Microsoft Office 365 Hallgatói Neptun Oktatói Neptun

Egyetemünk hallgatója a Larkspur Nemzetközi Emberi Jogi Filmfesztiválon

Berecz Péter másodéves televíziós műsorkészítő szakos hallgatónkkal beszélgettünk, aki Dél-Koreába kapott meghívást az Isten hozott Manchesterben című vizsgafilmjével. Berecz Péter hallgatónk Rátóti Zoltán rektor úr meghívására egy rektori beszélgetésen vett részt, ahol elmondta élményeit, tapasztalatait az utazásról.A Dél-Koreai út kapcsán interjút készítettünk hallgatónkkal: Mikor kaptad a meghívást a fesztiválra? Miután bemutattam a vizsgafilmemet az Isten […]

Berecz Péter másodéves televíziós műsorkészítő szakos hallgatónkkal beszélgettünk, aki Dél-Koreába kapott meghívást az Isten hozott Manchesterben című vizsgafilmjével.

Berecz Péter hallgatónk Rátóti Zoltán rektor úr meghívására egy rektori beszélgetésen vett részt, ahol elmondta élményeit, tapasztalatait az utazásról.

A Dél-Koreai út kapcsán interjút készítettünk hallgatónkkal:

Mikor kaptad a meghívást a fesztiválra?

Miután bemutattam a vizsgafilmemet az Isten hozott Manchesterben-t az egyetemen, márciusban.

Hogy jutott el a fesztiválra a film? Milyen út vezetett az SZFE vizsgaterméből Dél-Koreáig?

Két interjú is készült velem külföldön, amit a Radio Free Asia nevű rádióban sugároztak, ez olyan, mint régen nálunk a Szabad Európa Rádió volt. Így eljutott az interjú még Észak-Koreába is, ugyanis az a céljuk, hogy információkat szivárogtassanak a diktatúrába. Valamint a hölgy, akivel forgattam, Jihyun Park, ő is több helyen megosztotta a filmet, és így ért el a fesztivál szervezőihez.

Honnan ered az Észak-Korea iránti érdeklődésed? Miért pont ezt a témát választottad?

Kiskoromban megszállottan olvastam és dokumentumfilmeket néztem Észak-Koreáról, úgy gondolom ez fontos téma. Történelemből a hidegháború áll hozzám a legközelebb, ezért nagyon örültem neki, hogy kitaláltam ezt a filmet és hogy mindezt az Egyetem támogatta.  Az elsődleges célom olyan film készítése volt, amivel meg tudom szólítani a saját generációmat és Észak-Koreát, mint témát közelebb tudom hozni az emberekhez. Úgy gondolom, az a probléma, hogy Észak-Koreával csak a közösségi médiában találkozunk, a vicces képek, mémek kapcsán, de kevesen gondolnak bele, hogy mennyien szenvednek és ez egyáltalán nem nevetséges. A munkámmal egy emberi sorson keresztül szerettem volna bemutatni az országot, ahol az emberek tényleg diktatúrában élnek, éheznek, és nem tudják mit hoz a holnap.

Mesélnél a fesztiválról? Milyen volt a fogadtatás?

Maga a fesztivál az emberi jogokkal és Észak-Korea helyzetével foglalkozik, másodjára került megrendezésre, több napon keresztül folyamatos programok várták az odalátogatókat. A vendégek nagyrésze Dél-Koreából érkezett, de persze volt több külföldi vendég is, a vetítés után pedig volt egy cinema fórum, ahol kérdéseket lehetett feltenni a filmmel kapcsolatban, a beszélgetésre és a vetítésre a Magyar Nagykövetség munkatársai is eljöttek.

A fogadtatás nagyon pozitív volt, rendkívül hálásak voltak, hogy én egyrészt diákként, másrészt külföldről az ő problémájukkal foglalkoztam. A koreai emberek számára ez nagyon fontos téma, a kultúrájuk része, ez az ő tragédiájuk, kettéosztja a nemzetüket. A fiatalabb generáció már sajnos kezd átsiklani felette, de az idősebbekben még elevenen él a kép, hogy egész családok szakadtak szét 77 éve.

Hogy érezted magad?

Még nem voltam Ázsiában, fantasztikus élmény volt érezni a koreai emberek szeretetét. Lelki értelemben véve ez a társadalom nagyon tiszta, elképesztően kedvesek és odaadóak. Minket is nagyon nyitottan fogadtak, pedig nem mindenki beszélt angolul. Mivel én kiskoromtól kezdve sokat foglalkozom Észak-Koreával, ezért a szervezők nagyon sok programmal készültek, amikben ezeket az ismereteimet még jobban elmélyíthettem. Például szerveztek olyan vacsorát, ahol észak-koreai menekültekkel és jogvédőkkel találkozhattam, de elvittek egy kilátóhoz is, ahonnan Észak-Koreára láthattam rá. A legnagyobb élményen az volt, hogy Magyarországtól több mint 7000 kilométerre, egy idegen ország mozitermében láthattam a munkámat.

Interjú: Horváth Szintia