Mozgókép - Filmírás

Szabó Csilla

filmíró

ZSIGMOND VILMOS MOZGÓKÉPMŰVÉSZETI INTÉZET

Hogyan kerültél pontosan a film közelébe, miért és hogyan lett nagyon fontos neked a filmírás és a dramaturgia? 

1988-ban végeztem a Színház- és Filmművészeti Főiskola dramaturg szakán Bacsó Péter és Ungváry Tamás osztályában. Még abban az évben férjhez mentem és Münchenbe költöztem, ahol újra felsőfokú tanulmányokba kezdtem a Ludwig Maximilians egyetemen. Ösztöndíjasként a glasgow-i és a torinói egyetemen tanultam. Visszatérve Münchenbe, tanítottam az egyetemen és az egyetemi színpadon vizsgaelőadásokat rendeztem. Akkor tapasztaltam meg először a hallgatókkal való közös munka, együttgondolkodás és szabad kísérletezés semmi máshoz nem hasonlítható örömét, ami itt az SZFE-n az okos és szemtelenül tehetséges tanítványaimnak köszönhetően a mindennapjaim része.  

A müncheni diákéveim alatt született meg az internet és egyetemistaként egy olyan kiadónál kezdtem adatrögzítőként dolgozni, ahol jóval az imdb előtt létrehozták az első német filmes adatbankot. Az volt a feladatom, hogy filmeket nézzek, szinopszisokat írjak, bevigyem az alkotók nevét, a film keletkezésének évét, az összes, az adott alkotással kapcsolatos fontos információt a rendszerbe. Akkor azt éreztem, hogy rabszolga vagyok, de éppen a múlt héten, a Robert McKee által tartott nagyszerű forgatókönyv szemináriumon hálával gondoltam vissza erre az időszakra, mert ha a mester megemlített egy filmet, fel tudtam idézni az ahhoz tartozó, akkor szerzett ismereteimet.  

Ugyanennek a kiadónak az adatrögzítés után hosszú éveken át hetente egyszer filmkritikákat írtam. A kritikák hatására felkért egy ügynökség, hogy elemezzek számukra forgatókönyveket. Ezek eleinte olyan forgatókönyvek voltak, amik még csak az előkészítés fázisában jártak. Németországban akkoriban sok pénz jutott a filmgyártásra, ezért más nyugati országokból és az Egyesült Államokból is pályáztak producerek német forrásokra forgatókönyvekkel. Így kerültek hozzám nagy költségvetésű európai koprodukciók és hollywood-i filmek forgatókönyvei. Az elemzői és később a script doctor-i munka által módom volt megismerni azt, hogyan működik a filmfinanszírozás Németországban, és hogy nem csupán a tartalmi kérdések tekintetében, hanem az anyagi lehetőségek függvényében is milyen fázisokon megy keresztül egy forgatókönyv, míg eljut az első forgatási napig. Nagyon szerettem csinálni. Hasznos volt, mert ezek a munkák tanítottak meg arra, hogyan kell rendet teremtenem a saját gondolataimban, hogyan kell szigorúnak és kíméletlennek lennem amikor ötletekről van szó. Főleg magammal szemben kellett erre figyelnem, hiszen hogyan követelhetnék meg egy írótól bármit, ha nem vagyok magamban biztos és nem vagyok meggyőződve arról, hogy amit kérek, az működni fog és jobb lesz a kiindulási pontnál? Változtatni sokszor kell, ez a szakma egyik velejárója. De változtatni csak akkor lehet, ha az indokot, amiért változtatni szeretnék, megtaláltam. A szavak nem csak arra szolgálnak a forgatókönyvírás során, hogy majd a néző számára jelentsenek valamit.  A szavak keresése, eldobása, újra és újra az eszköz ahhoz, hogy a gondolkodás egyre világosabb legyen. Addig kell gyúrni a szöveget, gyötrődni, míg meg nem találjuk a lehető legtökéletesebb kifejezési formáját annak a gondolatnak, ami a történet megírásának az oka és a mélyén megbújik.

Honnan tudja egy író, hogy megtalálta a legmegfelelőbb szót, kifejezést? 

Addig kell keresni, míg az ember azt nem érzi, hogy amit leírt, az igaz. Látom, hogy a következő kérdésed az, hogy ezt vajon honnan lehet tudni… 

Valóban, ez lett volna a következő kérdésem… 

A testünk segít. Amikor igaz az, amit leírtunk, az egy összetéveszthetetlen fizikai érzés. Ha valaki egyszer eljutott idáig, ragaszkodni fog ehhez a visszajelzéshez.  

Az „igaz” szó nagyon fontos a színházban is és a filmen is. Ha egy író megtalálja az igaz mondatokat, az még csak az út fele, hiszen azok a mondatok színészektől hangzanak majd el. Mi történik akkor, ha a leírt igaz mondat a színész szájából már nem tűnik annyira igaznak? Hogy deríted ki, hogy vajon a mondattal van a baj, vagy az előadással? 

