Emberi szabadság a posztszubjektivitás korában: Antik tragédia a kortárs színpadon címmel világszínvonalon is elismert neves külföldi és magyar professzorok előadásaival szervez konferenciát az SZFE Doktori Iskolája november 14-16 között.
A konferencia részeként bemutatásra kerül Szophoklész Aiasza Czene-Polgár Donát rendezésében, Aiszkhülosz Leláncolt Prométheusza Kaj Ádám színrevitelében, továbbá megtekinthető lesz Bucz Hunor 25 éve futó Antigoné előadása is.
Prof. Dr. Kocziszky Évával, a konferencia főszervezőjével, a Színház- és Filmművészeti Egyetem Doktori Iskola oktatójával beszélgettünk.
Miért tartotta fontosnak, hogy ebben a témában szervezzen konferenciát?
Friedrich Nietzschét idézném elsőként, aki szerint „a görög tragédia mindenkori önismeretünk”, tehát a görög tragédiákat olvasva, színpadon megtekintve, tudományosan elemezve arra kérdezünk rá, hogy kik is vagyunk mi ma, és milyen helyünk van abban a globális világban, amelyben lényegében már ötven éve megjósolták a szubjektum halálát. Ha ugyanis ezt a posztstrukturalista filozófiai koncepciót elfogadjuk, amelyet egyébként a neurobiológia is megtámogat, akkor azt kellene állítanunk, hogy nincs többé tragikus szubjektum, mert nem létezik a személy, aki felelősen dönt, aki vállalja tettei következményét. Tehát nincs felelősség, nincs bűn és nincs lakolás. Nos, erre a paradoxonra keresünk választ a konferenciával: aktuális-e még az antik tragédia, vagy muzealizálhatjuk?
Milyen neves professzorok vesznek részt a konferencián, és mik lesznek a témák?
A konferencia szervezésénél arra törekedtünk, hogy azt a kortárs társadalmi és kulturális kontextust helyezzük előtérbe, amelyben a görög tragédia megjelenik ma az oktatásban, a színházban és a klasszika-filológiában. Olyan külföldi és magyar klasszika-filológusokat, illetve más tudományos szakembereket hívtunk meg, akik a konferencia kérdéskörével szoros kapcsolatban kutatnak. Ilyen például Simon Goldhill, aki a görög dráma színrevitelének problémáival foglalkozik, illetve Martin Revermann, aki kimondottan jártas az antik színház recepciótörténetében. Kiemelném még Szabó Csabát, Mogyoródi Emesét és Boros Gábort is.
Az ön előadásának címe Tragédia vagy komédia? Lábjegyzetek Giorgio Agambenhez. Mesélne röviden az előadásról?
Slavoj Žižek Marxra hivatkozik, aki szerint bizonyos korokban a tragédia, a tragikus mítoszok, történetek helyére a komikus feldolgozásuk lép. Ez akkor történhet meg, ha az adott korszak híján van, vagy hamisnak értékeli azt a típusú pátoszt, amely a tragédiákban szerepel, illetve amikor túlburjánzik a szkepszis, az irónia és adott esetben a cinizmus. Walter Benjamin, Höldelin és még sokak szerint a tragédia a jogi vitákból, bírósági dialógusokból alakult ki, és nem csupán a dionüsziák kultikus háttere van mögöttük, hanem bizonyos értelemben a jogos-nem jogos, erkölcsös-erkölcstelen társadalmi háttér szembenállása is. Ebből kifolyólag a társadalmi jogrend megrendülésével is együtt jár. Abban a pillanatban, amikor a szabadság intézményei kérdésessé válnak, kérdésessé válik a tragédia is. Ilyenkor az is fontos szempont, hogy mit tud kezdeni ezzel a műfaj, vagy ezeknek a problémáknak az illusztrálásához elégtelennek bizonyulnak a kifejezőeszközei, ami miatt szükségképpen komédiába kell átfordulnia.
Ezek szerint megfigyelhető az a jelenség, hogy az egyes korszakokban inkább a tragédia, majd a komédia kerül előtérbe, mintegy lekövetve a társadalmi változásokat?
