Aktuális-e még az antik tragédia? – interjú prof. dr. Kocziszky Évával
2024 november 8., péntek 13:13.
Emberi szabadság a posztszubjektivitás korában: Antik tragédia a kortárs színpadon címmel világszínvonalon is elismert, neves külföldi és magyar professzorok előadásával szervez konferenciát az SZFE Doktori Iskolája november 14–16-a között. A konferencia részeként bemutatásra kerül Szophoklész Aiasza Czene-Polgár Donát rendezésében és Aiszkhülosz Leláncolt Prométheusza Kaj Ádám színrevitelében, de egy klasszikussal is készülnek a szervezők. A konferencia főszervezőjével, prof. dr. Kocziszky Évával, az SZFE Doktori Iskolájának oktatójával beszélgettünk.
Miért tartotta fontosnak, hogy ebben a témában szervezzen konferenciát?
Friedrich Nietzschét idézném elsőként, aki szerint „a görög tragédia mindenkori önismeretünk”, tehát a görög tragédiákat olvasva, színpadon megtekintve, tudományosan elemezve arra kérdezünk rá, hogy kik is vagyunk mi ma, és milyen helyünk van abban a globális világban, amelyben lényegében már ötven éve megjósolták a szubjektum halálát. Ha ugyanis ezt a posztstrukturalista filozófiai koncepciót elfogadjuk, amelyet egyébként a neurobiológia is megtámogat, akkor azt kellene állítanunk, hogy nincs többé tragikus szubjektum, mert nem létezik a személy, aki felelősen dönt, aki vállalja tettei következményét. Tehát nincs felelősség, nincs bűn, és nincs lakolás. Nos, erre a paradoxonra keresünk választ a konferenciával: aktuális-e még az antik tragédia, vagy muzealizálhatjuk.
Kik vesznek részt a konferencián, és milyen témákkal készülnek?
A konferencia szervezésénél arra törekedtünk, hogy azt a kortárs társadalmi és kulturális kontextust helyezzük előtérbe, amelyben a görög tragédia megjelenik ma az oktatásban, a színházban és a klasszika-filológiában. Olyan külföldi és magyar klasszika-filológusokat, illetve más tudományos szakembereket hívtunk meg, akik a konferencia kérdéskörével szoros kapcsolatban kutatnak. Ilyen például Simon Goldhill, aki a görög dráma színrevitelének problémáival foglalkozik, illetve Martin Revermann, aki kimondottan jártas az antik színház recepciótörténetében. Kiemelném még Szabó Csabát, Mogyoródi Emesét és Boros Gábort is.
Az ön előadásának címe Tragédia vagy komédia? Lábjegyzetek Giorgio Agambenhez. Mesélne az előadásról?
Slavoj Žižek Marxra hivatkozik, aki szerint bizonyos korokban a tragédia, a tragikus mítoszok, történetek helyére a komikus feldolgozásuk lép. Ez akkor történhet meg, ha az adott korszak híján van vagy hamisnak értékeli azt a típusú pátoszt, amely a tragédiákban szerepel, illetve amikor túlburjánzik a szkepszis, az irónia és adott esetben a cinizmus. Walter Benjamin, Hölderlin és még sokak szerint a tragédia a jogi vitákból, bírósági dialógusokból alakult ki, és nem csupán a dionüsziák kultikus háttere van mögöttük, hanem bizonyos értelemben a jogos – nem jogos, erkölcsös–erkölcstelen társadalmi háttér szembenállása is. Ebből kifolyólag a társadalmi jogrend megrendülésével is együtt jár. Abban a pillanatban, amikor a szabadság intézményei megkérdőjeleződnek, kérdésessé válik a tragédia is. Ilyenkor az is fontos szempont, hogy mit tud kezdeni ezzel a műfaj, van, hogy ezeknek a problémáknak az illusztrálásához elégtelennek bizonyulnak a kifejezőeszközei, ami miatt szükségképpen komédiába kell átfordulnia.
Ezek szerint megfigyelhető az a jelenség, hogy az egyes korszakokban inkább a tragédia, majd a komédia kerül előtérbe, mintegy lekövetve a társadalmi változásokat?
Igen, már Arisztotelész is beszél olyan drámai feldolgozásról, amelyben Oresztész nem öli meg Aigiszthoszt, hanem jóbarátok lesznek, és megosztják a hatalmat, ez teljes mértékben mai téma. Természetesen nem a szórakoztató iparból vett súlytalan komédiáról beszélünk, hanem arról a műfajól, amely a tragédia másik oldalát mutatja meg. Egy Lear király esetében például a király lehet „bolond” öregember is, aki félrebeszél, de a Godot-ra várvát is el lehet vinni a komédia irányába.
