Rendhagyó előadással tisztelegtek a magyar színjátszás ikonikus alakjai előtt az SZFE harmadéves prózaiszínművész szakos hallgatói, akik Mensáros László, Domján Edit, Tolnay Klári, Soós Imre és társaik küzdelmeit, valamint művészi örökségét jelenítették meg Színészportrék címmel. A próbafolyamatról a rendezővel, Pápai Erika színművésszel, zenés színészi gyakorlat oktatónkkal beszélgettünk.
„Talán egy önismereti folyamathoz hasonlíthatnám ezt a munkát, ahol különféle élethelyzetekkel szembesülsz, akaratlanul is párhuzamot vonsz saját élményeiddel és ráébredsz, hogy nem vagy egyedül, ami megkönnyítheti a feldolgozást.”
Tizennégy legendás színész alakja elevenedett meg nemrég a Bajor Gizi Színészmúzeumban, Funtek Frigyes osztályának előadásában. A zsúfolásig telt nézőtérre a növendékek gyertyákkal vonultak be egy Bach-korál kíséretében, különleges, spirituális hangulatot teremtve.
Milyen megfontolásból döntött úgy, hogy színészlegendák életpályáin keresztül vezeti be növendékeit a szakma mélységeibe?
Zenésmesterség-tanárként a prózaiszínész-osztályommal 2023-ban, a második félévben olyan etűdöket szerettünk volna létrehozni, amelyekben a hallgatók kreativitása, prózai színészi adottságai és zenei képességei egyaránt fejlődhetnek. Emellett lényegesnek éreztem, hogy a diákok megismerjék közelmúltunk színészlegendáit. Az olyan színészek neveinek nagy többsége, mint Mensáros László, Domján Edit, Sárdy János, Darvas Iván, Sulyok Mária, Pécsi Sándor, Váradi Hédi, Latabár Kálmán, Mezei Mária, Kiss Manyi, Kabos Gyula, Tolnay Klári, Kazal László vagy Soós Imre sajnos már homályba vesztek a mai fiatalság számára. Meggyőződésem azonban, hogy az elődök munkásságának beható ismerete nélkül nem fejlődünk elég alaposan és csupán ugyanazt a mókuskereket fogjuk hajtani az általuk mutatott példák nélkül. Ennek az elméleti előfeltevésnek a fényében idén mi is újragondoltuk az első évben kidolgozott etűdöket, majd átdolgoztuk, végül örömmel tapasztaltam, hogy az érési folyamat eredményeként milyen jelentős fejlődésen mentek keresztül a hallgatók az elmúlt időszakban.
Hogyan készültek fel a hallgatók? Ki írta a szövegeket és mi alapján válogattak dalokat a karakterekhez?
Mindenki kapott egy híres színészt, akinek életútját kutatnia kellett a Színháztudományi Intézetben – naplókban, archív sajtóanyagokban és más felvételeken. Ezt követően kiválasztották azokat a momentumokat, amelyekkel azonosulni tudtak, illetve amelyeket lényegesnek véltek. Az általuk megfogalmazott szövegeket közösen csiszoltuk, míg végül izgalmas anyagok születtek, amelyekbe saját egyéniségüket is beleszőtték. A szövegek gerincét naplórészletek adták, de számos egyéni szituáció is született a hallgatók kezdeményezésére. Példaként említhetem, amikor Mensáros László verset írt Pilinszky Jánosnak, vagy amikor a New York-i nyomorban élő Kabos Gyula levelet kap elhanyagolt fiától, illetve amikor Tolnay Klári elmeséli Zsuzsika lányának, hogy megérti, gyerekkorában miért ült fel arra a vonatra és hagyta el őt (mert fontosabb volt számára a színészi pálya, mint a gyereknevelés). A dalokat együtt válogattunk a hallgatók javaslatai alapján azokból a dalokból is, amelyeket a színészlegendák énekeltek pályájuk során. Egyes esetekben – például a zenés színészeknél – könnyebb volt a választás, viszont Sulyok Máriánál például nehezebb – míg végül rá nem bukkantunk egy Jávor Pállal közös filmjében felcsendülő, A falevél, falevél című dalra.
Megdöbbentő a hasonlóság némely hallgató és a ráosztott szerep között. Ez is szempont volt a válogatásnál?
Több szempontot mérlegeltem, hangsúlyoznom kell azonban, hogy nem a külső hasonlóság alapján választottam. Ennek ellenére valóban rendkívüli élmény volt látni, ahogy a diákok olyannyira azonosultak az adott karakterrel, hogy kísérteties egybeesés mutatkozott a háttérben vetített fénykép és az előadó között. Elsődleges szempontom a pedagógiai megközelítés volt, valamint, hogy az adott színészlegenda és a hallgató egyénisége összhangban legyen. Fontos kiemelnem, hogy nem utánzást céloztunk, hanem a lélektani folyamatok megjelenítését, az adott színészegyéniség stílusának, magatartásának, gesztusrendszerének tanulmányozását és integrálását a növendékek saját művészi eszköztárába.
