A néző rehabilitációja – Marco De Marinis adott elő az SZFE Doktori Iskolájában
február 26., szerda 14:46
A neves olasz színháztörténész, Marco De Marinis látogatott el 2025. február 24-én a Színház- és Filmművészeti Egyetem Doktori Iskolájába, amely egy szociológiai és színházantropológiai irányú, a nézőkutatás kérdését vizsgáló projektet indított az idei tanévben. A nemzetközi hírű teatrológus abból a célból érkezett az SZFE-re, hogy előadást tartson a doktori programban résztvevő PhD- és DLA-hallgatóknak a témáról és segítse elmélyíteni a műhelyben zajló munkát a múlt század utolsó harmadától folyamatosan felélénkülő diszkurzus napjainkig tartó alakulástörténetének bemutatásával.
Marinis francia nyelven tartott előadását az egyetem rektora, prof. dr. Sepsi Enikő tolmácsolta, aki köszöntőjében elmondta, hogy személyesen Eugenio Barba ajánlotta a professzort a témával kapcsolatban, akivel maga is hosszú ideig dolgozott együtt a színházrendező által 1979-ben alapított ISTA (International School of Theatre Anthropology) keretein belül.
Marinis A néző rehabilitációja címet adta az előadásának, amelyben a színészek (vagy tágabb értelemben minden előadó) és a befogadók viszonyát, valamint azok egymástól elválaszthatatlan kölcsönhatását vizsgálta. Elmondása szerint a 20. század legnagyobb színházi reformerei, Artaud, Grotowski és maga Barba is ennek a kérdésnek a vizsgálatán keresztül fogalmazzák meg újító törekvéseiket.
Marinis azt hangsúlyozta, hogy a nézői aktivitást nem szabad passzív tevékenységként elképzelni, hiszen az interpretáció ugyanúgy az előadás szerves részét képezi. „Amikor nézünk, látunk, vagy hallgatunk egy művet, valójában kiegészítjük” – fogalmazott. A francia filozófus, Jacques Rancière gondolata nyomán azt állította, hogy ez a félreértés, miszerint a nézői cselekvést passzivitásnak tituláljuk, az aktív passzívval való szembeállításából, tehát egy olyan előítéletből fakad, amely szerint a beszéd a cselekvés ellentéte.
Később ennek a felfogásnak az lett az eredménye, hogy elértéktelenítette a néző és az olvasó szerepét, ami viszont a 60-as évektől kezdődő újító törekvések részéről egyre inkább indokolttá tette a részvételi színház elveinek gyakorlati megvalósítását.
A kutató arra is rávilágított az előadásában, hogy a nézők (szerepe) képezi a színház legkevésbé tanulmányozott szegmensét annak ellenére, hogy a legfontosabb tényezői, hiszen értük jönnek létre a produkciók. Elismeri viszont azt is, hogy nehéz vizsgálni a befogadói tapasztalatot, ráadásul az emlékezet torzító hatásáról sem szabad megfeledkezni. Kétségtelen tehát, hogy „a néző ellenáll a teoretikus tárggyá alakításnak, annak, hogy tudományos kérdezés tárgyává tegyék” – fogalmazott.
Marinis mindazonáltal attól is elhatárolódik, hogy átessünk a másik végletbe, és teljesen esetlegesnek, mulandónak, efemer jelenségként írjuk le a nézői tapasztalatot. Szerinte az az állítás sem állja meg a helyét, hogy örökre elveszett tapasztalatról lenne szó, hiszen tanúként a néző is jelen van az előadáson. (Marinis itt Grotowski kifejezésére utal, aki a 60-as évek közepétől fogja fel így a befogadó szerepét, aki adott esetben a saját életét is kockáztatva, mártírként tanúskodik a részvételéről.)
A kutató persze azt is elismeri, hogy a kérdés tudományos vizsgálata nehézségekbe ütközik, hiszen a nézői emlékezetet sosem lehet teljesen felfejteni valamennyi dokumentáció ellenére sem. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne lehetne tanulmányozni sem. Emiatt különválasztja a kutatást az egyes események rekonstruálásától, hangsúlyozva, hogy a tanulmányozás – ha bizonyos fenntartásokkal is, de – nagyon is lehetséges.
Összegzésében Marinis a teatrológia és a modern idegtudományi kutatások közötti összefüggésekre orientálta a figyelmet állítása alátámasztásaként. A tükörneuronok felfedezése megmutatta ugyanis, amit a színházi emberek a kezdetektől fogva tudtak: a közvélekedéssel ellentétben a néző sem lehet passzív, mert a saját testében asszimilálja a színész által végrehajtott cselekvéseket. A tükörneuronoknak köszönhetően bizonyítottá vált, hogy amikor a befogadó cselekvés közben látja a színészt, az arra készteti, hogy benne is megképződjenek ugyanezek a jelentések.
