A bemutatón a másodéves drámajátékos -, illetve az elsőéves drámainstruktor-művészetszervező osztály is segédkezett. A beszámolót az osztály adta közre.
A szemeszter alatti felkészülésünkben a mentális egészséget helyeztük fókuszba és annak a formáit kerestük, hogy miként válhat egy tér, cselekvés és cselekedtetés vagy pár gesztus behívóvá, bevonóvá. Hogy hogyan adhatunk teret és időt Önmagunk és a jelenvaló pillanat felfedezésére.
A vizsgánk egyik különlegessége volt, hogy a nézők Vándorokká váltak a folyamat során. Mint utaztatott személyek, maguk dönthették el, hogy milyen szabályozások és keretek közt szeretnének részt venni az egyes akciókban – például hozzájuk érhetnek-e a performerek. A Vándort egy Angyal kísérte végig, aki különböző utakat tárt fel előtte és segítette utazását. A Vándornak volt lehetősége kiönteni a lelkét egy szakembernek, s az élményekkel és a szakember tanácsaival haladhatott tovább az útján.
Mindegyik terem más és más funkciót töltött be a vizsga során – egyik a megtisztulást, másik az elcsendesedést szolgálta. Ez lehetőséget adott önreflexió gyakorlására, valahol a határtartást próbálhattuk ki, máshol az újrakezdés reményét kaphattuk meg.
Egy gondolat, amelyet a nézők osztottak meg velünk az élménnyel kapcsolatban:
„Úgy éreztem magam, mint amikor a lovastúrán eltévedtünk. Kicsit elveszve attól ,hogy nem tudtam pontosan dekódolni a dolgokat, de aztán inkább beleeresztettem magam, mert elhittem, hogy minden rendben lesz.”
Áldott karácsonyi ünnepeket kívánunk mindenkinek!
Fotók: Jóri András
Babiczky László életútja szorosan összefonódik a magyar televíziózás történetével: a kezdeti asszisztensi munkától a Pécsi Körzeti Stúdió vezető rendezői feladatain át a Magyar Televízió archívumának megmentéséig. 1974-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, tavaly vette át az ötvenéves diplomáját, valamint 2025. nyarán jelent meg A televízió volt az életünk című kötete, ennek kapcsán beszélgettünk vele.
A Színház- és Filmművészeti Egyetem Doktori Iskolája 2025-ben kutatást indított, hogy az intézményben készülő (vizsga)előadásokkal kapcsolatos nézői véleményeket, reflexiókat vizsgálják
Szilágyi Bálint, a Színház- és Filmművészeti Egyetem harmadéves színházrendező osztályának vezetője, nemrég rendkívül inspiráló színházi projektet vezetett az isztambuli Mimar Sinan Egyetemen, amelynek középpontjában Pilinszky János művei álltak.
„Csak egyszer legyek végre sztár!” – énekelte a díjátadó gálán Fogl Noémi, a X. Danubia Talents Nemzetközi Zenei Verseny operett–musical kategóriájának abszolút első helyezettje. A miénk már biztosan az és kívánjuk, hogy azon álma, hogy egyszer primadonnaként álljon a színpadon, teljesüljön. Kiss-B. Attila és Homonnay Zsolt végzős osztályának hallgatójával a verseny után jövőbeli terveiről is beszélgettünk.
Szabó K. Istvánt, a Jászai Mari-díjas romániai magyar rendezőt, az SZFE prózai színházrendező szak osztályvezető tanárát nemrég Ion Caramitru Nagydíjjal tüntette ki az Academia Balkanica Europeana Észak-Macedóniában. A friss elismerésről és annak jelentőségéről beszélgettünk vele.
2025. december 1-jén, 55 évesen daganatos megbetegedésben hunyt el Kálloy Molnár Péter színész, énekes, zenész, rendező, drámaíró.
A Színház- és Filmművészeti Egyetem december 2-án Innovációs Napot rendezett a Zsigmond Vilmos Mozgóképművészeti Intézetben, ahol a színház, a film, a kultúratudomány, valamint az infokommunikáció és az IT-szektor szakértői közösen keresték a választ arra, miként állítható a technológia a művészi alkotás szolgálatába, és hogyan egészíthetik ki a mesterséges intelligencia forradalmi lehetőségei az emberi kreativitást.
Közel négyszázan látogattak el a Színház- és Filmművészeti Egyetem 2025. november 29-én megrendezett nyílt napjára, amelyet idén rendhagyó módon több kampuszon tartottunk és igazán gazdag programot kínálva mutattuk be a színművészeti, drámaelméleti és mozgóképes BA és MA képzéseket.

