Betekintés a film- és televíziórendező szak felvételijének harmadik fordulójába
2024 június 30., vasárnap 12:15.
Számos út vezethet ahhoz, hogy valaki filmrendezővé válhasson, és az egyik legjelentősebb lépés ebben az irányban az SZFE felvételi eljárásának sikeres teljesítése. Az SZFE felvételije sokak számára az első lépést jelentheti a filmes karrierjükhöz. Mint az köztudott, a bekerülés azonban korántsem könnyű feladat: az idei évben közel háromszáz jelentkező próbált szerencsét, közülük pedig csak tizennégyen jutottak tovább a harmadik, azaz az utolsó felvételi fordulóba.
Az ezen részt vevő jelentkezőknek egyetlen feladatot kellett megoldaniuk: egy filmjelenetet rendeztek meg, melyeknek témáit az idén ősszel osztályt indító osztályvezető oktatók, Nagy Anikó Mária és Pacskovszky József adták meg számukra. Az aspiránsoknak egy hét állt rendelkezésükre, hogy felkészüljenek, ehhez viszont konzultációs lehetőséget is kaptak a későbbi osztályvezetőikkel.
A munka a szárazpróbákkal kezdődött, ahol a jelentkezők röviden elemezték a szöveget azoknak a színészeknek, akikkel dolgoztak. Mondatról mondatra haladtak a lélektani elemzéssel, és már ekkor be kellett állítaniuk a jelenet dramaturgiájából adódó helyes ritmust is. A filmrendezésben az elemzőpróbák rendkívül fontosak, mert segítenek a rendezőnek és a színészeknek mélyebben megérteni a karakterek motivációit és a jelenetek érzelmi ívét, dinamikáját. Ez az alapos elemzés elengedhetetlen ahhoz, hogy a színészek hitelesen tudják átadni a történet mögöttes mondanivalóját és a karakterek belső világát. A jelenet helyes ritmusa kulcsfontosságú a film dinamikája szempontjából is, ugyanis a megfelelő tempó megteremti a feszültséget, fokozza az érzelmi hatást és biztosítja, hogy ne lankadjon a nézők figyelme. A ritmus beállítása során a rendezőnek ügyelnie kell arra, hogy minden mondat, mozdulat és pillanat a lehető legjobban szolgálja a történetet, valamint, hogy harmonikusan illeszkedjen a film egészébe.
Hogy teret adjanak a karakterek motivációinak behatóbb megismeréséhez, illetve a cselekmény mozgatórugóinak behatóbb értelmezéséhez, az osztályvezető tanárok teljesen önálló munkára ösztönözték a jelentkezőket és kívülről figyelték, hogyan bánnak a szöveggel, mennyire értették meg annak mondanivalóját, milyen kontextusba helyezték a jelenetet, illetve, hogy hogyan képesek elemezni a szöveget. Különösen az figyelték meg, milyen eszközöket használnak a színészek karakterek motivációinak és lelki állapotának pontos megértéséhez. Ezt a munkafolyamatot az osztályvezetők csak akkor szakították meg, ha feltétlenül szükséges volt, és akkor is csak néhány pillanatra.
Minden jelentkezőnek részt kellett vennie a munka összes részfeladatában. A felvételizők is segítették egymás munkáját, hiszen egymás kameramannjai, asszisztensei, sőt vágói is voltak. A rendezőjelölt dönthetett a díszlet, a kellékek és a jelmezek kiválasztásában is.
Az, hogy a rendező már a kezdetektől fogva részt vesz minden alkotói folyamatban, alapvető fontosságú a filmkészítés során, mert az ebben való aktív részvétel lehetőséget ad számára, hogy átfogó képet kapjon a projekt minden aspektusáról, és így képes legyen egységes koncepciót kialakítani. Egy jó rendező tudja, mit akar elérni, és ennek mentén képes irányítani a stábot, biztosítva, hogy minden részlet a film egészét szolgálja. A rendező elképzelésének tisztasága és határozottsága nélkül a produkció könnyen elveszhet a részletekben, és a végeredmény sem lesz összhangban az eredeti elképzelésekkel.
