Microsoft Office 365 Hallgatói Neptun Oktatói Neptun

REKTORI KÖSZÖNTŐ

A minimális, rossz állapotú és szegényes infrastruktúra ha lehet, csak még jobban rávezet bennünket arra, hogy nincs más, mint a munka. Rákényszerít, hogy mindig akarjuk tovább csinálni, hogy soha ne hagyjuk annyiban – mert nincs, aki helyettünk elvégzi a dolgot. És hogy semmi nem történik meg magától.

Ha egy pillanatra mégis kilátszunk a munkából, ha néha véletlenül kinézünk a homályos ablakon, akkor látszik igazán, milyen fontos ez. Akkor látszik, hogy „odakint” mennyire nem magától értetődő sok minden, ami nekünk itt annak tűnik.

Ez ugyanis olyan hely, ahol kérdezni szokás. Pedig egyre inkább olyan világban élünk, ahol nem szokás kérdezni – azaz valóságos, pontos kérdéseket föltenni. Legfeljebb eldöntendő – ketté választó – kérdéseket.

Nálunk a kérdezés a norma, és a kérdésbe nincs belekódolva a felelet.

Lehet, hogy a kérdéseink olykor rosszak, de szinte biztosan mindig abból indulunk ki, hogy nincs eleve rossz válasz. Így aztán nincs ilyen meg olyan Színművészeti. Nagyon sokféle hallgató nagyon sokfélét tanul nagyon sokféle mestertől más és más színvonalon, de nincs egy „Igen-színművészeti” és egy „Nem-színművészeti”. EGY AZ EGYETEM. A keresésben mindenesetre egy.

Kevés helyen adatik meg, hogy az ember ilyen közvetlenül tapasztalja meg, mivé válnak fokozatosan azok a fiatal kollégák, akik nem olyan régen még a felvételin szorongtak. Hogy láthassa, mi lett a tanítványaiból és a munkatársai tanítványaiból.

Mindenféle öregdiák-szervezetek működnek világszerte, de kevés egyetem mondhatja el olyan igazul, mint mi, hogy aki egyszer ide tartozott, mindig is ide fog tartozni…

Kevés helyen maradnak ennyire kézzelfoghatóan és nyilvánvalóan jelenvalók a régiek, az elődök. Ez olykor lehet bosszantó, vagy nyomasztó is, de biztosan az egyik legcsodásabb értékünk a megmaradásban folyton módosuló folyamatosság.

(részlet Upor László rektorhelyettes beszédéből, amely a 2019. június 21-i évzárón hangzott el)