Az SZFE-re látogatott Jean-Marie Pradier, az etnoszcenológia atyja

B. Török Fruzsina
2024 április 29., hétfő 13:06.
Share

Lebilincselő előadásaival ragadta magával a hallgatókat a Színház- és Filmművészeti Egyetemen Jean-Marie Pradier, az etnoszcenológia tudományának alapítója. A neves tudóst Sepsi Enikő professzor asszony, a Színház és Filmművészeti Egyetem rektora, a francia professzor egykori hallgatója fogadta, aki egyúttal a Doktori Iskola hallgatóinak tartott francia nyelvű előadást is tolmácsolta.

Jean-Marie Pradier a harmadéves dramaturgoknak két alkalommal tartott angol nyelvű előadást,  az szfe.hu-nak adott közvetlen hangvételű interjúban pedig elmondta, hogy még gyermekkorában megérintette a színház, ami aztán egész pályafutását meghatározta.

Az 1995-től formálódó tudományág alapja, hogy az előadóművészeti jelenségek  tanulmányozása során kerüli az etnocentrizmust, ehelyett pedig azt hangsúlyozza, hogy azokat más kulturális, történelmi és társadalmi kontextusban is szükséges megvizsgálni. Jean-Marie Pradier az etnoszcenológiát az etnomuzikológiával, a performance studies-zal, az etnodrámával és a színházi antropológiával hozza összefüggésbe. Az SZFE-n tartott előadása során kitért a tudományág megalapozásában szerepet játszó magyar tudóselődökre is, így Róheim Géza néprajzkutatóra, az etnológia pszichoanalitikai irányzatának világhírű egyéniségére, Ferenczi Sándorra, a magyarországi pszichoanalízis megteremtőjére, Bartók Bélára, a 20. század egyik legjelentősebb zeneszerzőjére és népzenekutatójára, valamint a Francia Nemzeti Tudományos Kutatási Központ (Centre National de la Recherche Scientifique, rövidítve CNRS) korábbi kutatási igazgatója, Georges Kassaï (Kassai György) tevékenységére.

Jean-Marie Pradier, az Université Paris 8 Vincennes-Saint-Denis Színházi Tanszékének professzor emeritusa, a Nemzetközi Színházi Antropológiai Iskola alapító tagja, a L’Ethnographie folyóirat tudományos igazgatója, számos publikáció szerzője és – 2001-es alapítása óta – a Maison des Sciences de l’Homme Paris Nord tagja. Oktatói pályáját a Toulouse-i Egyetem Pszichológiai Intézetében kezdte, miközben színházi szakemberként dolgozott egy kísérleti csoporttal. Az iraki Kurdisztánban végzett kutatásai és a kurdokkal való kapcsolatai miatt az ankarai kormány rendeletére kiutasították Törökországból. Az ő nevéhez köthető az Uruguayban megalapított Teatro Laboratorio de Montevideo, de szoros szálak fűzik a Rabati Egyetemhez is, ahol pszicholingvisztikát tanított.

Emlékszik, mi volt az ősélménye a színházzal kapcsolatban?

Természetesen, bár sajnos nem tegnapelőtt volt (nevet).  Első emlékem a színház világából egy Shakespeare-idézet volt, amit 12 évesen hallottam a nővéremtől. Azonnal éreztem, hogy ez a szöveg nekem szól, feladványnak éreztem. Nem tudom megmagyarázni, miért éreztem így, egyszerűen csak megtörtént. Be szerettem volna fejezni az idézetet… Addig-addig foglalkoztam vele, míg a magam módján az egész darabot átírtam (nevet), ami meglepő volt, tekintettel  arra, hogy még csak iskolás voltam. Egy másik emlék – szintén gyermekként –  az volt, amikor elmerültem Shylock karakterében. Ez sem volt mindennapi, hiszen Shylock, Shakespeare A velencei kalmár című drámájának főhőse egy bonyolult karakter és ne feledjük, hogy én még mindig csak gyermek voltam. Azóta sem múlt el bennem az a különleges érzés, hogy a színház szabadságot és kreatív kibontakozást hozhat.

A doktorandusz- és a dramaturg szakos hallgatóknak tartott előadásai során lenyűgözte a közönségét. Fogalmazhatunk úgy, hogy szélesre tárt egy kaput?

Az etnoszcenológia egy olyan tudomány, amely a színházi művészeteket vizsgálva fontosnak tartja az etnocentrizmus megértését és kulturális kontextusba helyezését. Alapvetően arról szól, hogy ne csak a saját kulturális keretünkben, hanem más társadalmi és történelmi hátterekben is megértsük az előadóművészeteket. Az etnoszcenológia gyakorlatilag egy újabb megközelítés, amely azt hangsúlyozza, hogy az előadóművészet tanulmányozásában el kell kerülni az etnocentrizmust, vagyis ne tekintsünk minden kultúrára a mi saját értékeink és normáink szempontrendszere szerint; ez a tudományág  a különböző emberi csoportok és kulturális közösségek látványos (l. „spectaculum”) gyakorlatait vizsgálja és elemzi.