A felvételizőknek két és fél órájuk volt arra, hogy a szöveg értelmezését, a jelenet lélektani elemzését, a helyes ritmus beállítását, a színészekkel való hatékony kommunikációt, valamint a díszlet, a kellékek, a jelmezek kiválasztását és a jelenet felvételét megoldják.
A rendezői vízió mellett az is fontos szempont volt, hogy a jelentkező milyen kommunikációs készségekkel rendelkezik, nemcsak a színészeivel, hanem az egész stábbal. A színészekkel való kommunikáció különösen fontos szempont, mivel nem mindegy, hogy egy rendező nyitott-e az alkotótársai ötleteire és megoldásaira, vagy makacsul ragaszkodik saját elképzeléseihez, figyelmen kívül hagyva mások véleményét.
A rendezői attitűdök sokféleképpen megnyilvánulhatnak. Egy jó rendező nemcsak irányít, hanem inspirál is, képes meghallgatni és beépíteni mások javaslatait, ezzel gazdagítva a produkciót. Az együttműködési készség és a rugalmasság a munkának ebben a fázisában is elengedhetetlenek, mert a filmkészítés során számos váratlan helyzet adódhat, amelyek kreatív megoldásokat igényelnek. A megfelelő kommunikációs stílus hozzájárul a stábtagok motivációjához és elkötelezettségéhez, ami végső soron a film minőségét is meghatározza. A rendezői attitűd tehát nemcsak a művészi vízió érvényesítésében, hanem az egész alkotói folyamat gördülékeny és eredményes megvalósításában is kulcsfontosságú.
Természetesen ezek a készségek a képzés alatt és az évek során sokat csiszolódnak és formálódnak, de további hosszú évek tapasztalata szükséges még ahhoz, hogy egy rendező valódi alkotóvá váljon, aki sajátos hanggal képes megszólítani a filmkedvelő közönséget. Bár ez egy hosszú út, az alapok, amelyekre a képzés épül, már ekkor is kirajzolódnak – ahogy a hiányosságok is. Mindezeket mérlegelve döntenek arról az osztályvezetők, hogy ki lesz az a nyolc szerencsés, aki ősszel megkezdheti a képzést és élete talán legnagyobb feladatát: saját egyedi alkotói eszköztárának felfedezését és fejlesztését.
Ez a pálya rendkívül érzékeny, és semmire sincs garancia. Egy tehetséges rendezőnek számos akadállyal kell szembenéznie, és sokszor a siker nem csak a tehetségen múlik. Például az egyik legismertebb rendezőt, Steven Spielberget kezdetben többször is elutasították a filmes iskolákban, mégis sikerült világhírűvé válnia. Magyarországon Tarr Béla karrierje is érdekes példa lehet: az ő művészi látásmódja és stílusa egyedi és meghatározó, de ő is hosszú utat járt be, mire nemzetközileg elismert alkotóvá vált.
A rendezői pályán való sikerhez nemcsak a technikai tudás és a kreativitás, hanem a kitartás, a rugalmasság és a folyamatos önfejlesztés iránti elkötelezettség is nélkülözhetetlen. Az alkotói folyamat során szerzett tapasztalatok és a kihívásokkal való megküzdés formálják a rendezőt, és teszik képessé arra, hogy saját, egyedi hangjával járuljon hozzá a film világához.
Fotók: Jóri András
Egyéb hírek
„Izmos felsőtestén még mellbimbók is lettek” – rögeszmés párkeresés a bábszínpadon
Egy párját kereső nő, hét, kezdettől fogva halálra ítélt kapcsolat és férfijelölt. A sztori ismerős lehet a Liza, a rókatündér című filmből, amit most Kiss Dorina, harmadéves bábrendező hallgató vitt színre különféle bábokkal, a főszerepben Lajhó Máté és Russa Karina bábszínészhallgatókkal. A Liselotte és a május című, felnőtteknek szóló bábelőadáson mi is ott voltunk a Kettőspont Színházban.
