Színészlegendák nyomában: múlt és jelen találkozása a színpadon – Interjú Pápai Erikával

március 25., kedd 10:32
Share

Rendhagyó előadással tisztelegtek a magyar színjátszás ikonikus alakjai előtt az SZFE harmadéves prózaiszínművész szakos hallgatói, akik Mensáros László, Domján Edit, Tolnay Klári, Soós Imre és társaik küzdelmeit, valamint művészi örökségét jelenítették meg Színészportrék címmel. A próbafolyamatról a rendezővel, Pápai Erika színművésszel, zenés színészi gyakorlat oktatónkkal beszélgettünk.

 

„Talán egy önismereti folyamathoz hasonlíthatnám ezt a munkát, ahol különféle élethelyzetekkel szembesülsz, akaratlanul is párhuzamot vonsz saját élményeiddel és ráébredsz, hogy nem vagy egyedül, ami megkönnyítheti a feldolgozást.”

 

Tizennégy legendás színész alakja elevenedett meg nemrég a Bajor Gizi Színészmúzeumban, Funtek Frigyes osztályának előadásában. A zsúfolásig telt nézőtérre a növendékek gyertyákkal vonultak be egy Bach-korál kíséretében, különleges, spirituális hangulatot teremtve.

Milyen megfontolásból döntött úgy, hogy színészlegendák életpályáin keresztül vezeti be növendékeit a szakma mélységeibe?

Zenésmesterség-tanárként a prózaiszínész-osztályommal 2023-ban, a második félévben olyan etűdöket szerettünk volna létrehozni, amelyekben a hallgatók kreativitása, prózai színészi adottságai és zenei képességei egyaránt fejlődhetnek. Emellett lényegesnek éreztem, hogy a diákok megismerjék közelmúltunk színészlegendáit. Az olyan színészek neveinek nagy többsége, mint Mensáros László, Domján Edit, Sárdy János, Darvas Iván, Sulyok Mária, Pécsi Sándor, Váradi Hédi, Latabár Kálmán, Mezei Mária, Kiss Manyi, Kabos Gyula, Tolnay Klári, Kazal László vagy Soós Imre sajnos már homályba vesztek a mai fiatalság számára. Meggyőződésem azonban, hogy az elődök munkásságának beható ismerete nélkül nem fejlődünk elég alaposan és csupán ugyanazt a mókuskereket fogjuk hajtani az általuk mutatott példák nélkül. Ennek az elméleti előfeltevésnek a fényében idén mi is újragondoltuk az első évben kidolgozott etűdöket, majd átdolgoztuk, végül örömmel tapasztaltam, hogy az érési folyamat eredményeként milyen jelentős fejlődésen mentek keresztül a hallgatók az elmúlt időszakban.

Hogyan készültek fel a hallgatók? Ki írta a szövegeket és mi alapján válogattak dalokat a karakterekhez?

Mindenki kapott egy híres színészt, akinek életútját kutatnia kellett a Színháztudományi Intézetben – naplókban, archív sajtóanyagokban és más felvételeken. Ezt követően kiválasztották azokat a momentumokat, amelyekkel azonosulni tudtak, illetve amelyeket lényegesnek véltek. Az általuk megfogalmazott szövegeket közösen csiszoltuk, míg végül izgalmas anyagok születtek, amelyekbe saját egyéniségüket is beleszőtték. A szövegek gerincét naplórészletek adták, de számos egyéni szituáció is született a hallgatók kezdeményezésére. Példaként említhetem, amikor Mensáros László verset írt Pilinszky Jánosnak, vagy amikor a New York-i nyomorban élő Kabos Gyula levelet kap elhanyagolt fiától, illetve amikor Tolnay Klári elmeséli Zsuzsika lányának, hogy megérti, gyerekkorában miért ült fel arra a vonatra és hagyta el őt (mert fontosabb volt számára a színészi pálya, mint a gyereknevelés). A dalokat együtt válogattunk a hallgatók javaslatai alapján azokból a dalokból is, amelyeket a színészlegendák énekeltek pályájuk során. Egyes esetekben – például a zenés színészeknél – könnyebb volt a választás, viszont Sulyok Máriánál például nehezebb – míg végül rá nem bukkantunk egy Jávor Pállal közös filmjében felcsendülő, A falevél, falevél című dalra.

Megdöbbentő a hasonlóság némely hallgató és a ráosztott szerep között. Ez is szempont volt a válogatásnál?

Több szempontot mérlegeltem, hangsúlyoznom kell azonban, hogy nem a külső hasonlóság alapján választottam. Ennek ellenére valóban rendkívüli élmény volt látni, ahogy a diákok olyannyira azonosultak az adott karakterrel, hogy kísérteties egybeesés mutatkozott a háttérben vetített fénykép és az előadó között. Elsődleges szempontom a pedagógiai megközelítés volt, valamint, hogy az adott színészlegenda és a hallgató egyénisége összhangban legyen. Fontos kiemelnem, hogy nem utánzást céloztunk, hanem a lélektani folyamatok megjelenítését, az adott színészegyéniség stílusának, magatartásának, gesztusrendszerének tanulmányozását és integrálását a növendékek saját művészi eszköztárába.

A színész az ilyen azonosulás-átalakulás után milyen eszközökkel gyarapodik, mit visz „haza” az eljátszott karakterből?