Igen, már Arisztotelész is beszél olyan drámai feldolgozásról, amelyben Oresztész nem öli meg Aigiszthoszt, hanem jóbarátok lesznek, és megosztják a hatalmat; ez teljes mértékben mai téma. Természetesen nem a szórakoztató iparból vett súlytalan komédiáról beszélünk, hanem arról a műfajól, amely a tragédia másik oldalát mutatja meg. Egy Lear király esetében például a király lehet „bolond” öregember is, aki félrebeszél, de a Godot-ra várvát is el lehet vinni a komédia irányába.
A konferencia főbb témái közé tartozik a szabadság és sors a kortárs gondolkodásban, a tragikum és a tragédia a kortárs színházban, illetve, hogy miként lehet ma színpadra állítani egy ókori tragédiát. Kifejtené röviden ezeket a szempontokat?
A tragédia és a komédia műfajával összefügg a sors és a jellem kérdése. Már Walter Benjamin is úgy fogta fel, hogy a színházban vagy a jellem áll a középpontban, vagy a sors. Eszerint az elgondolás szerint utóbbi kizárja az előbbi elsőbbségét, mivel nem egymásból következnek. Egy korábbi felfogás viszont kauzális összefüggést tételez a kettő között: eszerint a hős sorsának ő maga, a jelleme lenne a kovácsa. Ez a felvilágosodó gondolatmenet az ember önrendelkezéséről, önfelelősségéről nagymértékben csökkent Auschwitz után.
Agamben például arra kérdez rá, hogy lehet-e felelős individuumnak tekinteni mondjuk egy lágerlakót, és ha nem az – ezt pedig paradigmának tekintjük az emberiség mai állapotára nézve is –, akkor beszélhetünk-e felelősségről és bűnről.
Melyek azok a trendek, amelyek izgalmasak az Ön számára egy antik tragédia színpadra állítása kapcsán?
Szeretnék széles skálán gondolkodni. A politikai drámát nagyon szeretem, ha mélyen a tragikus konfliktusból gyökerezik. Példaként említeném Slavoj Žižek Antigoné című művét, aki a brechti hagyományt újraélesztve hozott létre egy olyan „tandrámát”, amelyben Antigoné teljesen kívül esik a társadalmon: voltaképpen mindenkit képvisel, aki kitaszított, kiszorított, kisemmizett, anélkül, hogy a szerző bármilyen kortárs kontextust rákényszerítene az antik szüzsére.
Emellett nagyon érdekesnek tartom azokat a családi átkokat, amelyek az egymást megnyomorító generációk működésének drámai aspektusát tárják fel. Ezt is nevezhetnénk egyfajta sorseseménynek. Példaként említeném Roland Schimmelpfennig előadását, amely összemontírozza a Labdakidák történeteit.
A hallgatók két színházi előadás bemutatójával is készülnek a konferenciára. Mesélne kicsit erről?
Aiszkhülosz Leláncolt Prométheuszát Kaj Ádám rendezi, akit tanítok a Doktori Iskolában és meg vagyok róla győződve, hogy szakmailag nagyon alapos tudással rendelkezik az antik drámák színreviteléhez. Czene-Polgár Donát pedig Szophoklész Aiaszát állítja színpadra; ő is egy ifjú és sokak által tehetségesnek tartott dramaturg, aki rendezői pályára is készül. Ők ketten nyertek pályázatot az intézményünkben. Ezzel a két előadással megpróbáljuk összekötni mindazt, amit gondolunk, tanítunk elméletben, műelemzésben, színháztörténeti elemzésekben az antik dráma előadásáról. Szeretném támogatni, hogy a fiatalokban új koncepciók szülessenek. Azt gondolom, nem könnyű az antik dráma színrevitele, mert ahogy Donát is mondta, ez egy nagyon „idegen világ”. Ehhez az idegen világhoz nem szabad túlzottan közelíteni, de valamennyire mégis, hogy értelmezni tudjuk: sokszor nagyon vékony jégen táncol a rendező ezzel kapcsolatban.
