Hogyan lehet az ókori görög drámákat ma is élővé tenni? – erről beszélgettünk Kaj Ádámmal, az SZFE Doktori Iskolájának másodéves hallgatójával, aki az Antik tragédia a kortárs színpadon című konferencia kísérőprogramjaként állította színpadra a Leláncolt Prométheuszt.
Miért éppen Aiszkhülosz Leláncolt Prométheuszára esett a választásod?
Jóllehet, az irodalmi hagyomány Aiszkhüloszt tartja a tragédia atyjának, a kortárs színház mégis mostohán bánik iskolateremtő életművével; sokan irodalmi rangját is inkább ennek az előkészítő szerepkörnek tulajdonítják, mintsem az általa írt tragédiák esztétikai minőségének. A Leláncolt Prométheusz, bár főhőse transzcendens entitás, a világirodalom egyik legelső emberiségdrámája, ami közel kétezer évvel előzi meg a műfaj olyan klasszikusait, mint amilyen a Faust vagy Az ember tragédiája.
Miért érezted úgy, hogy 20. századi miliőbe kell helyezned az előadást? Miért pont ebben az időszakban játszódik?
A mű közel két és fél ezer év távlatából is hihetetlen frissességgel és aktualitással szól a hatalom természetéről és a bennünk élő hübrisz működéséről. Ezek után nem is volt kérdés, hogy a mitologikus keretet politikai-történeti kontextusban bontsam ki, amihez a referenciát a 20. század totalitárius rendszereiben találtam meg. Mindez ugyanakkor nem jelentette a rituális rend felszámolását: alkotótársam, Bucz Magor Junior Prima díjas zeneszerző éteri hangzású dallamvilágával emelte ki a dráma szereplőit a hétköznapok dimenziójából, fellebbentve a transzcendens világ időtlenségét.
Mit gondolsz, mennyire lehet közel hozni a mai nézőkhöz az antik drámát?
Az Antik tragédia a kortárs színpadon című konferencia kísérőprogramjaként bemutatott három előadás (a másik kettő az Aiasz és az Antigoné – a szerk.) a maga eszközeivel próbálta igazolni az antik szövegek színpadi elevenségét és kortalanságát. Az pedig, hogy ez nagyon is különböző értelmezői horizonton, formanyelven történt, a művekből sugárzó örök jelenidejűséget bizonyítja: kortársunk Aiszkhülosz és kortársunk Szophoklész is. Hálás vagyok a konferenciát szervező Doktori Iskolának (külön is Kocziszky Éva professzor asszonynak) a lehetőségért, az egyetem Művészeti és Produkciós Bizottságának pedig a megvalósításhoz szükséges támogatásért.
Tényleg gazember volt III. Richárd vagy csak a Tudor-dinasztia propagandája tette azzá? – erről még ma is vitáznak a történészek. Egy biztos, hogy a hatalomért folytatott küzdelem mindig aktuális téma, így nem csoda, hogy a színházak is szívesen tűzik műsorra Shakespeare királydrámáját. Így tett a Bethlen Téri Színház is, ahol Gloster herceg történetét negyedéves hallgatóink, Horváth Mózes rendezésében és Varga Szabolccsal a főszerepben láthatta a közönség januárban. A bemutatón mi is ott voltunk.
Megkezdte nyilvános vetítéseinek sorozatát a Cickom – Bűvös Bábos Gyermekkor című egész estés dokumentumfilm. A magyar bábművészet és oktatás sokoldalú értékeit bemutató filmben a Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) Fabók Mariann vezette, ötödéves bábszínészosztálya is közreműködik.
Megérkeztek a Színház- és Filmművészeti Egyetemre a tavaszi szemeszter Erasmus-hallgatói: a Romániától Észtországig több országból érkező diákok a következő hónapokban a Sinkovits Imre Színházművészeti Intézetének és a Zsigmond Vilmos Mozgóképművészeti Intézetének angol nyelvű kurzusai segítségével kapcsolódnak be az egyetem szakmai munkájába.
Február 9-én elindult az Alkotóműhelyek Hete az SZFE-n. Az első két nap előadásai között a film és televíziózás kulisszatitkai, a magyar irodalom nagy alakjai, mozgásóra és mentálhigiénés foglalkozás is szerepelt. A programsorozat a következő napokban is változatos tematikákat kínál: karriertanácsadás, vállalkozói ösztöndíj-lehetőségek, filmvetítés, műhelyek és workshopok várják az érdeklődőket, így mindenki találhat számára inspiráló programot.
A Magyar Filmakadémia második alkalommal adta át Aranyérmét, amelyet idén két egyetemünkön oktató művész vehetett át. Az elismerések mellett hallgatóink is kiemelkedően szerepeltek: több diákunkat a Kovács László–Zsigmond Vilmos Magyar Operatőr Díjjal jutalmazta a zsűri, két hallgatónk pedig nagy értékű digitális kameracsomag különdíjban részesült.
Móricz Zsigmond Barbárok című novellája nyomán készített színpadi adaptációt Berettyán Nándor Jászai Mari-díjas színész, rendező, a Színház- és Filmművészeti Egyetem oktatója. Az előadás oktatói és hallgatói együttműködésben valósult meg: a produkcióban színészként közreműködik László Rebeka, az SZFE ötödéves prózai színművész hallgatója, valamint Horváth Márk bábszínész, bábtervező, az egyetem oktatója.
„Nem tudom megkülönböztetni, hogy mikor dolgozom és mikor foglalkozom a hobbimmal, hiszen a munkám a hobbim” – vallja Ilja Bocsarnikovsz, akinek harmadéves prózai színész osztálya tavaly novemberben mutatta be Kastanka című előadását. Csehov szívmelengető darabját Szergej Szotnyikov vendégoktató, a Moszkvai Művészeti Színház Egyetemének docense rendezte, aki nem kevesebb szenvedéllyel van munkája iránt: hétből hét napot tölt a színházban vagy diákjaival. Ennek ellenére két külföldi oktatónkat sikerült mikrofonvégre kapnunk.
A Csokonai Nemzeti Színház idén tizenhatodik alkalommal rendezi meg Debrecenben a DESZKA Fesztivált, a kortárs dráma ünnepét. A rendezvényen a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatóinak előadását is láthatják az érdeklődők, a fesztivál díszvendége pedig oktatónk, ifj. Vidnyánszky Attila lesz.

