Csáki Benedek ötödéves színházrendező fizikai színházi koreográfus szakos hallgatónk nevéhez máris olyan népszerű előadások rendezése kötődik, mint a Chicago, a Cabaret vagy a Tempefői. Most nem kisebb feladatra vállalkozott, minthogy színre viszi Pintér Béla és Darvas Benedek Parasztoperáját. A darab a negyedéves zenész színművész osztály vizsgaelőadása lesz, a közös munkáról is kérdeztük a fiatal alkotót interjúnkban.
– Egy vizsgaelőadáshoz honnan jön az ötlet? Megkapjátok a témát, amit színpadra kell állítani, vagy szabadon választhattok, hogy mit szeretnétek csinálni?
– Az egyetemen egyre több olyan lehetőséget kapunk, amikor rendező hallgatók egy komplett osztállyal dolgozhatnak együtt. A Parasztopera esetében ez a negyedéves zenész színművész osztály. Az ötlet onnan indult, hogy pár hallgató tavaly látta az egyik rendezésemet, és mivel tetszett nekik, még akkor felkértek, hogy rendezzek nekik egy előadást. A Parasztoperát én választottam. Darabválasztáskor próbálom figyelembe venni azt, hogy bár hallgatóként ez az én vizsgám is, a színészeknek is ugyanúgy az. Őket mint osztályt kell jó színben feltüntetni. Én nem úgy gondolkozom, hogy a rendezői vízióm alá kényszerítem őket, és ők majd megcsinálják, amit én kitaláltam. Ez az ő vizsgájuk, nekik kell jónak lenni benne, hogyha adott esetben igazgatók nézik őket, pozitív legyen a benyomásuk. És azáltal, hogy nekik izgalmas szerepeik vannak és jó anyaggal dolgoznak, az én előadásom színvonala is emelkedik.
– Miért pont a Parasztopera? Nagyon ismert darab, rengetegszer feldolgozták már, 2015-ben volt Parasztopera Fesztivál is. Miért erre esett a választásod?
– Egyszerűen anyagot kerestem ennek a hat lánynak és öt fiúnak. Nagyon szeretem, amikor véletlenszerűen esik egy anyagra a választásom, szinte rendeltetésszerűen. Most is így történt: egy nap hallottam, hogy valaki azt mondja: most látta a Parasztoperát, és meg is kérdeztem tőle, milyen volt. Ezután meghívott egy kollégám a Parasztoperára, és akkor azt éreztem, hogy ezzel kéne most foglalkozni. Zeneileg csodás ez az anyag, és szerintem egy negyedéves zenés színművész osztálynak edukációs szempontból is megfelelő. Érdekessége az előadásnak, és szerintem ezt elfogultság nélkül mondhatom, hogy ilyen hangi minőséggel rendelkező emberek ezt az anyagot még nem énekelték. Mindannyian nagyon szép hanggal rendelkeznek, a képzésükben nagy hangsúlyt fektettek erre az osztályfőnökök. Mindenki egytől-egyig zseniálisan énekel, de mégis azon dolgozunk, hogy ez az anyag ne csak elénekléssé váljon, hanem színészileg is legyen tartalma. Pintér Béla csodás karaktereket írt, Darvas Benedek pedig kellő nehézségű recitativókat és áriákat, ettől szuper ez a választás szerintem.
– Mennyire könnyen megy a közös munka? Ti ismertétek egymást előtte is, vagy most dolgoztok először együtt?
– Amikor felkértek a rendezésre, akkor még csak egy-két emberrel voltam baráti viszonyban, de sosem dolgoztunk együtt. Ahogy elkezdődik a munka, általában mindenkivel szorosabbá válik a kapcsolat. Nagyon fogékonyak, nincs akadékoskodás, nincsen egoból fakadó, önbizalomhiányos versengés, és emiatt gördülékenyen haladunk. Úgy is, hogy a Hamupipőkét most mutatták be az Operettszínházban, amivel gyakorlatilag párhuzamosan próbáltuk a Parasztoperát.
– Ki dolgozik még veletek a darabon?
– Gaál Réka Ágota tervezte a jelmezeket, ő szintén ötödéves, prózai színművész hallgató, most először próbálta ki magát ilyen jellegű munkában. A zenei oldalért Erdős Boglárka, a Zeneakadémia zeneszerző szakos hallgatója felel, és Andrási Gertrúd korrepetitor fogja össze a zenekart.
– Milyen látványvilágra számíthatunk? A Parasztopera előadásaiban ez nagyon változó. Van, aki posztapokaliptikus szürkével dolgozik, van, aki telerakja színekkel. Ez most milyen lesz?