És mindemellett az etnoszcenológia interdiszciplináris jellegű, mivel összekapcsolja azokat az emberi viselkedés kutatásával foglalkozó tudományokat, mint amilyen például a neurobiológia, az antropológia vagy a szociológia.

Így van. És visszautalva az előző kérdésére, ez az új megközelítés arra ösztönöz bennünket, hogy nyitottak legyünk más kulturális háttérrel rendelkező művészeti megnyilvánulásokra és perspektívákra is. Az etnoszcenológia arra hív minket, hogy esettanulmányokat végezzünk, tanulmányozzuk a kontextusokat és a történelmet, hogy mélyebb megértést nyerjünk az előadóművészetek sokszínűségéről és gazdagságáról. Ezáltal azt szeretnénk elérni, hogy a színházi művészetek világában ne csak a nyugati kultúra domináljon, hanem más kulturális és társadalmi szempontok is érvényre juthassanak. A nyugati kultúra szerepe és legitimációja fontos téma az etnoszcenológia szempontjából. Azok a kulturális kifejezések, valamint művészeti megnyilvánulások, amelyek felhagynak azzal a gyakorlattal, hogy saját kontextusukba helyezzék magukat, külön figyelmet érdemelnek és elemzést igényelnek.

Az etnoszcenológia egyfajta szabadságot ad, egy kötetlenebb megközelítést?

Az egyetemes történelem és a különböző kultúrák közötti kapcsolatok tanulmányozása rávilágít arra, hogy a sokszínűség az emberi faj  alapvető tulajdonsága. A színház mint művészeti forma ma már egy nemzetközi közegben működik és nem szabad összetéveszteni a különböző kulturális hagyományok egymásra hatásának fogalmával. Az etnoszcenológia hangsúlyozza az esettanulmányok, a konkrét tapasztalatok és a történeti kontextus fontosságát az előadóművészeti gyakorlatok megértésében.

Végül az etnosztenológia arra ösztönöz, hogy nyugati látásmódunkat kibővítsük, és interdiszciplináris megközelítéseket alkalmazzunk. A művészeti antropológia ebben a kontextusban olyan kihívásokkal szembesül, mint az emberi tevékenységek leírása a megfelelő kulturális és társadalmi kontextusban, valamint ehhez kapcsolódóan arra kérdez rá, ez hogyan illeszkedik a különböző nyugati művészeti és esztétikai felfogásmódokhoz. Ez a megközelítés kiemelkedően fontos, különösen akkor, amikor olyan előadóművészeti gyakorlatokról van szó, melyeknek státuszát és használatát a társadalmi normák határozzák meg.

Hogyan érezte magát Magyarország legnagyobb múltú előadóművészet-oktatással foglalkozó egyetemén, az SZFE-n, amely  nagyrészt gyakorlatorientált képzései mellett a művészettudományos kutatásból is egyre nagyobb mértékben kiveszi a részét ?

Köszönöm, fantasztikusan éreztem magam. Nem vagyok felületesen barangoló turista, így ez az út igazán kiváló volt számomra. Mindig öröm találkozni a fiatalokkal és különösen élveztem az SZFE hallgatóival való közös munkát.

„Nekem két okból is nagyon jó élmény volt Pradier professzor látogatása. Az egyik, hogy angol nyelven hallgathattunk egyetemi előadást, ami a mai világban véleményem szerint elengedhetetlen, a másik pedig, hogy biológiai oldalról is vizsgáltuk a színházat. A „Hogyan lehet élővé varázsolni az előadásokat?” kérdésére professzor úr biológiai válaszokat is adott, ami számomra, – tekintettel arra, hogy biomérnökként végeztem –, kifejezetten hasznos tapasztalat volt, hiszen a prezentáción keresztül így összeköthettem a két szakmámat. A reál és a humán tárgyak között nagyon sok esetben kerülnek előtérbe gondolkodásmódbeli különbségek, amelyekkel néhány évvel ezelőtt még komolyabban küzdöttem. Pradier professzor viszont rávilágított, hogy ezeknek eltéréseknek egyáltalán nem kell akadályt jelenteniük a megértés folyamatában. Az etnoszcenológiában épp ez a kettősség: a realitás és a művészet együttese a gyönyörű. Ráadásul a professzor nagyon kedvesen állt mindenkihez. Igyekezett megtanulni a neveinket és egyénileg is beszélgetett velünk pár perc erejéig. Sokat lehetett tőle tanulni, hasznos tanácsokkal látott el minket a jövőre nézve.”

