Mindössze egy szimpla paraván Karácsony Ilona Léna díszlete, mégis pompás játékteret létesít a három helyszínen játszódó történéseknek. A gyermekes szülők lakása, a nagy találkozások színtere:a WC, kajütablak, alul kivágás a csak lábbal játszott jelenetnek, fölül keretben Palya Gábor tátogó szájú Apu-Anyu bábjai.
Mindenkire jut egy báb- és egy élő szerep, így FeHér Dávid kukkolós lúzer esetlenkedik, Barbie fiú Ken-ként pedig aggódó fiatal apa, Andruskó Marcella szemünk láttára szól az Anya és Tina lánya kettős regiszterében. A váltások villanásnyiak, a tempó töretlen, érzékletesen rajzolódnak fel a szituációk. A család a Madách-téri kávézóban üldögél, a Madách-téri Public Pub toalettjében a leendő párok drámai találkozásait lézer-ábraként kivetítve követhetjük. A félszeg Henning és a bakfis Tina kapcsolata dögunalomba torkollik, Ivanics Tamás-t viszont annyira rabul ejti Léna öntörvényű létezése, hogy megkéri a kezét. Az extravagáns lány, akit Spiegl Anna metsző humorral, tágspektrumú drámaisággal állít elénk, szállóigévé vált mondattal válaszol: "nem lehetne, hogy csak basszunk?!?" Andruskó Marcella virulens kreativitással érvényesíti koncepcióját, viharos sebességgel váltakoznak a bábos és az élőben adott jelenetek, a játéktér, illetve inkább sík, minden pontja akkurátusan kihasználódik, az együttes kiválóan oldja meg igen összetett feladatát.
Marius von Mayenburg abszurd komédiája a Krétakör hajdani előadásában igazán nem tudott érvényesülni, az ifjú rendező-színésznő munkája azonban jeges zuhanyként élénkíti punnyadó fantáziánkat. Arányosan találja meg az élő színészek és a bábok szerepeltetésének egyensúlyát, a szingapúri vakáció morbid komikuma, a kihűlő félben haldokló gyermeke fölött vijjogó Erika hisztériája telitalálat remeklés.
Eredeti látvány, szellemes formai megoldások, a gazdag eszköztár frappáns használata és a nagyszerűen játszó színészek maradandó élménnyé teszik Andruskó Marcella rendezését.