„A színház számomra vallás” – interjú Bíró Kristóffal, az SZFE végzős hallgatójával
Bíró Kristóf gyermekkori álma volt a színészi pálya, de sokáig egyedül kellett kitartania mellette. Végül a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, ahol jelenleg végzős prózai színművész hallgató, Hegedűs D. Géza és ifj. Vidnyánszky Attila növendékeként találta meg a mestereket, akik segítették fejlődését, valamint a közösséget. Az interjúban mesél a kezdeti nehézségekről, az első sikerélményekről és a pályakezdő színészek kihívásairól.
Szakmai gyakorlat az MTVA-nál – tapasztalatszerzési lehetőség a média világában
Szeretnéd élesben kipróbálni magad a média világában? Most itt a lehetőség! Az SZFE Karrierirodájának ajánlásával az MTVA-nál végezheted kötelező szakmai gyakorlatodat, akár 6 héten keresztül. Valódi tapasztalatot szerezhetsz, és bepillanthatsz a média kulisszái mögé – mindezt a legkorszerűbb technológiai háttérrel és profi szakemberek támogatásával.
Felhívás – fellépési lehetőség az SZFE hallgatói számára
Casting a Turay Ida Színházban.
SZFE-s hallgatók a 37. OTDK Művészeti és Művészettudományi Szekciójában
Idén is megrendezik az ország legnagyobb felsőoktatási, tudományos programsorozatát, az Országos Tudományos Diákköri Konferenciát (OTDK), amelynek zsűrijében az SZFE 6 oktatója is részt vesz, valamint egyetemünk 22 hallgatója képviselteti magát pályamunkáival.
Interjú Kozma Veronikával, az SZFE végzős hallgatójával
Az SZFE végzős prózaiszínművész-hallgatója arról mesél, hogyan formálták művészi gondolkodását a családi hatások, a kezdeti bizonytalanságok, majd a fokozatosan érlelődő elköteleződés. Szó esik a színház iránti szenvedélyéről, a mesterek inspiráló erejéről, valamint arról, hogyan látja saját jelenlegi helyét a szakmában.
Hallja-e a színház a segélykiálltásokat? - Theodórosz Terzopulosz üzenete a Színházi Világnap alkalmából
A Színházi Világnapot a Nemzetközi Színházi Intézet (ITI) közgyűlésének határozata alapján 1962 óta tartják március 27-én annak emlékére, hogy 1957-ben ezen a napon volt a párizsi Nemzetek Színházának évadnyitója. Ezen alkalomból minden évben felkérik a világszínház valamelyik jelentős alkotóját, hogy fogalmazza meg üzenetét a művészek és a közönség számára, melyet ezen a napon felolvasnak a színházi előadások előtt. Az idei év üzenetét Theodórosz Terzopulosz görög színházigazgató, tanár, író, a Színházi Olimpia ihletője és a Nemzetközi Színházi Olimpiai Bizottság elnöke fogalmazta meg. Költői szövegének legfőbb kérdése az, hogy képes-e a színház a társadalmi traumákat megvilágítani, a másik embertől és az idegentől való félelmeinket enyhíteni.
Interjú Csáki Benedekkel
Már 13 évesen tudta, hogy a fizikai színház az ő útja. Egy gyulai próbán találkozott először Horváth Csaba munkamódszerével és azóta is elkötelezett a színház iránt. Számára az egyetem nem csupán szakmai fejlődést jelentett, hanem olyan közösségi élményt is, ami miatt igazán érdemes színházat csinálni. Végzős hallgatóinkkal készített interjúsorozatunkban ezúttal Csáki Benedeket mutatjuk be.
