A modern Prométheusz nyomában
Lukács Ádám rendező 2025-ben végzett az SZFE színművészhallgatójaként. Soron következő interjúnkban vele beszélgettünk a Prométheusz-projekt című előadás kapcsán a görög mitológia időtlen érvényességéről és a jelenkori szorongásokról.
A görög mitológia nagyon közel áll hozzád. Mikor kezdtél el komolyabban foglalkozni Prométheusz alakjával?
Amikor egy kis plusz szabadidőhöz jutottam az egyetem negyedik évében, szerettem volna egy kicsit jobban elmélyülni a görög mitológia világában. Az egyetem könyvtára bizonyult az első állomásnak. Rendkívül izgalmasnak tartom a mitológiai történetek erkölcsi elkötelezettségét. Nyers, tiszta, sok esetben ösztönszerűen működő alakjai nagyon érdekelnek. Prométheusz szerepe és működése a mitológiában kifejezetten foglalkoztatott, ezért minden Prométheuszhoz köthető dokumentumot kikerestem a polcokról. Ekkor találtam rá Mesterházi Lajos A Prométheusz-rejtély című regényére, ami alapján készült egy korábbi színpadi adaptáció is. Ezt Kazimir Károly rendezte 1976-ban a Thália Színházban. Azt éreztem, hogy végtelenül izgalmas a szöveg alapfelvetése, miszerint Prométheusz visszatér jelenkorunkba, és teljesen más realitással találkozik, mint amit elképzelt.
Mi ragadott meg annyira az eredeti szövegben, ami miatt szükségesnek láttad továbbgondolni?
Zeusz, a féltékeny főisten, a Kaukázus sziklájához láncoltatta Prométheuszt a tűz ellopásáért, és egy sassal marcangoltatta szét a máját minden nap. A változatos kínzások sorozata egészen addig folytatódott, amíg Héraklész arra nem vonult győztes csapatával, hogy lelője a sast és megszabadítsa Prométheuszt. Eddig szól a „mese”. Innen indul a fantázia szüleménye. Megérte-e a nagy áldozat, amit értünk emberekért hozott az isten, és hogyan reagálnánk rá a jelenünkben, ha találkoznánk vele? Megvásárolnánk és a saját céljainkra használnánk kreált népszerűségét? Ahogy Gránicz Majával elkezdtünk dolgozni a szövegen, rájöttünk, hogy bár a koncepció megragadó, a szöveg annyira poros már, hogy nem érdemes farigcsálni; helyette írtunk egy egészen újat.
Milyen irányba mozdult el az előadás az eredeti koncepcióhoz képest?
A fókusz végig az emberi kapcsolódás nehézkességén volt. Alapvetően az a kérdés: vajon a korunk embere képes-e lelassulni. Szándékában áll-e megérteni saját működését és a környezetét, vagy hagyja, hogy beszippantsa a számtalan haszontalan információval, reklámszöveggel tarkított nyilvánosság. Mennyire vagyunk figyelmesek egymás iránt? Az önfeláldozás gesztusa, amit a történet szerint Prométheusz tett az emberiségért, képviselhet-e még értéket a számunkra? Észrevennénk-e egyáltalán ebben a hatalmas zajtengerben, ha egy „isten” lejönne közénk? Mire gondol ma az ember, ha kimondja: Isten?
Az előadásban észrevehető a Jézus-párhuzam. Ez szándékos?
Természetesen szándékos. Fontos volt számomra, hogy ne egy büntető, haragvó vagy hivalkodó istent ábrázoljunk. A valódi morális értékek soha nem hivalkodóak, nem követelőznek. Éppen ezért szükséges, hogy nyitott szemmel járjunk a világban, és keressük őket. Prométheusz az előadásban szerény, szemlélődő, figyelmes figura – nem egy önelégült influenszer vagy megmondóember.
Az előadás konkrét terekbe helyezi ezt az absztrakt konfliktust. Mit jelentenek ezek a terek – a kifutó, a televízió-stúdió – az előadásban?
Nem véletlenül választottam ezeket. A kifutó egyszersmind utca is – a kettő szándékosan összefolyik. Nem lehet eldönteni, hogy divatbemutatón, vagy csak egy hétköznapi utcán vagyunk-e. Korunk fő mozgatórugója az önmenedzsment, a magamutogatás. Sokszor érezzük úgy, hogy nem is létezünk a társadalom számára, ha kivonjuk magunkat belőlük. A másik fő helyszín a televízió-stúdió, ahol a manipulatív média működésének a mechanizmusait szeretnénk megmutatni. Például, hogy hogyan lehet úgy szándékosan félremagyarázni valakinek a szándékait, hogy a saját céljainkra használjuk. Prométheuszt a mi történetünkben azonnal beárazza és politikai céljainak beteljesítésére használja a hatalom.