A színész az ilyen azonosulás-átalakulás után milyen eszközökkel gyarapodik, mit visz „haza” az eljátszott karakterből?
A színészi pálya rendkívül embert próbáló, korszaktól és politikai környezettől függetlenül olyan kihívásokat tartogat, amelyeket feldolgozni nem egyszer emberfeletti erőfeszítést igényel. Azt reméltem, hogy ilyen, az enyémhez hasonló felismerésekre juthatnak a hallgatók is e munkafolyamat során. Pedagógiai célkitűzésem volt, hogy a diákok e híres színészlegendák életútját megismerve és feldolgozva, saját későbbi pályájuk nehézségei közepette hasznosíthassák majd az itt megszerzett tapasztalatokat. Talán egy önismereti folyamathoz hasonlíthatnám ezt a munkát, ahol különféle élethelyzetekkel szembesülsz, akaratlanul is párhuzamot vonsz saját élményeiddel és ráébredsz, hogy nem vagy egyedül, ami megkönnyítheti a feldolgozást. A színművészet – más művészi hivatásokhoz hasonlóan – gyakran a fájdalomból táplálkozik. Minél több ilyen élethelyzetet tapasztal meg egy előadóművész, annál hitelesebben képes megformálni az általa megjelenített karaktert. Ebben kívántam támogatást nyújtani a mélyreható beszélgetések, elemzések, elmélyülés által. Aki nem látta az előadásunkat, de szívesen eljönne, azt várjuk szeretettel május 21-én este 7 órakor a Bajor Gizi Színészmúzeumban.
Idén Lázár Balázs színész-költő, a Színház- és Filmművészeti Egyetem oktatója, valamint a negyedéves dramaturg hallgatók társosztályvezetője, vehette át az Országút folyóirat különdíját a balatonfüredi 33. Salvatore Quasimodo Nemzetközi Költőversenyen. Lázár Balázs két versével – Óda a mesterséges intelligenciához és Íme, hát a vers – érdemelte ki az elismerést.
Az Alkotóműhelyek Hete keretében, a Karrieriroda szervezésében tartott telt házas interaktív workshopon nyerhettek betekintést a hallgatók a Közszolgálati Médiaakadémia Alapítvány Tehetséggondozó Programjába. Az impozáns Led-stúdióban megrendezett eseményen az alapítvány ügyvezető igazgatója Apró Georgina, és az M5 csatorna vezető szerkesztője, Merkl László ismertette a program részleteit.
A testhorror műfajának világhírű alkotója, David Cronenberg a Színház- és Filmművészeti Egyetem meghívására szeptember 19-én az Uránia Nemzeti Filmszínházban tart mesterkurzust a Budapesti Klasszikus Film Maraton programjának keretében.
Az idei őszi szemeszterben ismét színes nemzetközi közösséggel bővült a Színház- és Filmművészeti Egyetem: 15 Erasmus-hallgató kezdte meg tanulmányait intézményünkben. Az érdeklődők Litvániából, Szlovákiából, Spanyolországból, Németországból, Romániából és Hollandiából érkeztek Budapestre.
Nyolcadik alkalommal rendezik meg a Budapesti Klasszikus Film Maratont, amely az elmúlt években Európa egyik legfontosabb, restaurált filmklasszikusokat bemutató fesztiváljává nőtte ki magát. A rendezvény mára nemcsak a magyar és külföldi filmrajongók, hanem a nemzetközi szakma számára is kiemelt eseménnyé vált: a világ számos Oscar-díjas és világhírű alkotója fordult már meg vendégként Budapesten.
A 2025-ös esztendő díszoklevél-átadó ünnepsége ismét bebizonyította, hogy a Színház- és Filmművészeti Egyetem büszkén őrzi a hagyományait. A Karrieriroda és a Kommunikációs és Marketingigazgatóság szervezésében létrejött esemény volt az évkezdés legünnepélyesebb pillanata.
A Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) 2025. szeptember 5-én tartotta jubileumi tanévnyitóját az Uránia Nemzeti Filmszínházban, ahol közel 160 elsőéves hallgatót köszöntöttek. Az esemény keretében 45 művész jubileumi arany-, gyémánt- és vasdiplomát vehetett át.
Mit üzen ma az Oidipusz-történet? Adam Ledger, a Birminghami Egyetem rendezője most először állít színpadra darabot az SZFE hallgatóival. Martin Crimp A többit láttad már a moziban című művének hazai premierje igazi összmunkával jön létre: dramaturgok, drámainstruktorok, színészek és egy oktató dolgoztak együtt, hogy kortárs közegben szólaltassák meg Euripidész klasszikusát.