Csáki Benedek ötödéves színházrendező fizikai színházi koreográfus szakos hallgatónk nevéhez máris olyan népszerű előadások rendezése kötődik, mint a Chicago, a Cabaret vagy a Tempefői. Most nem kisebb feladatra vállalkozott, minthogy színre viszi Pintér Béla és Darvas Benedek Parasztoperáját. A darab a negyedéves zenész színművész osztály vizsgaelőadása lesz, a közös munkáról is kérdeztük a fiatal alkotót interjúnkban.
– Egy vizsgaelőadáshoz honnan jön az ötlet? Megkapjátok a témát, amit színpadra kell állítani, vagy szabadon választhattok, hogy mit szeretnétek csinálni?
– Az egyetemen egyre több olyan lehetőséget kapunk, amikor rendező hallgatók egy komplett osztállyal dolgozhatnak együtt. A Parasztopera esetében ez a negyedéves zenész színművész osztály. Az ötlet onnan indult, hogy pár hallgató tavaly látta az egyik rendezésemet, és mivel tetszett nekik, még akkor felkértek, hogy rendezzek nekik egy előadást. A Parasztoperát én választottam. Darabválasztáskor próbálom figyelembe venni azt, hogy bár hallgatóként ez az én vizsgám is, a színészeknek is ugyanúgy az. Őket mint osztályt kell jó színben feltüntetni. Én nem úgy gondolkozom, hogy a rendezői vízióm alá kényszerítem őket, és ők majd megcsinálják, amit én kitaláltam. Ez az ő vizsgájuk, nekik kell jónak lenni benne, hogyha adott esetben igazgatók nézik őket, pozitív legyen a benyomásuk. És azáltal, hogy nekik izgalmas szerepeik vannak és jó anyaggal dolgoznak, az én előadásom színvonala is emelkedik.
– Miért pont a Parasztopera? Nagyon ismert darab, rengetegszer feldolgozták már, 2015-ben volt Parasztopera Fesztivál is. Miért erre esett a választásod?
– Egyszerűen anyagot kerestem ennek a hat lánynak és öt fiúnak. Nagyon szeretem, amikor véletlenszerűen esik egy anyagra a választásom, szinte rendeltetésszerűen. Most is így történt: egy nap hallottam, hogy valaki azt mondja: most látta a Parasztoperát, és meg is kérdeztem tőle, milyen volt. Ezután meghívott egy kollégám a Parasztoperára, és akkor azt éreztem, hogy ezzel kéne most foglalkozni. Zeneileg csodás ez az anyag, és szerintem egy negyedéves zenés színművész osztálynak edukációs szempontból is megfelelő. Érdekessége az előadásnak, és szerintem ezt elfogultság nélkül mondhatom, hogy ilyen hangi minőséggel rendelkező emberek ezt az anyagot még nem énekelték. Mindannyian nagyon szép hanggal rendelkeznek, a képzésükben nagy hangsúlyt fektettek erre az osztályfőnökök. Mindenki egytől-egyig zseniálisan énekel, de mégis azon dolgozunk, hogy ez az anyag ne csak elénekléssé váljon, hanem színészileg is legyen tartalma. Pintér Béla csodás karaktereket írt, Darvas Benedek pedig kellő nehézségű recitativókat és áriákat, ettől szuper ez a választás szerintem.
– Mennyire könnyen megy a közös munka? Ti ismertétek egymást előtte is, vagy most dolgoztok először együtt?
– Amikor felkértek a rendezésre, akkor még csak egy-két emberrel voltam baráti viszonyban, de sosem dolgoztunk együtt. Ahogy elkezdődik a munka, általában mindenkivel szorosabbá válik a kapcsolat. Nagyon fogékonyak, nincs akadékoskodás, nincsen egoból fakadó, önbizalomhiányos versengés, és emiatt gördülékenyen haladunk. Úgy is, hogy a Hamupipőkét most mutatták be az Operettszínházban, amivel gyakorlatilag párhuzamosan próbáltuk a Parasztoperát.
– Ki dolgozik még veletek a darabon?
– Gaál Réka Ágota tervezte a jelmezeket, ő szintén ötödéves, prózai színművész hallgató, most először próbálta ki magát ilyen jellegű munkában. A zenei oldalért Erdős Boglárka, a Zeneakadémia zeneszerző szakos hallgatója felel, és Andrási Gertrúd korrepetitor fogja össze a zenekart.
– Milyen látványvilágra számíthatunk? A Parasztopera előadásaiban ez nagyon változó. Van, aki posztapokaliptikus szürkével dolgozik, van, aki telerakja színekkel. Ez most milyen lesz?