A konferencia másik nagy témája lesz a szabadság és sors a kortárs gondolkodásban. Hogy jön ehhez az antik tragédia?
A tragédia és a komédia műfajával összefügg a sors és a jellem kérdése. Már Walter Benjamin is úgy fogta fel, hogy a színházban vagy a jellem áll a középpontban, vagy a sors. Eszerint az elgondolás szerint utóbbi kizárja az előbbi elsőbbségét, mivel nem egymásból következnek. Egy korábbi felfogás viszont kauzális összefüggést tételez a kettő között: eszerint a hős sorsának ő maga, a jelleme lenne a kovácsa. Ez a felvilágosodó gondolatmenet az ember önrendelkezéséről, önfelelősségéről nagymértékben csökkent Auschwitz után. Agamben például arra kérdez rá, hogy lehet-e felelős individuumnak tekinteni mondjuk egy lágerlakót, és ha nem az – ezt pedig paradigmának tekintjük az emberiség mai állapotára nézve is –, akkor beszélhetünk-e felelősségről és bűnről.
Melyek azok a trendek, amelyek izgalmasak az ön számára egy antik tragédia színpadra állításakor?
Szeretek széles skálán gondolkodni. A politikai drámát nagyon szeretem, ha mélyen a tragikus konfliktusból gyökerzik. Példaként említeném Slavoj Žižek Antigoné című művét, aki a brechti hagyományt újraélesztve hozott létre egy olyan „tandrámát”, amelyben Antigoné teljesen kívül esik a társadalmon: voltaképpen mindenkit képvisel, aki kitaszított, kiszorított, kisemmizett, anélkül, hogy a szerző bármilyen kortárs kontextust rákényszerítene az antik szüzsére. Emellett nagyon érdekesnek tartom azokat a családi átkokat, amelyek az egymást megnyomorító generációk működésének drámai aspektusát tárják fel. Ezt is nevezhetnénk egyfajta sorseseménynek. Példaként említeném Roland Schimmelpfennig előadását, amely összemontírozza a Labdakidák történeteit.
A hallgatók két színházi előadás bemutatójával is készülnek a konferenciára. Mit adnak elő?
Aiszkhülosz Leláncolt Prométheuszát Kaj Ádám rendezi, akit tanítok a Doktori Iskolában és meg vagyok róla győződve, hogy szakmailag nagyon alapos tudással rendelkezik az antik drámák színreviteléhez. Czene-Polgár Donát pedig Szophoklész Aiaszát állítja színpadra. Ő is egy ifjú és sokak által tehetségesnek tartott dramaturg, aki rendezői pályára is készül. Ők ketten nyertek pályázatot az intézményünkben. Ezzel a két előadással megpróbáljuk összekötni mindazt, amit gondolunk, tanítunk elméletben, műelemzésben, színháztörténeti elemzésekben az antik dráma előadásáról. Szeretném támogatni, hogy a fiatalokban új koncepciók szülessenek. Azt gondolom, nem könnyű az antik dráma színrevitele, mert ahogy Donát is mondta, ez egy nagyon „idegen világ”. Ehhez az idegen világhoz nem szabad túlzottan közel menni, de valamennyire mégis szükséges, hogy értelmezni tudjuk. Sokszor nagyon vékony jégen táncol a rendező. De nemcsak új darabokkal készülünk. A harmadik előadás Bucz Hunor klasszikusnak számító Antigoné rendezése lesz, amelyet még 1996-ban mutattak be. A múlt és a jelen tehát egyszerre jelenik majd meg ebben a három produkcióban. Egy idődimenziós projektről beszélhetünk, ahol egy kanonikus rendezés mellett a fiatal generáció két képviselője is kipróbálhatja magát az antik tragédia kortárs színrevitelében.
Szeretettel várunk minden érdeklődőt. A konferencia részletes programjáról itt tájékozódhatnak. A színházi előadásokon való részvétel ingyenes, de regisztrációhoz kötött. Kérjük, hogy részvételi szándékukat az alábbi linken jelezzék.
