A néző rehabilitációja – Marco De Marinis adott elő az SZFE Doktori Iskolájában
2025 február 26., szerda 14:46.
A neves olasz színháztörténész, Marco De Marinis látogatott el 2025. február 24-én a Színház- és Filmművészeti Egyetem Doktori Iskolájába, amely egy szociológiai és színházantropológiai irányú, a nézőkutatás kérdését vizsgáló projektet indított az idei tanévben. A nemzetközi hírű teatrológus abból a célból érkezett az SZFE-re, hogy előadást tartson a doktori programban résztvevő PhD- és DLA-hallgatóknak a témáról és segítse elmélyíteni a műhelyben zajló munkát a múlt század utolsó harmadától folyamatosan felélénkülő diszkurzus napjainkig tartó alakulástörténetének bemutatásával.
Marinis francia nyelven tartott előadását az egyetem rektora, prof. dr. Sepsi Enikő tolmácsolta, aki köszöntőjében elmondta, hogy személyesen Eugenio Barba ajánlotta a professzort a témával kapcsolatban, akivel maga is hosszú ideig dolgozott együtt a színházrendező által 1979-ben alapított ISTA (International School of Theatre Anthropology) keretein belül.
Marinis A néző rehabilitációja címet adta az előadásának, amelyben a színészek (vagy tágabb értelemben minden előadó) és a befogadók viszonyát, valamint azok egymástól elválaszthatatlan kölcsönhatását vizsgálta. Elmondása szerint a 20. század legnagyobb színházi reformerei, Artaud, Grotowski és maga Barba is ennek a kérdésnek a vizsgálatán keresztül fogalmazzák meg újító törekvéseiket.
Marinis azt hangsúlyozta, hogy a nézői aktivitást nem szabad passzív tevékenységként elképzelni, hiszen az interpretáció ugyanúgy az előadás szerves részét képezi. „Amikor nézünk, látunk, vagy hallgatunk egy művet, valójában kiegészítjük” – fogalmazott. A francia filozófus, Jacques Rancière gondolata nyomán azt állította, hogy ez a félreértés, miszerint a nézői cselekvést passzivitásnak tituláljuk, az aktív passzívval való szembeállításából, tehát egy olyan előítéletből fakad, amely szerint a beszéd a cselekvés ellentéte.
Később ennek a felfogásnak az lett az eredménye, hogy elértéktelenítette a néző és az olvasó szerepét, ami viszont a 60-as évektől kezdődő újító törekvések részéről egyre inkább indokolttá tette a részvételi színház elveinek gyakorlati megvalósítását.
A kutató arra is rávilágított az előadásában, hogy a nézők (szerepe) képezi a színház legkevésbé tanulmányozott szegmensét annak ellenére, hogy a legfontosabb tényezői, hiszen értük jönnek létre a produkciók. Elismeri viszont azt is, hogy nehéz vizsgálni a befogadói tapasztalatot, ráadásul az emlékezet torzító hatásáról sem szabad megfeledkezni. Kétségtelen tehát, hogy „a néző ellenáll a teoretikus tárggyá alakításnak, annak, hogy tudományos kérdezés tárgyává tegyék” – fogalmazott.
Marinis mindazonáltal attól is elhatárolódik, hogy átessünk a másik végletbe, és teljesen esetlegesnek, mulandónak, efemer jelenségként írjuk le a nézői tapasztalatot. Szerinte az az állítás sem állja meg a helyét, hogy örökre elveszett tapasztalatról lenne szó, hiszen tanúként a néző is jelen van az előadáson. (Marinis itt Grotowski kifejezésére utal, aki a 60-as évek közepétől fogja fel így a befogadó szerepét, aki adott esetben a saját életét is kockáztatva, mártírként tanúskodik a részvételéről.)
A kutató persze azt is elismeri, hogy a kérdés tudományos vizsgálata nehézségekbe ütközik, hiszen a nézői emlékezetet sosem lehet teljesen felfejteni valamennyi dokumentáció ellenére sem. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne lehetne tanulmányozni sem. Emiatt különválasztja a kutatást az egyes események rekonstruálásától, hangsúlyozva, hogy a tanulmányozás – ha bizonyos fenntartásokkal is, de – nagyon is lehetséges.
Összegzésében Marinis a teatrológia és a modern idegtudományi kutatások közötti összefüggésekre orientálta a figyelmet állítása alátámasztásaként. A tükörneuronok felfedezése megmutatta ugyanis, amit a színházi emberek a kezdetektől fogva tudtak: a közvélekedéssel ellentétben a néző sem lehet passzív, mert a saját testében asszimilálja a színész által végrehajtott cselekvéseket. A tükörneuronoknak köszönhetően bizonyítottá vált, hogy amikor a befogadó cselekvés közben látja a színészt, az arra készteti, hogy benne is megképződjenek ugyanezek a jelentések.