– Ez az előadás egy nagyon-nagyon egyszerű, lepukkant parasztházban fog játszódni. Ami talán az érdekessége, hogy ennek ellenpontjaként a szereplőket patinásabb, előkelőbb, jómódúbb családnak öltöztetjük fel. Ez a kontraszt jellemzi a látványt: egy sivár térben szépen felöltöztetett embereket láthatunk.
– Mik a terveid a közeljövőben?
– Szerencsére azok közé tartozom, akiknek sok munkája van, oktatási intézményeken belül is, amik remek lehetőségek. A Debreceni Egyetem indított egy posztgraduális opera képzést, amelynek én fogom rendezni a vizsgaelőadását, Johann Strauss Denevér című vígoperáját. A bemutató a Debreceni Egyetem aulájában lesz februárban. Jó lehetőség, hogy operaénekesekkel dolgozhatok együtt, mert teljesen más világ, mint prózai színészekkel foglalkozni. De éppen ezért nehéz is, és örülök, hogy ezt a Debreceni Egyetemen belül csinálhatom. Azt hiszem, ad egyfajta védőhálót, amíg az egyetemeken belül dolgozhatunk. Az egyetem nemcsak azt jelenti nekem, hogy suli, hanem egyetemes, folyamatos fejlődést is. Február 18-án pedig a debreceni Csokonai Színházban fogjuk bemutatni Jókai Mór A gazdag szegények című színművét. Ebben a darabban a Mátyássy Szabolcs és Méhes László vezette másodéves zenész színművész osztályt rendezem. Ezután májusban jön a diplomarendezésem, de hogy az mi lesz, egyelőre maradjon titok.
Egyetemünk 2024. november 29-én (pénteken) a Mészáros utcai oktatási épület 2. emeleti tárgyalótermében tartja Tudományos Diákköri Konferenciáját, amelyre az egyetemi kurzusokon kívül készült műalkotásaikkal és elméleti dolgozataikkal jelentkezhettek mindhárom intézetünk hallgatói. A filmes szekció 09:00 órakor, a színházművészeti szekció 14:00 órakor kezdődik.
Az Antik tragédia a kortárs színpadon című konferencián mutatták be Szophoklész Aiasz című drámáját Czene-Polgár Donát harmadéves dramaturg szakos hallgató rendezésében. Mi vitte el a mozgásszínház felé, és miért fontos ma a női sorsok ábrázolása? – erről is kérdeztük a Lázár Balázs és Szabó Réka osztályában tanuló fiatal alkotót interjúnkban.
Hogyan lehet az ókori görög drámákat ma is élővé tenni? – erről beszélgettünk Kaj Ádámmal, az SZFE Doktori Iskolájának másodéves hallgatójával, aki az Antik tragédia a kortárs színpadon című konferencia kísérőprogramjaként állította színpadra a Leláncolt Prométheuszt.
Ilja Bocsarnikovsz orosz-lett színművész, színházrendező, egyetemi tanár. 2017-től rendszeresen dolgozik Magyarországon: sokadik rendezésén van túl, 2022-2023 között a debreceni Csokonai Színház, 2023-tól a Karinthy Színház művészeti vezetője. 2023-tól a Színház- és Filmművészeti Egyetem osztályvezető tanára. A Déryné Magazinnak adott interjújában a színházak jövője kapcsán beszélt többek között emberi értékekről, az élet nagy kérdéseiről és arról, szerinte hol kezdődik a színház.
A Bodolay Géza Jászai Mari-díjas, érdemes művész, színházi rendező, egyetemünk oktatója által vezetett Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet Bűvészinasok című tárlata nyerte el idén az Év Kiállítása díjat, amelyet kedden adtak át Budapesten, a Hagyományok Házában.
Egy bábelőadás nem feltétlenül móka és kacagás. A betegség, a halál és a gyász olyan tabu témák, amelyekről Kiss Dorina, harmadéves bábrendező szakos hallgató „Édesanyám, édesanyám” című bábelőadása érzékeny és elgondolkodtató perspektívát nyújt. Az előadást nemrég gyerekközönség előtt is bemutatták.
Az SZFE film- és televíziórendező BA III. évfolyama és a dokumentumfilm-rendező művész MA II. évfolyama bemutatja tavaszi vizsgafilmjeit. A vetítés helyszíne az Uránia Nemzeti Filmszínház, időpontja november 22-e, 18 óra. A Díszteremben a film- és televíziórendező BA III. évfolyam rövidfilmjei kerülnek vászonra, a Csortos teremben pedig a dokumentumfilm-rendező művész MA II. évfolyamának kisfilmjei láthatóak majd.
A Déryné program részeként indult KultUp alprogram sikerrel válaszol erre a kihívásra: az ország középiskoláit járva a diákok körében is népszerű színházi és művészeti témanapokat tart, amelyhez az elmúlt napokban két helyszínen mi is csatlakoztunk.