaországában

Szöllősi Barnabás:
A Rich and Morty filozófiája

Végvári Viktória:
Paraván és varázslat. A bábszínpad párhuzamos valóságai

Zoltán Áron:
A lírai én önéletrajza Weöres Sándor Bolond Istók című művében

Benkó Bence és Fábián Péter előadása