Aktuális-e még az antik tragédia? – interjú prof. dr. Kocziszky Évával
2024 november 8., péntek 13:13.
Emberi szabadság a posztszubjektivitás korában: Antik tragédia a kortárs színpadon címmel világszínvonalon is elismert, neves külföldi és magyar professzorok előadásával szervez konferenciát az SZFE Doktori Iskolája november 14–16-a között. A konferencia részeként bemutatásra kerül Szophoklész Aiasza Czene-Polgár Donát rendezésében és Aiszkhülosz Leláncolt Prométheusza Kaj Ádám színrevitelében, de egy klasszikussal is készülnek a szervezők. A konferencia főszervezőjével, prof. dr. Kocziszky Évával, az SZFE Doktori Iskolájának oktatójával beszélgettünk.
Miért tartotta fontosnak, hogy ebben a témában szervezzen konferenciát?
Friedrich Nietzschét idézném elsőként, aki szerint „a görög tragédia mindenkori önismeretünk”, tehát a görög tragédiákat olvasva, színpadon megtekintve, tudományosan elemezve arra kérdezünk rá, hogy kik is vagyunk mi ma, és milyen helyünk van abban a globális világban, amelyben lényegében már ötven éve megjósolták a szubjektum halálát. Ha ugyanis ezt a posztstrukturalista filozófiai koncepciót elfogadjuk, amelyet egyébként a neurobiológia is megtámogat, akkor azt kellene állítanunk, hogy nincs többé tragikus szubjektum, mert nem létezik a személy, aki felelősen dönt, aki vállalja tettei következményét. Tehát nincs felelősség, nincs bűn, és nincs lakolás. Nos, erre a paradoxonra keresünk választ a konferenciával: aktuális-e még az antik tragédia, vagy muzealizálhatjuk.
Kik vesznek részt a konferencián, és milyen témákkal készülnek?
A konferencia szervezésénél arra törekedtünk, hogy azt a kortárs társadalmi és kulturális kontextust helyezzük előtérbe, amelyben a görög tragédia megjelenik ma az oktatásban, a színházban és a klasszika-filológiában. Olyan külföldi és magyar klasszika-filológusokat, illetve más tudományos szakembereket hívtunk meg, akik a konferencia kérdéskörével szoros kapcsolatban kutatnak. Ilyen például Simon Goldhill, aki a görög dráma színrevitelének problémáival foglalkozik, illetve Martin Revermann, aki kimondottan jártas az antik színház recepciótörténetében. Kiemelném még Szabó Csabát, Mogyoródi Emesét és Boros Gábort is.
Az ön előadásának címe Tragédia vagy komédia? Lábjegyzetek Giorgio Agambenhez. Mesélne az előadásról?
Slavoj Žižek Marxra hivatkozik, aki szerint bizonyos korokban a tragédia, a tragikus mítoszok, történetek helyére a komikus feldolgozásuk lép. Ez akkor történhet meg, ha az adott korszak híján van vagy hamisnak értékeli azt a típusú pátoszt, amely a tragédiákban szerepel, illetve amikor túlburjánzik a szkepszis, az irónia és adott esetben a cinizmus. Walter Benjamin, Hölderlin és még sokak szerint a tragédia a jogi vitákból, bírósági dialógusokból alakult ki, és nem csupán a dionüsziák kultikus háttere van mögöttük, hanem bizonyos értelemben a jogos – nem jogos, erkölcsös–erkölcstelen társadalmi háttér szembenállása is. Ebből kifolyólag a társadalmi jogrend megrendülésével is együtt jár. Abban a pillanatban, amikor a szabadság intézményei megkérdőjeleződnek, kérdésessé válik a tragédia is. Ilyenkor az is fontos szempont, hogy mit tud kezdeni ezzel a műfaj, van, hogy ezeknek a problémáknak az illusztrálásához elégtelennek bizonyulnak a kifejezőeszközei, ami miatt szükségképpen komédiába kell átfordulnia.
Ezek szerint megfigyelhető az a jelenség, hogy az egyes korszakokban inkább a tragédia, majd a komédia kerül előtérbe, mintegy lekövetve a társadalmi változásokat?
