Egy bábelőadás nem feltétlenül móka és kacagás. A betegség, a halál és a gyász olyan tabu témák, amelyekről Kiss Dorina, harmadéves bábrendező szakos hallgató „Édesanyám, édesanyám” című bábelőadása érzékeny és elgondolkodtató perspektívát nyújt. Az előadást nemrég gyerekközönség előtt is bemutatták.
Édesanyánkat elveszíteni még felnőtt korban is óriási trauma. Ha ez egy gyermekkel történik meg, az még nehezebben feldolgozható. Kiss Dorina vizsgaelőadásában Mikszáth Kálmán A fekete kisasszony című novelláját dolgozta át bábelőadássá, amelyben a főszereplő, a kis Erzsike, elindul a Mennyországba, hogy megkeresse halott édesanyját.
A nyári premiert követően az alkotók most novemberben másodjára mutatták be az előadást gyermekközönségnek. Ezúttal a Szent Gellért Katolikus Általános Iskola kisiskolásai látogattak el a Rákóczi úti stúdióba, ahol csendben és valódi érdeklődéssel figyelték végig az előadást.
„Ez volt a második alkalom, hogy gyerekek előtt játszottuk az előadást, és örömmel tapasztaltam, hogy lekötötte a figyelmüket. Csak izgatott suttogásokat hallottam a nézőtérről, a végén pedig szó szerint megrohamoztak minket, ami igazán szívmelengető volt” – osztja meg élményeit Barabás Bíborka, az Erzsikét mozgató negyedéves színművész báb szakos hallgató. Ezzel az előadás másik szereplője, Dömötör Anna is egyetért: „Már az egyetem előtt is játszottam gyerekközönségnek a Kolibri Színház stúdiósaként, öröm volt most újra átélni ezt a fajta érdeklődést és energiát.”
Báb és bánat a színpadon
Kiss Dorina elmondja, hogy bár csak 30 perces a darab, így akár az óvodások is végig tudnák ülni, de a témája miatt inkább kisiskolásokat várnak rá. „Már volt halálközeli élményem, talán ezért is foglalkoztatott, hogyan lehet a halált megragadni és ábrázolni. Fontosnak tartom, hogy a gyerekekkel időben beszéljünk erről a témáról, hogy oldjuk a szorongásaikat és a félelmeiket” – húzza alá, amikor arról kérdezem, miért választott olyan témát, amely felnőttek számára is gyakran tabu. Anna is egyetért ezzel, szerinte a bábelőadás nemcsak a mókáról és kacagásról szólhat; alkalmat kell adnia arra is, hogy nehezebb témákról beszéljünk. „Az egyik gyerek például az előadás után elmondta, hogy volt egy rész, amin elsírta magát, de ez rendben van, hiszen a történet végül feloldást nyújt” – teszi hozzá. Bíborka szerint hajlamosak vagyunk elfelejteni, hol húzódik a gyerekek tűréshatára, pedig a halál a mindennapjaink része és ennél sokkal ijesztőbb történetekkel is találkozhatnak. „A mese kiváló eszköz arra, hogy megküzdési stratégiát nyújtson a gyerekeknek.” – mondja
Kellene még egy-két kéz!
Kiss Dorinának nemcsak a témaválasztása volt különleges. Ebben az előadásban számos bábtechnikát igyekszik megmutatni a közönségnek. Bíborka és Anna árnyjátékozik, bábozik, sőt maszkot is öltenek és van, hogy e két utóbbit egyszerre művelik. „Egyikünk se bánná, ha lenne még plusz 1-2 keze!” – mondja nevetve Bíborka, mikor arról kérdezem, hogy mekkora kihívás volt nekik ez az előadás. „A darab főszereplője, Erzsike egy fejpálcás báb. Nincs lába, csak szoknyája, így időbe telt begyakorolni, hogy úgy tudjak vele menni és leülni, mintha lenne lába.” Majd hozzáteszi, hogy ugyanekkora kihívás a hangváltás is, hiszen több szereplő hangján is megszólalnak a darabban. Anna 6-7 szereplőt szólaltat meg, emellett énekelnek is – a történethez illő gyönyörű népdalokat. Sőt három dalt maga a rendező, Kiss Dorina írt és zenésített meg alkotótársaival. De ugyanilyen telitalálat a díszlet is, ami Horváth Márk munkáját dicséri.
Itt kell kezdeni a színházba járást!
