Rektori köszöntő

Lectori salutem!

Frissen kinevezett rektorként megtisztelő feladat az 1865-ben alapított Színház- és Filmművészeti Egyetemet vezetni és azért dolgozni, hogy a tízszeres túljelentkezés mellett a közel húsz szak felvételi vizsgáin bejutott minden egyetemi polgár méltó munkakörülmények között, magas szakmai színvonalon, korszerű tudást elsajátítva képződjön. „Egészséges Egyetem” címmel olyan mentálhigiénés programot szeretnénk elindítani, ami a felsőoktatásban magasnak számító félévenként átlagos óraszám mellett segít a kiégés és a függőségek kialakulásának megelőzésében, a Karrierirodai tanácsadás pedig kiajánlásokkal, szakmai programokkal segítené a végzett hallgatók elhelyezkedését.

Rektori pályázatom mottóját („Nem azé, aki akarja, sem nem azé, aki fut”) Az Iskola a határon c. regényből választottam nemcsak bibliai vonatkozásai, hanem egy „iskola” képzete miatt is. Ennek az iskolának nem pusztán fizikai, lelki, intellektuális, de szellemi, azaz pneumatikus alapja és összetartó ereje is van. Uralkodik benne egy szellemi rend, mely áthatja a vele kapcsolatba kerülő embert: „A fogható valóság felszínén élünk, elszakadva. Az érzékelésen túli, időn kívüli, nagyobb valóság terében azonban folytonosan összefüggünk egymással. Indáink metszik a világot, aztán tovább nyúlnak, ki, egy ismeretlen dimenzióba, mint elszakíthatatlan köldökzsinór s ott vagyunk egybekapcsolva egyetlen egészként abban a teljesebb kontinuumban” – olvassuk a regény végén.

A Színház- és Filmművészeti Egyetem történetét sok sérelem terheli. Bízom abban, hogy egy nemzetközi rangját elnyerő intézményben begyógyulnak ezek a sebek és örömforrássá válnak nemcsak az itt dolgozók és tanulók, de hatásában az egész társadalom számára is az egyetem küldetésnyilatkozatában meghatározottak szerint: „A Színház- és Filmművészeti Egyetem a tudományos kutatás, a tanítás, valamint a tanulás szabadságára épülő tevékenységével elkötelezett hazánk Alaptörvényének szellemisége, valamint az Európai Unió alapító atyáinak eredeti szándékai iránt. Ugyanakkor nyitottan fogadunk minden értéket, amely gyarapítja közösségünket és biztosítja fennmaradásunkat az egyetemes emberi civilizáció kontextusában. Az egyetem polgáraiként közösen keressük e kulturális eszmény korszerű színházi és mozgóképes kifejezési formáit. Hiszünk abban, hogy sokszínű világunkban akkor válik igazán láthatóvá a létezésünk, ha saját színeinkkel és árnyalatainkkal gazdagítjuk az összképet. Ezért a tanítás és a tanulás során hangsúlyozottan merítünk sajátos, nemzeti kulturális kincseinkből. A művészi pályát nehéz, de örömteli hivatásnak, legfőképpen kiváltságos adománynak tekintjük, amelyet a bennünket figyelmével kitüntető közösség szolgálatába kívánunk állítani.” Terveim szerint ehhez a közös munkához csatlakozhatnak mindazok az elhívatott alkotók, szakemberek, akik részt kívánnak venni az intézményi keretek fejlesztésében és a művészeti-oktatási tartalom stabilizálásában.

A modellváltás utáni három évben az intézmény rendkívüli művészeti eredményeket mutatott fel hazai és nemzetközi vonatkozásban mind a színházművészet, mind a filmművészet területén. Ezeket a törekvéseket: a nem realista esztétikai alapokon nyugvó színházi elképzeléseket és gyakorlatokat, vagy a személyes hangvételű képi elbeszélésmódon és a motivált világítási technikákon alapuló, nemzetközi színtéren is érdeklődést kiváltó filmművészeti alkotásokat és tanítási módszertant egyaránt fontos a dramaturgiai és az elméleti területről támogatni nemzetközi kontextusba helyező reflexiókkal és a három intézetet egyaránt megmozgató kezdeményezésekkel. Így lesz a nyilvánosságot vállaló professorokból (l. profiteri) universitas. A színháztudományi területet és a társművészeteket is érintő kutatásaimmal, a doktori iskolában vállalt oktatással én magam is szeretnék hozzájárulni a két művészeti ágon belüli és azok közötti intenzívebb, intézményen belüli és kívüli diskurzushoz.

Prof. Dr. Sepsi Enikő
rektor