Az Alkotóműhelyek Hetén Zilahy Tamással
2024 szeptember 6., péntek 12:55.
Kilépés a komfortzónából – ezt is megtapasztalhatták azok, akik bátran szemezgettek az Alkotóműhelyek Hetének kurzusaiból. Volt improvizációs gyakorlat halandzsa nyelven, képzelőerő-fejlesztés és jóga, sőt még tévés játékfilmforgatás is.
Emellett olyan mai jelenség is fókuszba került, mint a munkamánia és megtudhattuk azt is, hogyan lehet hasznunkra a mesterséges intelligencia az álláskeresésében. Több év rádiózás után részemről talán nem volt olyan merész az ugrás, amikor egy tévés kurzust választottam a gazdag kínálatból.
A figyelemfelkeltő címből – Függőség és identitás a svenkkaron túl – azonban már következtetni lehetett arra, hogy ez több lesz, mint egy szimpla előadás. A másodéves televíziós műsorkészítők osztályvezető tanára, Zilahy Tamás ugyanis rendhagyó módon közelített a mozgóképes szakmához. Amíg a függőséghez legtöbbünk negatív gondolatokat társít, a kifejezésnek önmagában nincs pozitív, vagy negatív értéke; minőségét a kontextus adja. Ezt máris megértjük, ha belegondolunk abba, hogy egy csecsemő esetében a függőség a túlélés záloga. A függőség – a kóros állapotoktól eltekintve – az életünk része. Ezt a filmesek különösképpen megtapasztalják, hiszen az operatőr és a színész függ a rendezőtől, a vágó az operatőrtől, a rendező a producertől és a gyártásvezetőtől, vagy megfordítva – és még sorolhatnánk. Tehát mondhatjuk, hogy a filmkészítés, vagy televíziózás igazi csapatmunka: ha a stáb nem lélegzik együtt, abból sok jó nem sül ki. De egy elvontabb oldalról közelítve azt is mondhatjuk, hogy egy jó filmhez kell a szenvedély, az adrenalin, akkor pedig máris ott vagyunk megint a függőségnél. Persze az óra nem maradt meg a filozofálás szintjén: a résztvevők egy stúdióbejárás után maguk is svenkkart ragadhattak. Örkény István Van választásunk című egyperceséből készítettek kisjátékfilmet Zilahy Tamás tanítványai, Simon Eszter és Molnár Tamás közreműködésével, akik most színészi vénájukat villantották meg. „Bármilyen meglepő, ez televíziós műsorszakon elég gyakori, ugyanis az osztály egy műhelymunka során az egész stábot leképezi. A hallgatók nemcsak műsorszerkesztést tanulnak, hanem kameráznak, vágnak és ha kell, színészkednek is – bár ez utóbbit van, hogy színészhallgatókra bízzák.” – mondja a tanár úr.
Óráit az Alkotóműhelyek Hetén kívül is szép számmal látogatják más szakos hallgatók, ami nem meglepő, hiszen – ahogy mondja – „a mozgóképet nem lehet megúszni a mozgókép évezredében.” Szerinte, aki az SZFE-re jön tanulni, találkoznia kell ezzel az órával. Eszter a lehetőséget megragadva, elsőéves dramaturgként érkezett a stúdiógyakorlatra. „Szerettem volna nyitni más szakok felé. Mivel nem ebből a világból jövök, kicsit izgultam, de nagyon feltöltődve érzem most magam – mondja az óra végén. „Olyan dolgokat csinálhattam, amit előtte sosem.” Vele ellentétben Bálint épp a televíziós műsorkészítő szakot kezdte idén, de erre a kurzusra mindenképp jönni szeretett volna, leginkább Zilahy tanár úr személye vonzott ide. „Nem olvastam el a kurzus pontos leírását, de azt kaptam, amire számítottam. Olyan élménnyel gazdagodtam, amit egy sima óra nem adott volna meg” – mondja. Ez pedig tulajdonképpen az Alkotóműhelyek Hetének célja, hogy a tanárok és hallgatók a komfortzónájukból kilépve együtt kísérletezzenek, vagy boncolgassanak olyan témákat, amire a hétköznapokban kevesebb lehetőség nyílik. Az egyetemi tanári lét egyébként is a folyamatos megújulásról szól Zilhay Tamás szerint. „Ezek a gyerekek olyan tudással érkeznek az SZFE-re, ami a mi tudásunkat éri el, vagy meg is haladja. Például vágóprogramot biztosan jobban kezelnek, mint én. Emellett a partnerségért is nagyon meg kell dolgozni. Annyi biztos, hogy a tanári létbe nem lehet belekényelmesedni” – összegezte.
