Microsoft Office 365 Hallgatói Neptun Oktatói Neptun

Elhunyt Xantus János filmrendező, a Színház- és Filmművészeti Egyetem docense

A Színház- és Filmművészeti Egyetem rektora, tanárai, hallgatói, munkatársai búcsúznak kollégájuktól.


 

Xantus János 1979-ben, Makk Károly tanítványaként szerzett film- és televízió rendező diplomát a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Állandó oktatóként, egyetemi adjunktusként 1998 óta dolgozott az intézményben, de már 1991-től tartott kurzusokat vendégtanárként.  Harminc éves oktatói munkássága során filmrendezőket, operatőröket, vágókat tanított, tv-játék és dokumentumfilm-rendezés, televíziós stúdiógyakorlat, számítógépes grafika kurzusokat vezetett. Jelentős szerepet vállalt a határon túli magyar hallgatók képzésében is. 2004-ben a film- és videóművészet területén DLA fokozatot szerzett (témája: az interaktív elbeszélés lehetőségei a filmművészetben), 2010-ben egyetemi docensi címet kapott. 1999-től filmes külügyi referensként képviselte egyetemünket a filmes és televíziós, valamint a kapcsolódó mozgóképes média felsőoktatási intézményeinek világszervezetében, a CILECT-ben (Centre International de Liaison des Ecoles de Cinéma et de Télévision1).

Elhivatottsággal szervezte és koordinálta a Budapesti Operatőri Mesteriskolát, a Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) és a Magyar Operatőrök Társasága (HSC) együttműködésében lassan húsz éve működő nemzetközi workshopot.

Halálának hírére kollégái spontán levelezésbe kezdtek, hogy megosszák egymással gyászukat. Ők így emlékeznek Xantus Jánosra (részletek a levelezésből):

 

Nagyon szomorú hír!

Elment egy kivételes tehetségű, eredeti látásmódú, istenien fanyar humorú barátunk, kollégánk! Mindig elegáns volt az életben, és ezzel az eleganciával viselte, tűrte hosszú betegségét is. Érezni fogjuk a hiányát.

Gondoljatok rá szeretettel! (Janisch Attila)

 

Becsapott minket… tartása, szemérme, a betegség és a fájdalmak tűrése, emberi nagysága elhitette velünk, hogy akit szeretünk, aki hozzánk közel áll, azzal nem történhet meg, majd ő győz, hiszen már majdnem győzött egyszer… meg talán egymásra is jobban vigyázhatnánk…
Nyugodjék békében. (
Zilahy Tamás)

Az a sok elmulasztott beszélgetés. Derű, jókedv, elszántság. És itt a végén mennyi erő. Nagyon fáj.(Szász János)

 

Nem csupán filmjeit, amiken felnőttünk, az Embert szerettem, fáj nagyon.(Török Ferenc)

 

Olvasgatom a leveleit, és – kínos vagy nem –  egyre nagyobbakat röhögök. Mázli, hogy ismerhettük. (Németh Gábor)