Microsoft Office 365 Hallgatói Neptun Oktatói Neptun

Boldog, vagy kíváncsi

„A Színház- és Filmművészeti Egyetem SZÍKE. Színházi Kreativitás-Eszközök címmel konferencia-napokat szervez a színészképzésről november 15-én és 16-án. Pénteken a színészképzés hagyományával foglalkoznak a felkért előadók a Katona József Színház Kamrájában.” Eddig a hír, meglátják majd, hogy miért áll itt. Nem túl bőbeszédű. Lássuk, mire megyünk vele. - Vass Norbert helyszíni beszámolója.


 

Induljunk, mondjuk a Kálvin térről. A borús délutáni ég alatt haladjunk végig a Kecskeméti utcán, pillantsuk meg a Belvárosi Disznótoros teraszán könyöklő öltönyösök tálcáján gőzölgő kolbászt, lássuk viszont siető lépteinket a Centrál hatalmas ablaküvegén, majd bukdácsoljunk végig a holdbéli tájnak ható Ferenciek terén is, hogy megérkezzünk végre a Kamrához. Caplassunk le a lépcsőkön, s közeledjünk a tér gyomra, az esemény helyszíne felé, tartsunk abba az irányba, ahol nincs térerő, de nem látszik a lehelet sem. És várjuk izgatottan, mit tartogat az este…

Egy tanácskozásra érkezünk, melynek apropója – ahogy az írás élére biggyesztett híradásból is kitetszik – az SZFE doktori iskolájában két éve folyó kutatás összegzése, a helyszínválasztást pedig a projekt témája teszi különösen indokolttá. Történt ugyanis 1994 őszén – az idősebbek emlékezhetnek rá, a Kacsamesék-traumát épp akkoriban kiheverő nemzedék, meg a náluknál is ifjabbak csak olvashattak, hallhattak felőle –, hogy a Kamrában minden este mást játszottak. Az előadások kiindulópontját aktuális Népszabadság-cikkek szolgáltatták, melyek felhasználásával éjszaka kvázi-szkriptek készültek, délelőttönként díszlet épült, a délutáni próbát követően pedig következett az előadás, hogy a nézőtéri tapsból erőt merítve az alkotás cirkulusa huszonhétszer érjen még hasonló módon körbe. Egy professzionális kőszínház művészei eközben alternatív regiszterekkel, a szokásostól eltérő színházcsinálási módszerekkel ismerkedtek meg. Halász Péter közösséget kovácsolt akkor és ott. Alkotóműhelyt alapított, amelynek hatása máig tart.

 

 

 

A Hatalom, Pénz, Hírnév, Szépség, Szeretet című harminc napos előadássorozatot vizsgáló, két éve folyó kutatás – tudtuk meg Jákfalvi Magdolna bevezetőjéből – arra vállalkozott, hogy rekonstruálja egy-egy előadás készülésének fázisait, az alkotófolyamatban részt vevők napjait. Az ötletelést és a próbákat Halász csapata videóra rögzítette, az SZFE ösztöndíjas hallgatói pedig rövid, tizenegypár perces werkfilmet vágtak a nem ritkán napi húsz óra hosszú anyagból. Munkájukban – így Jákfalvi Magdolna – elsősorban Halász Péter személyiségére koncentráltak. A kisfilmek – amelyek a tervek szerint a közeljövőben elérhetővé, kutathatóvá válnak majd – Halász pedagógusi, közösségteremtő szerepét emelik ki a kétszáz óránál is hosszabb mozgóképmasszából. A vállalkozás azért sem haszontalan, mert – ahogy Jákfalvi némi iróniával megjegyezte – a rendezőről egyelőre vastagabb akták pihennek az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának fondjai közt, mint az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet állományában. Halász maga is nagy újraolvasó volt, így aztán harminc napos, grandiózus vállalkozásának újraolvasása különösen adekvát tettnek tűnik.

 

Esterházy valóságcsinálónak nevezte Halász Pétert. Remek ötlet volt ezért olyasvalakit is meghívni a konferenciára, aki a Hatalom… alkalmával maga is közreműködött a valóság készítésében. Egymás között a résztvevők újságszínháznak nevezték a harminc napos sorozatot, mesélte Veress Anna. A Kádár-korszak idején a nyilvánosság egyetlen tere – állította –, ahol megvalósulhatott valami igaz, a színház volt. A rendszerváltozással azonban a teátrumok kitüntetett szerepe megszűnt, s annak a veszélye kezdett kísérteni, hogy a drámát beelőzi a valóság. Ebben a keretben könnyebben értelmezhető talán, hogy kilencvennégyben miért éppen Halászt, a „valóságcsinálót” hívta Zsámbéki Gábor a kísérletező, a színházi avantgárdnak teret adó Kamrába.

A játék – az előzetes próbafolyamattal együtt – 1994. augusztus 29-től október 29-ig tartott. A módszert – emlékezett vissza Veress Anna – Halász már a tengerentúlon kidolgozta, s ki is próbálta, ám a Kamrában bemutatott Hatalom-sorozat hosszabb és nagyobb szabású volt a rendező minden korábbi munkájánál. Az alkotói csapatban Halász mellett Veress Annának, Lukáts Andornak és Vajdai Vilmosnak volt kiemelt szerepe, a színészek közül pedig Szirtes Ági és Huszárik Kata játszott a legtöbb előadásban.