Az Alkotóműhelyek Hetének befejeződésével és a hétfői évnyitóval kezdetét vette a 2024/25-ös tanév itt az SZFE-n. Mindenkinek jó munkát és sok sikert kívánunk!
Egyéb hírek
SZFE-s hallgatók a 37. OTDK Művészeti és Művészettudományi Szekciójában
Idén is megrendezik az ország legnagyobb felsőoktatási, tudományos programsorozatát, az Országos Tudományos Diákköri Konferenciát (OTDK), amelynek zsűrijében az SZFE 6 oktatója is részt vesz, valamint egyetemünk 22 hallgatója képviselteti magát pályamunkáival.
Interjú Kozma Veronikával
Az SZFE végzős prózaiszínművész-hallgatója arról mesél, hogyan formálták művészi gondolkodását a családi hatások, a kezdeti bizonytalanságok, majd a fokozatosan érlelődő elköteleződés. Szó esik a színház iránti szenvedélyéről, a mesterek inspiráló erejéről, valamint arról, hogyan látja saját jelenlegi helyét a szakmában.
Hallja-e a színház a segélykiálltásokat? - Theodórosz Terzopulosz üzenete a Színházi Világnap alkalmából
A Színházi Világnapot a Nemzetközi Színházi Intézet (ITI) közgyűlésének határozata alapján 1962 óta tartják március 27-én annak emlékére, hogy 1957-ben ezen a napon volt a párizsi Nemzetek Színházának évadnyitója. Ezen alkalomból minden évben felkérik a világszínház valamelyik jelentős alkotóját, hogy fogalmazza meg üzenetét a művészek és a közönség számára, melyet ezen a napon felolvasnak a színházi előadások előtt. Az idei év üzenetét Theodórosz Terzopulosz görög színházigazgató, tanár, író, a Színházi Olimpia ihletője és a Nemzetközi Színházi Olimpiai Bizottság elnöke fogalmazta meg. Költői szövegének legfőbb kérdése az, hogy képes-e a színház a társadalmi traumákat megvilágítani, a másik embertől és az idegentől való félelmeinket enyhíteni.
Interjú Csáki Benedekkel
Már 13 évesen tudta, hogy a fizikai színház az ő útja. Egy gyulai próbán találkozott először Horváth Csaba munkamódszerével és azóta is elkötelezett a színház iránt. Számára az egyetem nem csupán szakmai fejlődést jelentett, hanem olyan közösségi élményt is, ami miatt igazán érdemes színházat csinálni. Végzős hallgatóinkkal készített interjúsorozatunkban ezúttal Csáki Benedeket mutatjuk be.
Színészlegendák nyomában: múlt és jelen találkozása a színpadon – Interjú Pápai Erikával
Rendhagyó előadással tisztelegtek a magyar színjátszás ikonikus alakjai előtt az SZFE harmadéves prózaiszínművész szakos hallgatói, akik Mensáros László, Domján Edit, Tolnay Klári, Soós Imre és társaik küzdelmeit, valamint művészi örökségét jelenítették meg Színészportrék címmel. A próbafolyamatról a rendezővel, Pápai Erika színművésszel, zenés színészi gyakorlat oktatónkkal beszélgettünk.
Nagy siker a Fejes Szabolcs rendezésében bemutatott Liliom
Molnár Ferenc klasszikusát a Színház- és Filmművészeti Egyetem negyedéves rendező szakos hallgatója, Fejes Szabolcs állította színpadra a Nemzeti Színház Gobbi Hilda Színpadán. A fiatal rendező, aki a hallgatói évek során már több produkcióval is bemutatkozott, ezúttal a Liliomot tette sajátos látásmóddal és különleges rendezői koncepcióval személyessé és aktuálissá.
Antifilozófusok az SZFE-n
A Színház- és Filmművészeti Egyetem, valamint a L’Harmattan Kiadó közös kiadásában megjelenő SZFE Könyvek sorozat új kötete Kocziszky Éva Antifilozófusok II. Radikális gondolkodás a művészet tükrében című műve. A nemrég megjelent monográfia tudatosan is törekszik a közérthetőségre, így az SZFE másod- és harmadéves dramaturgjai a könyvben szereplő gondolatokra reflektálva kísérletet tettek arra, hogy élménypedagógiával színre vigyék a könyvben szereplő filozófusok gondolatait.
„A színház komplexitása fogott meg” – Interjú Ferenczy-Nagy Boglárkával, az SZFE végzős hallgatójával
Az ókori görög drámák inspirálják, saját darabjaiban pedig a mai társadalmi kérdéseket boncolgatja. Végzős hallgatóinkat bemutató sorozatunkban most fizikai színházi rendező és koreográfus szakos hallgatónk, Ferenczy-Nagy Boglárka mesél művészi útjáról, egyetemi éveiről és jövőbeli elképzeléseiről.
