Az SZFE Backstage soron következő részében a drámainstruktor szak színjátékos specializációjának képzésén jártunk.
Az SZFE drámainstruktor szakja nem pusztán egy egyetemi képzés, hanem elmélyült szakmai munkát folytató műhely is, ahol a közösség tagjai már évek óta a színpadon állnak, viszont diplomával még nem rendelkeznek. Alkotó szellemek, akik egy kreatív közösség szerves részeivé válnak. Belépve az órára olyan világba csöppenünk, ahol a sokszínűség és az alkotói közösség összjátéka folyamatosan vibrál. Mintha egy kőszínház művészbüféjében lennénk, ahol mindenki, akit épp megszólítanak, a legjobb formáját hozza – ahol az egymás közötti önfeledt humor mindennapos.
A terem megtelik a pályájuk csúcsán járó színészekkel és a friss tehetségekkel, akik már évek óta színpadon vannak, viszont még várnak az életüktől egy diplomás sikertörténetet. Az SZFE drámainstruktor szakja az, ahol a színházi élmény nem csak a színészi játékra korlátozódik, hanem kiterjed a drámatörténet, mozgás, filmtörténet, zene, a színházi nevelés és általában a színházi előadás elemzésének rejtelmeire is. Ez a szak nem csupán egy tananyagot ad át, hanem valóságos utazást is kínál, ahol a hallgatók a színészként való fejlődés mellett olyan alkotó művészekké válnak, akik szabadon barangolhatnak a színház különböző dimenzióiban, legyen az prózai, vagy zenés színház, monodráma, vagy sokszereplős királydráma.
A mai óra tematikája nem más, mint Magyarország vidéki színházainak színházi nevelési programjai. A hallgatók választhattak egy számukra kedves vidéki színházat, amelyet aprólékosan be kellett mutatniuk. Hogy miért fontos ez? Mert nagyon keveset tudunk Budapesten a vidéki színházakról, holott a legtöbben komoly és színvonalas munka folyik, amelyet nemcsak, hogy érdemes megismerniük a hallgatóknak, hanem egyenesen kötelességük is.
Szirtes Balázs és Kiss József is jóval többek annál, minthogy pusztán csak oktatók legyenek: mentorok, akik irányt mutatnak, egyúttal azonban tiszteletteljes teret is engednek a hallgatók egyéni kreativitásának és kifejezőerejének. Iránytűk… Az óralátogatás érzése olyan, mintha egy kreatív színházi műhelyben lennénk, ahol minden mozdulatnak és gondolatnak értelme, súlya van, illetve ahol az előadó minden megnyilvánulására válasz érkezik. Önállóságra, kreativitásra, kezdeményező attitűdre van szükség. Az SZFE drámainstruktor szakja nem egyszerűen egy képzési program, hanem egy színházi kincsesbánya, mert az itt tanító pedagógusok az információátadás mellett arra is buzdítanak, hogy a hallgatók megtalálják saját útjukat, szabadon választva ki és dolgozva fel az általuk kiválasztott szövegeket és részt vegyenek a színházi alkotás minden szakaszában.
A felvételi folyamat maga is egy kreatív utazás volt. A jelentkezőknek színház iránti érdeklődésük mellett azt is meg kell tudniuk fogalmazni, illetve egy személyes beszélgetés során megmutatni, mennyire mozognak otthonosan a művészet világában. A motivációs levél és a személyes beszélgetés az egyéniségüket és kreativitásukat is tükröző lehetőség a felvételi folyamattól elválaszthatatlan kötelezettségek mellett. Itt a szabadság és a kreativitás találkozik, ahol a hallgatók egy közösség részévé válnak, ami az egyetemi évek után is tovább kíséri majd őket a pályájukon. Az SZFE drámainstruktor szakja kihívás mindazoknak, akik szenvedéllyel közelítik meg a színházat, és szeretnék a művészeti területeket összekapcsolni más szférákkal is.
Ilja Bocsarnikovsz orosz-lett színművész, színházrendező, egyetemi tanár. 2017-től rendszeresen dolgozik Magyarországon: sokadik rendezésén van túl, 2022-2023 között a debreceni Csokonai Színház, 2023-tól a Karinthy Színház művészeti vezetője. 2023-tól a Színház- és Filmművészeti Egyetem osztályvezető tanára. A Déryné Magazinnak adott interjújában a színházak jövője kapcsán beszélt többek között emberi értékekről, az élet nagy kérdéseiről és arról, szerinte hol kezdődik a színház.
A Bodolay Géza Jászai Mari-díjas, érdemes művész, színházi rendező, egyetemünk oktatója által vezetett Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet Bűvészinasok című tárlata nyerte el idén az Év Kiállítása díjat, amelyet kedden adtak át Budapesten, a Hagyományok Házában.
Egy bábelőadás nem feltétlenül móka és kacagás. A betegség, a halál és a gyász olyan tabu témák, amelyekről Kiss Dorina, harmadéves bábrendező szakos hallgató „Édesanyám, édesanyám” című bábelőadása érzékeny és elgondolkodtató perspektívát nyújt. Az előadást nemrég gyerekközönség előtt is bemutatták.
Az SZFE film- és televíziórendező BA III. évfolyama és a dokumentumfilm-rendező művész MA II. évfolyama bemutatja tavaszi vizsgafilmjeit. A vetítés helyszíne az Uránia Nemzeti Filmszínház, időpontja november 22-e, 18 óra. A Díszteremben a film- és televíziórendező BA III. évfolyam rövidfilmjei kerülnek vászonra, a Csortos teremben pedig a dokumentumfilm-rendező művész MA II. évfolyamának kisfilmjei láthatóak majd.
A Déryné program részeként indult KultUp alprogram sikerrel válaszol erre a kihívásra: az ország középiskoláit járva a diákok körében is népszerű színházi és művészeti témanapokat tart, amelyhez az elmúlt napokban két helyszínen mi is csatlakoztunk.
Szomorúan értesültünk róla, hogy Tatár Eszter Jászai Mari-díjas rendező, egyetemünk egykori hallgatója elhunyt. Az 1954-ben végzett, sokoldalú színházi szakember alig három hónapja vette át SZFE-s rubindiplomáját.
Egyetemünk 2024. november 29-én (pénteken) a Mészáros utcai oktatási épület 2. emeleti tárgyalótermében tartja Tudományos Diákköri Konferenciáját, amelyre az egyetemi kurzusokon kívül készült műalkotásaikkal és elméleti dolgozataikkal jelentkezhettek mindhárom intézetünk hallgatói. A filmes szekció 09:00 órakor, a színházművészeti szekció 14:00 órakor kezdődik.
Átadták a legjobb operatőröknek járó Kovács László-Zsigmond Vilmos Operatőr Díjakat Budapesten, a Pesti Vigadóban. Nagy örömmel számolunk be róla, hogy a Diákfilm kategória győztese idén Zsoldos Balázs, a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatója lett!