Az SZFE Backstage soron következő részében a drámainstruktor szak színjátékos specializációjának képzésén jártunk.
Az SZFE drámainstruktor szakja nem pusztán egy egyetemi képzés, hanem elmélyült szakmai munkát folytató műhely is, ahol a közösség tagjai már évek óta a színpadon állnak, viszont diplomával még nem rendelkeznek. Alkotó szellemek, akik egy kreatív közösség szerves részeivé válnak. Belépve az órára olyan világba csöppenünk, ahol a sokszínűség és az alkotói közösség összjátéka folyamatosan vibrál. Mintha egy kőszínház művészbüféjében lennénk, ahol mindenki, akit épp megszólítanak, a legjobb formáját hozza – ahol az egymás közötti önfeledt humor mindennapos.
A terem megtelik a pályájuk csúcsán járó színészekkel és a friss tehetségekkel, akik már évek óta színpadon vannak, viszont még várnak az életüktől egy diplomás sikertörténetet. Az SZFE drámainstruktor szakja az, ahol a színházi élmény nem csak a színészi játékra korlátozódik, hanem kiterjed a drámatörténet, mozgás, filmtörténet, zene, a színházi nevelés és általában a színházi előadás elemzésének rejtelmeire is. Ez a szak nem csupán egy tananyagot ad át, hanem valóságos utazást is kínál, ahol a hallgatók a színészként való fejlődés mellett olyan alkotó művészekké válnak, akik szabadon barangolhatnak a színház különböző dimenzióiban, legyen az prózai, vagy zenés színház, monodráma, vagy sokszereplős királydráma.
A mai óra tematikája nem más, mint Magyarország vidéki színházainak színházi nevelési programjai. A hallgatók választhattak egy számukra kedves vidéki színházat, amelyet aprólékosan be kellett mutatniuk. Hogy miért fontos ez? Mert nagyon keveset tudunk Budapesten a vidéki színházakról, holott a legtöbben komoly és színvonalas munka folyik, amelyet nemcsak, hogy érdemes megismerniük a hallgatóknak, hanem egyenesen kötelességük is.
Szirtes Balázs és Kiss József is jóval többek annál, minthogy pusztán csak oktatók legyenek: mentorok, akik irányt mutatnak, egyúttal azonban tiszteletteljes teret is engednek a hallgatók egyéni kreativitásának és kifejezőerejének. Iránytűk… Az óralátogatás érzése olyan, mintha egy kreatív színházi műhelyben lennénk, ahol minden mozdulatnak és gondolatnak értelme, súlya van, illetve ahol az előadó minden megnyilvánulására válasz érkezik. Önállóságra, kreativitásra, kezdeményező attitűdre van szükség. Az SZFE drámainstruktor szakja nem egyszerűen egy képzési program, hanem egy színházi kincsesbánya, mert az itt tanító pedagógusok az információátadás mellett arra is buzdítanak, hogy a hallgatók megtalálják saját útjukat, szabadon választva ki és dolgozva fel az általuk kiválasztott szövegeket és részt vegyenek a színházi alkotás minden szakaszában.
A felvételi folyamat maga is egy kreatív utazás volt. A jelentkezőknek színház iránti érdeklődésük mellett azt is meg kell tudniuk fogalmazni, illetve egy személyes beszélgetés során megmutatni, mennyire mozognak otthonosan a művészet világában. A motivációs levél és a személyes beszélgetés az egyéniségüket és kreativitásukat is tükröző lehetőség a felvételi folyamattól elválaszthatatlan kötelezettségek mellett. Itt a szabadság és a kreativitás találkozik, ahol a hallgatók egy közösség részévé válnak, ami az egyetemi évek után is tovább kíséri majd őket a pályájukon. Az SZFE drámainstruktor szakja kihívás mindazoknak, akik szenvedéllyel közelítik meg a színházat, és szeretnék a művészeti területeket összekapcsolni más szférákkal is.
Szabó Lőrinc születésének 125. évfordulója alkalmából Lázár Balázs színész, Bella Istvàn-dìjas költő, a harmadéves dramaturg osztály társosztályvezetője vezényelte le a magyarországi együtt szavalás Guiness rekordjának megdöntését a költő Nyitnikék című versének részletével, a Pasaréti Szabó Lőrinc Magyar-Angol Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola és Gimnázium, valamint a Közép-Budai Tankerület szervezésében.
Molnár Ferenc klasszikusát, a Liliomot a Színház- és Filmművészeti Egyetem negyedéves rendező szakos hallgatója, Fejes Szabolcs állította színpadra a Nemzeti Színházban. A fiatal alkotó, aki korábban több vizsgaelőadásban is megmutatta rendezői gondolkodásmódját, ezúttal személyes hangvételű és a jelenhez is szorosan kapcsolódó értelmezéssel nyúlt a legendás műhöz. Az előadás kapcsán rendezői látásmódjának alakulásáról, színészi bizalomról és belső verklidallamokról beszélgettünk.
Egyetemünk ismét külföldi vendégelőadót köszönthetett: április 14-én Adam J. Ledger, rendező és színházi teoretikus tartott újabb előadást doktori iskolánkban. A Birminghami Egyetem oktatója mostani előadásának fókuszpontjában a színház egyfajta ökologikus megközelítése állt, emellett szemléletes példákon keresztül világította meg a színházi előadás és a sport meglepő összefonódásait.
A Doktoranduszok Országos Szövetségének (DOSZ) Művészeti, Színház- és Filmtudományi Osztálya április 11-én egyetemünkön rendezte meg az I. DOSZ Arts Művészeti és Művészettudományi Napot. Intézményünk doktorandusz hallgatói nemcsak a szervezésben vállaltak szerepet, hanem előadóként is aktívan közreműködtek a programban.
Az MTVA kínál lehetőséget színművészhallgatóinknak, hogy jövőbeli külsős produkcióinkban szerepeljenek.
Különleges vizsgafeladat vár ebben a félévben mesterszakos operatőr hallgatóinkra: 35 mm-es filmre kell forgatniuk egy jelenetet. Miért kulcsfontosságú a hagyományos filmkészítési eljárások elsajátítása? – erről beszélgettünk Babos Tamással, Balázs Béla-díjas operatőr oktatónkkal.
Április 9-én, Herskó János születésének 99. évfordulóján különleges vetítéssel emlékeztek meg Berlinben a legendás magyar filmrendezőről és tanárról. A programban egykori tanítványainak rövidfilmjei – köztük Böszörményi Géza vizsgafilmje – idézték meg a Mester szellemiségét és pedagógiai örökségét.
A költészet napjára, József Attila születésnapjára időzítették a költő és Gyömrői Edit terápiás kapcsolatát feldolgozó Reménytelenül című film premierjét. A költő szerepét egykori hallgatónk, Sütő András alakítja, aki évek óta szavalja színpadon József Attila műveit, köztük a Szabad ötletek jegyzéke című gondolatfolyamot. A főszereplővel a bemutató után beszélgettünk.