A modern Prométheusz nyomában
Lukács Ádám rendező 2025-ben végzett az SZFE színművészhallgatójaként. Soron következő interjúnkban vele beszélgettünk a Prométheusz-projekt című előadás kapcsán a görög mitológia időtlen érvényességéről és a jelenkori szorongásokról.
A görög mitológia nagyon közel áll hozzád. Mikor kezdtél el komolyabban foglalkozni Prométheusz alakjával?
Amikor egy kis plusz szabadidőhöz jutottam az egyetem negyedik évében, szerettem volna egy kicsit jobban elmélyülni a görög mitológia világában. Az egyetem könyvtára bizonyult az első állomásnak. Rendkívül izgalmasnak tartom a mitológiai történetek erkölcsi elkötelezettségét. Nyers, tiszta, sok esetben ösztönszerűen működő alakjai nagyon érdekelnek. Prométheusz szerepe és működése a mitológiában kifejezetten foglalkoztatott, ezért minden Prométheuszhoz köthető dokumentumot kikerestem a polcokról. Ekkor találtam rá Mesterházi Lajos A Prométheusz-rejtély című regényére, ami alapján készült egy korábbi színpadi adaptáció is. Ezt Kazimir Károly rendezte 1976-ban a Thália Színházban. Azt éreztem, hogy végtelenül izgalmas a szöveg alapfelvetése, miszerint Prométheusz visszatér jelenkorunkba, és teljesen más realitással találkozik, mint amit elképzelt.
Mi ragadott meg annyira az eredeti szövegben, ami miatt szükségesnek láttad továbbgondolni?
Zeusz, a féltékeny főisten, a Kaukázus sziklájához láncoltatta Prométheuszt a tűz ellopásáért, és egy sassal marcangoltatta szét a máját minden nap. A változatos kínzások sorozata egészen addig folytatódott, amíg Héraklész arra nem vonult győztes csapatával, hogy lelője a sast és megszabadítsa Prométheuszt. Eddig szól a „mese”. Innen indul a fantázia szüleménye. Megérte-e a nagy áldozat, amit értünk emberekért hozott az isten, és hogyan reagálnánk rá a jelenünkben, ha találkoznánk vele? Megvásárolnánk és a saját céljainkra használnánk kreált népszerűségét? Ahogy Gránicz Majával elkezdtünk dolgozni a szövegen, rájöttünk, hogy bár a koncepció megragadó, a szöveg annyira poros már, hogy nem érdemes farigcsálni; helyette írtunk egy egészen újat.
Milyen irányba mozdult el az előadás az eredeti koncepcióhoz képest?
A fókusz végig az emberi kapcsolódás nehézkességén volt. Alapvetően az a kérdés: vajon a korunk embere képes-e lelassulni. Szándékában áll-e megérteni saját működését és a környezetét, vagy hagyja, hogy beszippantsa a számtalan haszontalan információval, reklámszöveggel tarkított nyilvánosság. Mennyire vagyunk figyelmesek egymás iránt? Az önfeláldozás gesztusa, amit a történet szerint Prométheusz tett az emberiségért, képviselhet-e még értéket a számunkra? Észrevennénk-e egyáltalán ebben a hatalmas zajtengerben, ha egy „isten” lejönne közénk? Mire gondol ma az ember, ha kimondja: Isten?
Az előadásban észrevehető a Jézus-párhuzam. Ez szándékos?
Természetesen szándékos. Fontos volt számomra, hogy ne egy büntető, haragvó vagy hivalkodó istent ábrázoljunk. A valódi morális értékek soha nem hivalkodóak, nem követelőznek. Éppen ezért szükséges, hogy nyitott szemmel járjunk a világban, és keressük őket. Prométheusz az előadásban szerény, szemlélődő, figyelmes figura – nem egy önelégült influenszer vagy megmondóember.
Az előadás konkrét terekbe helyezi ezt az absztrakt konfliktust. Mit jelentenek ezek a terek – a kifutó, a televízió-stúdió – az előadásban?
Nem véletlenül választottam ezeket. A kifutó egyszersmind utca is – a kettő szándékosan összefolyik. Nem lehet eldönteni, hogy divatbemutatón, vagy csak egy hétköznapi utcán vagyunk-e. Korunk fő mozgatórugója az önmenedzsment, a magamutogatás. Sokszor érezzük úgy, hogy nem is létezünk a társadalom számára, ha kivonjuk magunkat belőlük. A másik fő helyszín a televízió-stúdió, ahol a manipulatív média működésének a mechanizmusait szeretnénk megmutatni. Például, hogy hogyan lehet úgy szándékosan félremagyarázni valakinek a szándékait, hogy a saját céljainkra használjuk. Prométheuszt a mi történetünkben azonnal beárazza és politikai céljainak beteljesítésére használja a hatalom.
