Microsoft Office 365 Hallgatói Neptun Oktatói Neptun

Bemutatkoznak végzős rendezőasszisztenseink

2013 szeptemberében indult először rendezőasszisztens osztály a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. Csizmadia Tibor tanítványai idén már végzősök. A 7óra7 portál Csonka Margittal és Pozsgai Dórával kezdi az osztály tagjainak bemutatását.


Csonka Margit

► Milyen darabokban/színházban dolgoztál eddig, és hogyan kerültél a produkcióba?

 

Images_27837
Csonka Margit

Csonka Margit: Első rendezőasszisztensi gyakorlatomat a Színház- és Filmművészeti Egyetem IV. éves színművész osztályánál töltöttem, és nekik köszönhetem a későbbi munkáimat is. Ők nyáron Mácsai Pállal dolgoztak az Übü király avagy a lengyelek című előadáson, és szükségük volt egy másodasszisztensre, aki az utolsó hetekben átveszi az első asszisztensi feladatokat. Mivel egész évben a Bagossy-Pelsőczy-Rába osztállyal dolgoztam, ez lettem én. Ennek az együttműködésnek köszönhetem a másik lehetőségemet is: a Mohácsi testvérek E föld befogad avagy számodra hely című előadásának asszisztensi pozícióját. Több egyetemi produkcióban is részt vettem: Rába Rolanddal dolgoztam a NIBELUNGbeszédben, Novák Eszterrel a negyedévesek zenés mesterség vizsgája kapcsán, Pelsőczy Rékával a Bundában, és Dékány Barnabásnak is segítettem az első rendezésében, a Solarisban. Jelenleg Mundruczó Kornél mellett dolgozom a My Sweet Haiti című előadásban, és rendezőasszisztens gyakornokként Kovács D. Dániel CukorKreml-rendezésében is benne vagyok, amit a Katona József Színház Kamrájában mutatnak be májusban. Itt Budavári Réka az asszisztens, én pedig megfigyelem a munkamódszerét, hogy a számomra értékes elemeket a további munkáimban használni tudjam. Ezt nagyon fontosnak tartom, hiszen ezt a szakmát nem nagyon lehet tanítani, csak úgy, ha az ember csinálja, illetve ha a nagyoktól ellesi a rendezőasszisztensség kvintesszenciáját.

 

► Az egyetemi képzés mivel segítette a majdani rendezőasszisztensi munkádat?

CSM: Elsősorban lehetőséget kaptam arra, hogy önállóan asszisztáljak egy darabban. Megtapasztalhattam azt a helyzetet, hogy mivel a felmerülő problémákat senki nem oldja meg helyettem, nekem kell döntéseket hoznom, és vállalnom is kell érte a következményeket. Az iskolai évek alatt megismerhettem mind a kőszínházakban, mind a független színházaknál előforduló asszisztensi feladatokat. A legegyszerűbb helyzet például az volt, amikor csak az asszisztensi példányt kellett írnom, rögzítettem a rendező instrukcióit, illetve kapcsolatot tartottam a különböző tárakkal és tervezőkkel, valamint súgni is kellett, ugyanis az egyetemen nincsen súgó. A legnehezebb helyzetben mindemellett még hangtechnikus, világosító és videotechnikus is voltam. De volt olyan próbafolyamat is, amikor maguk a diákok rendeztek egy-egy felvonást váltott szereposztásban, és egyszerre három próbának kellett párhuzamosan mennie. Ennek az koordinálása nem volt mindennapi feladat, de azt gondolom, hogyha a nehezebb dolgokat elsajátítom, a könnyebb helyzeteket könnyedén fogom tudni megoldani.

Mindemellett egy hatalmas lehetőség számomra, hogy olyan emberekkel dolgozhattam együtt, akik a színházi világban mozognak. Ezáltal bekerültem ebbe a közegbe, amire kívülállóként sokkal kevesebb esélyem lett volna.

► Melyik volt a legizgalmasabb helyzeted egy próbafolyamat során?

