„Célunk, hogy minél több jó film szülessen” – bemutatkozik az SZFE dokumentumfilmes osztályvezető párosa

Az objektíven mérhető kompetenciákon túl melyek azok a szempontok, amelyeket fontosnak tartanak a felvételi folyamat során?

Barlay Tamás: A felvételi első, írásbeli fordulóján az általános műveltséget mérjük. Fontos, hogy aki a filmjein keresztül szeretne megszólítani másokat, művelt legyen. Ugyanakkor vizsgáljuk az íráskészséget is; van objektív keretrendszer, de ez nagyon gyakorlatias képzés.

Moys Zoltán: A szak mesterképzés, tehát megkívánja, hogy a jelentkezők már rendelkezzenek alapvető ismeretekkel a filmezés terén. Nyilvánvalóan az ember azt is figyeli a felvételinél, hogy mennyire gyakorlat-orientáltak a hallgatók; a dokumentumfilmezéshez kell egyfajta talpraesettség.

B. T.: A felvételi eljárásnak része az is, hogy megadott témára önálló kisfilmet kell készíteni, hiszen ahogy Zoltán mondta, itt már alapozunk az előképzettségükre. Elvileg képesnek kell lenniük arra, hogy akár a mobiltelefonjukkal el tudjanak készíteni bizonyos minőségű mozgóképes anyagot. Ezt pedig pontozzuk is olyan szempontok alapján, hogy mi a téma, azt hogyan sikerült megragadni, illetve hogy milyen a feldolgozás.

Hogy kerültek kapcsolatba az SZFE-vel?

B. T.: Négy évvel ezelőtt Sára Balázs, a Zsigmond Vilmos Mozgóképművészeti Intézet akkori vezetője kért fel, hogy vállaljam el a dokumentumfilm-rendező mesterképzés vezetését. Először kapásból nemet mondtam, de nem adta fel; végül elvállaltam, amikor kiderült, hogy Zoltánra is számíthatok.

M. Z.: Én ugyanígy felkérés útján érkeztem az egyetemre, mert magamtól soha nem jutott volna eszembe tanítani. Bevallom, meglepődtem, de végül is úgy gondoltam, hogy valóban felhalmoztunk annyi tapasztalatot az évtizedek alatt, amit megéri átadni az új generációnak.

                                        Barlay Tamás

Könnyen megy osztályvezetőként a közös munka?

M. Z.: Kezdettől fogva nem voltak nehézségek, mivel már évtizedek óta kollegiális – most már mondhatom –, baráti kapcsolatban vagyunk Tamással. Ez annak is köszönhető, hogy már az oktatás előtt is nagyon sokat dolgoztunk együtt.

B. T.: Néha vannak viták, de ezeket meg tudjuk beszélni. Nem értünk mindenben egyet; például minden évben vannak olyanok, akiket ő inkább felvenne, én inkább nem vagy fordítva – de ezeket mindig megbeszéljük.

Hogy kell elképzelni egy ilyen közös osztályvezetést? Fele-fele arányban foglalkoznak a hallgatókkal?

M. Z.: Igazából mindenkivel ugyanannyit foglalkozunk mindketten. Vannak közös órák, amiket együtt tartunk, de kialakult köztünk egy nagyon organikus munkamegosztás is. Nyilván amikor valamelyikünk órát tart, utána megbeszéljük, hogy hol tartunk, és nagyon jól fel tudjuk venni a fonalat egymás után. Ahogy már említettük az elején, ez a képzés nagyon gyakorlatias, vagyis az a cél, hogy minél több minőségi, tartalmas film szülessen a két év során.

B T.: Emellett azon vagyunk, hogy a hallgatóknak ne csupán egy darab diplomafilmjük legyen a tanulmányaik végére, de rutint is szerezzenek a filmkészítés terén. Munka közben lehet a legtöbbet tanulni – főként a saját hibáinkból. Például akik idén veszik át a diplomájukat, az első forgatáson elfelejtették összecsapózni a kamera és a hangrögzítő timecode-ját. Néhány napot aztán igénybe vett, mire szinkronizálták a különböző klipek hangfájljait – de ez egy ilyen tanulási folyamat. Mi a hallgatóinktól minden félév közepén és végén kérünk egy-egy projektfilmet. Az első év alatt négy, a második során pedig három anyag készül el, tehát összesen hét filmmel a tarsolyukban hagyják el az egyetemet.

Az elkészítendő filmek témáit készen kapják a hallgatók? Mennyire meghatározott az, hogy miről kell forgatniuk?

M. Z.: Általában a műfajt szoktuk meghatározni, illetve nyilván megszabjuk a kereteket. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy olyan témákhoz nyúljunk és olyan vidékekre jussanak el a hallgatóink, ami nem szokványos. Forgatunk például az elszakított területeken: visszük őket Erdélybe, de a Felvidékre is, hogy megismerkedjenek az ottani magyar közösségekkel. Ezt kifejezetten missziónak tartjuk és azt látjuk, hogy nagyon jól működik. Ellátogatunk a Kárpát-medence eldugott helyeire, ahol azt a feladatot kapják, hogy az adott helyszínen találjanak témát. Akkor szoktak kissé tanácstalanok lenni, amikor megérkezünk egy ismeretlen kis faluba, ami azon kívül, hogy gyönyörű tájon fekszik, nem mond nekik semmit. Ezek a helyzetek úgy szoktak megoldódni, hogy eltöltünk ott pár napot, majd általában azt vesszük észre, hogy nem hogy ne találnának témát, de alig tudnak közülük választani. Annyi jó történetet és kiváló embert, illetve számos olyan kultúrtörténeti emléket vagy természeti értéket találnak ugyanis, amivel szívesen foglalkoznának.

B. T.: Fontosnak tartom, hogy olyan témákat válasszanak ki, amelyek előrevisznek és valamiféle pozitív üzenetet hordoznak. Lehet tragédia, amiről az ember forgat, de a végén mindig legyen valami reménysugár, hogy a nézőknek olyan üzeneteket közvetítsenek ezek a filmek, amelyek építik őket, amely értéket ad nekik és amely felemeli a lelküket. Nagyon pozitív és példaértékű a hallgatóink részéről, hogy sokszor túllépnek az egyetem által biztosított forrásokon, akár kapacitásban, akár anyagiak tekintetében is és ők maguk is rengeteget hozzátesznek. A motiváció és az elhivatottság pedig már a felvételi folyamatnál is kiemelkedően fontos.

A kiemelt képen Moys Zoltán látható.