Microsoft Office 365 Hallgatói Neptun Oktatói Neptun

Berlin F.I.N.D. plus 2013 – Szenteczki Zita beszámolója

Tíz nap színházi tapasztalás befogadóként és alkotóként egyaránt. Több mint tizenkét előadás, napközben pedig workshopok a színház különböző területeiről. Tapasztalások színészként, színházi viták rendezőként, látószögtágítás díszlettervezőként, különböző színházi struktúrák megismerése színházra nyitott személyként.


 

Kíváncsiság és nyitottság jellemző az összes francia, osztrák, berlini és magyar diákra. A közös munka új energiákat szabadít fel. A színész workshopokat koncentráció, figyelem és testtudat jellemzi. Az első színész workshopot Uta Plate német színésznő tartotta. A csapatépítés, a páros- és a csoportmunka volt a központban, a foglalkozás alatt francia és magyar zenék szóltak. Tőlünk, többek közt, a Beshodrom és a Krétakör színésztánczenekar muzsikált: értő és ízléses hazai válogatás. A második színészi műhelymunka nagyon tanulságos volt színészvezetés szempontjából is. Grazyna Dylag, Grotowski tanítványa, a mester módszerét adta tovább nekünk. A gondolkodás, az agy teljes kikapcsolása, az energiák felszabadítása, az ösztönök és a test használata olyan meditációszerű, koncentrált állapotban való létezést idéz elő a színészben, amit minden próba és előadás előtt ilyen alaposan és tudatosan el kéne érnie. A fesztivál központi kérdése az új dráma fogalmának tisztázása. Érdekes volt, hogy ehhez képest kevés, a szó szoros értelmében vett új dráma volt a programban, annál több klasszikus interpretáció. Romeo Castellucci Friderich Höderlin klasszikusát dolgozta fel, de a szöveget, mint új esztétikumot kezelte, és így egy egészen új dráma született. Darabjában a klasszikus értékek és a szépség képzőművészetileg és rendkívül erős formanyelven jelentek meg a színpadon. Thomas Ostermeier is klasszikus drámákat rendez, mégis olyan erősen belenyúl a szövegbe, és átértelmezi, hogy új drámák születnek. Az új drámák születéséhez a különböző színházi formanyelvek keveredése és a nézői nyitottság is szükséges. Ostermeier a Halál Velencében c. előadásában, a látszólag színpadra vihetetlen művet éppen a filozófia és az esztétikum által ragadja meg, ami cselekményképtelen, azt egy egyszerű és nemes gesztussal felolvasószínházként hagyja, az esztétikumot pedig, három gyönyörű táncosnővel és látványdinamikával oldja meg. A Nép ellenségében a darab csúcspontjánál a nézők vitába kezdenek egymással a főhős helyzetéről, valódi párbeszéd kezdődik a nézőtéren a főhősért.

 

Érdekes volt összehasonlítani Mundruczó előadásának, a Frankenstein-tervnek színpadra vitelét és fogadtatását hazánkban és Berlinben. Az előadás helyszíne nem a hazai előadásban használt konténer volt, így a tér magából áradó nyomasztó zártsága elveszett, de a rendezés ügyesen kihasználta az új tér adta lehetőségeket. A visszajelzések szerint a filmszerű játékmód teljesen új és izgalmas volt a külföldi nézők számára.

A tíz nap alatt beleláthattam a külföldi színházstruktúrák működésébe, alaposabban megismerhettem a Schaubühne színházi ars poeticáját, főrendezője és látványtervezője közvetlenségének köszönhetően. Rengeteg színházi tapasztalatot gyűjthettem nézőként, alkotóként, szemlélődőként, kíváncsi, nyitott és érdekes színházi emberekkel ismerkedhettem meg ez alatt a nagyon intenzív és tanulságos tíz nap alatt.