Ha megkérdezik, mi a foglalkozásod, mit válaszolsz rá?
Tihanyi Ildikó (TI): Röviden azt, hogy látványtervező vagyok. Aztán persze van, aki visszakérdez, hogy ‘és akkor mit is csinálsz tulajdonképpen’!?
Illés Attila (IA): Általában én is ezt mondom, ekkor az emberek gyakran zavarbajönnek, mert nem egészen tudják, hogy ez mit is takar pontosan. Ilyenkor még gyorsan hozzá szoktam tenni, hogy „díszlettervező”. Ez már kicsit érthetőbb számukra, viszont a szakmával járó egyéb feladatköröket nem fedi le teljesen.
Galántai Zita (GZ): Mivel még nem találtak ki a szakmánkra vonatkozóan pontosabb megfogalmazást, látványtervezőként mutatkozom én is be, de előfordul, hogy díszlet- vagy jelmeztervezőt mondok, az emberek így valahogy konkrétabban látják, valójában mit takar a munkám. De gyakran még ezek után is hosszasan kell magyaráznom, hogy mik a folyamatai, hogyan alakul ki egy konkrét díszlet vagy jelmezterv, és hogy emellett mennyi minden más vizuális projekt megoldására is alkalmazható ez a szaktudás.
Mivel foglalkozol jelenleg?
TI : Elsősorban színházi keretek közöttálmodom meg egy-egy előadáslátványvilágát, ami magába foglalja olykor mind a díszlet, mind a jelmezek megtervezését is. Mindig is vonzott a színház világa – sokat jártam előadásokat nézni és egyszerűen magával ragadott az elevensége, az, hogy ott a szemed előtt történik valami, amibe te is beavatottá válsz. A film más, ott a pillanat rögzítésén, a képbe sűrített látványon múlik minden – jobban eldöntött, hogy mit engedsz látni a nézőnek.
Haragos Péter (HP):Arculatot tervezek, képregényeket rajzolok, illusztrációkat és storyboardokat készítek reklámokhoz és Magyarországon forgatott külföldi játékfilmekhez.
IA: Jelenleg az SzFE Mozgóképes Látványtervező Művész MA-szakán tanulok. Emellett ez év nyarától diák vállalkozóként dolgozok is a szakmámban.
GZ:Most a diplomamunkámra koncentrálok. Az egyetemi évek alatt már számtalanszor voltak tervezői munkáim a szemeszterrel párhuzamosan és nem egyszerű megoldani, hogy a munkában és az iskolában támasztott elvárásoknak is száz százalékosan megfeleljek. Mivel tudom, hogy az elmélyült íráshoz nekem sok idő kell, jelen pillanatban csak kisebb grafikus munkákat vállalok. Nemrég volt a bemutatója egy, a Thália Színházban futó darabnak, aminek én voltam a díszlet- és jelmeztervezője. Valamint belekezdtem a diplomamunkám gyakorlati projektjébe, ami egy sci-fi film remake-je. A jövő évre nézve is vannak már komoly terveim, kaptam egy felkérést Esztán Mónika látványtervezőtől, hogy jövő évben dolgozzak Pálfi György készülő Toldi filmjébendíszlettervezőként és rajzolóként.
Egymástól teljesen különböző megbízásokat kaptok, pedig ugyanazt tanultátok/tanuljátok. Hogy lehetséges ez?
TI: Ebben nem látok semmi rendkívülit – különböző előképzettséggel jöttünk, különböző célokkal, eltérő személyiségjegekkel, és ennek megfelelően találnak meg minket a felkérések. Van, aki egy nagy alkotó csapat egyik tagjaként kisebb részfeladatokat lát el, van, aki grafikai megbízásokat kap és van, aki inkább a tervezés alkotó folyamatában veszi ki szervesen a részét.
HP: A látványtervezés egy összetett, több szegmensből álló műfaj. Az is látványtervezés, amikor valaki egy színpadképet álmodik meg, megtervezi az enteriőrt, a jelmezeket, de az is, aki egy film previzualizációját készíti el 3D-ben, vagyis „felvázolja”, hogyan fog működni a jelenet. S persze az is, aki az utómunkálatokban vesz részt, a film virtuális környezetét tervezi meg. Mindegyik teljes embert igényel, előbb-utóbb mindenkinek választani kell, melyik irányban szeretne kiteljesedni.
IA: Egyszerűen csak mindenki másban jó, és más az érdeklődési köre.
