Microsoft Office 365 Hallgatói Neptun Oktatói Neptun

Bialisytokban jártak a bábszínész hallgatók

Június 20-25. között a lengyelországi Bíalystok művészeti egyetemén vendégeskedtek az SZFE IV: éves bábszínész hallgatói. Élményeikről Horváth Alexandra írt beszámolót.

Tisztelettel adózunk Kuti Ferencné emlékének, akinek adománya lehetővé tette a diákok szakmai utazását.


Június 20-án este nyolckor elindultunk várva várt utunkra – két évvel ezelőtt voltunk már Bialystokban, és nagyon jól éreztük magunkat. Összebarátkoztunk az ottani egyetemen tanuló „testvérosztályunkkal”, akikkel azóta többször is találkoztunk nemzetközi fesztiválokon, így alig vártuk, hogy újra lássuk őket.

Kedd reggel 8 körül érkeztünk meg a szállodába, melyet két éve főleg a bőséges és ínycsiklandó svédasztalos reggelik miatt zártunk szívünkbe – ez idén sem volt másképp – s hullafáradtan átbattyogtunk az egyetemre regisztrálni. Üdvözöltek minket, megkaptuk a kis csomagjainkat, fesztivállogóval díszített táskát, programfüzetet, nyakba akasztható belépőkártyát és pólót, majd visszatértünk a hotelbe, ahol még tudtunk aludni pár órát a vacsoráig. Vacsora után 4 előadást néztünk meg, ebből a legmeghatározóbb az ünnepélyes megnyitó után látott Duda Paiva- előadás volt, őt mindenki nagyon várta, s méltó zárása lett az első estének. Illetve nem mondhatni, hogy véget ért az első esténk ezzel, hiszen az előadás után várt minket egy, a két évvel ezelőtti fesztiválról már ismert táncos pub, itt iszogattunk, táncolgattunk, s kedves osztálytársnőnk, Fruzsi eltörte a lábát tánc közben.

Erre csak reggel derült fény, amikor nem tudott lábra állni, s el kellett vinni a kórházba, így a második nap az előadások megtekintésén kívül arról is szólt, hogy hogyan fogjuk prezentálni a Ladányi Andrea által rendezett mozgásszínházi produkciónkat (Zéró) pénteken. Andrea nem jött zavarba, mikor felhívtuk, fél óra alatt átrendezte az előadást Barcelonából telefonon, két próbánk volt megtanulni a változtatásokat, mindkettő negyedakkora térben, mint ahol pénteken játszottuk.

Szerdán nagy izgalmakkal kezdtük el a napot, a jobbnál jobb előadásokon kívül aznap játszott a Magyar Válogatott Portugália ellen, ettől függött, hogy hányadik helyen jut tovább a magyar csapat az Európa Bajnokságon, így 6 óra előtt picivel az osztály nagyobb része helyet foglalt a főutcán egy pub teraszán, s a körülöttünk ülő – amúgy ismeretlen lengyelekkel együtt – szurkoltunk a magyar csapatért. Nagy szerencse, hogy nem kellett használni a hangunkat a Zéróban… Aznap este még előadásokat néztünk, majd 22:30-tól Zérót próbáltunk.

A csütörtöki nap egyik legmeghatározóbb élménye legtöbbünk számára egy francia páros által előadott vásári bábjáték volt. Fergeteges, leírhatatlan, számomra a fesztivál legszórakoztatóbb, legértékesebb előadása volt. Egy órán keresztül keveredett bennem a percenként kitörő röhögő görcs és az ámulat az elképesztő profizmus és humor iránt, szerintem arra az egy órára mindenki gyerekké vált, s az előadás végén állva, sikongatva, füttyögve tapsoltunk.

Pénteken reggel 6-kor keltünk, 7 órakor már bent voltunk az egyetemen és melegítettünk, nagy izgalmak közepette próbálgattuk a mozgássorokat az új térben, az új helyeinken, olyan csúszós balett szőnyegen, mint a jég, s délben előadtunk a Zérót, a körülményekhez képest hősiesen, a visszajelzések alapján nagy sikerrel. Délután meghívtak minket lengyel barátaink egy kerti partira, sütögettünk, iszogattunk, beszélgettünk, majd este megnéztünk még két előadást, s az előadások után elmentünk a korábban említett pubba eltölteni az utolsó estét, amit könnyes búcsú követett – páran a lengyelek közül másnap hajnalban elutaztak, így őket aznap láttuk utoljára.

Az utolsó napon még 3 előadást láttunk, majd elérkezett a záró ünnepség, amely után rengeteg élménnyel gazdagodva búcsút vettünk Bialystok városától.

Horváth Alexandra

2016. július 5.