Az SZFE Hevesi termében az Első hangon – Kortárs Drámafordító Kollekció című felolvasószínházi est keretében mutatták be kortárs írónők angol nyelven írott drámaszövegeinek részleteit, először magyar nyelven. Az idáig vezető útról a projektben részt vevő negyedéves dramaturg hallgatókkal beszélgettünk egy-egy interjú keretében.
Bakos Apolka Mary Zimmerman Metamorphoses című drámáján dolgozott az ELTE Fordító- és Tolmácsképző Tanszékének hallgatóival, Bukovszky Katával, Horváth Boglárkával és Török Lucával közösen.
Jámbor Dóra rövid prezentációban mutatta be Mary Zimmermann munkásságát. Fotó: Jóri András
– Miért pont a dramaturg?
– Ez a történet kifejezetten messziről indul. Első egyetemként Pécsre jártam, szabad bölcsész szakra, majd később a Pázmányra, magyar-latin tanárszakra.
– Hogy került a képbe a latin?
– Gimnáziumban kötelező volt második nyelvként latint tanulni. Végül érettségim is lett belőle, szabadon választott tárgyként. Ahhoz képest, hogy biológia-fizika fakultációval kezdtem, elég távolra kerültem. A Pázmányon kétszakos tanárképzésre lehetett jelentkezni, nem tudtam mit válasszak a magyar mellé, aztán azt mondtam a latinra: miért ne? A két szakom közül inkább a magyar volt az erősségem, a latinnal azóta is küzdök, de ez egy jóféle, örök küzdelem. Nagyon jó tanáraim voltak, de úgy éreztem, nem biztos, hogy ez az én utam.
– Honnan jött a színház iránti érdeklődés?
– Már gimnáziumban is eljártam színházba. Néha iskolai szervezéssel, néha mi fogtunk össze barátok. Vácra jártam a Piaristákhoz, így egy-egy alkalom, amikor elvonatoztunk Budapestre különlegesnek számított. Az iskolai színjátszóban is próbálkoztam, könnyen tapadtak a szövegek, szerettem a verseket, meséket, jó volt a társaság, élveztem. Aztán a Pázmányos éveim alatt a Nemzeti Színház nézőterén dolgoztam. Előadások alatt tudtam olvasni, tanulni, és jó érzés volt egy ilyen környezetben eltölteni az időt. Szép lassan egyre többet láttam bele a színház világába. Megfogalmazódott a gondolat, hogy a színházban otthon érzem magam. Miért ne próbálnám meg? Itt állok huszonévesen, ha most nem próbálom meg az SZFE-t, akkor már később nem fogom. Nem akartam ezt megbánni, így elmentem a dramaturg felvételire, első forduló, második, harmadik, aztán felvettek.
– Tudtad, hogy dramaturg szeretnél lenni?
– Azt tudtam, hogy szeretnék színházzal foglalkozni. Az eddigi tapasztalataimat tekintve a dramaturg állt hozzám legközelebb.
Bakos Apolka a felolvasóesten. Fotó: Jóri András
– Miért a Metamorphoses-t választottad?
– Olyan ember vagyok, aki nehezen választ anyagot. Sokat olvasok, de lassan jutok el oda, hogy valami igazán megfogjon. Mindig felmerül bennem, hogy mi van, ha nem haladok tovább és a következő lenne az, amibe teljesen beleszeretnék. Szerettem volna ókori témát, a klasszika-filológia azért nyomot hagyott bennem. A Metamorphoses és a szintén most bemutatott Orestes. Blood and Light is versenyben volt. Végül az ELTE-s lányok közül voltak, akik mondták, hogy ezzel a szöveggel szívesen foglalkoznának, ez elbillentett Mary Zimmerman drámája felé.
– Mennyire volt könnyű együtt dolgozni a fordítókkal?
– Szerintem nagyon jó csapatom van, mi vagyunk a legtöbben: négyen dolgoztunk a szövegen, ez egyébként néha okozott kisebb nehézséget is. A részletet, ami az Első Hangon keretében elhangzott, mind a négyen lefordítottuk, és a négy verziót dolgoztam össze. Utána volt még egy megbeszélésünk, amikor javasoltak a többiek is néhány változtatást, amik nagyon hasznosnak bizonyultak. Jó volt, hogy van plusz néhány szem, aki szintén foglalkozott a szöveggel, és így hozzá tudott szólni: egy-egy mondatot, szót kicserélni, mit értünk itt az eredetiben, hogyan élne jobban magyarul.
– A színészek önként jelentkeztek a felolvasóestre?
– A színészeket nagyrészt Gleason-Nagy Natália tanárnő szervezte össze. Fontos szempont volt, hogy ki az, aki aznap (16 és 22 óra között) végig ráér ezzel foglalkozni. Ez alapján mi dramaturgok összeültünk, és beosztottuk ki hova menjen, hogy melyikre lenne jó mondjuk valaki, akit kifejezetten ismerünk, és jól állna neki az a bizonyos szerep. A Metamorphoses-ben a szereposztás nagyrészt a rendező, Tóth Bence Sándor munkája, én csak egy-két dolgot javasoltam neki ezzel kapcsolatban.