Egyéb hírek
Mit lát a néző? És mi az a puskamikrofon? – Programajánló az Alkotóműhelyek Hetéről
Mindig is kíváncsi voltál, mit tanulnak a többiek? Televíziós szakra jársz, de érdekel a színpad világa? Esetleg rendezőként eljátszottál a gondolattal, milyen lehet bábszínészként életet lehelni a tárgyakba, vagy talán már profin vágod a filmet, de szívesen kipróbálnád magad egyszer a kamera mögött? Az Alkotóműhelyek Hete során pont erre lesz lehetőséged. Kezdjük együtt kreatívan az új tanévet!
„Nagyon vágytunk már egy ilyen osztályra” – bemutatkoznak az elsős bábszínészek osztályvezetői
Ellinger Edina és Ács Norbert ugyanolyan fanatikusai a bábművészetnek, annak szerepéről és oktatásáról is egyet gondolnak. Így nem meglepő, hogy huszonegy éve egymás szakmai támaszai, és hogy idén együtt indítanak osztályt az SZFE-n. Az elsős osztályok vezetőit bemutató sorozatunkban ezúttal velük beszélgettünk.
Ismét az Alkotóműhelyek Hete nyitja a tanévet
Pilátus alakja a színpadon, a homokból hogyan válik emlékezet és mit rejtenek az őserdő által benőtt maja városok. A korábbi évekhez hasonlóan számos érdekes előadással, programmal várjuk hallgatóinkat már szeptember első hetében, hogy kreatívan induljunk neki a közös munkának.
„Újra szívünkbe zártunk, Debrecen!” – Beszámoló a 2025-ös Nyári Akadémiáról
Az idei Nyári Akadémián 81 leendő elsőéves hallgató vett részt a cívis városban, hogy megismerkedjen jövendőbeli évfolyamtársaival, oktatóival, és nem utolsósorban azzal az egyedi „eszefés” életérzéssel, amely hamarosan mindennapjaik részévé válik. A HÖK és az egyetem vezetésének közös szervezésében megvalósuló egyhetes tábor gazdag kulturális, szakmai és közösségi programkínálattal várta a résztvevőket, így az oktatók és a hallgatók szeptember 5-én, a tanévnyitón már ismerősként üdvözölhetik egymást.
„Célunk, hogy minél több jó film szülessen” – bemutatkozik az SZFE dokumentumfilmes osztályvezető párosa
A 2025 szeptemberében induló osztályok vezetőit bemutató sorozatunkban ezúttal a dokumentumfilm-rendező művész MA osztályának vezetőivel, Barlay Tamással és Moys Zoltánnal beszélgettünk. A Zsigmond Vilmos Mozgóképművészeti Intézet oktatóival arra is kitértünk a felvételi eljárás menetének ismertetése mellett, hogyan találja meg egy dokumentumfilmes készülő alkotásának témáját.
Milyen egy casting a tévében? – elkísértünk három SZFE-s hallgatót
Különleges lehetőségben részesült egyetemünk három zenésszínművész-hallgatója, amikor részt vett az MTVA szereplőválogatásán. A Karrieriroda által szervezett castingon a hallgatók a színházi előadói készségeik kiegészítéseként betekintést nyerhettek a televíziós műsorvezetés világába is.
Egy tanév, egy akciófilm – így zajlott az első second unit képzés az SZFE-n
A Színház- és Filmművészeti Egyetemen 2024-ben indított second unit-rendező képzés egyedülálló kezdeményezés a hazai felsőfokú művészképzésben. Az interjúban Gulyás Budával, a szak osztályvezetőjével beszélgettünk az elsőként végzett évfolyammal kapcsolatban szerzett tapasztalatairól, a szakma sajátosságairól és a jövő kihívásairól.
„Én a partneri alkotói viszonyban hiszek” – interjú Kiss Józseffel, a drámainstruktor-rendező szak osztályvezetőjével
A szeptemberben induló elsőéves osztályok vezetőit bemutató sorozatunk következő szereplője Kiss József, a Soproni Petőfi Színház igazgatója – bár őt aligha kell bemutatnunk, hiszen évek óta oktat az SZFE-n. Gyakran dolgozik együtt a hallgatókkal, hiszen a soproni teátrum előadásaiban rendező-, valamint dramaturg- és színészhallgatók is közreműködnek. Hogyan juthatnak el ilyen felkérésekig a drámainstruktor-rendező szakos hallgatók és milyen többletet ad számukra ez a képzés? A tanévkezdésre hangolódva ezekről is beszélgettünk a Jászai Mari-díjas drámaíró-rendezővel.
