Aktuális-e még az antik tragédia? – interjú prof. dr. Kocziszky Évával
2024 november 8., péntek 13:13.
Emberi szabadság a posztszubjektivitás korában: Antik tragédia a kortárs színpadon címmel világszínvonalon is elismert, neves külföldi és magyar professzorok előadásával szervez konferenciát az SZFE Doktori Iskolája november 14–16-a között. A konferencia részeként bemutatásra kerül Szophoklész Aiasza Czene-Polgár Donát rendezésében és Aiszkhülosz Leláncolt Prométheusza Kaj Ádám színrevitelében, de egy klasszikussal is készülnek a szervezők. A konferencia főszervezőjével, prof. dr. Kocziszky Évával, az SZFE Doktori Iskolájának oktatójával beszélgettünk.
Miért tartotta fontosnak, hogy ebben a témában szervezzen konferenciát?
Friedrich Nietzschét idézném elsőként, aki szerint „a görög tragédia mindenkori önismeretünk”, tehát a görög tragédiákat olvasva, színpadon megtekintve, tudományosan elemezve arra kérdezünk rá, hogy kik is vagyunk mi ma, és milyen helyünk van abban a globális világban, amelyben lényegében már ötven éve megjósolták a szubjektum halálát. Ha ugyanis ezt a posztstrukturalista filozófiai koncepciót elfogadjuk, amelyet egyébként a neurobiológia is megtámogat, akkor azt kellene állítanunk, hogy nincs többé tragikus szubjektum, mert nem létezik a személy, aki felelősen dönt, aki vállalja tettei következményét. Tehát nincs felelősség, nincs bűn, és nincs lakolás. Nos, erre a paradoxonra keresünk választ a konferenciával: aktuális-e még az antik tragédia, vagy muzealizálhatjuk.
Kik vesznek részt a konferencián, és milyen témákkal készülnek?
A konferencia szervezésénél arra törekedtünk, hogy azt a kortárs társadalmi és kulturális kontextust helyezzük előtérbe, amelyben a görög tragédia megjelenik ma az oktatásban, a színházban és a klasszika-filológiában. Olyan külföldi és magyar klasszika-filológusokat, illetve más tudományos szakembereket hívtunk meg, akik a konferencia kérdéskörével szoros kapcsolatban kutatnak. Ilyen például Simon Goldhill, aki a görög dráma színrevitelének problémáival foglalkozik, illetve Martin Revermann, aki kimondottan jártas az antik színház recepciótörténetében. Kiemelném még Szabó Csabát, Mogyoródi Emesét és Boros Gábort is.
Az ön előadásának címe Tragédia vagy komédia? Lábjegyzetek Giorgio Agambenhez. Mesélne az előadásról?
Slavoj Žižek Marxra hivatkozik, aki szerint bizonyos korokban a tragédia, a tragikus mítoszok, történetek helyére a komikus feldolgozásuk lép. Ez akkor történhet meg, ha az adott korszak híján van vagy hamisnak értékeli azt a típusú pátoszt, amely a tragédiákban szerepel, illetve amikor túlburjánzik a szkepszis, az irónia és adott esetben a cinizmus. Walter Benjamin, Hölderlin és még sokak szerint a tragédia a jogi vitákból, bírósági dialógusokból alakult ki, és nem csupán a dionüsziák kultikus háttere van mögöttük, hanem bizonyos értelemben a jogos – nem jogos, erkölcsös–erkölcstelen társadalmi háttér szembenállása is. Ebből kifolyólag a társadalmi jogrend megrendülésével is együtt jár. Abban a pillanatban, amikor a szabadság intézményei megkérdőjeleződnek, kérdésessé válik a tragédia is. Ilyenkor az is fontos szempont, hogy mit tud kezdeni ezzel a műfaj, van, hogy ezeknek a problémáknak az illusztrálásához elégtelennek bizonyulnak a kifejezőeszközei, ami miatt szükségképpen komédiába kell átfordulnia.
Ezek szerint megfigyelhető az a jelenség, hogy az egyes korszakokban inkább a tragédia, majd a komédia kerül előtérbe, mintegy lekövetve a társadalmi változásokat?
Igen, már Arisztotelész is beszél olyan drámai feldolgozásról, amelyben Oresztész nem öli meg Aigiszthoszt, hanem jóbarátok lesznek, és megosztják a hatalmat, ez teljes mértékben mai téma. Természetesen nem a szórakoztató iparból vett súlytalan komédiáról beszélünk, hanem arról a műfajól, amely a tragédia másik oldalát mutatja meg. Egy Lear király esetében például a király lehet „bolond” öregember is, aki félrebeszél, de a Godot-ra várvát is el lehet vinni a komédia irányába.
