„A színész mint vehiculum” – az SZFE-n tartott előadást Valère Novarina
május 27., kedd 09:38
A francia színházi rendező, költő, festő és drámaíró, Valère Novarina látogatott el május 5-én a Színház- és Filmművészeti Egyetem Doktori Iskolájába az intézmény felkérésére. A neves kortárs képzőművész ezúttal a színház és festészet viszonyáról tartott előadást a jelenlévő érdeklődőknek.
A színházi munkáin keresztül számos magyar vonatkozással is rendelkező Valère Novarina látogatott el május 5-én egyetemünk Doktori Iskolájába, hogy előadást tartson hallgatóinknak – az alkotói gyakorlatát meghatározó – színház és festészet kölcsönhatásáról. A szakmai beszélgetéssel is egybekötött, franciául tartott prezentációt az SZFE rektora és egyben az alkotó nemzetközi viszonylatban legnagyobb kutatója, prof. dr. Sepsi Enikő tolmácsolta magyarra, aki korábban egy magyar és egy angolnyelvű monográfiában is behatóan elemezte már Novarina színházi munkáit. A Routledge-nél 2021-ben megjelent Poetic Images, Presence and the Theater of Kenotic Rituals című kötet a rendező költői képekkel, képzőművészeti alkotásaival is összefüggésben vizsgálta a mester színházi műveit.
Novarina életműve az emberi bálványok lerombolását és az emberi beszéd mélyrétegeit taglalja, így írásaiban sokat beszél azokról a festményekről, amelyek előbb szétszedték, majd újra összerakták az emberi arcot. Az új francia bibliafordításban is tevékenyen közreműködő Novarina művészete, bár alapvetően a keresztény gondolkodásban gyökeredzik, „sokat olvasta a genfi egyetem svájci sinológusának, Jean-François Billeter-nek a műveit. E professzor könyvein keresztül ismerte meg a taoizmust és a kínai írást. […] Csuang Ce gondolatait, aki nagy hatással volt az életműre.” (Sepsi Enikő: Kép és jelenlét, 106.). Ilyen módon a rituális színház nagy elődeihez, például Grotowskihoz hasonlóan Novarina is gazdagon merít a távol-keleti (színházi) hagyományokból.
Novarina koncepcióját részben (templom)építész apja gondolkodásmódját is követve alakította ki, aki mindig azt hangsúlyozta: a ritmus vagy szituáció mindig fontosabb, mint maga a lény, akit megfestünk. Novarina erre példaként A vörös eredet (Origine rouge) című előadást hozta fel, amelyet társulatával több országban is bemutattak, így többek között Moszkvában is. Ott azt kérdezték tőle, hogy az alkotás politikai darab-e, Jeruzsálemben pedig azt, hogy a mű áldozatiságát hangsúlyozza-e? Mindegyik esetben igennel válaszolt, ezzel hangsúlyozva, hogy az értelmezés a mindenkori kontextustól függ, illetve annak függvényében változhat.
Ugyanez az elv határozza meg az alkotó színészvezetését is: többször azt az instrukciót adta színészeinek, hogy mindig a saját jelenetüket építsék fel az adott szövegrész, illetve jelenet köré. Többször előfordult ugyanis, hogy akadtak olyan mondatok, amelyeket nem tudtak értelmezni a színészei. Előadása során Novarina a Képzeletbeli operett című darabja 17 évvel ezelőtti debreceni bemutatóját hozta fel példaként, melynek próbafolyamata során Ráckevei Annának egy ponton nehézsége akadt az egyik részlet megformálásával. Az alkotó ekkor egy szituációt kreált a szöveg köré, hogy ezáltal segítse elő annak értelmezését. Az előadás Debrecen után jelentős nemzetközi elismertségre is szert tett; többek között nagy sikerrel mutatták be a párizsi Odéonban is.
A Képzeletbeli operett magyarországi bemutatójával kapcsolatban az alkotó azt vallotta a színészvezetés kérdéséről, hogy a színészeknek mindig a saját testükkel kell megérezniük (és nem pusztán megérteniük) az előadást. Ennek az útnak elérése érdekében – ahogy fogalmaz – Novarina bizonyos értelemben mindig „az ellenség oldalán áll”.
Kapcsolódva Artaud, Grotowski, Barba (stb.) rituális színházának hagyományához, koncepciója szerint a színész vehiculumként, vagyis eszközként írható le, aki valamely megtisztulási folyamat megvalósítása érdekében önkiüresítő állapotba kerül. (Ezt a megközelítést érdemes Grotowski üres edény fogalmával párhuzamosan kezelni, aki ezzel a szóhasználattal illeti a színész testét. Ugyanehhez a fogalomhoz kötődnek Sepsi Enikő a kenotikus színház terén végzett kutatásai, amelynek elméleti kereteit már a Poetic Images magyar nyelven íródott közvetlen előzményében, a Kép és jelenlét, kenózis a kortárs francia költészetben és Valère Novarina színházában című monográfiában is kidolgozta, illetve bemutatta.)
Novarina speciális utat javasol a szerepfelvételhez – ezek az elképzelései pedig színészvezetésének módját is meghatározzák. Színészeinek is rendszerint azt az instrukciót adja, miszerint hozzávetőleg 5 évig szükséges érlelniük egy szerepet. A színházi alkotó ugyanis – kapcsolódva az ortodoxok felfogásához, akik ekként fogják fel magát Krisztust is –, mindent energiaként képzel el. Képzőművészi tevékenységét is ebben a szellemben végzi, amelynek illusztrálásaként egy rövid videórészletet mutatott. Ezen a külső szemlélő számára is jól láthatóan mutatja be jellegzetes gesztusait: rendszerint valamilyen impulzív lendülettel rajzol, mert az a célja, hogy az adott mozdulat egyfajta energiából gyökerezzen.