Részlet a Metamorphoses előadásából. Fotó: Jóri András
– Februárban tervezitek bemutatni az összes drámát teljes fordításban. Hogy áll a szöveg?
– Ahogy a felolvasóesten Gleason-Nagy Natália is említette, a projekt során különböző módszerekkel kísérletezünk. Az egyik nálunk az volt, hogy mindenki ugyanazt fordítja, de rájöttünk, hogy ez ugyan nagyon szép, de lassú. Így most feldaraboltuk a drámát, mindenki lefordított egy részt vagy történetet. Ennél a szövegnél könnyen meg lehet tenni, hogy kiragadunk egy-egy részt, és nem feltétlen az elejétől a végéig haladunk, mert epizodikus az egész. Most ott tartunk, hogy a szövegek egy része megvan, de még át kell nézni. Néhány történet pedig még fordításra várakozik. Ha jól emlékszem, a miénk a leghosszabb dráma, ezért is vagyunk rá négyen. Remélhetőleg meglesz az egész szöveg, de én látom abban is a lehetőséget, hogy egy-két történetet kihúzzunk belőle, hogy rövidebb, tömörebb legyen, mert úgyis tud majd működni.
Mindig is kíváncsi voltál, mit tanulnak a többiek? Televíziós szakra jársz, de érdekel a színpad világa? Esetleg rendezőként eljátszottál a gondolattal, milyen lehet bábszínészként életet lehelni a tárgyakba, vagy talán már profin vágod a filmet, de szívesen kipróbálnád magad egyszer a kamera mögött? Az Alkotóműhelyek Hete során pont erre lesz lehetőséged. Kezdjük együtt kreatívan az új tanévet!
Ellinger Edina és Ács Norbert ugyanolyan fanatikusai a bábművészetnek, annak szerepéről és oktatásáról is egyet gondolnak. Így nem meglepő, hogy huszonegy éve egymás szakmai támaszai, és hogy idén együtt indítanak osztályt az SZFE-n. Az elsős osztályok vezetőit bemutató sorozatunkban ezúttal velük beszélgettünk.
Pilátus alakja a színpadon, a homokból hogyan válik emlékezet és mit rejtenek az őserdő által benőtt maja városok. A korábbi évekhez hasonlóan számos érdekes előadással, programmal várjuk hallgatóinkat már szeptember első hetében, hogy kreatívan induljunk neki a közös munkának.
Az idei Nyári Akadémián 81 leendő elsőéves hallgató vett részt a cívis városban, hogy megismerkedjen jövendőbeli évfolyamtársaival, oktatóival, és nem utolsósorban azzal az egyedi „eszefés” életérzéssel, amely hamarosan mindennapjaik részévé válik. A HÖK és az egyetem vezetésének közös szervezésében megvalósuló egyhetes tábor gazdag kulturális, szakmai és közösségi programkínálattal várta a résztvevőket, így az oktatók és a hallgatók szeptember 5-én, a tanévnyitón már ismerősként üdvözölhetik egymást.
A 2025 szeptemberében induló osztályok vezetőit bemutató sorozatunkban ezúttal a dokumentumfilm-rendező művész MA osztályának vezetőivel, Barlay Tamással és Moys Zoltánnal beszélgettünk. A Zsigmond Vilmos Mozgóképművészeti Intézet oktatóival arra is kitértünk a felvételi eljárás menetének ismertetése mellett, hogyan találja meg egy dokumentumfilmes készülő alkotásának témáját.
Különleges lehetőségben részesült egyetemünk három zenésszínművész-hallgatója, amikor részt vett az MTVA szereplőválogatásán. A Karrieriroda által szervezett castingon a hallgatók a színházi előadói készségeik kiegészítéseként betekintést nyerhettek a televíziós műsorvezetés világába is.
A Színház- és Filmművészeti Egyetemen 2024-ben indított second unit-rendező képzés egyedülálló kezdeményezés a hazai felsőfokú művészképzésben. Az interjúban Gulyás Budával, a szak osztályvezetőjével beszélgettünk az elsőként végzett évfolyammal kapcsolatban szerzett tapasztalatairól, a szakma sajátosságairól és a jövő kihívásairól.
A szeptemberben induló elsőéves osztályok vezetőit bemutató sorozatunk következő szereplője Kiss József, a Soproni Petőfi Színház igazgatója – bár őt aligha kell bemutatnunk, hiszen évek óta oktat az SZFE-n. Gyakran dolgozik együtt a hallgatókkal, hiszen a soproni teátrum előadásaiban rendező-, valamint dramaturg- és színészhallgatók is közreműködnek. Hogyan juthatnak el ilyen felkérésekig a drámainstruktor-rendező szakos hallgatók és milyen többletet ad számukra ez a képzés? A tanévkezdésre hangolódva ezekről is beszélgettünk a Jászai Mari-díjas drámaíró-rendezővel.