Nagyon érdekesnek tartom azt is, hogy a konferencia résztvevői 25 év távlatát is átláthatják, hiszen a harmadik előadás, amit a rendezvény alkalmából bemutatunk, Bucz Hunor klasszikusnak számító Antigoné rendezése. A múlt és a jelen tehát egyszerre jelenik majd meg ebben a három produkcióban. Egy idődimenziós projektről beszélhetünk, ahol egy kanonikus rendezés mellett a fiatal generáció két képviselője is kipróbálhatja magát az antik tragédia kortárs színrevitelében.
Várunk minden érdeklődőt. A konferencia további, részletes programjáról az SZFE honlapján tájékozódhatnak. A színházi előadásokon való részvétel ingyenes, de regisztrációhoz kötött. Kérjük, hogy részvételi szándékukat az alábbi linken jelezzék:
A Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) a 2025/2026-os tanévben zsidó színházi specializációt indít az osztatlan színművész szakos képzésén belül. Az ötéves képzés az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (EMIH) kezdeményezésére, a Milton Friedman Egyetemmel együttműködésben, hazai és nemzetközi szaktekintélyek közreműködésével valósul meg.
A szakmai gyakorlat az egyik legizgalmasabb része a képzésnek! Ilyenkor próbálhatod ki magad először élesben a választott szakmádban, építhetsz értékes szakmai kapcsolatokat, és sokan már ekkor megtalálják későbbi munkahelyüket. Nézzük meg szakonként, milyen lehetőségek várnak rád!
A magyar operett napja kettős évforduló: Kálmán Imre születésének és Lehár Ferenc halálának dátuma. A Budapesti Operettszínház ilyenkor nagyszabású gálaműsorral ünnepel, és ekkor adják át a magyar operett napjához kapcsolódó díjakat a Nagymező utcai teátrumban. Idén legnagyobb örömünkre az évad legígéretesebb ifjú művészének járó Marsallbot-díjat egyetemünk hallgatója, Kelemen Fanni vehette át.
Hogyan lesz közönségünk holnap? Van-e közönség közösség nélkül? – ezeket a kérdéseket járták körül a színházi és filmes közönség elérésének kihívásairól rendezett szimpóziumon a kulturális intézmények képviselői és a közönségkutatással foglalkozó szakemberek. Az eseményen az SZFE doktori iskolája is képviseltette magát előadókkal, illetve bemutatták az iskola készülő kötetét a színházi nézőkutatásról.
Egyetemünk az Uránia Nemzeti Filmszínházban tartotta október 23-ai megemlékezését. Az eseményen beszédet mondott Kiss József Jászai Mari-díjas színművész, rendező, a Soproni Petőfi Színház igazgatója, egyetemünk oktatója. Az ünnepi műsort Mátyássy Szabolcs és Méhes László másodéves zenés színművész osztályának előadása tette teljessé.
Az A-kategóriás Varsói Nemzetközi Filmfesztiválon tartották a Mélypont érzés című új magyar dokumentumfilm világpremierjét. A rangos szemlén elsős (DLA) doktorandusz hallgatónk, Miklós Ádám rendező alkotása a 15 új dokumentumfilmet bemutató versenyprogramban indult. A zsűri nagyra értékelte a film emberi megközelítését és mély empátiáját, ezért külön elismeréssel jutalmazta az alkotást. A Filmintézet Inkubátor Programjában készült elsőfilm két szerfüggő felépülését mutatja, és december 5-én érkezik a hazai mozikba a Vertigo Média forgalmazásában.
Egyetemünk elsős (DLA) doktorandusz hallgatója, Cibulya Nikol független magyar horrorfilmje különdíjat kapott a 40. Varsói Nemzetközi Filmfesztivál első és második játékfilm-kategóriájában. A világ egyik legrangosabb A-kategóriás filmfesztiváljának versenyprogramjában hallgatónké volt az egyetlen magyar játékfilm.
A napokban több SZFE-s film is képviseli egyetemünket három különböző filmfesztiválon: az Alexandre Trauner Art/Film Fesztiválon Szolnokon, a Malter filmfesztiválon Debrecenben és a Nordisk Ungdom Film Festival-on Norvégiában.