CSM: Előfordult, hogy párhuzamosan egyszerre két előadásnak is rendezőasszisztense voltam. Úgy kellett összeszervezni a próbákat, hogy az egyik ne legyen hatással a másikra, ráadásul volt pár színész, akik mindkét darabban szerepeltek. Nagyon oda kellett figyelnem, hogy például az egyik próbára igényelt kellék nehogy a másik előadás próbáján landoljon. Ezalatt az időszak alatt meg kellett tanulni alvás nélkül is létezni, és mindennap a csúcson lenni. Mindezt kávé nélkül csináltam végig.

 

Images_27840
Pozsgai Dóra, Csonka Margit

 

► Melyik volt a legnehezebb helyzeted?

CSM: Némely próbafolyamatban egyszerre kellett asszisztensi példányt írni, súgni, zenét beadni, kamera képet váltani, projektort ki-bekapcsolni, és még a rendező hozzászólásait is rögzíteni. Ilyenkor nem könnyű, hogy semmiről se maradjon le az ember. Az egyik kedvenc feladatom az volt, amikor lehullott faleveleket kellett szereznem zsákszámra – tél közepén.

► Melyik színházi forma áll hozzád a legközelebb, melyikben tudod jobban elképzelni a jövődet?

CSM: Az alternatív- és a kőszínházi formát is nagyon izgalmasnak gondolom, mindkettőt nagy kihívásnak tartom, és bármelyikben örömmel vennék részt. Szeretem, ha mindent én tartok a kezemben, még akkor is, ha ez egyben nagyobb terhet jelent. De az is igaz, hogyha mindennek megvan a felelőse, könnyebb a saját munkámra koncentrálnom. Ha a színházi formák között nem is tudom megmondani, hogy melyik az ábrándom, van egy titkos vágyam: a filmezés, amiben szívesen kipróbálnám magam. Ez az a művészet, amire egyáltalán nincs rálátásom, és nagyon izgat, hogyan készül el egy-egy alkotás.

► Mit szeretsz az asszisztensi munkában?

CSM: Szeretem, hogy az én kezemben futnak össze a szálak, és azt is, hogy mivel kapcsolatban kell állnom a színészekkel és az összes tárral is, mindenhez értenem kell egy kicsit. Azt is szeretem, hogy láthatom az egész folyamatot, amint egy szövegkönyvből kész előadás lesz.

Pozsgai Dóra

► Milyen darabokban/színházban dolgoztál eddig?

Pozsgai Dóra: Az egyetem első félévében az Örkény Színházban, a Mohácsi János által rendezett Képzelt betegben dolgoztunk egy osztálytársammal együtt. Utána Geréb Zsófi asszisztense voltam a Magyar Állami Operaház és a MoltOpera Társulat közös előadásában, A lakatlan szigetben, ami igazi „szerelemmunka” volt. Az utolsó félévben két színházi gyakorlat is megtalált. Győri lányként mindig is szerettem volna egy kis időre hazamenni a Győri Nemzeti Színházba, hiszen az ott látott előadásokon nőttem fel. Ezt a Bagó Bertalan által rendezett A revizor című előadás próbafolyamatában gyakornokként meg is tehettem. Sokat változtam a próbafolyamat során, ami többek között annak volt köszönhető, hogy Berci valóban diákként kezelt: igazi gyakorlati időszak volt, ahol rengeteg dolgot tanultam magamról, a társulatról és úgy általában a színházról – ha lehetne, most azonnal újrakezdeném. Jelenleg pedig – mivel nagyon húzott már a szívem külföldre – éppen Londonban dolgozom a Finborough Theatre-nél.

 

Images_27838
Pozsgai Dóra

 

► Melyik volt a legizgalmasabb helyzeted?

PD: Nem tudnék egyet kiemelni, hiszen mindegyik időszakban volt valami emlékezetes. Például most Londonban, kortárs angol drámákkal dolgozunk, és bár viszonylag kis színházról van szó, a világ számos pontjáról jöttek ide fiatal egyetemisták gyakornoknak. Így teljesen más kultúrájú és nemzetiségű emberek kerülnek egymás mellé, akiket más-más dolgok hoztak ide, és más dolgok érdekelnek. És miközben együtt csinálunk valamit, mindenki tanul a másiktól, hiszen mindenki a saját élményeit, a saját hátterét viszi bele a munkába. Fiatalok vagyunk és színházat akarunk csinálni – jó színházat, szenvedélyből. 

A teljes interjú: http://7ora7.hu/hirek/kvintesszencia-es-szerelemmunka