Az alkotói folyamatban aktívan részt vett Kiss Dorina osztályfőnöke, Galántai Csaba is, aki szerint fontos, hogy a bábszakos hallgatók már egyetemi éveik alatt találkozzanak gyerekközönséggel. „Bár mostanában egyre több felnőtteknek szóló bábjáték készül, ez alapvetően mégis gyerekeknek szóló műfaj, ezért elengedhetetlen, hogy a hallgatók megtanulják, hogyan szóljanak hozzájuk” – hangsúlyozza. Hozzáteszi, hogy a bábszínház a későbbi színházba járás alapját képezheti, ezért lenne fontos, hogy a gyerekek már kicsi koruktól egészen felnőtté válásukig kapcsolatban maradjanak a színházzal.
Az előadás után az alkotók beszélgetésre hívták a gyerekeket, akik kezdeti félénkségük után lelkesen kérdezgettek a kulisszatitkokról. A szereplők, látva az érdeklődést, még azt is megengedték, hogy a gyerekek a bábokat kézbe vegyék. Bíborka szerint a bábok iránti szeretet elengedhetetlen: „Ha nem szereted, szembeszegül, mint ahogy a tárgyak is ellenállhatnak.” Dorina mosolyogva hozzáteszi: „A báboknak lelke van. Például most együtt megszidtuk a darabbéli kisfiút, aki egy pálcás báb, mert akad a szeme, és szóltunk neki, hogy ezt ne csinálja többet.”
A Cannes-i Filmfesztivál a világ legismertebb és legnagyobb presztízsértékkel bíró fesztiválja, melyet minden év májusának második felében tartanak Cannes-ban. A fődíjért, az Arany Pálmáért versenyző filmek vetítésének legfőbb helyszíne a Croisette körúton fekvő Fesztivál- és Kongresszusi Palota. Idén az SZFE 25 diákja utazott ki a programra; közülük két televíziós műsorkészítő szakos hallgatónkkal, az elsőéves Hegedüs Katával és a másodéves Simon Eszterrel beszélgettünk az élményeikről.
A francia színházi rendező, költő, festő és drámaíró, Valère Novarina látogatott el május 5-én a Színház- és Filmművészeti Egyetem Doktori Iskolájába az intézmény felkérésére. A neves kortárs képzőművész ezúttal a színház és festészet viszonyáról tartott előadást a jelenlévő érdeklődőknek.
A Színház- és Filmművészeti Egyetem Egyetemi Doktori és Habilitációs Tanácsa nevében tisztelettel meghívjuk Liszka Tamás DLA disszertációjának nyilvános védésére.
Franco Nero érkezett Magyarországra az SZFE osztályvezető oktatója, Oberfrank Pál által vezetett Veszprémi Petőfi Színház meghívására. Az olasz világsztár élete során eddig 250 filmben vállalt szerepet, melyeknek műfaji sokszínűsége elképesztő: az alkotások között ugyanúgy vannak művészfilmek, mint politikai krimik, spagetti-westernek és történelmi tablók. Az életmű ez utóbbi kategóriába sorolható darabjai közül ráadásul a legjelentősebbek közé tartozik a magyar Julianus barát, a Honfoglalás és a Sacra Corona is. Franco Nero volt már magyar, lengyel és orosz; több mint harminc eltérő nemzet hőseit keltette életre a filmvásznon.
Ács Vanessza, az SZFE harmadéves televíziós műsorszerkesztő hallgatója a Pannónia Ösztöndíjprogram keretén belül két hónapot töltött egy különleges szigeten, ahol mind szakmailag, mind emberileg sokat fejlődött.
Az Országos Színházi Találkozó, amely a magyar színházi élet egyik legfontosabb ünnepe, idén is sokszínű és izgalmas előadásokkal várja a közönséget. A találkozón a Színház- és Filmművészeti Egyetem is képviselteti magát. Június 12-én a Spoon River-i holtak, június 16-án pedig a Parasztopera látható majd az OSZT Off programjában.
„Egyszerűen nem vesszük észre, hogy a múlt mennyire körbelengi ezt az országot és nem tudjuk elengedni, nem tudunk továbblépni. Fel kell ismernünk, hogy vannak olyan dolgok, amikről beszélnünk kell” – ötödéves fizikai színházrendező hallgatónk, Regős Simon nem félt családja legintimebb történeteit színre vinni, egyfajta korlenyomatot is adva a második világháború utáni évtizedekről. A Hisztéria üzenőfüzete-t még júniusban is elcsíphetjük a Bethlen Téri Színházban.
Domokos Éva Lili, a Színház- és Filmművészeti Egyetem negyedéves színművészhallgatója egy különleges lehetőséggel indította pályáját: szerepet kapott a nagy sikerű Pokoli rokonok című sorozatban. Az egyetemi kurzustól a castingon át a forgatás élményeiig, majd a színházi és filmes felkérésekig tartó út nemcsak szakmai áttörést hozott számára, hanem önismereti fordulóponttá is vált.