Az esemény, amelyre az SZFE doktoranduszainak több évfolyama is ellátogatott, nagy érdeklődés mellett zajlott le, Marinis pedig a hét második felében a II. éves dramaturg szakos hallgatóknak tartott előadást.
Egyéb hírek
Két oktatónk is átvehette a Magyar Filmakadémia életműdíját a MOZ.GO - Magyar Mozgókép Fesztiválon
Június 20-án ünnepélyes keretek között átadták a MOZ.GO Magyar Mozgókép Fesztivál életműdíjait a Balatonfüred Kongresszusi Központban. Legnagyobb büszkeségünkre két oktatónk, Koltai Lajos operatőr-rendező és Piroch Gábor kaszkadőrszakértő is átvehette az elismerést.
Elindult az 5. Magyar Mozgókép Fesztivál
Tegnap este a veszprémi Óváros téren a Hogyan tudnék élni nélküled? vetítésével elindult a hazai filmipar legfrissebb alkotásait felvonultató seregszemle. Az 5. Magyar Mozgókép Fesztivál idén a száz éve született Makk Károly és Darvas Iván életműve előtt tiszteleg. A Magyar Filmakadémia védnökségével, a Nemzeti Filmintézet támogatásával és a Veszprém-Balaton 2023 szervezésében megvalósuló MOZ.GO – Magyar Mozgókép Fesztiválon 22 kategóriában osztják ki a Magyar Mozgókép Díjakat, melynek jelöltjei között számos SZFE-s kötődésű alkotást találhatunk.
A pásttól a Magyar Mozgókép Fesztiválig – beszélgetés Kotsis Gergellyel, a Színház- és Filmművészeti Egyetem végzős filmrendező hallgatójával
Kotsis Gergely vizsgafilmje, a Ha átkelsz majd a nagy hegyen bekerült az idei MOZ.GO – Magyar Mozgókép Fesztivál versenyprogramjába, és három kategóriában is jelölést kapott a Magyar Mozgókép Díjakra: a legjobb kisjátékfilm, a legjobb férfi főszereplő és a legjobb férfi mellékszereplő kategóriájában. A rendezővel többek között arról beszélgettünk, mit jelentett számára filmre vinni saját forgatókönyvét, valamint, hogy milyen érzés olyan mesterek tanítványának lenni, mint Koltai Lajos és Novák Emil.
SZFE a MOZ.GO-n: Hagyjál! – a szerelem határai blokk
Idén is helyet kaptak az ötödik alkalommal megrendezett MOZ.GO – Magyar Mozgókép Fesztivál kínálatában az SZFE vizsgafilmjei. A Hagyjál! – a szerelem határai című blokk filmjeit június 21-án 17:30-tól láthatják az érdeklődők a veszprémi Foton Audiovizuális Centrumban.
„Ötvenkét kamionnal mentünk a Rolling Stones turnéjára” – bemutatjuk Mészáros Sándort, az SZFE műteremmesterét
Queen, Depeche Mode, Uriah, Rolling Stones – csak néhány név azon világhírű együttesek köréből, akikkel Mészáros Sándor, az SZFE műteremmestere együtt dolgozott. Ugyanakkor nemcsak a rockzene nagyjaival hozta össze a sors, színházi világosítóként is olyan színészlegendák munkáját segítette, mint Ruttkai Éva, Latinovits Zoltán, Darvas Iván vagy Sinkovits Imre. Ez pedig még mindig nem a teljes repertoár; nem hiába éreztük úgy az interjú után, hogy a műteremmesternek több élet is megadatott.
Meghívó Kerkay Rita Margit DLA disszertációjának nyilvános védésére
A Színház- és Filmművészeti Egyetem Doktori és Habilitációs Tanácsa nevében tisztelettel meghívjuk Kerkay Rita Margit DLA disszertációjának nyilvános védésére.
Parasztopera az Országos Színházi Találkozón
Az Országos Színházi Találkozó, amely a magyar színházi élet egyik legfontosabb ünnepe, idén is sokszínű és izgalmas előadásokkal várja a közönséget. A találkozón a Színház- és Filmművészeti Egyetem is képviselteti magát: június 16-án a Parasztopera látható majd az OSZT Off programjában.
SZFE a MOZ.GO-n: Megértésüket köszönjük! blokk
Idén is helyet kaptak az ötödik alkalommal megrendezett MOZ.GO – Magyar Mozgókép Fesztivál kínálatában az SZFE vizsgafilmjei. A Megértésüket köszönjük! című blokk filmjeit június 20-án 15 órától láthatják az érdeklődők a veszprémi Expresszóban.
