A 70-es években a kaposvári Csiky Gergely Színház vezetőjeként a fiatal magyar színház emblematikus alakjává vált, aztán Székely Gáborral az akkori Nemzeti Színház megújítására tettek kísérletet, közös munkájuk a Katona József Színház megalapításával folytatódott és teljesedett ki. Ez a színház a 80-as évektől tizenöt-húsz éven át a magyar színházművészet legfontosabb helyszíne volt, szellemisége, stílusa döntő hatást gyakorolt az új nemzedékre, és komoly rangot, elismerést vívott ki világszerte, végigjárva a világ leglényegesebb fesztiváljait Európában, és azon kívül is, Szöultól Chicagóig, Bogotáig.

Zsámbéki főrendezőként, majd igazgatóként  harminc éven át vezette ezt a fontos színházi műhelyt, amely nevelője és inspirálója lett sok ma sikeres, nyelvújító fiatal művésznek, ő maga pedig máig meghatározó rendezője a színháznak.

Európai rangú művész, akit két ciklusban választottak az Európai Színházi Unió vezetőjének, akinek sok sikeres külföldi előadás fűződik a nevéhez Németországban és több skandináv országban. Emellett elkötelezett pedagógus, akinek a keze alól nagyszerű színészek sokasága került ki, és változatlan energiákkal tanít ma is. Friss alkotóereje, fáradhatatlansága, egész életműve megkerülhetetlen példa – egyike azoknak a személyiségeknek, akik igazi rangot adtak egyetemünknek,akik miatt büszkék vagyunk erre az intézményre.

Köszöntjük születésnapján, köszönjük, hogy együtt dolgozhatunk vele.. (Ascher Tamás)