Valère-t fia, Virgile Novarina is elkísérte apja budapesti látogatására. Virgile eredetileg nem művésznek készült: matematika- és fizikatanulmányok után kezdte vizsgálni az emberi alvás kérdéseit saját tapasztalatai – azon keresztül pedig írásai, rajzai, fényképei és (dokumentum)filmjei – segítségével. Ehhez kapcsolódó performanszai esettanulmányokként írhatók le, amelyek során nyilvánosan alszik – időnként plázákban, sőt boltok kirakataiban is. Későbbi találkozása Walid Breidi digitális művésszel olyan projektek felé is megnyitotta számára az irányt, amelyek már agyhullámokat, interaktivitást és más digitális kifejezésformákat is magukba foglalnak. Virgile álom- és alváskutatásai, nyilvános terekben rendezett performanszai nagy érdeklődést váltottak ki a hallgatóságból. Virgile gyakran együtt dolgozik édesapjával is: bizonyos esetekben például a színházi alkotó előadásainak filmezésében működött közre.
Egyéb hírek
Mit lát a néző? És mi az a puskamikrofon? – Programajánló az Alkotóműhelyek Hetéről
Mindig is kíváncsi voltál, mit tanulnak a többiek? Televíziós szakra jársz, de érdekel a színpad világa? Esetleg rendezőként eljátszottál a gondolattal, milyen lehet bábszínészként életet lehelni a tárgyakba, vagy talán már profin vágod a filmet, de szívesen kipróbálnád magad egyszer a kamera mögött? Az Alkotóműhelyek Hete során pont erre lesz lehetőséged. Kezdjük együtt kreatívan az új tanévet!
„Nagyon vágytunk már egy ilyen osztályra” – bemutatkoznak az elsős bábszínészek osztályvezetői
Ellinger Edina és Ács Norbert ugyanolyan fanatikusai a bábművészetnek, annak szerepéről és oktatásáról is egyet gondolnak. Így nem meglepő, hogy huszonegy éve egymás szakmai támaszai, és hogy idén együtt indítanak osztályt az SZFE-n. Az elsős osztályok vezetőit bemutató sorozatunkban ezúttal velük beszélgettünk.
Ismét az Alkotóműhelyek Hete nyitja a tanévet
Pilátus alakja a színpadon, a homokból hogyan válik emlékezet és mit rejtenek az őserdő által benőtt maja városok. A korábbi évekhez hasonlóan számos érdekes előadással, programmal várjuk hallgatóinkat már szeptember első hetében, hogy kreatívan induljunk neki a közös munkának.
„Újra szívünkbe zártunk, Debrecen!” – Beszámoló a 2025-ös Nyári Akadémiáról
Az idei Nyári Akadémián 81 leendő elsőéves hallgató vett részt a cívis városban, hogy megismerkedjen jövendőbeli évfolyamtársaival, oktatóival, és nem utolsósorban azzal az egyedi „eszefés” életérzéssel, amely hamarosan mindennapjaik részévé válik. A HÖK és az egyetem vezetésének közös szervezésében megvalósuló egyhetes tábor gazdag kulturális, szakmai és közösségi programkínálattal várta a résztvevőket, így az oktatók és a hallgatók szeptember 5-én, a tanévnyitón már ismerősként üdvözölhetik egymást.
„Célunk, hogy minél több jó film szülessen” – bemutatkozik az SZFE dokumentumfilmes osztályvezető párosa
A 2025 szeptemberében induló osztályok vezetőit bemutató sorozatunkban ezúttal a dokumentumfilm-rendező művész MA osztályának vezetőivel, Barlay Tamással és Moys Zoltánnal beszélgettünk. A Zsigmond Vilmos Mozgóképművészeti Intézet oktatóival arra is kitértünk a felvételi eljárás menetének ismertetése mellett, hogyan találja meg egy dokumentumfilmes készülő alkotásának témáját.
Milyen egy casting a tévében? – elkísértünk három SZFE-s hallgatót
Különleges lehetőségben részesült egyetemünk három zenésszínművész-hallgatója, amikor részt vett az MTVA szereplőválogatásán. A Karrieriroda által szervezett castingon a hallgatók a színházi előadói készségeik kiegészítéseként betekintést nyerhettek a televíziós műsorvezetés világába is.
Egy tanév, egy akciófilm – így zajlott az első second unit képzés az SZFE-n
A Színház- és Filmművészeti Egyetemen 2024-ben indított second unit-rendező képzés egyedülálló kezdeményezés a hazai felsőfokú művészképzésben. Az interjúban Gulyás Budával, a szak osztályvezetőjével beszélgettünk az elsőként végzett évfolyammal kapcsolatban szerzett tapasztalatairól, a szakma sajátosságairól és a jövő kihívásairól.
„Én a partneri alkotói viszonyban hiszek” – interjú Kiss Józseffel, a drámainstruktor-rendező szak osztályvezetőjével
A szeptemberben induló elsőéves osztályok vezetőit bemutató sorozatunk következő szereplője Kiss József, a Soproni Petőfi Színház igazgatója – bár őt aligha kell bemutatnunk, hiszen évek óta oktat az SZFE-n. Gyakran dolgozik együtt a hallgatókkal, hiszen a soproni teátrum előadásaiban rendező-, valamint dramaturg- és színészhallgatók is közreműködnek. Hogyan juthatnak el ilyen felkérésekig a drámainstruktor-rendező szakos hallgatók és milyen többletet ad számukra ez a képzés? A tanévkezdésre hangolódva ezekről is beszélgettünk a Jászai Mari-díjas drámaíró-rendezővel.