A kapitalizmus kritikája tehát nem mellékesen van jelen.
Nem, ez központi. Korunk szorongató viszonyainak része, akárcsak a háború, ami szintén megjelenik az előadásban.
Miért marad meg Prométheusz tisztasága ebben a mételyező közegben?
Azért, mert Prométheusz nem ember, hanem egy eszme. Az egymásba vetett hit, bizalom és fény megtestesítője. Az előadás igazi kérdése: szükségünk van-e erre az alakra, és ha igen, meghalljuk-e, amit üzen?
Egyéb hírek
Nem a válasz a lényeg, hanem a kérdés! – Can Togay előadása az SZFE-n a mesterséges intelligencia használatáról
2025. november 21-én Can Togay Balázs Béla-díjas magyar filmrendező, forgatókönyvíró, színész, költő, kurátor, kulturális diplomata és egyetemi tanár tartott gyakorlati előadást a mesterséges intelligencia kreatív alkalmazásáról az SZFE-n.
Művészeti-igazgatási menedzsereket képez az SZFE
A művészet, a gazdaság és a jog összehangolása ma már összetett és gyakran kihívást jelentő feladat. A program célja olyan szakemberek képzése, akik vezetőként képesek átlátni, irányítani és formálni a kulturális élet folyamatait – a színházi, fesztivál-, galéria- vagy nonprofit szférában, illetve kreatív vállalkozásokban. Jelentkezési határidő: 2026. január 16.
„Jókai él, csak új nyelven kell megszólaltatni” – interjú Antal Zsolttal, a Németh Antal Drámaelméleti Intézet vezetőjével
Jókai és a nemzeti divat, Jókai és a cirkuszművészet – két nem szokványos előadás a Németh Antal Drámaelméleti Intézet által az írófejedelem születésének 200. évfordulója alkalmából rendezett konferencia programjából, amelynek célja Jókai újragondolása. A Jókai 200 programsorozat részeként megrendezendő konferencián a résztvevők egy különleges felolvasószínházi élményben is részesülhetnek: az egyetem oktatóinak előadásában hallhatják Szirtes Balázs Egy drámaíró kínszenvedései, avagy a jószívű ember fiai című művét. A programsorozatról az intézet vezetőjét, Antal Zsoltot kérdeztük.
41 hallgató 1 kattintás: elkészült a végzős hallgatók portfóliója
Az előző évekhez hasonlóan idén is elkészült a Színház- és Filmművészeti Egyetem végzős színművész, bábszínész- és színházrendező szakos hallgatóinak portfóliója, amelyet november 10-én mutattunk be a Magyar Teátrumi Társaság (MTT) közgyűlésén, a Nemzeti Színházban.
Bemutatkozott a mozi új generációja – ilyen volt az első CINEGE Nemzetközi Egyetemi Filmfesztivál
A Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) első alkalommal rendezte meg a CINEGE Nemzetközi Egyetemi Filmfesztivált 2025. november 14–15. között az Uránia Nemzeti Filmszínházban. A fesztivál az idén 160 éves SZFE jubileumi programsorozatának részeként négy országból 24 fiatal filmes alkotásait mutatta meg, emellett szakmai programok és közönségtalálkozók színesítették a kétnapos programot.
Elindult az első CINEGE Nemzetközi Egyetemi Filmfesztivál
Két nap, négy ország, 24 rövidfilm – indul a CINEGE Nemzetközi Egyetemi Filmfesztivál Budapest, 2025. november 13. – A Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) november 14–15. között első alkalommal rendezi meg a CINEGE Nemzetközi Egyetemi Filmfesztivált az Uránia Nemzeti Filmszínházban. A Zsigmond Vilmos Mozgóképművészeti Intézet szervezésében és a Nemzeti Filmintézet támogatásával megvalósuló eseményen, négy ország fiatal tehetségei mutatják be alkotásaikat. A vetítések mellett workshopok és kerekasztal-beszélgetések biztosítanak teret a nemzetközi párbeszédhez és a kreatív együttműködéshez.
Együttműködik az SZFE és a VERITAS
Ünnepélyes keretek között írta alá együttműködési megállapodását a Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) és a VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár november 11-én, az Uránia Nemzeti Filmszínházban. A dokumentumot prof. dr. habil. Sepsi Enikő, az SZFE rektora és prof. dr. habil. Szakály Sándor, DSc, a VERITAS főigazgatója látta el kézjegyével.
Casting felhívás
A Karrieriroda ajánlásával a Soproni Petőfi Színház és a Csokonai Nemzeti Színház meghallgatást hirdet.
