Az SZFE elsőéves televíziós műsorkészítő osztályának rendezés-gyakorlat vizsga előtti órájának látogatása lehetőséget nyújtott betekinteni a fikciós mozgókép televíziós kulisszái mögé. Zilahy Tamás tanár úr vezetésével a televíziós képzésben résztvevő, elsőéves hallgatóknak a tavaszi szemeszter végén két vizsgafeladatot kellett teljesíteniük.
Az első feladat egy teljesen önálló munka volt, amelynek során a hallgatóknak „Fecni” címmel kellett egy rövid történetet megálmodniuk. A feladat minden részletre kiterjedt, így a forgatókönyv megírásától a jelenet megrendezéséig minden az ő felelősségük volt. Ide tartozott a szinopszis elkészítése, a szereposztás kitalálása, az irodalmi forgatókönyv megírása, a technikai forgatókönyv megtervezése, a karakterleírások kidolgozása, a storyboard bemutatása, valamint a jelmezek, a berendezés és a kellékek listájának összeállítása is. A téma feldolgozása teljesen szabad volt, csupán egyetlen megkötés volt: a történet központjában a „Fecni” áll.
Ez a fajta feladat lehetőséget ad a hallgatóknak, hogy kreativitásukat és technikai tudásukat egyaránt fejlesszék. Hiába televíziós műsorkészítő szakon tanulnak, a tv-filmrendezés során szerzett komplex tapasztalatok nagyban segítik őket a későbbi szakmájukban is. A forgatókönyvírás, a szereposztás, a karakterleírások és a storyboard készítése mind olyan alapvető elvárások, amelyek elengedhetetlenek egy televíziós produkció létrehozásához. Ezeken a feladatokon túl a hallgatók egymás projektjeiben, mint színész, technikai rendező, vezető operatőr, kameraman stúdióasszisztens, képvágó is szerepet vállalnak.
A gyakorlat során a hallgatók megtanulják, hogyan építsenek fel egy történetet, hogyan hozzanak létre vizuálisan hatásos jeleneteket, és hogyan koordinálják a produkció különböző elemeit. Ez a komplex feladat fejleszti a problémamegoldó képességeiket és a csapatmunkában való jártasságukat is, ugyanis egy jó műsorkészítőnek értenie kell a rendezés, az írás és a vizuális megjelenítés minden aspektusához.
A másik feladat hasonló volt az előzőhöz, ezúttal azonban egy adaptáció elkészítése volt a cél. Molnár Ferenc Ketten beszélnek című novelláskötetéből kellett kiválasztani egy dialógust, amelyet televízióra adaptáltak. Molnár Ferenc művei a magyar irodalom klasszikusai közé tartoznak. A finom lélektani ábrázolások, emberi kapcsolatok és társadalmi kérdések, amelyeket műveiben feldolgoz, különleges kihívást jelentenek. A hallgatók számára ez a feladat számos előnnyel jár: megtanulják, hogyan kell egy irodalmi művet képernyőre alkalmazni a kreativitás és technikai tudás egyensúlyának megteremtésével, emellett lehetőségük van elmélyülni Molnár Ferenc prózai műveinek világában, megérteni a karakterek motivációit és a szerző korának társadalmi normáit. A munka során számos kihívással találkozhatnak, például miként maradjanak „hűek” az eredeti műhöz, miközben egy másik műfaj, a film kontextusába ültetik át az olvasottakat. Mindemellett a megfelelő színészek kiválasztása, a jelenetek megtervezése és a vizuális stílus kialakítása is alkalmas arra, hogy a hallgatók fejlesszék rendezői képességeiket, művészi víziójukat.
Zilahy tanár úr számos óráján volt szerencsénk már részt venni, és minden alkalom új tanulságokkal szolgált. Ez a mostani óra azonban különösen fontos pillanatokba engedett betekintést. Váratlanul igen érzékeny szituáció alakult ki, ami nem ritka sem az egyetemi évek alatt, sem az SZFE falain kívüli szakmai életben. A hallgatóknak ezúttal komoly kihívással kellett szembenézniük, a szokásosnál is több kritikai hang okán.
