Microsoft Office 365 Hallgatói Neptun Oktatói Neptun

“Kevés a női főhős” – villáminterjú Geréb Zsófival

Február 7-én mutatják be a projekt_LULU* c. előadást a Jurányi Házban Wedekind drámája nyomán, Geréb Zsófi végzős színházrendező hallgató rendezésében. Interjú.


Rövid ajánló a darab elé:

 

Amikor egy népszerű női magazinban „A nő munkája a férfi” címmel jelenik meg írás, vagy a beépített szekrénytől az alufóliáig mindent meztelen női testtel reklámoznak, akkor kiderül, hogy valójában nem történt elegendő változás az elmúlt száz évben. Az előadás Frank Wedekind századfordulós drámája és kortárs dokumentarista szövegek felhasználásával a nőkérdést és a nemi egyenlőtlenségek problematikáját járja körül. A női emancipáció és az egyre szélesebb körben elterjedt feminista mozgalmak ellenére még ma sem lehet úgy végigmenni az utcán, hogy ne kelljen farkasszemet nézni a mindennapi szexizmussal.

Az előadásban epizódok villannak fel Lulu életéből, aki a klasszikus femme fatale figura megtestesítője. Sorsa azonban kizárólag a mellette levő férfiaktól függ. A kérdés az: mi történik, ha megpróbál függetlenedni? Mi lehetett akkor és mi lehet most az „önálló” nő perspektívája? Mi a szerepe ebben a férfinak? Károsak-e a „tipikus” nemi szerepek? Ha igen, mennyire? Egyáltalán, mi az a feminizmus? És kell-e? És mi köze ehhez a férfiaknak? És vajon fel kell-e tenni ezeket a kérdéseket, vagy minden pont jó úgy, ahogy van?

 

projekt lulu

 

 

Villáminterjú Geréb Zsófival:

 

A II. TITÁNium Színházi Szemle Jurányi-díjas előadásaként mutatják be február 7-én projekt_LULU* című rendezésed, mely a nőkérdést fogja tárgyalni. Egy kortárs darab helyett miért épp Wedekind Lulu című drámájára esett a választásod?

Egyrészt, nagyon kevés darabnak van női főhőse, másrészt a Lulu komplexebb és aktuálisabb, mint sok kortárs dráma ebben a témában. Wedekind darabja akár ma is íródhatott volna, csak a közeg, a díszlet más. Tulajdonképpen végigköveti Lulu életét és fokozatos öntudatra ébredését. Lulu a dráma elején kiszolgáltatott, alárendeli magát a férfiaknak. Fokozatosan, férfiról férfira, a megszerzett tapasztalatok hatására egyre önállóbb lesz, míg végül ki is mondja: egyedül még bármire képes lehet. Kérdés persze, milyen messzire tud eljutni egy „független” nő 1895-ben; Wedekind megadja a saját válaszát a darab végén.

 

A Lulu szerkezete igen variábilis, ami – gondolom – igen nagy szabadkezet ad számodra.

Igen, a darab tele van tér- és időbeli ugrásokkal, így például könnyen egymás mellé tudjuk helyezni a minket érdeklő részeket, illetve bele tudunk tenni úgy vendégszövegeket – például dokumentarista anyagokat – hogy azok nem ejtik szét a dráma szerkezetét.

 

A dokumentum-színházi eszközökön kívül még milyen színházi formákat használtok?

A dokumentarista anyagokon – cikkeken, tanulmányokon, híreken, blogbejegyzéseken – kívül lesznek képzőművészeti és szépirodalmi intertextek, illetve egy zenekar végigkíséri az előadást. A dráma történetét alapvetően realista színjátszással meséljük el, csak ezt éppen folyamatosan megszakítja valami, vagy valaki: a színpadon végig jelenlévő színészek kommentálják, alakítják, kiegészítik.

 

gereb zsofi

Fotó: juranyihaz.hu

 

A képzőművészet területéről milyen nőábrázolásokat emeltél be az előadásba?

A klasszikus és kortárs festményektől, fotóktól kezdve a reklámokig mindenféle nőábrázolást igyekszünk behozni. Mi is készítettünk (és még készítünk) néhány képet és videót, amik a reklámokban és filmekben látott ábrázolásokra hajaznak. Felmerül a kérdés: vajon milyen láthatatlan nézői elvárásoknak felelnek meg a képek, és mi történik, ha megpróbálunk ezekkel az elvárásokkal szembe menni?