A kapitalizmus kritikája tehát nem mellékesen van jelen.
Nem, ez központi. Korunk szorongató viszonyainak része, akárcsak a háború, ami szintén megjelenik az előadásban.
Miért marad meg Prométheusz tisztasága ebben a mételyező közegben?
Azért, mert Prométheusz nem ember, hanem egy eszme. Az egymásba vetett hit, bizalom és fény megtestesítője. Az előadás igazi kérdése: szükségünk van-e erre az alakra, és ha igen, meghalljuk-e, amit üzen?
Egyéb hírek
Kulisszatitkok a kaszkadőr szakmából – Lezsák Levente az Alkotóműhelyek Hetén
Hogyan válik a ló a kaszkadőr legnagyobb szövetségesévé? Lezsák Levente bemutatta a „natural horsemanship” módszert, amely a ló természetes viselkedésére és ösztöneire építve alakítja ki a bizalmat és az együttműködést.
Alkotásból érték, ötletből jövő
Wild Mónika, az SZFE Karrieriroda vezetője olyan perspektívát nyitott meg, amely a pályakezdő fiatal alkotók gondolkodásmódját alapvetően változtathatja meg. Nem az volt a kérdés, hogy a hallgatók tehetségesek-e, hanem az: hogyan tudják a nehéz kulturális munkaerőpiacon kreatív és professzionális módon láttatni magukat.
Útkeresés és lehetőségek a művészeti pályán – karriertanácsadás az Alkotóműhelyek Hetén
Milyen a művészeti pálya ma Magyarországon? Milyen munkavállalási lehetőségek vannak? Hogy lehet elindítani egy vállalkozást? Milyen módon lehet ösztöndíjat szerezni egy STARTUP elindításához? – többek között ezekre a kérdésekre kaptunk választ az Alkotóműhelyek Hetén.
„Országomat egy lóért” – interjú a III. Richárd SZFE-s alkotóival, Horváth Mózessel és Varga Szabolccsal
Tényleg gazember volt III. Richárd vagy csak a Tudor-dinasztia propagandája tette azzá? – erről még ma is vitáznak a történészek. Egy biztos, hogy a hatalomért folytatott küzdelem mindig aktuális téma, így nem csoda, hogy a színházak is szívesen tűzik műsorra Shakespeare királydrámáját. Így tett a Bethlen Téri Színház is, ahol Gloster herceg történetét negyedéves hallgatóink, Horváth Mózes rendezésében és Varga Szabolccsal a főszerepben láthatta a közönség januárban. A bemutatón mi is ott voltunk.
Báb és hivatás – dokumentumfilm készült az SZFE hallgatóinak közreműködésével
Megkezdte nyilvános vetítéseinek sorozatát a Cickom – Bűvös Bábos Gyermekkor című egész estés dokumentumfilm. A magyar bábművészet és oktatás sokoldalú értékeit bemutató filmben a Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) Fabók Mariann vezette, ötödéves bábszínészosztálya is közreműködik.
Megérkeztek az Erasmus-hallgatók az SZFE-re
Megérkeztek a Színház- és Filmművészeti Egyetemre a tavaszi szemeszter Erasmus-hallgatói: a Romániától Észtországig több országból érkező diákok a következő hónapokban a Sinkovits Imre Színházművészeti Intézetének és a Zsigmond Vilmos Mozgóképművészeti Intézetének angol nyelvű kurzusai segítségével kapcsolódnak be az egyetem szakmai munkájába.
Elindult az Alkotóműhelyek Hete az SZFE-n - fókuszban a film, a televízió és az irodalom
Február 9-én elindult az Alkotóműhelyek Hete az SZFE-n. Az első két nap előadásai között a film és televíziózás kulisszatitkai, a magyar irodalom nagy alakjai, mozgásóra és mentálhigiénés foglalkozás is szerepelt. A programsorozat a következő napokban is változatos tematikákat kínál: karriertanácsadás, vállalkozói ösztöndíj-lehetőségek, filmvetítés, műhelyek és workshopok várják az érdeklődőket, így mindenki találhat számára inspiráló programot.
Kiemelkedő SZFE-s szakmai teljesítmények elismerése a Magyar Filmakadémián
A Magyar Filmakadémia második alkalommal adta át Aranyérmét, amelyet idén két egyetemünkön oktató művész vehetett át. Az elismerések mellett hallgatóink is kiemelkedően szerepeltek: több diákunkat a Kovács László–Zsigmond Vilmos Magyar Operatőr Díjjal jutalmazta a zsűri, két hallgatónk pedig nagy értékű digitális kameracsomag különdíjban részesült.