Zilahy tanár úr szigorú tanár hírében áll. Szigora minden esetben a szakmai igényességre és minőségre irányul, ebből pedig nem enged, mert ez a hallgatók és a mesterség érdekében történik, sosem személyes.
A mozgóképkészítő szakma könyörtelen szabályokkal és magas elvárásokkal bír, ahol a minőség és a pontosság elengedhetetlen. A cél az, hogy a hallgatók fejlesszék problémamegoldó képességüket, és már az egyetemi évek alatt szembesüljenek a legmagasabb szakmai elvárásokkal, felkészülten lépjenek ki az SZFE-ről a professzionális létbe, megfelelő „ütésállósággal”, kitartással felvértezve. A televíziós szakma kemény versenyszféra, gyorsan változó terület, ahol a hibáknak komoly következményei lehetnek. Az érzékeny helyzetek kezelése elősegíti az érzelmi intelligencia növekedését, ami később a gyakori konfliktuskezelésben igen nagy segítség lehet. A kemény elvárások arra ösztönzik a hallgatókat, hogy folyamatosan fejlődjenek, kritikusan tekintsenek önmagukra és művükre, vágyják és bírják a kritikát, és képesek legyenek túlszárnyalni önmagukat. A szigor tehát nem a korlátozásról, hanem a fejlődésről a lehetőségek bővítéséről szól.
A rendezői szerep számos kihívással jár, és Zilahy tanár úr órái pontosan ezeket a valós élethelyzeteket modellezik. A rendező feladata, hogy egyensúlyt teremtsen a kreatív energiák és a gyakorlati megvalósítás konkrétumai között, miközben folyamatosan koordinálja a stáb munkáját és biztosítja, hogy mindenki a közös cél elérése érdekében dolgozzon. A hallgatók megtanulják, hogy minden pillanatban kézben kell tartaniuk a folyamatokat, és soha nem engedhetik meg maguknak a felkészületlenséget és az ebből következő bizonytalanságot.
De mit tehet egy rendező, ha a színészek nem veszik komolyan a feladatukat? Hogyan lehet motiválni az ambícióval nem rendező színészeket? Hogyan lendítheti előbbre a rendező a színészek munkáját a forgatási szünetekben? Mennyire engedhető meg, hogy egy rendező engedékeny legyen? Mit tehet a rendező ezeknek a helyzetnek a kezeléséért? Hol keresse a hibák okát? Legeslegelsősorban – magában! A színészekkel való munka során a hallgatóknak meg kell érteniük, hogy a rendezőnek mindig készen kell állnia a döntéshozatalra, az irányításra, az ebből fakadó konfliktuskezelésre. Az engedékenység a rendező részéről veszélyeztetheti a produkció minőségét és a csapatmunka hatékonyságát, ezért hangsúlyos, hogy a munkában nincs helye barátságnak. A hallgatók számára ezek a stúdiógyakorlatok lehetőséget teremtenek arra, hogy fejlesszék vezetői képességeiket, és megtanulják, hogyan kell hatékonyan együttműködni a stáb valamennyi tagjával, ugyanis a produkció sikere a forgatócsoport összes tagjának együttműködésén alapul. Egyszerre kell tehát emberségesnek és határozottnak, de empatikusnak is lenni, hogy a stábtagok biztonságban érezhessék magukat, mindnyájan érdekeltek legyenek a színvonalas végeredményben. Zilahy Tamás tanár úr óráján a hallgatók megtanulják, hogy a rendezői szerep nemcsak a művészi látomás megvalósításáról szól, hanem arról is, hogy a csapat minden tagját inspirálni és irányítani, folyamatosan kondicionálni kell.