Kovács Zsófia elsőéves dramaturg hallgató

Egyéb hírek

Mi történt Nórával, miután elhagyta a férjét? – kiderül

Hogy mi vihet rá egy anyát, hogy otthagyja a családját, azt a drámairodalom egyik legelső feminista alkotásából már megtudhattuk. Na de mi történik ezután Nórával? Három lehetséges folytatást, a feleség, a prostituált és a dolgozó nő sorsát írta meg Elfriede Jelinek Nobel-díjas osztrák írónő a hetvenes évek végén, és ezt a sorshármast vitte most színre Zsótér Sándor a harmadéves prózai színészosztállyal.

Kortárs drámafordító kollekció az SZFE-n

2025. február 16-án egész napos műhelybemutatók során hat dráma első magyar fordítását viszi színre a Színház- és Filmművészeti Egyetem Németh Antal Drámaelméleti Intézete, az ELTE Fordító- és Tolmácsképző Tanszéke és a Távoli Fény Laboratórium. Helyszín: az SZFE Szentkirályi utcai épületének (Budapest, Szentkirályi u. 32, 1088) 501-es terme. Az esemény három egyetem több mint 50 hallgatójának fordítói, dramaturgi, rendezői és előadói közreműködésével jön létre.

Megjelent az SZFE Könyvek sorozat első két kötete - bemutató az Alkotóműhelyek Hetén

Az SZFE Alkotóműhelyek Hetének kiemelt eseménye lesz az a felolvasószínházzal egybekötött  páros könyvbemutató, amelyen a Színház- és Filmművészeti Egyetem, valamint a L’Harmattan Kiadó közös kiadásában megjelenő SZFE Könyvek sorozat két, közelmúltban megjelent kötetét ismerhetik meg az érdeklődők. A szóban forgó két mű Kocziszky Éva Antifilozófusok II. Radikális gondolkodás a művészet tükrében című esszékötete, valamint az OSZMI-val együttműködésben megszületett Százhúszból hét – Válogatás az Örkény István drámaírói ösztöndíj színműveiből című antológia. Az eseménynek a Bajor Gizi Színészmúzeum ad otthont február 12-én, 15 órától.

Újra vár az Alkotóműhelyek Hete!

Hogyan írjunk vígjátékot? Gyors beszéd és hadarás javítása, Othello megfojtásjelenete, Interaktív filmkészítés – csak néhány cím az SZFE tavaszi szemeszterét indító Alkotóműhelyek Hete programsorozatából. Február 10. és 14. között az SZFE hallgatói egyedülálló szakmai előadásokon, gyakorlati foglalkozásokon, mesterkurzusokon és az SZFE-könyvek újabb köteteinek bemutatóján is részt vehetnek. Az ötnapos esemény nem csupán az egyes intézetek képzéseinek megismerésére kínál lehetőséget, hanem teret ad a különböző szakokon tanuló hallgatók közös gondolkodására, valamint a művészeti folyamatok mélyebb megértésére és felfedezésére is.

Rockosított Hamlet tavaly végzett hallgatónkkal a főszerepben

A békéscsabai Jókai Színházban Seregi Zoltán rendezésében mutatják be február 7-én Shakespeare – Zalán Tibor – Szűts István Hamletrock című drámáját, amely rockos változatban idézi fel az ismert történetet. Az előadás főszerepével mutatkozik be a békéscsabai közönségnek tavaly végzett hallgatónk, Juhász Bence.

Célegyenesben A cirkuszhercegnő az Operettszínházban

Bemutatták a Kálmán Imre nagyoperettjéből készülő varázslatos előadás alkotói csapatát, rendezői koncepcióját és díszletterveit, valamint a produkcióban színpadra lépő művészeket. A darabban szerepet kaptak a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatói is.

 

Vár a színpad! – új mesterkurzusok az SZFE-n

A Színház- és Filmművészeti Egyetem 2025 februárjában három 12 hetes mesterkurzust indít: mozgás-, hangképzés- és egy kombinált mozgás–hangképzés tematika mentén. A mozgásmesterkurzus képzési felelőse Vidáné Szent-Ivány Kinga Harangozó Gyula-díjas egyetemi docens, míg a hangképzésé Keszei Borbála Liszt Ferenc-díjas egyetemi adjunktus.

 

Oscar-díjra jelölték Jancsó Dávidot, A brutalista magyar vágóját

A 42 éves Jancsó Dávid legendás filmes dinasztia tagja, Jancsó Miklós filmrendező és Csákány Zsuzsa vágó gyermeke. Nemzetközi filmes pályafutását 2012-ben kezdte és az elmúlt években olyan hollywoodi produkciókban dolgozott, mint a Pieces of a Woman, A zsúfolt szoba vagy A Majomember.

 

Több betöltése Több betöltése
Széchenyi Terv Plusz
Széchenyi 2020