Szerencsére! – mert a regény és a film története eléggé hiteltelen,  Fekete György és a
dramaturg   Vécsei Anna  azonban a frappáns dialógok és a karakterek pontos kialakításával kiváló játékalkalmat teremtettek. Az érzelmi viszonyok és veszélyes szituációk hálójában vergődő  Chován Gábor jól ábrázolja a döntésképtelenség és a kapkodó kilátástalanság állapotát, szépen énekel, ám az indokolatlan bosszúba sodródás, a teljes bekattanás szélsőségei alkatidegenek számára.  Sepa György kisrendőrként semmit sem ért, méltán váltja ki főnöke,  a racionális nyomozó-százados,  Nagyhegyesi Zoltán  ironikus felkiáltását: "Kőrösi! Maga egy csoda!!!"
Varga Krisztina keményen kézben tartja a tempót, kiemelkedőek a gyors jelenetváltások, arányos a dalbetétek,  táncok,  párbeszédek egyensúlya.  Fekete György  zenéje meglepően eredeti, dalszövegei meg egyenesen bravúrosak, minden szám más és más formában alakítja hatásos atmoszféráját.  Hol az elvált feleség szerepében, hol tétova bakfisként játékával,  a dalokban pedig orgánumának  puha teltségével tűnik ki  Szemerédi Bernadett.
Szilágyi Csenge  energikus muzikalitása, varázsos mozgása egyaránt érvényesül, mint csapdába ejtett, kiszolgáltatott Cecilia a végjáték középpontjába emelkedik. Tetszenek Véssey Anna ruháin az élénk narancs-zöld-vörös csíkozások, Boross Dorottya díszletében az elszabadult függöny-csík  foglyul ejtő,  majd szuicid kötéllé képes alakulni. Görkorcsolyában eddig is kiváló volt,  érett színpadi létezésével  a produkció első számú erőssége  Makra Viktória.  Ahogy csábosan körbekígyózza kiégett szeretőjét,  ahogy végül odavágja: "Legalább egyszer basszunk be együtt!", ahogy elegáns tolvajhölgyként cseveg, ahogy anyaként fölényes és elszánt: az erőteljes, emlékezetes színészi teljesítmény. Varga Krisztina  koreográfiájával is fokozza a zenés részek hatását, míg rendezői erényei maradéktalanul megmutatkoznak az összefogott, jól komponált előadásban.

Forrás