A színészi pálya rendkívül embert próbáló, korszaktól és politikai környezettől függetlenül olyan kihívásokat tartogat, amelyeket feldolgozni nem egyszer emberfeletti erőfeszítést igényel. Azt reméltem, hogy ilyen, az enyémhez hasonló felismerésekre juthatnak a hallgatók is e munkafolyamat során. Pedagógiai célkitűzésem volt, hogy a diákok e híres színészlegendák életútját megismerve és feldolgozva, saját későbbi pályájuk nehézségei közepette hasznosíthassák majd az itt megszerzett tapasztalatokat. Talán egy önismereti folyamathoz hasonlíthatnám ezt a munkát, ahol különféle élethelyzetekkel szembesülsz, akaratlanul is párhuzamot vonsz saját élményeiddel és ráébredsz, hogy nem vagy egyedül, ami megkönnyítheti a feldolgozást. A színművészet – más művészi hivatásokhoz hasonlóan – gyakran a fájdalomból táplálkozik. Minél több ilyen élethelyzetet tapasztal meg egy előadóművész, annál hitelesebben képes megformálni az általa megjelenített karaktert. Ebben kívántam támogatást nyújtani a mélyreható beszélgetések, elemzések, elmélyülés által. Aki nem látta az előadásunkat, de szívesen eljönne, azt várjuk szeretettel május 21-én este 7 órakor a Bajor Gizi Színészmúzeumban.

Egyéb hírek

SZFE-s hallgatók a 37. OTDK Művészeti és Művészettudományi Szekciójában

Idén is megrendezik az ország legnagyobb felsőoktatási, tudományos programsorozatát, az Országos Tudományos Diákköri Konferenciát (OTDK), amelynek zsűrijében az SZFE 6 oktatója is részt vesz, valamint egyetemünk 22 hallgatója képviselteti magát pályamunkáival.

 

 

 

 

 

 

Interjú Kozma Veronikával

Az SZFE végzős prózaiszínművész-hallgatója arról mesél, hogyan formálták művészi gondolkodását a családi hatások, a kezdeti bizonytalanságok, majd a fokozatosan érlelődő elköteleződés. Szó esik a színház iránti szenvedélyéről, a mesterek inspiráló erejéről, valamint arról, hogyan látja saját jelenlegi helyét a szakmában.

Hallja-e a színház a segélykiálltásokat? - Theodórosz Terzopulosz üzenete a Színházi Világnap alkalmából

A Színházi Világnapot a Nemzetközi Színházi Intézet (ITI) közgyűlésének határozata alapján 1962 óta tartják március 27-én annak emlékére, hogy 1957-ben ezen a napon volt a párizsi Nemzetek Színházának évadnyitója. Ezen alkalomból minden évben felkérik a világszínház valamelyik jelentős alkotóját, hogy fogalmazza meg üzenetét a művészek és a közönség számára, melyet ezen a napon felolvasnak a színházi előadások előtt. Az idei év üzenetét Theodórosz Terzopulosz görög színházigazgató, tanár, író, a Színházi Olimpia ihletője és a Nemzetközi Színházi Olimpiai Bizottság elnöke fogalmazta meg. Költői szövegének legfőbb kérdése az, hogy képes-e a színház a társadalmi traumákat megvilágítani, a másik embertől és az idegentől való félelmeinket enyhíteni.

Interjú Csáki Benedekkel

Már 13 évesen tudta, hogy a fizikai színház az ő útja. Egy gyulai próbán találkozott először Horváth Csaba munkamódszerével és azóta is elkötelezett a színház iránt. Számára az egyetem nem csupán szakmai fejlődést jelentett, hanem olyan közösségi élményt is, ami miatt igazán érdemes színházat csinálni. Végzős hallgatóinkkal készített interjúsorozatunkban ezúttal Csáki Benedeket mutatjuk be.

Nagy siker a Fejes Szabolcs rendezésében bemutatott Liliom

Molnár Ferenc klasszikusát a Színház- és Filmművészeti Egyetem negyedéves rendező szakos hallgatója, Fejes Szabolcs állította színpadra a Nemzeti Színház Gobbi Hilda Színpadán. A fiatal rendező, aki a hallgatói évek során már több produkcióval is bemutatkozott, ezúttal a Liliomot tette sajátos látásmóddal és különleges rendezői koncepcióval személyessé és aktuálissá.

Antifilozófusok az SZFE-n

A Színház- és Filmművészeti Egyetem, valamint a L’Harmattan Kiadó közös kiadásában megjelenő SZFE Könyvek sorozat új kötete Kocziszky Éva Antifilozófusok II. Radikális gondolkodás a művészet tükrében című műve. A nemrég megjelent monográfia tudatosan is törekszik a közérthetőségre, így az SZFE másod- és harmadéves dramaturgjai a könyvben szereplő gondolatokra reflektálva kísérletet tettek arra, hogy élménypedagógiával színre vigyék a könyvben szereplő filozófusok gondolatait.

„A színház komplexitása fogott meg” – Interjú Ferenczy-Nagy Boglárkával, az SZFE végzős hallgatójával

Az ókori görög drámák inspirálják, saját darabjaiban pedig a mai társadalmi kérdéseket boncolgatja. Végzős hallgatóinkat bemutató sorozatunkban most fizikai színházi rendező és koreográfus szakos hallgatónk, Ferenczy-Nagy Boglárka mesél művészi útjáról, egyetemi éveiről és jövőbeli elképzeléseiről.

 

Nemzetközi turnéra indul Herczeg T. Tamás rendezése

Hét határon túli helyszínen mutatják be a közeljövőben a Békéscsabai Jókai Színház Idegenek és ismerősök című darabját, amelyet Zalán Tibor írt Munkácsy Mihály és Jókai Mór fiktív találkozásáról. A darabnak a rendező és egyben az SZFE intézetvezetője, Herczeg T. Tamás személyén túl is számos közös vonatkozása van az egyetemmel.

Több betöltése Több betöltése
Széchenyi Terv Plusz
Széchenyi 2020