Az esemény, amelyre az SZFE doktoranduszainak több évfolyama is ellátogatott, nagy érdeklődés mellett zajlott le, Marinis pedig a hét második felében a II. éves dramaturg szakos hallgatóknak tartott előadást.
Egyéb hírek
SZFE-s hallgatókkal születik újjá A padlás Debrecenben
A titokzatos padlás, ahol mese és valóság összeér. A legsikeresebb magyar musical ezúttal új köntösben elevenedik meg Csáki Benedek, az SZFE nemrég végzett hallgatójának rendezésében. A Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatói aktív alkotóként vesznek részt a produkcióban, friss energiával, mai gondolatokkal és merész kérdésekkel töltve meg a darabot. A bemutató sincs fényév távolságra: január 30-án debütál a debreceni oDEon Színház színpadán.
Színes pokol: SZFE-s hallgató filmje is látható a Magyar Filmszemlén
Egyetemünk másodéves filmrendező hallgatója, Kis Xavér első önálló rövidfilmje. A Színes pokol, amely a nemek közti kommunikációról és a színészi kiszolgáltatottságról szól, már három hazai fesztivál programján szerepel, köztük a közelgő 45. Magyar Filmszemlén. Ennek kapcsán beszélgettünk vele, azt is megtudtuk, milyen út vezetett idáig.
Ló, AI és Hamvas: ilyen lesz a februári Alkotóműhelyek Hete
Hogyan lesz egy lóból kaszkadőrló? Helyettesítheti-e az AI a szinkronhangot? Van-e hasonlóság Hamvas és Márai esztétikája között? – csak néhány cím az Alkotóműhelyek Hete programjából, amely február 9. és 13. között várja az SZFE hallgatóit és munkatársait. De, aki lazábban kezdené a szemesztert és inkább énekelne, táncolna vagy filmeket nézne, az is talál kedvére való programot.
Élmezőnyben az SZFE a művészeti és művészetközvetítési képzési terület rangsorában
A Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) a Művészet és művészetközvetítés képzési területen a 21 hazai rangsorolt felsőoktatási intézmény közül országos szinten a 2. helyen áll az UNIside 2026 legfrissebb egyetemi rangsora szerint. A kiadvány kiemeli, hogy az SZFE különösen erős a hallgatói kiválóság és az oktatói minőség terén, miközben színművész képzése országosan a legnépszerűbb.
Mária örök útjairól – beszélgetés dr. Tari János operatőr-filmrendezővel
Dr. Tari János, operatőr-filmrendező, az SZFE egykori hallgatója, ma elismert oktatója egy ambiciózus dokumentumfilm-projektről mesélt nekünk. A készülő alkotás a Szűz Mária-kultusz európai kultúrtörténetét dolgozza fel. Melyek voltak a film mögött álló személyes motivációk, milyen szerencsés véletlenek adódtak a forgatás során és hogyan lehet hitelesen megjeleníteni ezt a hagyományt? – Többek között ezekről is kérdeztük az alkotót.
„Dolgozzunk gyomorból!” – Szabó Réka a Himnuszról, örökölt történetekről és a jelen kérdéseiről
A Magyar Kultúra Napján Szabó Rékával, az SZFE oktatójával és a Nemzeti Színház dramaturgjával arról beszélgettünk, hogyan él tovább a Himnusz személyes emlékezetünkben, miként lehet a kollektív történelmi tapasztalatokat ma is érvényesen megszólaltatni, és hol húzódik a határ tisztelet és újraértelmezés között a kortárs színház és irodalom világában.
Meghívó Dobri Dániel Béla DLA disszertációjának nyilvános védésére
A Színház- és Filmművészeti Egyetem Doktori és Habilitációs Tanácsa nevében tisztelettel meghívjuk Dobri Dániel Béla DLA disszertációjának nyilvános védésére.
Magyar siker az Egyesült Államokban: Somossy Barbara diplomafilmje a legrangosabb nyugati parti fesztiválok egyikén
Nagy büszkeséggel számolunk be arról, hogy az SZFE Filmrendező művész MA szakán 2023-ban végzett hallgatónk, Somossy Barbara Takarásban című diplomafilmje meghívást kapott az Egyesült Államok egyik legfontosabb rövidfilmes seregszemléje, a Dam Short Film Festival versenyprogramjába. Az Oscar-jelölt Koltai Lajos kreatív produceri közreműködésével készült alkotást több száz pályamű közül választották be a mindössze 12 nemzetközi filmet számláló mezőnybe.
