„A színész mint vehiculum” – az SZFE-n tartott előadást Valère Novarina
május 27., kedd 09:38
A francia színházi rendező, költő, festő és drámaíró, Valère Novarina látogatott el május 5-én a Színház- és Filmművészeti Egyetem Doktori Iskolájába az intézmény felkérésére. A neves kortárs képzőművész ezúttal a színház és festészet viszonyáról tartott előadást a jelenlévő érdeklődőknek.
A színházi munkáin keresztül számos magyar vonatkozással is rendelkező Valère Novarina látogatott el május 5-én egyetemünk Doktori Iskolájába, hogy előadást tartson hallgatóinknak – az alkotói gyakorlatát meghatározó – színház és festészet kölcsönhatásáról. A szakmai beszélgetéssel is egybekötött, franciául tartott prezentációt az SZFE rektora és egyben az alkotó nemzetközi viszonylatban legnagyobb kutatója, prof. dr. Sepsi Enikő tolmácsolta magyarra, aki korábban egy magyar és egy angolnyelvű monográfiában is behatóan elemezte már Novarina színházi munkáit. A Routledge-nél 2021-ben megjelent Poetic Images, Presence and the Theater of Kenotic Rituals című kötet a rendező költői képekkel, képzőművészeti alkotásaival is összefüggésben vizsgálta a mester színházi műveit.
Novarina életműve az emberi bálványok lerombolását és az emberi beszéd mélyrétegeit taglalja, így írásaiban sokat beszél azokról a festményekről, amelyek előbb szétszedték, majd újra összerakták az emberi arcot. Az új francia bibliafordításban is tevékenyen közreműködő Novarina művészete, bár alapvetően a keresztény gondolkodásban gyökeredzik, „sokat olvasta a genfi egyetem svájci sinológusának, Jean-François Billeter-nek a műveit. E professzor könyvein keresztül ismerte meg a taoizmust és a kínai írást. […] Csuang Ce gondolatait, aki nagy hatással volt az életműre.” (Sepsi Enikő: Kép és jelenlét, 106.). Ilyen módon a rituális színház nagy elődeihez, például Grotowskihoz hasonlóan Novarina is gazdagon merít a távol-keleti (színházi) hagyományokból.
Novarina koncepcióját részben (templom)építész apja gondolkodásmódját is követve alakította ki, aki mindig azt hangsúlyozta: a ritmus vagy szituáció mindig fontosabb, mint maga a lény, akit megfestünk. Novarina erre példaként A vörös eredet (Origine rouge) című előadást hozta fel, amelyet társulatával több országban is bemutattak, így többek között Moszkvában is. Ott azt kérdezték tőle, hogy az alkotás politikai darab-e, Jeruzsálemben pedig azt, hogy a mű áldozatiságát hangsúlyozza-e? Mindegyik esetben igennel válaszolt, ezzel hangsúlyozva, hogy az értelmezés a mindenkori kontextustól függ, illetve annak függvényében változhat.
Ugyanez az elv határozza meg az alkotó színészvezetését is: többször azt az instrukciót adta színészeinek, hogy mindig a saját jelenetüket építsék fel az adott szövegrész, illetve jelenet köré. Többször előfordult ugyanis, hogy akadtak olyan mondatok, amelyeket nem tudtak értelmezni a színészei. Előadása során Novarina a Képzeletbeli operett című darabja 17 évvel ezelőtti debreceni bemutatóját hozta fel példaként, melynek próbafolyamata során Ráckevei Annának egy ponton nehézsége akadt az egyik részlet megformálásával. Az alkotó ekkor egy szituációt kreált a szöveg köré, hogy ezáltal segítse elő annak értelmezését. Az előadás Debrecen után jelentős nemzetközi elismertségre is szert tett; többek között nagy sikerrel mutatták be a párizsi Odéonban is.
A Képzeletbeli operett magyarországi bemutatójával kapcsolatban az alkotó azt vallotta a színészvezetés kérdéséről, hogy a színészeknek mindig a saját testükkel kell megérezniük (és nem pusztán megérteniük) az előadást. Ennek az útnak elérése érdekében – ahogy fogalmaz – Novarina bizonyos értelemben mindig „az ellenség oldalán áll”.
Kapcsolódva Artaud, Grotowski, Barba (stb.) rituális színházának hagyományához, koncepciója szerint a színész vehiculumként, vagyis eszközként írható le, aki valamely megtisztulási folyamat megvalósítása érdekében önkiüresítő állapotba kerül. (Ezt a megközelítést érdemes Grotowski üres edény fogalmával párhuzamosan kezelni, aki ezzel a szóhasználattal illeti a színész testét. Ugyanehhez a fogalomhoz kötődnek Sepsi Enikő a kenotikus színház terén végzett kutatásai, amelynek elméleti kereteit már a Poetic Images magyar nyelven íródott közvetlen előzményében, a Kép és jelenlét, kenózis a kortárs francia költészetben és Valère Novarina színházában című monográfiában is kidolgozta, illetve bemutatta.)
Novarina speciális utat javasol a szerepfelvételhez – ezek az elképzelései pedig színészvezetésének módját is meghatározzák. Színészeinek is rendszerint azt az instrukciót adja, miszerint hozzávetőleg 5 évig szükséges érlelniük egy szerepet. A színházi alkotó ugyanis – kapcsolódva az ortodoxok felfogásához, akik ekként fogják fel magát Krisztust is –, mindent energiaként képzel el. Képzőművészi tevékenységét is ebben a szellemben végzi, amelynek illusztrálásaként egy rövid videórészletet mutatott. Ezen a külső szemlélő számára is jól láthatóan mutatja be jellegzetes gesztusait: rendszerint valamilyen impulzív lendülettel rajzol, mert az a célja, hogy az adott mozdulat egyfajta energiából gyökerezzen.