– Ez az előadás egy nagyon-nagyon egyszerű, lepukkant parasztházban fog játszódni. Ami talán az érdekessége, hogy ennek ellenpontjaként a szereplőket patinásabb, előkelőbb, jómódúbb családnak öltöztetjük fel. Ez a kontraszt jellemzi a látványt: egy sivár térben szépen felöltöztetett embereket láthatunk.
– Mik a terveid a közeljövőben?
– Szerencsére azok közé tartozom, akiknek sok munkája van, oktatási intézményeken belül is, amik remek lehetőségek. A Debreceni Egyetem indított egy posztgraduális opera képzést, amelynek én fogom rendezni a vizsgaelőadását, Johann Strauss Denevér című vígoperáját. A bemutató a Debreceni Egyetem aulájában lesz februárban. Jó lehetőség, hogy operaénekesekkel dolgozhatok együtt, mert teljesen más világ, mint prózai színészekkel foglalkozni. De éppen ezért nehéz is, és örülök, hogy ezt a Debreceni Egyetemen belül csinálhatom. Azt hiszem, ad egyfajta védőhálót, amíg az egyetemeken belül dolgozhatunk. Az egyetem nemcsak azt jelenti nekem, hogy suli, hanem egyetemes, folyamatos fejlődést is. Február 18-án pedig a debreceni Csokonai Színházban fogjuk bemutatni Jókai Mór A gazdag szegények című színművét. Ebben a darabban a Mátyássy Szabolcs és Méhes László vezette másodéves zenész színművész osztályt rendezem. Ezután májusban jön a diplomarendezésem, de hogy az mi lesz, egyelőre maradjon titok.
Az Országgyűlés döntése alapján Magyarország a 2025-ös és 2026-os évet a „Magyar Tudomány Éveként” ünnepli, a Magyar Tudományos Akadémia és annak Könyvtára alapításának 200 éves évfordulójának alkalmából.
A Színház- és Filmművészeti Egyetem másodéves prózaiszínművész-osztálya (osztályvezető: Ilja Bocsarnikovsz, Oberfrank Pál) Erdélyben járt az elmúlt napokban, hogy anyagot gyűjtsön készülő legújabb vizsgaelőadásához. 2025. február 22-én Görgényüvegcsűrben vehettek részt a helyi farsangi ünnepségen, ahol a környék falvaiban (Kisfülpös, Beresztelke, Szászrégen, Marosfelfalu, Marosvécs, Disznajó, Holtmaros, Magyaró, Fickó, Alsóbölkény, Görgényüvegcsűr) élő időseknek játszottak, majd az előadást követően találkoztak velük, és kötetlen beszélgetések keretében meghallgathatták történeteiket.
A szakmai gyakorlat az egyik legizgalmasabb része a képzésnek! Ilyenkor próbálhatod ki magad először élesben a választott szakmádban, építhetsz értékes szakmai kapcsolatokat, és sokan már ekkor megtalálják későbbi munkahelyüket. Nézzük meg szakonként, milyen lehetőségek várnak rád!
Kamarakiállítás nyílt Tompos Kátya emlékére a Bajor Gizi Színészmúzeumban. A tárlat a tavaly 41 évesen elhunyt színésznő tragikusan rövidre szabott színházi pályafutását idézi fel ritkán látott mozgóképek, fényképek és relikviák segítségével.
A Keleti Márton rendezte Fel a fejjel! című vígjáték egyik ikonikus jelenete, amikor a Peti bohócot játszó Latabár Kálmánt Aida nevű elefántja megborotválja és vizet zúdít a fejére. Ezt az ötvenes évekbeli filmet vitte most színre a Bethlen Téri Színházban volt hallgatónk, Szécsi Bence az ötödéves fizikai színházrendező osztállyal. Elefánt nincs az előadásban, bohóctréfa, trükk és mondanivaló viszont annál több. A rendezővel a bemutató után beszélgettünk.
2025. február 26-án a Színház- és Filmművészeti Egyetem nagyszabású gálaműsorral ünnepelte fennállásának 160. évfordulóját az Uránia Nemzeti Filmszínházban. Az est méltó zárásaként az egyetem egykori hallgatói alumni díszkitűzőt vehettek át, jelképezve az intézményhez fűződő közösségi és szakmai összetartozást. A Karrieriroda szervezésében az alumni közösséghez eddig már több mint 65 öregdiák csatlakozott, és továbbra is várjuk minden volt hallgató jelentkezését.
A jubileum alkalmából rendezett gálán a magyar kulturális élet kiválóságai, az egyetem jelenlegi és egykori növendékei, neves művészek együtt tisztelegtek az intézmény gazdag öröksége és kimagasló művészeti hagyományai előtt. Az évforduló keretében az egyetem alumni tagjainak díszkitűzőt ajándékozott, Koltai Lajos operatőr, oktató részére pedig címzetes egyetemi tanári címet adományozott.