GZ:Tulajdonképpen elég képlékeny ez a szakma, és az új műfajok megjelenésével méginkább tágul a piacolyanlehetőségekkel, mint a Video mapping, Project Painting vagy a Magyarországon is egyre nagyobb teret hódító VFX,filmes utómunka,vagy akár az egyszerű 3d-s tervezés. Erre a szakmára nagyon igaz, hogy minél több tervező, 3D és utómunka szoftvert tudsz magabiztosan használni, annál kelendőbb leszel a mediális műfajokon belül.
Kicsit talán még mindig megfoghatatlan a közvélemény szemében ez a szakma, miközben jövőre már harmadszor indul mesterszakként az egyetemen. Titeket miért érdekelt specifikusan a látványtervezés a klasszikus filmes vagy színházi alkotói folyamatok helyett?
TI:A vizualitás és as alkotófolyamat talán ezen a területen olvad a legplasztikusabban egységgé, itt a legkézzelfoghatóbbas, amit csinálsz – értem ezalatt akár a tervezés materiális vonatkozásait is. A világ, amit megálmodsz, valósággáválik.
HP:Tervezőgrafikusként vizuális szakmából „rajtoltam”, a kettő nem áll távol egymástól. Víziókat, egy írott anyag látványvilágát megvalósítani, a semmiből felépíteni valamit, mindig is jobban érdekelt, mint bármilyen más, pl. egy rendezői feladat.
IA: Elsősorban azért, mert látványtervezés egy nagyon sokrétű szakma. Látványt lehet tervezni egy klasszikus színházi előadáshoz vagy filmhez, számítógépes játékhoz, animációhoz, vagy bármilyen ünnepi rendezvényhez. Számomra nagyon izgalmas kihívás kitalálni egy adott szituációhoz a megfelelő teret, vagy hangulatot, és hogy ennek megvalósításához a képző- ipar- és digitálisművészet teljes palettáját fel tudom használni.
GZ: Mindig is érdekelt az irodalmi drámák világa, az emberi és a fantasztikum világába szcenírozott történetek mesélése. Ehhez társult, hogy megszállottan szeretek rajzolni és festeni, lényegében az életem nagy része eddig erről szólt. Főiskola előtt megszületett bennem az elhatározás, hogy én mindenképp valami mediális szakmát szeretnék választani, sok emberhez szeretném eljuttatni a munkámat.
Miért érezted úgy, hogy még egy MA-képzést is érdemes elvégezned?
TI:A Kaposvári Egyetemen szereztem a diplomámat klasszikus képzésben, majd közel egy évet töltöttem szakmai gyakorlattal, beleértve saját színházi tervezéseket is. A kezdeti szárnypróbálgatások után hamar kiderült, hogy van még hova tágítani a látóhorizontot, van még mit tanulni, mire az ember elmondhatja, hogy tervező vált belőle. A Színház- és Filmművészeti Egyetemen ekkor indult a Látványtervező művész MA-képzés, és jó lehetőségnek tűnt a szakmai továbbképzésre.
IA: Az alapszakot én is a Kaposváron végeztem. Mivel a képzés elsősorban színházi díszlet és jelmeztervezés orientációjú volt, úgy gondoltam, hogy az ott szerzett tudásomat érdemes lenne kibővíteni filmes irányban is.
GZ:Én is ott végeztem. Akkoriban a vezető tanárok túlnyomórészt színházi tervezők voltak, így nyilván a tanulmányainkban is nagyobb hangsúlyt kapott a színházi díszlet- és jelmeztervezés. A négy év elvégzése után ugyan már volt fogalmam a mozgóképes alkotások tervezéséről és ismeretéről, de csakis elméleti szinten. Viszont borzasztóan érdekelt, hogyan néz ki a filmkészítés gyakorlati folyamata. Nagy szerencsémre egy évvel a diploma után már egy finn-amerikai nagyjátékfilm Art Department-jében dolgoztam Rajk László jóvoltából, aki később teljesen véletlenül az egyik vezető tanárom lett az MA szakon.
HP: Több, mint tíz éve, hogy az MKA 5 éves egyetemi képzésén diplomáztam. Olyan hivatást választottam, amiben nincs idő a langyos vízben tunyulásra, ez egy változatos, érdekes szakma, ami percről percre megújul. A technika, amitől ma leesik a világ álla, az egy év múlva valószínűleg elavult és megkopott. Tudomásul vettem, hogy ez egy életfogytig tartó fejlődési folyamat. Ez rendkívüli módon inspirál, élvezem, hogy folyamatosan naprakésznek kell lennem.