 

Halászt leginkább – tudtuk meg Veress Annától – az emberi történetek foglalkoztatták, hőseit sokszor a társadalom pereméről választotta, az újságszínház előadásaiban leggyakrabban fővárosi helyszíneket szerepeltetett. Nem ritkán háttérinterjúk készítésével ásott a hírek mélyére, a kreatív ötleteket pedig olykor kész dramaturgiai sémákba illesztette. Halász pedagógiai örökségéről szólva Veress Anna az együttgondolkozás szabadságát, illetve személyességét emelte ki. Zárásul Najmányi Lászlót idézte, aki azt mondta – s azt hiszem, a személyességgel ez igencsak összecseng –, hogy Halász nem csupán színházcsináló, ő maga a színház. Szóval – tehetjük hozzá –, ha Halász Péter előadásai nem is győzték le kilencvennégyben a valóságot, legalább ikszeltek vele. S azért ez nem kis dolog.

„Szóval a zenében jobban meg lehetett úszni” – azt hiszem, Jeney Zoltán előadásának ez volt a kulcsmondata. A Kossuth- és Erkel Ferenc-díjas zeneszerző, az Új Zenei Stúdió egyik alapítója előbbi alátámasztására egy jellemző esetet is felidézett. Egyik koncertjük után – mesélte –, a riadt arcú KISZ-esek a magyar zenei élet korifeusaitól tudakolták, hogy az ÚZS muzsikája veszélyes-e vajon a rendszerre. Azok egy vállrándítás kíséretében azt válaszolták, hogy nem értik a kérdést, ők egyszerűen zenét jöttek hallgatni. Némelyeknek tetszett, másoknak kevésbé. Attól fogva az Új Zenei Stúdió fellépésein nem tartottak többé a Nyugat fellazító taktikájától. Szabotázsról szó sem volt, az első blokkot záró Beke László prezentációja alighanem mégis színesebbre sikeredett volna, ha nem maradnak otthon az előadó jegyzetei. Így viszont sajnos vajmi keveset tudhattunk meg tőle a témájául választott Felkészülés meghatározatlan idejű együttlétre című előadásról. Tényleg kár érte.

 

A második etapban három elkészült werkfilmet tekinthettünk meg. Láthattuk Halászt, amint történeteket szippant éppen magába, miközben a villódzó VGA monitorba diktálja a fejében összeálló színpadképet, vagy figyelmesen végighallgatja színészeinek a készülő előadás dramaturgiájával kapcsolatos fenntartásait. A vetítések között az ösztöndíjas hallgatók mutatkoztak be. Boronkay Soma a kutatásban részt vevő tízfős team feladatait ismertette, Bíró Bence a sűrítés nehézségeiről beszélt, s beszámolt arról is, hogy a felvételeken követhetőek voltak az erővonalak, jól látszott, kik azok, akiket jobban megtalálnak Halász módszerei, kik rezonálnak kevésbé. Cserne Klára azt tanulta meg a Hatalom-projektből, hogy a szabadság csak nagyon kemény munkával érhető el, Csuja László Halász megmagyarázhatatlan kisugárzására figyelt fel, Mátrai Diána pedig egy, a rendezővel készített képzelt interjúban tárta elénk a kutatás során felmerült dilemmáit.

A fekete falak időtlenné tették ugyan a teret, addigra jócskán eltelt már a délután. A harmadik, esti blokkban arra volt csak módjuk ezért a kutatás keretében tanulmányírásra felkért kutatóknak, hogy értekezésük egy-egy súlyponti állítását prezentálják. A neoavantgárd irodalomról szóló Havasréti József Hajas Tibor Önéletrajzát előbb Hajas legfontosabb és legeredetibb munkái közé sorolta, majd afféle protopunk manifesztumként definiálta azt. Fuchs Lívia előbb leszögezte, hogy a hatvanas-hetvenes években miért nem alakult ki hazánkban alternatív mozgásművészet, majd azt járta körül, hogy mi kellett ahhoz, hogy a nyolcvanas években mégiscsak zászlót bonthasson Magyarországon a neoavantgárd tánc. A neoavantgárd film kapcsán Stőhr Lóránt igen komoly teoretizálásba kezdett, előadása azonban – mintha tárgyára ezzel is reflektálni kívánna – töredékes maradt, végkövetkeztetését pedig a szombati napra hagyta.

 

 A rendezvény első felvonása egy hosszabb szusszanás után a hajnalba nyúló Halász-maratonnal folytatódott, amin jelen sorok lejegyzője nem vett már részt. Mielőtt viszont a feltúrt Ferenciek tere felé távozott volna, ízlelgette még az előtérben itt-ott kiragasztott, Halász Pétertől származó dumákat. Az egyik valahogy így szólt: döntened kell, hogy boldog leszel, vagy kíváncsi. Az elhangzottak kielégítették a kíváncsiságát, ezért a Halásztól csent üzenetet boldogan biggyesztette írása élére.

Vass Norbert

Forrás