A gyakorlatok célja, hogy a komfortzónájukból kimozdított, immár nem civil fiatalemberek magabiztos és felkészült profikká váljanak. A kritikák meghallgatása és elfogadása pedig alázatra tanít, amely elengedhetetlen személyes és szakmai fejlődésük szempontjából egyaránt. Ez az átfogó képzés biztosítja, hogy az SZFE-ről kilépő hallgatók a jövő vezető szakemberei legyenek, akik képesek újító ötleteikkel és kiváló munkájukkal maradandó nyomot hagyni a filmes szakmában.
Rendhagyó előadással tisztelegtek a magyar színjátszás ikonikus alakjai előtt az SZFE harmadéves prózaiszínművész szakos hallgatói, akik Mensáros László, Domján Edit, Tolnay Klári, Soós Imre és társaik küzdelmeit, valamint művészi örökségét jelenítették meg Színészportrék címmel. A próbafolyamatról a rendezővel, Pápai Erika színművésszel, zenés színészi gyakorlat oktatónkkal beszélgettünk.
Molnár Ferenc klasszikusát a Színház- és Filmművészeti Egyetem negyedéves rendező szakos hallgatója, Fejes Szabolcs állította színpadra a Nemzeti Színház Gobbi Hilda Színpadán. A fiatal rendező, aki a hallgatói évek során már több produkcióval is bemutatkozott, ezúttal a Liliomot tette sajátos látásmóddal és különleges rendezői koncepcióval személyessé és aktuálissá.
A Színház- és Filmművészeti Egyetem, valamint a L’Harmattan Kiadó közös kiadásában megjelenő SZFE Könyvek sorozat új kötete Kocziszky Éva Antifilozófusok II. Radikális gondolkodás a művészet tükrében című műve. A nemrég megjelent monográfia tudatosan is törekszik a közérthetőségre, így az SZFE másod- és harmadéves dramaturgjai a könyvben szereplő gondolatokra reflektálva kísérletet tettek arra, hogy élménypedagógiával színre vigyék a könyvben szereplő filozófusok gondolatait.
Az ókori görög drámák inspirálják, saját darabjaiban pedig a mai társadalmi kérdéseket boncolgatja. Végzős hallgatóinkat bemutató sorozatunkban most fizikai színházi rendező és koreográfus szakos hallgatónk, Ferenczy-Nagy Boglárka mesél művészi útjáról, egyetemi éveiről és jövőbeli elképzeléseiről.
Hét határon túli helyszínen mutatják be a közeljövőben a Békéscsabai Jókai Színház Idegenek és ismerősök című darabját, amelyet Zalán Tibor írt Munkácsy Mihály és Jókai Mór fiktív találkozásáról. A darabnak a rendező és egyben az SZFE intézetvezetője, Herczeg T. Tamás személyén túl is számos közös vonatkozása van az egyetemmel.
Április 4. és 5. között beszélgetések és lemezvásár kísérik a film és zene kapcsolatát megjelenítő Budapest Ritmo Filmnapokat a Toldi moziban. A szombati nap programjának részeként bemutatkozik majd tavaly végzett hallgatónk, Derzsi Mátyás Csókot kaptam az ördögtől című filmje is, a vetítést pedig szakmai kerekasztal-beszélgetés követi majd.
Március 15-e alkalmából átadták a legmagasabb állami kitüntetéseket a Vigadóban. Egyetemünk mesteroktatója, Berzsenyi Krisztina és filmoperatőr-művész MA szakon nemrég végzett hallgatónk, Krulik Marcell is elismerésben részesült.
Március 15-e alkalmából átadták a Vigadóban a legmagasabb állami kitüntetéseket, a Kossuth-díjakat. A nagydíjat idén a 86 éves Koncz Gábor színművésznek ítélték oda, Lajos Tamás, a Színház- és Filmművészeti Egyetemért Alapítvány kuratóriumának tagja pedig Kossuth-díjban részesült.