Igen, már Arisztotelész is beszél olyan drámai feldolgozásról, amelyben Oresztész nem öli meg Aigiszthoszt, hanem jóbarátok lesznek, és megosztják a hatalmat, ez teljes mértékben mai téma. Természetesen nem a szórakoztató iparból vett súlytalan komédiáról beszélünk, hanem arról a műfajól, amely a tragédia másik oldalát mutatja meg. Egy Lear király esetében például a király lehet „bolond” öregember is, aki félrebeszél, de a Godot-ra várvát is el lehet vinni a komédia irányába.
A konferencia másik nagy témája lesz a szabadság és sors a kortárs gondolkodásban. Hogy jön ehhez az antik tragédia?
A tragédia és a komédia műfajával összefügg a sors és a jellem kérdése. Már Walter Benjamin is úgy fogta fel, hogy a színházban vagy a jellem áll a középpontban, vagy a sors. Eszerint az elgondolás szerint utóbbi kizárja az előbbi elsőbbségét, mivel nem egymásból következnek. Egy korábbi felfogás viszont kauzális összefüggést tételez a kettő között: eszerint a hős sorsának ő maga, a jelleme lenne a kovácsa. Ez a felvilágosodó gondolatmenet az ember önrendelkezéséről, önfelelősségéről nagymértékben csökkent Auschwitz után. Agamben például arra kérdez rá, hogy lehet-e felelős individuumnak tekinteni mondjuk egy lágerlakót, és ha nem az – ezt pedig paradigmának tekintjük az emberiség mai állapotára nézve is –, akkor beszélhetünk-e felelősségről és bűnről.
Melyek azok a trendek, amelyek izgalmasak az ön számára egy antik tragédia színpadra állításakor?
Szeretek széles skálán gondolkodni. A politikai drámát nagyon szeretem, ha mélyen a tragikus konfliktusból gyökerzik. Példaként említeném Slavoj Žižek Antigoné című művét, aki a brechti hagyományt újraélesztve hozott létre egy olyan „tandrámát”, amelyben Antigoné teljesen kívül esik a társadalmon: voltaképpen mindenkit képvisel, aki kitaszított, kiszorított, kisemmizett, anélkül, hogy a szerző bármilyen kortárs kontextust rákényszerítene az antik szüzsére. Emellett nagyon érdekesnek tartom azokat a családi átkokat, amelyek az egymást megnyomorító generációk működésének drámai aspektusát tárják fel. Ezt is nevezhetnénk egyfajta sorseseménynek. Példaként említeném Roland Schimmelpfennig előadását, amely összemontírozza a Labdakidák történeteit.
A hallgatók két színházi előadás bemutatójával is készülnek a konferenciára. Mit adnak elő?
Aiszkhülosz Leláncolt Prométheuszát Kaj Ádám rendezi, akit tanítok a Doktori Iskolában és meg vagyok róla győződve, hogy szakmailag nagyon alapos tudással rendelkezik az antik drámák színreviteléhez. Czene-Polgár Donát pedig Szophoklész Aiaszát állítja színpadra. Ő is egy ifjú és sokak által tehetségesnek tartott dramaturg, aki rendezői pályára is készül. Ők ketten nyertek pályázatot az intézményünkben. Ezzel a két előadással megpróbáljuk összekötni mindazt, amit gondolunk, tanítunk elméletben, műelemzésben, színháztörténeti elemzésekben az antik dráma előadásáról. Szeretném támogatni, hogy a fiatalokban új koncepciók szülessenek. Azt gondolom, nem könnyű az antik dráma színrevitele, mert ahogy Donát is mondta, ez egy nagyon „idegen világ”. Ehhez az idegen világhoz nem szabad túlzottan közel menni, de valamennyire mégis szükséges, hogy értelmezni tudjuk. Sokszor nagyon vékony jégen táncol a rendező. De nemcsak új darabokkal készülünk. A harmadik előadás Bucz Hunor klasszikusnak számító Antigoné rendezése lesz, amelyet még 1996-ban mutattak be. A múlt és a jelen tehát egyszerre jelenik majd meg ebben a három produkcióban. Egy idődimenziós projektről beszélhetünk, ahol egy kanonikus rendezés mellett a fiatal generáció két képviselője is kipróbálhatja magát az antik tragédia kortárs színrevitelében.
