Rituális térbe helyezett Aiasz – beszélgetés Czene-Polgár Donáttal
2024 november 23., szombat 18:40.
Az Antik tragédia a kortárs színpadon című konferencián mutatták be Szophoklész Aiasz című drámáját Czene-Polgár Donát harmadéves dramaturg szakos hallgató rendezésében. Mi vitte el a mozgásszínház felé, és miért fontos ma a női sorsok ábrázolása? – erről is kérdeztük a Lázár Balázs és Szabó Réka osztályában tanuló fiatal alkotót interjúnkban.
– A Fejetlen test című tavalyi vizsgarendezésed után ezúttal egy klasszikus művet állítottál színpadra. Hogyan született meg az Aiasz színrevitelének gondolata?
– Az első impulzust Timár András tanár úrtól kaptuk, aki felhívta figyelmünket a Színház- és Filmművészeti Egyetem Doktori Iskolája által meghirdetett pályázati lehetőségre. Soha életemben nem nyújtottam még be pályázatot, így nagyon sok segítséget kaptam a pályázat megírásában Smid Róbert és Timár András tanár uraktól, majd Kocziszky Éva professzor asszonnyal való egyeztetést követően indulhatott el a művészeti folyamat.
– Miért pont az Aiaszra esett a választás?
– Elsőéves hallgatóként találkoztam először ezzel a különleges alkotással, amely már akkor mély benyomást tett rám. Ez a görög tragédia több szempontból is egyedülálló, egyrészt a nyílt színi öngyilkosság ábrázolása miatt, másrészt pedig azért, mert a címszereplő a darab felénél gyakorlatilag eltűnik. Ettől a ponttól kezdve mintha egy új narratíva bontakozna ki – Szophoklész tulajdonképpen két drámát ötvözött eggyé. Ez a dramaturgiai sajátosság nagyon izgalmas kihívást jelentett a próbafolyamat során, hogy a nézők számára mindezt hogyan tudjuk majd világossá tenni az előadásban.
– Hogyan zajlott a dramaturgiai munka?
– A szöveg átdolgozását Tóth Anna Orsolya másodéves dramaturg szakos hallgató végezte el kivételes szakmai igényességgel. Az eredeti ötven oldalas műből egy tizenöt oldalas, esszenciális változat született, amely úgy őrzi meg az eredeti tragédia mívességét és művészi értékeit, hogy közben új szempontokat is beemel. Ilyen például Tekméssza sorsának árnyaltabb kibontása, aki az eredeti műben Aiasz holttestének megtalálása után elnémul, mert róla Szophoklész említést sem tesz. Anna fontosnak érezte, hogy az ő sorsa is megjelenjen, hiszen
„ma már nem lehet úgy tragédiát vagy bármilyen előadást csinálni, hogy a női sorsokkal nem foglalkozunk.”
– Milyen rendezői koncepció mentén formálódott az előadás?
– A munka során a kísérleti színház eszköztárából merítettünk. Alapvető célkitűzésem volt, hogy a fiatal színészekkel együtt találjuk meg azt a kifejezésmódot, amely élővé teszi ezt az időben távoli drámát. A próbafolyamatot megelőzően két meghatározó színésztréningen vettem részt: Alessandro Serra tréningjén a Színházi Olimpia keretében, illetve Kozma Gábor Viktorral Kisvárdán a Six viewpoints alapú tréningen. Ezek a tapasztalatok egy erőteljesen mozgásközpontú előadás létrehozását inspirálták. Ennek megfelelően minimális díszletet használtunk, sokkal inkább egy intim rituális teret szerettem volna létrehozni a hatalmas ponyvával és a rajta lévő homokkal.
– Mennyiben tekinthető az előadás mozgásszínházi produkciónak?
– A mozgásszínház valóban domináns eleme lett az előadásnak. Törekvésem az volt, hogy a szövegben rejlő intenzív érzelmi tartalmak a színészek testén jussanak érvényre. Éppen ezért minimalizáltam a kellékhasználatot, hogy a fókusz a színész testén, mozgásán legyen.
– Milyen nehézségeket rejt egy antik tragédia mai interpretációja?
– A legnagyobb kihívást az akkori és a mai értékrend közötti távolság áthidalása jelenti. Tekméssza alakjának értelmezése például különösen összetett feladat, hiszen egyszerre rabnő, szerelmes és házastárs. Ez erős diszkrepancia, amit nagyon nehéz értelmezni, megértetni a mai közönséggel. Hasonlóan nehéz mai kontextusba helyezni Aiasz öngyilkosságának motivációját, a sors általi determináltság fogalmát, amely számára az egyetlen lehetséges kiutat jelenti.
