Rituális térbe helyezett Aiasz – beszélgetés Czene-Polgár Donáttal
november 23., szombat 18:40
Az Antik tragédia a kortárs színpadon című konferencián mutatták be Szophoklész Aiasz című drámáját Czene-Polgár Donát harmadéves dramaturg szakos hallgató rendezésében. Mi vitte el a mozgásszínház felé, és miért fontos ma a női sorsok ábrázolása? – erről is kérdeztük a Lázár Balázs és Szabó Réka osztályában tanuló fiatal alkotót interjúnkban.
– A Fejetlen test című tavalyi vizsgarendezésed után ezúttal egy klasszikus művet állítottál színpadra. Hogyan született meg az Aiasz színrevitelének gondolata?
– Az első impulzust Timár András tanár úrtól kaptuk, aki felhívta figyelmünket a Színház- és Filmművészeti Egyetem Doktori Iskolája által meghirdetett pályázati lehetőségre. Soha életemben nem nyújtottam még be pályázatot, így nagyon sok segítséget kaptam a pályázat megírásában Smid Róbert és Timár András tanár uraktól, majd Kocziszky Éva professzor asszonnyal való egyeztetést követően indulhatott el a művészeti folyamat.
– Miért pont az Aiaszra esett a választás?
– Elsőéves hallgatóként találkoztam először ezzel a különleges alkotással, amely már akkor mély benyomást tett rám. Ez a görög tragédia több szempontból is egyedülálló, egyrészt a nyílt színi öngyilkosság ábrázolása miatt, másrészt pedig azért, mert a címszereplő a darab felénél gyakorlatilag eltűnik. Ettől a ponttól kezdve mintha egy új narratíva bontakozna ki – Szophoklész tulajdonképpen két drámát ötvözött eggyé. Ez a dramaturgiai sajátosság nagyon izgalmas kihívást jelentett a próbafolyamat során, hogy a nézők számára mindezt hogyan tudjuk majd világossá tenni az előadásban.
– Hogyan zajlott a dramaturgiai munka?
– A szöveg átdolgozását Tóth Anna Orsolya másodéves dramaturg szakos hallgató végezte el kivételes szakmai igényességgel. Az eredeti ötven oldalas műből egy tizenöt oldalas, esszenciális változat született, amely úgy őrzi meg az eredeti tragédia mívességét és művészi értékeit, hogy közben új szempontokat is beemel. Ilyen például Tekméssza sorsának árnyaltabb kibontása, aki az eredeti műben Aiasz holttestének megtalálása után elnémul, mert róla Szophoklész említést sem tesz. Anna fontosnak érezte, hogy az ő sorsa is megjelenjen, hiszen
„ma már nem lehet úgy tragédiát vagy bármilyen előadást csinálni, hogy a női sorsokkal nem foglalkozunk.”
– Milyen rendezői koncepció mentén formálódott az előadás?
– A munka során a kísérleti színház eszköztárából merítettünk. Alapvető célkitűzésem volt, hogy a fiatal színészekkel együtt találjuk meg azt a kifejezésmódot, amely élővé teszi ezt az időben távoli drámát. A próbafolyamatot megelőzően két meghatározó színésztréningen vettem részt: Alessandro Serra tréningjén a Színházi Olimpia keretében, illetve Kozma Gábor Viktorral Kisvárdán a Six viewpoints alapú tréningen. Ezek a tapasztalatok egy erőteljesen mozgásközpontú előadás létrehozását inspirálták. Ennek megfelelően minimális díszletet használtunk, sokkal inkább egy intim rituális teret szerettem volna létrehozni a hatalmas ponyvával és a rajta lévő homokkal.
– Mennyiben tekinthető az előadás mozgásszínházi produkciónak?
– A mozgásszínház valóban domináns eleme lett az előadásnak. Törekvésem az volt, hogy a szövegben rejlő intenzív érzelmi tartalmak a színészek testén jussanak érvényre. Éppen ezért minimalizáltam a kellékhasználatot, hogy a fókusz a színész testén, mozgásán legyen.
– Milyen nehézségeket rejt egy antik tragédia mai interpretációja?