 

Milyen kérdésekkel foglalkoztok még?

Elsősorban a szexualitással és a társadalmi szerepekkel kapcsolatos kérdéseket emeltük ki a darabból. A dráma hősei a női főszereplőt elsősorban a teste felől közelítik meg, amihez Lulu vegyesen viszonyul: élvezi, zavarja, vagy éppen kihasználja ezt a viszonyt.

 

Érezhető, hogy a rendezői szak előtt esztétikát tanultál az ELTÉ-n.

Természetes, hogy egy rendező igyekszik a legkülönfélébb dolgokról való tudását beépíteni a munkájába. Ha már a bölcsészkar került szóba, én nagyon szeretem például az elemzősebb, a képzőművészeti és filozófiai intertextualitásokkal teli szövegeket. Az osztálytársaimon is érezhető, milyen területen mozognak magabiztosabban, miről van nagyobb tudásuk.

 

Novemberben az Operaházban A lakatlan sziget című Haydn-operát rendezted a Moltopera társulatával.

Szerettem volna kipróbálni az operarendezést, és örültem, amikor kaptunk egy ilyen feladatot az egyetemen. Sok szálon kötődöm a zenéhez: zenetagozatos iskolába jártam, tizennégy évig zongoráztam, énekeltem, most is járok magánénekre. A zene nekem biztonságos és inspiratív közeg. A munkafolyamat során mindig nagyon fontos, hogy teremted meg a bizalom légkörét, hogy éred el egy társulatnál, hogy bízzanak benned – a közös nyelv ismerete révén ez az operánál gyorsan kialakult. A MoltOpera társulata nyitott és fogékony az újdonságokra, jól tudtuk inspirálni egymást azzal, hogy olyan dolgokat lehetett velük kipróbálni, amiket korábban még nem csináltak. Például már az elején leszögeztem, hogy ugyanolyan pontos színjátszást várok el tőlük, mint a prózai színészektől. Ez persze nehéz feladat, de fontos az erre való törekvés, még akkor is, ha ez sokszor nem elvárás az Operaház énekesei felé.

 

Az opera műfaja szerinted mennyiben alkalmas arra, hogy aktuális kérdéseket tárgyaljon, hogy fiatalok számára is érdekes legyen?

Abszolút, a MoltOpera egyik célkitűzése is az, hogy elsősorban fiataloknak készítsen operát. A lakatlan szigetet egy kis térben, az operaház Királyi Lépcsőházában mutattuk be, így lehetőség volt arra, hogy az énekesek egészen közvetlen kapcsolatba kerülhessenek a nézőkkel, és akár interakcióba is lépjenek velük. A tapasztalat azt mutatta, hogy a nézők élvezték ezt a szokatlan közelséget. Ráadásul magyarul énekeltek a szereplők, így nem akasztotta meg a figyelmet a felirat olvasása. Sok összetevőn múlik a dolog, de jó lenne mozgásba hozni ezt az egyébként rengeteg lehetőséget adó műfajt.

 

Az interjút készítette: Antal Klaudia

Forrás: juranyihaz.hu

 

projekt LULU

projekt_LULU* olvasópróba (fotó: juranyihaz.hu)

 

Manna Kulturális Egyesület, MASZK Egyesület

 

Frank Wedekind
projekt_LULU*

színmű

 

Sodró Eliza Lulu
Béres Miklós Schigolch
Dér Zsolt Alwa
Kőszegi Mária Geschwitz
Sipos György Schöning / Jack
Borsányi Dániel Goll / Mr. Hopkins
Rózsa Krisztián Schwarz / Dr. Hilti
Bán Bálint Rodrigo / Kungu-Poti

Zenészek: Szabó Sipos Ágoston Csizmás András Komjáti Áron

Díszlet- és jelmeztervező: Juristovszky Sosa
Video: Karcis Gábor
Operatőr: Táborosi András
Műfordító: Forgách András
Dramaturg: Zsigó Anna
Asszisztens: Szélinger Anna

Rendező: Geréb Zsófia

 

Bemutató:

 

2015. február 7., szombat, 19:00
Jurányi Ház, Színházterem