Szeretettel várunk minden érdeklődőt. A konferencia részletes programjáról itt tájékozódhatnak. A színházi előadásokon való részvétel ingyenes, de regisztrációhoz kötött. Kérjük, hogy részvételi szándékukat az alábbi linken jelezzék.
Egyéb hírek
Újra vár az Alkotóműhelyek Hete!
Hogyan írjunk vígjátékot? Gyors beszéd és hadarás javítása, Othello megfojtásjelenete, Interaktív filmkészítés – csak néhány cím az SZFE tavaszi szemeszterét indító Alkotóműhelyek Hete programsorozatából. Február 10. és 14. között az SZFE hallgatói egyedülálló szakmai előadásokon, gyakorlati foglalkozásokon, mesterkurzusokon és az SZFE-könyvek újabb köteteinek bemutatóján is részt vehetnek. Az ötnapos esemény nem csupán az egyes intézetek képzéseinek megismerésére kínál lehetőséget, hanem teret ad a különböző szakokon tanuló hallgatók közös gondolkodására, valamint a művészeti folyamatok mélyebb megértésére és felfedezésére is.
Rockosított Hamlet tavaly végzett hallgatónkkal a főszerepben
A békéscsabai Jókai Színházban Seregi Zoltán rendezésében mutatják be február 1-jén Shakespeare – Zalán Tibor – Szűts István Hamletrock című drámáját, amely rockos változatban idézi fel az ismert történetet. Az előadás főszerepével mutatkozik be a békéscsabai közönségnek tavaly végzett hallgatónk, Juhász Bence.
Célegyenesben A cirkuszhercegnő az Operettszínházban
Bemutatták a Kálmán Imre nagyoperettjéből készülő varázslatos előadás alkotói csapatát, rendezői koncepcióját és díszletterveit, valamint a produkcióban színpadra lépő művészeket. A darabban szerepet kaptak a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatói is.
Vár a színpad! – új mesterkurzusok az SZFE-n
A Színház- és Filmművészeti Egyetem 2025 februárjában három 12 hetes mesterkurzust indít: mozgás-, hangképzés- és egy kombinált mozgás–hangképzés tematika mentén. A mozgásmesterkurzus képzési felelőse Vidáné Szent-Ivány Kinga Harangozó Gyula-díjas egyetemi docens, míg a hangképzésé Keszei Borbála Liszt Ferenc-díjas egyetemi adjunktus.
Oscar-díjra jelölték Jancsó Dávidot, A brutalista magyar vágóját
A 42 éves Jancsó Dávid legendás filmes dinasztia tagja, Jancsó Miklós filmrendező és Csákány Zsuzsa vágó gyermeke. Nemzetközi filmes pályafutását 2012-ben kezdte és az elmúlt években olyan hollywoodi produkciókban dolgozott, mint a Pieces of a Woman, A zsúfolt szoba vagy A Majomember.
Elhunyt Mádi Szabó Katalin
Fájdalommal értesültünk a Színház- és Filmművészeti Egyetem egykori oktatója, Mádi Szabó Katalin haláláról, aki 95 éves korában hunyt el. Mádi Szabó Katalin húsz évig dolgozott énektanárként az akkor még főiskolán, mely tevékenységet egészen nyolcvan éves koráig folytatta, csupán a 2010-es évek elején vonult vissza.
„Színházba járni nem hasznos, hanem elengedhetetlen” – interjú Győrei Zsolttal a magyar kultúra napján
Mi a kultúra haszna, és hogyan lehet az irodalmi műveltség értékeit átadni a mai hallgatóknak? Mi jelenti korunkban a nagyobb kihívást: az eredetiség vagy az arra való igény eltűnése? – többek között erről is beszélgettünk Győrei Zsolt drámaíró, műfordító és dramaturg oktatónkkal a magyar kultúra napja alkalmából.
Mindenki vétkezik – Karamazov bemutató
„Nem rendezni akartam, hanem egy közös történetet megalkotni, amire mindig emlékezni fogunk” – mondja Szarvas József, a negyedéves prózai színészosztály vezetője, aki Dosztojevszkij egyik örök érvényű darabját, a Karamazov testvéreket vitte színpadra az osztállyal. Az egyik összpróbán mi is ott voltunk.
