Microsoft Office 365 Hallgatói Neptun Oktatói Neptun

Ódry Színpad – Kegyelem | Kritika

Ódry Színpad. Hevesi terem. Február 23. 15:00. Kegyelem. Bemutató. Kádár Lilla és Pallag Márton. Bejönnek, néznek, néznek mintha még nem néztek volna rendesen. Eleget. Alaposan. Aztán elfordulnak.


 

Egyszer volt, hol nem volt, a Színház- és Filmművészeti Egyetem tengerén is túl, a Remete erdő mélyén, ahol sok vörös bundájú róka szaladgál és hangosan ropognak a száraz falevelek az arra tévedők lábai alatt, volt egyszer egy vadőr…

… egy vadőr, aki minden boldogságát abban lelte, hogy a dúló vadállatok nyomára bukkan, csapdájával megfogja azokat és megment és ismét bebizonyít. Azt amit meg kell menteni és be kell bizonyítani… És volt egy majdnem hercegnő, aki a hitelre vásárolt várkastélya ablakából kilesve várta haza minden nap drága férjét, a legnagyobb boldogságban. Itt a mese vége. Szép álmokat!

 

Na azért ne rohanjunk ennyire előre! A Kegyelem című 2013-as előadás Widder Kristóf negyedéves hallgató rendezésében több szempontból is kiemelkedő munka. Kimondottan pozitív, hogy megfelel annak az alapvető elvárásnak, miszerint minden néző kap valamit, függetlenül életkortól és műveltségtől. Legyen az nevetés, rávilágítás vagy mély elmélkedés.

 

Kádár Lilla és Pallag Márton karakterét összekapcsolja a változás. Eddigi, folytonos életük egyszer csak felborul, egy rókatetemtől, egy találkozástól, érzésektől (egy csóktól). Eddigi lelkiviláguk és gondolkodásmódjuk izolált volt, aztán rádöbbennek, hogy semmi nem az, aminek látszik. Hogy nem egy mesében élnek, és hogy az állatok nem tehetnek a károkról, amiket okoznak. Csak élik az életüket, amit az ember zavar meg. Szinte tudomásul se vesszük, hogy a Pallag Márton által megformált vadőr, aki kedvesen és szelíden beszél hozzánk, szépen lassan elindult az emberpusztítás vágya felé, vagy hogy egy nő előttünk dönti el: -ön-gyilkos lesz.

 

A darab első fele jobban épít a fizikai színházra, nagyon szép és kimunkált mozgásokat láthatunk Hegymegi Mátétól, Nagy Norberttől és Horkay Barnabástól, akit külön szeretnék kiemelni. Azonban bármennyire magával ragadó a különleges koreográfia, Pallag Márton színészi játéka megfelelő, de nem teljes. Mintha visszafogná magát és nem menne bele annyira a kínálkozó szituációkba, így hiába készül el egy gyönyörű ’i’ betű, a pont nem kerül fel rá.
A második részben háttérbe szorul a térhasználat, ahogy ezt a történet meg is követeli. Kádár Lilla gyönyörűen vonultatja fel nekünk az általa megformált karakter érzelmi világát, szellemi és fizikai kínjait. Pengeélen táncol és közel van a túljátszáshoz, de soha nem gördül át, mindig pont oda kerül minden mondat, gesztus, érzés ahol azoknak helye van. Szépen oldja meg a gondolati változásokat. A Kabaré című előadás után most megkapja tőlünk második piros pontját, a következő után bekéretjük az indexét.

Czakó Máté bár ritkán szólal meg, mindig jelen van. Hegymegi Mátéval együtt az előadás talányai maradnak. Nem tudjuk mi van a fejükben, hogy a férj féltékeny vagy mániákus, miért mer rendelkezni másnak az életével? Egy ”orvos” hogyan képes szemrebbenés nélkül, szándékosan rontani? Érdekes lenne az ő szemszögükből is végigjátszani ezt a történetet. Ezek kívül meg kell még említeni Nagy Norbert tökéletes színészi játékát.

 

A kevés díszletelem, pontosan meghatározott helyen, fontos funkciót tölt be. Bár furcsa hatást kelt az erdő mélyén egy kopott kárpitú fotel, de hasznos részévé válik az előadásnak és az ötödik perctől jelenléte természetessé válik.  A koszos, falevelek lepte padlóból kimagasló, tiszta és fényes parkettájú forgószínpad, mely egyedüli tere a Kádár Lilla által megformált Nőnek, pedig nagyon szép ellenpontokat képez. Ahogy fizikailag, úgy az idő múlásával lelkileg is azon a körön belülre kerül a karakter. Megemlítendő még, az a mesebeli keret, amit a fentről és oldalról belógó ágak és a tiszta, fehér, mennyezeti anyag alkot. Egy kellemes, varázslatos helyet idéz meg, aztán ez a kép lerombolódik, átformálódik, és az ágak mint börtönrácsok zárnak be.

 

Forrás