Ez színházban a dramaturg feladata, forgatáson, ha nincs ott az író, a rendezőé. Nincs olyan recept, ami minden helyzetben működik.  Elképzelhető, hogy a szöveg mégsem pontos. Lehet, hogy a színésznek csak rossz napja van. Esetleg beszélgetni kell vele egy jót, mert nem érti a mondat igazságát, még nem tart az életben ott, hogy megértse. De az is előfordulhat, hogy sokkal többet tud a színész, mint amit az író, a dramaturg vagy a rendező, mert már gazdagabbak a tapasztalatai, mélyebbek az ismeretei. Az tud ilyenkor segíteni, aki kapcsolatot képes teremteni az egyes művészek és a szöveg által kifejezett gondolatok között. Ehhez figyelni kell, éberen jelen lenni. Hasonló helyzet a gyereknevelés és a tanítás, de a szerelem és maga a művészként való létezés is. Állandóan résen kell lenni, hogy megértsük, mi zajlik a körülöttünk lévő emberekben. Csak így jöhetünk rá, mikor mire van szükségük. 

Mi kell ahhoz, hogy valaki esélyes jelentkező legyen az SZFE filmíró szakára? 

Az, hogy olyan ember legyen, aki akkor is írni fog, ha esetleg nem kerül be az egyetemre. Ez egy belső késztetés, adottság, amire születni kell. 

Miből derül ez ki pontosan? 

Az írásai minőségéből és abból, ahogy beszél arról, mit jelent neki az írás. Sokszor ambivalensek az ember érzései az írással kapcsolatban, de az igazi író nem tud nem írni. 

Mi ez pontosan? Küldetés, elhivatottság, kitartás, őstehetség? 

Ez mind, azzal együtt, hogy az illető addig dolgozik, amíg a leírt szöveg nem lesz jó és ebben gyönyörűséget talál. Nem elsősorban a külső visszaigazoláson múlik, hogy az alkotónak sikerélménye van-e vagy sem. Ez egy magányos szakma. Belső küzdelmekkel, áldozatokkal járó munka, s olykor évekig nem kap az ember megerősítést, hogy jó úton jár-e. Aki valóban erre született, akkor is folytatja, ha az alkotása visszhang nélkül marad.  

Van-e ideális kor, amivel a meg lehet próbálni a felvételit? 

Nincs. Több 19 éves diák jár a mostani másodéves osztályunkba. Ugyanakkor van közel negyvenéves hallgatónk is. Kell a képzéshez egyfajta érettség, de azok, akik ilyen fiatalon átélték a coviddal járó nehézségeket és most a szomszédunkban zajló háború tanúi, nem tudnak ebben hiányt szenvedni. Olyan súlyos válságokkal szembesül egy mai 19 éves ember, amikkel mi ennyi idősen nem találkoztunk.  

Milyen felvételi feladatokra számíthatnak a fiatalok? 

Az első forduló egy általános műveltségre, tájékozottságra irányuló teszt. Erre a feladatra fel kell készülni. Művészettel, tudománnyal, közélettel kapcsolatos kérdésekre kell válaszolniuk, így le tudjuk mérni, hogy a jelentkező mennyire képes eligazodni a kultúrtörténetben. A film társművészeteinek, a zenének, a művészettörténetnek különös figyelmet szentelünk a felvételi folyamat során. A hároméves alapképzés nagyon rövid. Nem kezdhetünk mindent előlről. Kell egy biztos alap ahhoz, hogy el tudjunk együtt indulni.  

Örülök, hogy a zenét szóba hoztad. Mesélj kérlek a szöveg és a zene kapcsolatáról. 

Egy filmben vagy egy színházi előadásban a kísérő zene gyakran nem több, mint a szavak illusztrációja. Pedig a zenével való ellenpontozás, párhuzamba vonás vagy tükrözés újabb rétegekkel gazdagíthatja a szavak jelentését. Többek között ezért is elvárás, hogy egy író jól tájékozódjon a zenében. A zene mindezeken túl önfegyelemre tanít. Ugyanúgy, mint a zene és a matematika, az írás, a dramaturgia is törvényszerűségeken alapul és ezeket elméletben és gyakorlatban is meg kell tanulni. 

A második fordulótól kezdve milyen feladatokra számíthatnak a jelentkezők? 

A második fordulóban írni kell egy általunk kiválasztott filmről. Itt fel tudjuk mérni, hogy ki mennyire nyitott mások gondolataival kapcsolatban, mennyire érzékeny és alázatos. Az is kérdés ebben a fordulóban, hogy a jelentkező mennyire képes szabatosan fogalmazni. A matematikus Blaise Pascal-tól származik az idézet, hogy ’Nincs időm rövid levelet írni, ezért hosszút írok.” A sűrítés, a pontosítás az egyik legfontosabb készség, amire a hallgatóknak a munkájuk során szükségük lesz. A harmadik fordulóban már saját szöveget kell hozni, illetve helyben írni. Kreatív feladatként előfordulhat, hogy megadott fotókból kell egy történetet összeállítani, vagy operatőri gyakorlatot írni. A negyedik fordulóban pedig, akik eljutnak idáig, szóban megvédik az előző három fordulóban nyújtott teljesítményüket. Nagy a verseny, ezt kár lenne tagadni. Előfordulnak fájdalmas búcsúzások, mert nincs annyi hely, ahány tehetséges embert fel lehetne venni. Ha nehéz a döntés, akkor a nyitottabb jelentkezőt választjuk.  

Azt javaslom, hogy aki végigolvasta ezt a beszélgetést és még mindig elszántan jelentkezni szeretne, forduljon bizalommal a hallgatóinkhoz, kérdezzen tőlük bátran és ezúttal még egyszer utoljára akár hosszan is…  

 

B. Török Fruzsina