A modern Prométheusz nyomában
Lukács Ádám rendező 2025-ben végzett az SZFE színművészhallgatójaként. Soron következő interjúnkban vele beszélgettünk a Prométheusz-projekt című előadás kapcsán a görög mitológia időtlen érvényességéről és a jelenkori szorongásokról.
A görög mitológia nagyon közel áll hozzád. Mikor kezdtél el komolyabban foglalkozni Prométheusz alakjával?
Amikor egy kis plusz szabadidőhöz jutottam az egyetem negyedik évében, szerettem volna egy kicsit jobban elmélyülni a görög mitológia világában. Az egyetem könyvtára bizonyult az első állomásnak. Rendkívül izgalmasnak tartom a mitológiai történetek erkölcsi elkötelezettségét. Nyers, tiszta, sok esetben ösztönszerűen működő alakjai nagyon érdekelnek. Prométheusz szerepe és működése a mitológiában kifejezetten foglalkoztatott, ezért minden Prométheuszhoz köthető dokumentumot kikerestem a polcokról. Ekkor találtam rá Mesterházi Lajos A Prométheusz-rejtély című regényére, ami alapján készült egy korábbi színpadi adaptáció is. Ezt Kazimir Károly rendezte 1976-ban a Thália Színházban. Azt éreztem, hogy végtelenül izgalmas a szöveg alapfelvetése, miszerint Prométheusz visszatér jelenkorunkba, és teljesen más realitással találkozik, mint amit elképzelt.
Mi ragadott meg annyira az eredeti szövegben, ami miatt szükségesnek láttad továbbgondolni?
Zeusz, a féltékeny főisten, a Kaukázus sziklájához láncoltatta Prométheuszt a tűz ellopásáért, és egy sassal marcangoltatta szét a máját minden nap. A változatos kínzások sorozata egészen addig folytatódott, amíg Héraklész arra nem vonult győztes csapatával, hogy lelője a sast és megszabadítsa Prométheuszt. Eddig szól a „mese”. Innen indul a fantázia szüleménye. Megérte-e a nagy áldozat, amit értünk emberekért hozott az isten, és hogyan reagálnánk rá a jelenünkben, ha találkoznánk vele? Megvásárolnánk és a saját céljainkra használnánk kreált népszerűségét? Ahogy Gránicz Majával elkezdtünk dolgozni a szövegen, rájöttünk, hogy bár a koncepció megragadó, a szöveg annyira poros már, hogy nem érdemes farigcsálni; helyette írtunk egy egészen újat.
Milyen irányba mozdult el az előadás az eredeti koncepcióhoz képest?
A fókusz végig az emberi kapcsolódás nehézkességén volt. Alapvetően az a kérdés: vajon a korunk embere képes-e lelassulni. Szándékában áll-e megérteni saját működését és a környezetét, vagy hagyja, hogy beszippantsa a számtalan haszontalan információval, reklámszöveggel tarkított nyilvánosság. Mennyire vagyunk figyelmesek egymás iránt? Az önfeláldozás gesztusa, amit a történet szerint Prométheusz tett az emberiségért, képviselhet-e még értéket a számunkra? Észrevennénk-e egyáltalán ebben a hatalmas zajtengerben, ha egy „isten” lejönne közénk? Mire gondol ma az ember, ha kimondja: Isten?
Az előadásban észrevehető a Jézus-párhuzam. Ez szándékos?
Természetesen szándékos. Fontos volt számomra, hogy ne egy büntető, haragvó vagy hivalkodó istent ábrázoljunk. A valódi morális értékek soha nem hivalkodóak, nem követelőznek. Éppen ezért szükséges, hogy nyitott szemmel járjunk a világban, és keressük őket. Prométheusz az előadásban szerény, szemlélődő, figyelmes figura – nem egy önelégült influenszer vagy megmondóember.
Az előadás konkrét terekbe helyezi ezt az absztrakt konfliktust. Mit jelentenek ezek a terek – a kifutó, a televízió-stúdió – az előadásban?
Nem véletlenül választottam ezeket. A kifutó egyszersmind utca is – a kettő szándékosan összefolyik. Nem lehet eldönteni, hogy divatbemutatón, vagy csak egy hétköznapi utcán vagyunk-e. Korunk fő mozgatórugója az önmenedzsment, a magamutogatás. Sokszor érezzük úgy, hogy nem is létezünk a társadalom számára, ha kivonjuk magunkat belőlük. A másik fő helyszín a televízió-stúdió, ahol a manipulatív média működésének a mechanizmusait szeretnénk megmutatni. Például, hogy hogyan lehet úgy szándékosan félremagyarázni valakinek a szándékait, hogy a saját céljainkra használjuk. Prométheuszt a mi történetünkben azonnal beárazza és politikai céljainak beteljesítésére használja a hatalom.
