Az SZFE két hallgatója, Balogh Benjámin és Czene-Polgár Donát egy önálló projekt megvalósításába kezdett, amely a Z generációs alkotókat állítja a középpontba. A kezdeményezés párbeszédet teremt nemcsak a művészeti ágak, hanem generációk között is – és talán közelebb visz annak megértéséhez, hogyan gondolkodnak ma a legfiatalabb alkotók a világról. Az SZFE Szakkollégium támogatásával futó projekt ötletgazdáival a megvalósulás második fázisában beszélgettünk eddigi tapasztalataikról és a lehetséges végkifejletről.
Hogyan született meg a közös projekt gondolata és mi a célotok vele?
Czene-Polgár Donát: Mi eredetileg osztálytársak voltunk Benjivel, majd ő átjelentkezett rendező szakra, amikor elindult a zenés rendező osztály. Ezután is kapcsolatban maradtunk, és volt egy termékeny beszélgetésünk, ahol arra jutottunk, hogy a korosztályunk valahogy nem talál platformot arra, hogy képviseltesse magát a művészetben. Ez egy égető probléma, és nem csak számunkra a színházi szakmában, hanem akár a képzőművészeknek, zeneszerzőknek, táncművészeknek, tehát mindenkinek, aki művészeti képzésben tanul. Innen indult annak az igénye, hogy mivel mi összművészettel foglalkozunk a színházon belül, ezért a mi oldalunkról induljon egy olyan kezdeményezés, ami megteremti ezt a platformot a művészeti képzésben résztvevő hallgatóknak.

A projekt második fázisban a V4 művészeti fesztivál keretében a képzőművész hallgatók előtanulmányokat, vázlatokat készítettek.
Balogh Benjámin: A projektünk a Z generációs alkotókat állítja középpontba. Ez a nemzedék egy folyamatosan változó, gyorsan digitalizálódó világban nőtt fel, ebből kifolyólag sok esetben új művészi látásmóddal közelít a valósághoz. A projekt célja, hogy különböző művészeti egyetemek hallgatóinak bevonásával egy hat állomásból álló láncban vizsgáljuk meg, miként látják és hogyan fejezik ki önmagukat ezek a fiatalok. A végeredmény egy immerzív, interaktív kiállítás lesz, ahol a különféle művészeti ágak – a képzőművészet, irodalom, zene, tánc és film – egymásra épülve, egymást inspirálva jelennek meg.
Mi az a hat fázis, amelyre felépítettétek ezt a láncot?
C-P. D.: Az első fázisban az elmúlt 24 év legfontosabb társadalmi, tudományos, gazdasági és kulturális eseményeit gyűjtjük össze. Minden évből 10–15 meghatározó történést választunk ki, amelyek inspirációként szolgálnak majd az alkotók számára.
B. B.: A második fázisban a V4 művészeti fesztivál keretében a projektben résztvevő képzőművész hallgatók választottak egy-egy hírt vagy eseményt, majd előtanulmányokat, vázlatokat készítettek. Ennek a közös műhelymunkának a keretein belül a résztvevők már a korai szakaszban reflektálnak az eseményekre, és megalapozzák a későbbi műveik koncepcióját, vizuális nyelvét. A fesztivál után a képzőművészek az előkészített anyagokból kiindulva, szabad formában hozzák létre saját alkotásaikat: festményeket, szobrokat, grafikákat vagy installációkat.
Ezt követően a harmadik állomás során az irodalom kap szerepet. Író- és dramaturghallgatók kizárólag a kész képzőművészeti alkotásokból inspirálódva készítenek rövid prózai vagy drámai szövegeket – anélkül, hogy ismernék az eredeti történelmi vagy társadalmi eseményeket, melyek megihlették a képzőművészt. Ezáltal egy új nézőpont kerül be a folyamatba.
A negyedik fázisban színészhallgatók olvassák fel ezeket a szövegeket, melyeket filmes hallgatók rögzítenek. A felvételeket ezt követően zeneszerző hallgatók kapják meg, akik a hallott anyag alapján – a hang, ritmus és előadásmód paramétereit figyelembe véve – komponálnak a szöveg alapján új zeneműveket. Az ötödik fázis a mozgásé: a megszületett zeneművekre fiatal tánc- és mozgásművészek készítenek koreográfiákat, amelyek szintén filmre kerülnek.
