Pallag Márton  példás deklamációval, mondatról mondatra  gondosan kidolgozott értelmezéssel vezeti fel  a veretes textust, lépésről lépésre tárja fel egyre életidegenebb alakjának torz lelkületét. Widder Kristóf  a csapdába szánt vadakat  az avarban hengergő táncosok pregnáns gesztusaival  jeleníti meg.  Hegymegi Máté,  Nagy Norbert és Horkay Barnabás,  a pantomimikus eszközöket  színészi szuggesztióval hatványozza,  később a rendőr, az orvos, a gátőr szerepében tovább sűríti a szituáció drámaiságát. Mintaszerű a jelenet szerkezeti felépítése, a visszafogott tempó által fokozott feszültség.  Úgy ragad el, úgy ejt csapdájába a történés, ahogy az emberi préda nyakát bénítja meg  a hattyúnyakú csapdavas.  A bátor témaválasztást a kimunkált koncepció érett rendezői hozzáállással hitelesíti. Lassan forgó korongon állva  monologizál a házi őrizetben tartott feleség.  Kádár Lilla szavait  himnikus zene kíséri a távolból,  később két férfihang szólamai fölött, megejtő tisztasággal el is énekli a szárnyaló dallamot.  Czakó Máté féltékeny férje először csak a liftkulcsát veszi el, aztán, serény orvosi közreműködéssel, lába után  hallásától, látásától is megfosztja. A morbid szörnyűség, a stilizált forma révén, emelkedettebb értelmezést nyer, letaglózó hatása azonban így is érvényesül.
Feloldásként a nagyszerű együttes zenekarrá alakul, éteri hangon, behízelgő angolsággal, könnyed frazírozással, ennyei hosszúságú percekig énekel.  Elhallgatnánk napestig,  de ettől a varázslatos produkció emléke talán még erősebben megmaradna bennünk.