A konferencia másik nagy témája lesz a szabadság és sors a kortárs gondolkodásban. Hogy jön ehhez az antik tragédia?
A tragédia és a komédia műfajával összefügg a sors és a jellem kérdése. Már Walter Benjamin is úgy fogta fel, hogy a színházban vagy a jellem áll a középpontban, vagy a sors. Eszerint az elgondolás szerint utóbbi kizárja az előbbi elsőbbségét, mivel nem egymásból következnek. Egy korábbi felfogás viszont kauzális összefüggést tételez a kettő között: eszerint a hős sorsának ő maga, a jelleme lenne a kovácsa. Ez a felvilágosodó gondolatmenet az ember önrendelkezéséről, önfelelősségéről nagymértékben csökkent Auschwitz után. Agamben például arra kérdez rá, hogy lehet-e felelős individuumnak tekinteni mondjuk egy lágerlakót, és ha nem az – ezt pedig paradigmának tekintjük az emberiség mai állapotára nézve is –, akkor beszélhetünk-e felelősségről és bűnről.
Melyek azok a trendek, amelyek izgalmasak az ön számára egy antik tragédia színpadra állításakor?
Szeretek széles skálán gondolkodni. A politikai drámát nagyon szeretem, ha mélyen a tragikus konfliktusból gyökerzik. Példaként említeném Slavoj Žižek Antigoné című művét, aki a brechti hagyományt újraélesztve hozott létre egy olyan „tandrámát”, amelyben Antigoné teljesen kívül esik a társadalmon: voltaképpen mindenkit képvisel, aki kitaszított, kiszorított, kisemmizett, anélkül, hogy a szerző bármilyen kortárs kontextust rákényszerítene az antik szüzsére. Emellett nagyon érdekesnek tartom azokat a családi átkokat, amelyek az egymást megnyomorító generációk működésének drámai aspektusát tárják fel. Ezt is nevezhetnénk egyfajta sorseseménynek. Példaként említeném Roland Schimmelpfennig előadását, amely összemontírozza a Labdakidák történeteit.
A hallgatók két színházi előadás bemutatójával is készülnek a konferenciára. Mit adnak elő?
Aiszkhülosz Leláncolt Prométheuszát Kaj Ádám rendezi, akit tanítok a Doktori Iskolában és meg vagyok róla győződve, hogy szakmailag nagyon alapos tudással rendelkezik az antik drámák színreviteléhez. Czene-Polgár Donát pedig Szophoklész Aiaszát állítja színpadra. Ő is egy ifjú és sokak által tehetségesnek tartott dramaturg, aki rendezői pályára is készül. Ők ketten nyertek pályázatot az intézményünkben. Ezzel a két előadással megpróbáljuk összekötni mindazt, amit gondolunk, tanítunk elméletben, műelemzésben, színháztörténeti elemzésekben az antik dráma előadásáról. Szeretném támogatni, hogy a fiatalokban új koncepciók szülessenek. Azt gondolom, nem könnyű az antik dráma színrevitele, mert ahogy Donát is mondta, ez egy nagyon „idegen világ”. Ehhez az idegen világhoz nem szabad túlzottan közel menni, de valamennyire mégis szükséges, hogy értelmezni tudjuk. Sokszor nagyon vékony jégen táncol a rendező. De nemcsak új darabokkal készülünk. A harmadik előadás Bucz Hunor klasszikusnak számító Antigoné rendezése lesz, amelyet még 1996-ban mutattak be. A múlt és a jelen tehát egyszerre jelenik majd meg ebben a három produkcióban. Egy idődimenziós projektről beszélhetünk, ahol egy kanonikus rendezés mellett a fiatal generáció két képviselője is kipróbálhatja magát az antik tragédia kortárs színrevitelében.
Szeretettel várunk minden érdeklődőt. A konferencia részletes programjáról itt tájékozódhatnak. A színházi előadásokon való részvétel ingyenes, de regisztrációhoz kötött. Kérjük, hogy részvételi szándékukat az alábbi linken jelezzék.