A kapitalizmus kritikája tehát nem mellékesen van jelen.
Nem, ez központi. Korunk szorongató viszonyainak része, akárcsak a háború, ami szintén megjelenik az előadásban.
Miért marad meg Prométheusz tisztasága ebben a mételyező közegben?
Azért, mert Prométheusz nem ember, hanem egy eszme. Az egymásba vetett hit, bizalom és fény megtestesítője. Az előadás igazi kérdése: szükségünk van-e erre az alakra, és ha igen, meghalljuk-e, amit üzen?
Egyéb hírek
Magyar siker az Egyesült Államokban: Somossy Barbara diplomafilmje a legrangosabb nyugati parti fesztiválok egyikén
Nagy büszkeséggel számolunk be arról, hogy az SZFE Filmrendező művész MA szakán 2023-ban végzett hallgatónk, Somossy Barbara Takarásban című diplomafilmje meghívást kapott az Egyesült Államok egyik legfontosabb rövidfilmes seregszemléje, a Dam Short Film Festival versenyprogramjába. Az Oscar-jelölt Koltai Lajos kreatív produceri közreműködésével készült alkotást több száz pályamű közül választották be a mindössze 12 nemzetközi filmet számláló mezőnybe.
Három nap zsongás a Hungexpón: az SZFE idén is bemutatkozott az Educatio Kiállításon
„Miből áll a felvételi?” és „Van-e esélyem bejutni?” – ezek voltak a leggyakrabban feltett kérdések a 2026. január 8–10. között megrendezett Educatio Oktatási Szakkiállításon, ahol a Színház- és Filmművészeti Egyetem idén is saját standdal vett részt. A háromnapos rendezvény során az érdeklődők az egyetem hallgatóival, munkatársaival és számos oktatóval is találkozhattak, akiknek személyesen is feltehették kérdéseiket.
Adventi utazás címmel mutatott be vizsgafoglalkozást az SZFE harmadéves drámainstruktor osztálya
,,Egyetlen helyes gondolat megfordíthatja a sorsot” – ez a Senecától kölcsönzött idézet is lehetne az előadás mottója: osztályközösségünkben kiemelten fontosnak tartjuk, hogy egymásnak időt és meghallgattatást adjunk. Tudjuk, hogy egy mély beszélgetés, a csönd ereje és pár kedves gesztus sokat segíthet, főleg az ünnepekhez közeli időszakban.
Megjelent A televízió volt az életünk című kötet – az íróval, Babiczky Lászlóval beszélgettünk
Babiczky László életútja szorosan összefonódik a magyar televíziózás történetével: a kezdeti asszisztensi munkától a Pécsi Körzeti Stúdió vezető rendezői feladatain át a Magyar Televízió archívumának megmentéséig. 1974-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, tavaly vette át az ötvenéves diplomáját, valamint 2025. nyarán jelent meg A televízió volt az életünk című kötete, ennek kapcsán beszélgettünk vele.
Nézőkutatás a Színház- és Filmművészeti Egyetemen
A Színház- és Filmművészeti Egyetem Doktori Iskolája 2025-ben kutatást indított, hogy az intézményben készülő (vizsga)előadásokkal kapcsolatos nézői véleményeket, reflexiókat vizsgálják
SZFE-s hallgatók az X-Faktor kamerapróbáin
Idén rendkívüli szakmai lehetőség nyílt az SZFE hallgatóinak a Karrieriroda szervezésében: részt vehettek az X-Faktor válogatóinak és élő adásainak technikai előkészítésében.
Pilinszky a színpadon Isztambulban – Szilágyi Bálint vezetésével
Szilágyi Bálint, a Színház- és Filmművészeti Egyetem harmadéves színházrendező osztályának vezetője, nemrég rendkívül inspiráló színházi projektet vezetett az isztambuli Mimar Sinan Egyetemen, amelynek középpontjában Pilinszky János művei álltak.
„A hangomat édesanyámtól örököltem” – interjú Fogl Noémivel, végzős zenés színművész hallgatónkkal
„Csak egyszer legyek végre sztár!” – énekelte a díjátadó gálán Fogl Noémi, a X. Danubia Talents Nemzetközi Zenei Verseny operett–musical kategóriájának abszolút első helyezettje. A miénk már biztosan az és kívánjuk, hogy azon álma, hogy egyszer primadonnaként álljon a színpadon, teljesüljön. Kiss-B. Attila és Homonnay Zsolt végzős osztályának hallgatójával a verseny után jövőbeli terveiről is beszélgettünk.