– A legnagyobb kihívást az akkori és a mai értékrend közötti távolság áthidalása jelenti. Tekméssza alakjának értelmezése például különösen összetett feladat, hiszen egyszerre rabnő, szerelmes és házastárs. Ez erős diszkrepancia, amit nagyon nehéz értelmezni, megértetni a mai közönséggel. Hasonlóan nehéz mai kontextusba helyezni Aiasz öngyilkosságának motivációját, a sors általi determináltság fogalmát, amely számára az egyetlen lehetséges kiutat jelenti.
Egyéb hírek
MEGHÍVÓ Haragonics Sára Orsolya DLA disszertációjának nyilvános védésére
A Színház- és Filmművészeti Egyetem Egyetemi Doktori és Habilitációs Tanácsa nevében tisztelettel meghívjuk Haragonics Sára Orsolya DLA disszertációjának nyilvános védésére.
Mozgókép MA félévi vizsgafilm-vetítés
Az SZFE filmrendező művész MA, filmoperatőr művész MA és látványtervező művész MA hallgatói bemutatják félévi vizsgafilmjeiket. A vetítés helyszíne az Uránia Nemzeti Filmszínház, időpontja december 15-e, 17 óra.
Elkészült a Mentálhigiénés Tanácsadó Szolgálat új logója
Az SZFE Mentálhigiénés Hallgatói Tanácsadó Szolgálata augusztusban pályázatot hirdetett a Szolgálat logójának megtervezésére.
„Ó kapitány, kapitányom!” – semmit sem öregedtek a holt költők
Harmincöt éves lett idén a Holt költők társasága című amerikai kultuszfilm, jelentőségéből, mondanivalójából azonban mit sem veszített. Ezt igazolja az SZFE harmadéves prózai színész osztályának színpadi feldolgozása. A bemutatón mi is ott voltunk.
Mozgókép MA vizsgafilm bemutató
Az SZFE filmrendező művész MA, filmoperatőr művész MA és a látványtervező művész MA hallgatói bemutatják
2023/24-es vizsgafilmjeiket. A vetítés helyszíne az Uránia Nemzeti Filmszínház, időpontja december 15-e, 18:00 óra.
Létezik még misztériumjáték? – kortárs válaszok
Hogyan jelenhet meg az egyik legősibb színházi műfaj, a misztériumjáték a színpadon ma úgy, hogy az releváns és érdekes legyen akár több korosztály számára is? Többek között erről is szólt a Károli Gáspár Református Egyetem Művészettudományi és Szabadbölcsészeti Intézete, a Színház- és Filmművészeti Egyetem Művészettudományi doktori programja, valamint a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kara közös szervezésében megvalósuló Misztérium a kortárs színpadon című tudományos konferencia, melyet két helyszínen, a Károli Gáspár Református Egyetem Benda Kálmán Bölcsészet- és Társadalomtudományi Szakkollégiumában és a Színház- és Filmművészeti Egyetem Doktori Iskolájában rendeztek meg.
„A csoda akkor jön, amikor te nem vagy" – szakralitás a kortárs színházban
A rituális színház és a misztériumjátékok kortárs értelmezése kapcsán rendezők, színházi szakemberek keresték a választ arra, miként lehet a spiritualitást és a transzcendens élményt élővé és befogadhatóvá tenni a mai színpadon, miközben a színház legmélyebb küldetését kutatták.
Aranyszárny nagydíjat nyert hallgatónk vizsgafilmje, a Cukormáz a 10. Nemzetközi Speciális Filmfesztiválon
Ünnepélyesen kiosztották a 10. Nemzetközi Speciális Filmfesztivál díjait, amely a fogyatékossággal élő emberek témáját és alkotásait helyezi a középpontba. A rendezvény Magyarország egyetlen olyan filmes eseménye, amely kifejezetten e társadalmi csoport önkifejezésére, inklúziójára és kapcsolatteremtésére irányítja a figyelmet. A fesztivál Aranyszárny nagydíját professzionális kategóriában hallgatónk, Demeter Hunor Cukormáz című vizsgafilmje nyerte el.