C-P. D.: Végül, a projekt zárásaként olyan kiállítás valósul meg, ahol a látogatók egyszerre találkozhatnak a vizuális műalkotásokkal, az ezekhez kapcsolódó szövegekkel, zenékkel és táncfelvételekkel. A kiállítás így nem csupán művészeti tárlat, hanem egy komplex élmény, amely betekintést enged a Z generáció gondolkodásába és önkifejezési formáiba. A projekt másik célja, hogy láthatóságot biztosítson a fiatal alkotók számára, és lehetőséget adjon arra, hogy megismerjék egymást. Általában mindenki el van foglalva a saját mikrokozmoszával, dolgozik a saját kis féléves munkáin, legyen az színházas, képzőművész- vagy zeneszerző-hallgató. Éppen ezért nem nagyon, vagy nehezen látunk rá arra, hogy a többi művészeti ágban alkotó fiatalok hogyan gondolkodnak, milyen esztétika mentén alkotnak. Ezen szeretnénk változtatni.
A kiállításnak van már tervezett időpontja?
C-P. D.: A projekt teljes megvalósítására egy évet irányoztunk elő, mert minden résztvevő más időpontban, egymás után dolgozik. A képzőművészet után következnek az írók, utána a zeneszerzők, aztán pedig a táncművészek. A fázisok más-más időtartamokat ölelnek fel, mert például amíg egy író feldolgoz egy anyagot, az lehet két hét is. Egy képzőművész vagy egy zeneszerző is akár egy hónapig is dolgozik egy-egy munkán. A vázlatalkotás és az a feldolgozási folyamat, amíg megtervezik a művet, majd utána végre is hajtják, mindenkinél más mennyiségű időt igényel. Mi erre egy évet számoltunk összesen, így a tavasszal indult projekt esetében úgy gondoljuk, jövő tavasszal vagy kora nyárra tud mindez olyan formában megvalósulni, hogy bemutatható kiállítási anyag legyen belőle.
Babiczky László életútja szorosan összefonódik a magyar televíziózás történetével: a kezdeti asszisztensi munkától a Pécsi Körzeti Stúdió vezető rendezői feladatain át a Magyar Televízió archívumának megmentéséig. 1974-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, tavaly vette át az ötvenéves diplomáját, valamint 2025. nyarán jelent meg A televízió volt az életünk című kötete, ennek kapcsán beszélgettünk vele.
A Színház- és Filmművészeti Egyetem Doktori Iskolája 2025-ben kutatást indított, hogy az intézményben készülő (vizsga)előadásokkal kapcsolatos nézői véleményeket, reflexiókat vizsgálják
Szilágyi Bálint, a Színház- és Filmművészeti Egyetem harmadéves színházrendező osztályának vezetője, nemrég rendkívül inspiráló színházi projektet vezetett az isztambuli Mimar Sinan Egyetemen, amelynek középpontjában Pilinszky János művei álltak.
„Csak egyszer legyek végre sztár!” – énekelte a díjátadó gálán Fogl Noémi, a X. Danubia Talents Nemzetközi Zenei Verseny operett–musical kategóriájának abszolút első helyezettje. A miénk már biztosan az és kívánjuk, hogy azon álma, hogy egyszer primadonnaként álljon a színpadon, teljesüljön. Kiss-B. Attila és Homonnay Zsolt végzős osztályának hallgatójával a verseny után jövőbeli terveiről is beszélgettünk.
Szabó K. Istvánt, a Jászai Mari-díjas romániai magyar rendezőt, az SZFE prózai színházrendező szak osztályvezető tanárát nemrég Ion Caramitru Nagydíjjal tüntette ki az Academia Balkanica Europeana Észak-Macedóniában. A friss elismerésről és annak jelentőségéről beszélgettünk vele.
2025. december 1-jén, 55 évesen daganatos megbetegedésben hunyt el Kálloy Molnár Péter színész, énekes, zenész, rendező, drámaíró.
A Színház- és Filmművészeti Egyetem december 2-án Innovációs Napot rendezett a Zsigmond Vilmos Mozgóképművészeti Intézetben, ahol a színház, a film, a kultúratudomány, valamint az infokommunikáció és az IT-szektor szakértői közösen keresték a választ arra, miként állítható a technológia a művészi alkotás szolgálatába, és hogyan egészíthetik ki a mesterséges intelligencia forradalmi lehetőségei az emberi kreativitást.