Valère-t fia, Virgile Novarina is elkísérte apja budapesti látogatására. Virgile eredetileg nem művésznek készült: matematika- és fizikatanulmányok után kezdte vizsgálni az emberi alvás kérdéseit saját tapasztalatai – azon keresztül pedig írásai, rajzai, fényképei és (dokumentum)filmjei – segítségével. Ehhez kapcsolódó performanszai esettanulmányokként írhatók le, amelyek során nyilvánosan alszik – időnként plázákban, sőt boltok kirakataiban is. Későbbi találkozása Walid Breidi digitális művésszel olyan projektek felé is megnyitotta számára az irányt, amelyek már agyhullámokat, interaktivitást és más digitális kifejezésformákat is magukba foglalnak. Virgile álom- és alváskutatásai, nyilvános terekben rendezett performanszai nagy érdeklődést váltottak ki a hallgatóságból. Virgile gyakran együtt dolgozik édesapjával is: bizonyos esetekben például a színházi alkotó előadásainak filmezésében működött közre.
Egyéb hírek
„A tanítás egy közös szellemi út” – Kozma Andrással beszélgettünk
A 2025 szeptemberében induló osztályok vezetőit bemutató sorozatunkban most Kozma András Németh Antal- és Hevesi Sándor-díjjal kitüntetett műfordító, dramaturggal beszélgettünk. A dramaturg osztály vezetőjével készült interjú során többek között az is szóba került, hogy a lexikális tudáson túl mit szeretne átadni tanítványainak.
SZFE-s előadások az Ördögkatlan Fesztiválon
A ma induló Ördögkatlan Fesztiválon a Színház- és Filmművészeti Egyetem öt előadással képviselteti magát. Az érdeklődők láthatják a Prométheusz-projektet, a Merülő Szaturnuszt, Az ember, akinek kőből volt a szíve című bábelőadást, A Spoon River-i holtakat és a Passiót.
Szubjektív dramaturg-napló a soproni Nemzetközi Színházi Műhelyről
Negyedéves dramaturghallgatónk, Szalánczi Ágota részt vett az SZFE szervezésében megvalósult Nemzetközi Színházi Műhely munkájában. A workshopról tartott beszámolója az alábbiakban olvasható, amely a kaposvári MATE részvételével, valamint 5 különböző ország – Románia, Peru, Spanyolország, Bulgária és Mongólia – színházi iskoláit képviselő színészmesterség-tanárok és fiatal színész-, illetve rendezőhallgatók közreműködésével zajlott.
Közel 160-an nyertek felvételt az SZFE képzéseire
A Színház- és Filmművészeti Egyetemen közel 160 hallgató kezdi meg tanulmányait 2025 szeptemberében. Idén összesen 95 907 jelentkező került be a magyarországi felsőoktatásba.
Z generációs alkotókat hoz közös platformra két SZFE-s hallgató projektje
Az SZFE két hallgatója, Balogh Benjámin és Czene-Polgár Donát egy önálló projekt megvalósításába kezdett, amely a Z generációs alkotókat állítja a középpontba. A kezdeményezés párbeszédet teremt nemcsak a művészeti ágak, hanem generációk között is – és talán közelebb visz annak megértéséhez, hogyan gondolkodnak ma a legfiatalabb alkotók a világról. Az SZFE Szakkollégium támogatásával futó projekt ötletgazdáival a megvalósulás második fázisában beszélgettünk eddigi tapasztalataikról és a lehetséges végkifejletről.
Amikor a díszlettervező jelmezt varázsol – Oravecz Adrienn munkái a jótékonysági Kék Madár Fesztiválon
Oravecz Adrienn elsőéves látványtervező hallgatónk rendhagyó felkérésnek tett eleget: jelmezt tervezett a 33. Kék Madár Fesztivál számára, amely beteg gyermekek gyógykezelésére gyűjt adományokat. A felkérés körülményeiről és a fesztivál tapasztalatairól beszélgettünk vele.
Fiatal tehetségek az Avignoni Fesztiválon – a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatói mutatkoztak be a kortárs színház nemzetközi közegében
A Színház- és Filmművészeti Egyetem másodéves színészhallgatói nagy sikerrel mutatták be vizsgaelőadásukat az Avignoni Fesztivál OFF programjában. A produkció a Szegedi Pinceszínház ajánlására jutott el a nemzetközi eseményre, ahol a fiatal művészek az európai kortárs színház egyik legfontosabb fórumán szerezhettek értékes szakmai tapasztalatokat.
„A mai világban talán épp a színház képviseli leginkább a humanista értékeket” – interjú Herczeg Tamással
Egy nagyszabású külföldi turné, Az átváltozás bemutatója és egy sikeres, de egyben megterhelő felvételi időszak – Herczeg Tamásnak, a Színházművészeti Intézet vezetőjének nem kevés elfoglaltságot hozott az elmúlt pár hónap és a kihívásokból a továbbiakban sem lesz hiány. Szeptembertől az elsőéves drámajátékosok osztályvezetője lesz, majd januártól a Békéscsabai Jókai Színház igazgatója. A felvételin tapasztaltakról, a színészoktatás helyzetéről és az alkotói pályájának alakulásáról is beszélgettünk.