Egyéb hírek
„Országomat egy lóért” – interjú a III. Richárd SZFE-s alkotóival, Horváth Mózessel és Varga Szabolccsal
Tényleg gazember volt III. Richárd vagy csak a Tudor-dinasztia propagandája tette azzá? – erről még ma is vitáznak a történészek. Egy biztos, hogy a hatalomért folytatott küzdelem mindig aktuális téma, így nem csoda, hogy a színházak is szívesen tűzik műsorra Shakespeare királydrámáját. Így tett a Bethlen Téri Színház is, ahol Gloster herceg történetét negyedéves hallgatóink, Horváth Mózes rendezésében és Varga Szabolccsal a főszerepben láthatta a közönség januárban. A bemutatón mi is ott voltunk.
Báb és hivatás – dokumentumfilm készült az SZFE hallgatóinak közreműködésével
Megkezdte nyilvános vetítéseinek sorozatát a Cickom – Bűvös Bábos Gyermekkor című egész estés dokumentumfilm. A magyar bábművészet és oktatás sokoldalú értékeit bemutató filmben a Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) Fabók Mariann vezette, ötödéves bábszínészosztálya is közreműködik.
Megérkeztek az Erasmus-hallgatók az SZFE-re
Megérkeztek a Színház- és Filmművészeti Egyetemre a tavaszi szemeszter Erasmus-hallgatói: a Romániától Észtországig több országból érkező diákok a következő hónapokban a Sinkovits Imre Színházművészeti Intézetének és a Zsigmond Vilmos Mozgóképművészeti Intézetének angol nyelvű kurzusai segítségével kapcsolódnak be az egyetem szakmai munkájába.
Elindult az Alkotóműhelyek Hete az SZFE-n - fókuszban a film, a televízió és az irodalom
Február 9-én elindult az Alkotóműhelyek Hete az SZFE-n. Az első két nap előadásai között a film és televíziózás kulisszatitkai, a magyar irodalom nagy alakjai, mozgásóra és mentálhigiénés foglalkozás is szerepelt. A programsorozat a következő napokban is változatos tematikákat kínál: karriertanácsadás, vállalkozói ösztöndíj-lehetőségek, filmvetítés, műhelyek és workshopok várják az érdeklődőket, így mindenki találhat számára inspiráló programot.
Kiemelkedő SZFE-s szakmai teljesítmények elismerése a Magyar Filmakadémián
A Magyar Filmakadémia második alkalommal adta át Aranyérmét, amelyet idén két egyetemünkön oktató művész vehetett át. Az elismerések mellett hallgatóink is kiemelkedően szerepeltek: több diákunkat a Kovács László–Zsigmond Vilmos Magyar Operatőr Díjjal jutalmazta a zsűri, két hallgatónk pedig nagy értékű digitális kameracsomag különdíjban részesült.
Rendhagyó Barbárok előadás az SZFE oktatójának rendezésében
Móricz Zsigmond Barbárok című novellája nyomán készített színpadi adaptációt Berettyán Nándor Jászai Mari-díjas színész, rendező, a Színház- és Filmművészeti Egyetem oktatója. Az előadás oktatói és hallgatói együttműködésben valósult meg: a produkcióban színészként közreműködik László Rebeka, az SZFE ötödéves prózai színművész hallgatója, valamint Horváth Márk bábszínész, bábtervező, az egyetem oktatója.
A próba a szerelmünk – interjú Ilja Bocsarnikovsszal, a harmadéves prózai színművész osztály vezetőjével és Szergej Szotnyikov vendégoktatóval
„Nem tudom megkülönböztetni, hogy mikor dolgozom és mikor foglalkozom a hobbimmal, hiszen a munkám a hobbim” – vallja Ilja Bocsarnikovsz, akinek harmadéves prózai színész osztálya tavaly novemberben mutatta be Kastanka című előadását. Csehov szívmelengető darabját Szergej Szotnyikov vendégoktató, a Moszkvai Művészeti Színház Egyetemének docense rendezte, aki nem kevesebb szenvedéllyel van munkája iránt: hétből hét napot tölt a színházban vagy diákjaival. Ennek ellenére két külföldi oktatónkat sikerült mikrofonvégre kapnunk.
Az SZFE is részt vesz a XVI. DESZKA Fesztiválon
A Csokonai Nemzeti Színház idén tizenhatodik alkalommal rendezi meg Debrecenben a DESZKA Fesztivált, a kortárs dráma ünnepét. A rendezvényen a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatóinak előadását is láthatják az érdeklődők, a fesztivál díszvendége pedig oktatónk, ifj. Vidnyánszky Attila lesz.