Egyéb hírek
Karrier, közösségi élmény és világraszóló események – Várja a jelentkezőket a közmédia tehetséggondozó programja
Ismét meghirdeti nagy sikerű tehetséggondozó programját a Közszolgálati Médiaakadémia Alapítvány. A kiválasztott fiatalok Magyarország legnagyobb médiavállalatánál építhetik karrierjüket, legendák nyomdokaiba léphetnek és nemzetközi, valamint világesemények részesévé válhatnak. Televíziós és rádiós műsorkészítésben, sportújságírásban, valamint az online területen is kipróbálhatják magukat, de választhatják a műszaki területet is. Fejlődésüket elismert médiaszakemberek mentorként segítik. A közmédia augusztus 8-ig várja a jelentkezéseket.
Szeptemberben debütálnak az SZFE végzős second unit rendezőinek vizsgafilmjei
Újabb jelentős mérföldkőhöz ért a Színház-és Filmművészeti Egyetem. Lezárult az első hallgatók képzése a second unit rendező szakon a Zsigmond Vilmos Mozgóképművészeti Intézetben. Az egy éves, intenzív mesterkurzus a Balázs Béla-díjas operatőr, Gulyás Buda, illetve az idén Magyar Mozgókép Életműdíjjal kitüntetett kaszkadőrszakértő, Piroch Gábor szakmai irányításával tavaly indult el. A Magyarországon, de a régióban is egyedülállónak minősülő képzésre sokszoros túljelentkezés mellett kilenc fiatalt vettek fel, akik idén szeptemberben mutatják be vizsga- és diplomafilmjeiket.
Elindult a Nemzetközi Színházi Műhely Sopronban - Hat ország fiatal művészei dolgoznak együtt az alkotótáborban
A Színház- és Filmművészeti Egyetem, a Soproni Egyetem és a Nemzeti Színház 2025. július 1–9. között közösen rendezi meg a Nemzetközi Színházi Műhely – Sopron 2025 című programot. Az immár második alkalommal megvalósuló, intenzív nyári alkotótáborban magyar és külföldi színművészhallgatók, valamint rangos hazai és nemzetközi oktatók, rendezők dolgoznak együtt a Soproni Egyetem kampuszán. A megnyitót július 2-án tartották a Ligneum Rendezvényházban.
„Nem adom tovább” – Női sorsok és családi örökségek Hevesi Fanni rendezésében
Három generáció, három női sors, egy mélyreható családi örökség. Hevesi Fanni, az SZFE fizikai színházi rendező és koreográfus osztályának végzős hallgatója, Alice Birch Egy öngyilkosság anatómiája című formailag rendhagyó, mégis megrázó erejű darabját állította színpadra. Az előadás fókuszában a több generáción átívelő traumák és a női identitás állnak – egy olyan színházi világban, ahol a női történetek gyakran háttérbe szorulnak. A rendezővel a koncepció születéséről, a színészi munkáról és a hallgatás örökségéről beszélgettünk.
Nemzetközi Színházi Műhelyt szervez az SZFE, a Nemzeti Színház és a Soproni Egyetem
A Színház- és Filmművészeti Egyetem – együttműködésben a Nemzeti Színházzal és a Soproni Egyetemmel – 2025 nyarán ismét megrendezi nagysikerű nemzetközi alkotótáborát, amely idén Nemzetközi Színházi Műhely – Sopron, 2025 címmel várja a résztvevőket.
Múzeumszínház Esztergomban a Múzeumok Éjszakáján
A Múzeumok Éjszakáján különleges múzeumszínházi előadást mutatottak be a Babits Mihály Színház társulatának tagjai és a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatói Esztergom öt pontján is. Az esemény ötletgazdája és főszervezője Kaj Ádám, a Babits Mihály Színház igazgatója, az SZFE doktorandusza volt.
Meghívó Rainer-Micsinyei Nóra DLA disszertációjának nyilvános védésére
A Színház- és Filmművészeti Egyetem Doktori és Habilitációs Tanácsa nevében tisztelettel meghívjuk Rainer-Micsinyei Nóra DLA disszertációjának nyilvános védésére.
Négy díjat is elhoztak az SZFE alkotói a Magyar Mozgókép Fesztiválról
A legjobb kisjátékfilm, a legjobb forgatókönyv, a legjobb tévéfilm, valamint a legjobb elsőfilmes rendező különdíját is a Színház- és Filmművészeti Egyetem alkotói kapták az 5. MOZ.GO Magyar Mozgókép Fesztiválon.
