A zörejek a filmekben nagyon fontos szerepet töltenek be, sokszor átélhetővé, valószerűvé teszik a jelenetet, de van, amikor ennek pont az ellenkezője a cél. A stúdióban felvehető zörejek 3 csoportra oszthatók: lépés hangok, mozgáshangok és kellék hangok.

Jack Foley amerikai filmhang készítő használta először az utólagos zörejfelvétel lehetőségét a filmekben, így ezt a műveletet róla nevezte el a filmszakma.

A zörejfelvételek egyik fontos szereplője a “foley artist”, aki a mikrofon előtt a képet nézve megfelelő kellékek használatával állítja elő a szükséges zajokat. Ehhez a kreativitáson túl fontos a ritmusérzék is, így a fejlett mozgáskultúrával és kitűnő ritmusérzékkel rendelkező táncosok biztosan előnyben vannak.

Némi ismerkedés után mindenki választott magának egy zajkeltő eszközt, amellyel olyan hangokat kellett produkálni, amely nem feltétlenül következik az adott eszközből. Lépkedtünk hóban, imitáltunk madarakat az erdőben, vízcseppeket a háztetőn, megágyaztunk, lovat ugrattunk, szívhangot utánoztunk és szelet is vetettünk.

A második feladat Enyedi Ildikó Arany Medve-díjas Testről és lélekről című filmje egy jelenetének zörejezése volt. Lépkedtünk, mozogtunk szarvasként a havas erdőben, de kölcsönöztünk lépteket a film két főszereplőjének, Borbély Alexandrának és Morcsányi Gézának is.

Az alábbi fotógaléria talán elárul valamit erről a szakmáról:

https://www.dropbox.com/sh/zrxwa9bs4jyaqfo/AABmacRmY95K3n7lLBVYaeSpa?dl=0