Június 23-án a Hajógyári-szigeten mutatták be Madách Imre fő művét, Az ember tragédiáját a 10. Színházi Olimpia keretében. Fejes Szabolcsot, a Színház- és Filmművészeti Egyetem másodéves rendezőhallgatóját, a 15. szín színpadra állítóját a szinhaz.org kérdezte.
Hogy zajlott a felkészülés és a próbafolyamat?
Hirtelen történt minden. Az egyetemen a második félévben verses szövegekkel dolgoztunk, és sokat foglalkoztunk Az ember tragédiájával is, amelyhez többféle koncepciót készítettünk el. Az évet lezártuk, és már túl voltam a vizsgarendezésen is. Az értékelés után beültem Vidnyánszky Attila Tanár úr próbájára, aki váratlanul felkért arra, hogy a Madách Projekt keretében rendezzem meg az utolsó, 15. színt. Először el sem tudtam dönteni, hogy komolyan gondolja-e, de végül nyolc nappal az Eiffel Műhelyház-beli bemutató, június 23-a előtt megkaptam a feladatot és elkezdtünk dolgozni a színen. A próbafolyamat tehát meglehetősen intenzíven és gyorsan folyt. Be kell vallanom, hogy az utolsó pillanatig bizonytalan voltam abban, hogy sikerül-e összeállítani a színt. Hogy sikerült-e? Erről a közönséget kell megkérdezni.
Mit adott a szakmai tudásodhoz az, hogy részt vettél ebben a nagyszabású produkcióban?
A próbafolyamat alatt lehetőségem volt azt gyakorolni, hogy találjam meg az anyag belső zenéjét úgy, hogy az ne csak a szöveg aláfestése legyen, hanem együtt is lélegezzenek. Végül a bemutatón, a Hajógyári-sziget csarnokában már arra is figyelnem kellett, hogy kell nagy tömeget mozgatni. Emellett az is kihívás volt, hogy hogyan kezeljem a rendelkezésre álló hatalmas teret: a több ponton zajló eseményeknek erősíteniük kellett egymást, hogy ne osszák meg a közönség figyelmét. Véleményem szerint minden résztvevőnek érdekes tapasztalat volt az is, hogy egy nemzet kultúrája, attitűdje mennyire visszatükröződik a színházcsinálásában.
Tudtál olyan kapcsolatokat kötni, amelyek hasznosak lehetnek a későbbi szakmai életed szempontjából?
Nagyon jó kapcsolatokat alakítottunk ki a külföldi diákokkal, és már több országgal is beszéltünk arról, hogy a későbbiekben is szeretnénk együttműködni kisebb színházi projektekben. Ami azonban véleményem szerint még ennél is fontosabb, hogy ez az intenzív próbafolyamat a magyar csapatot is sokkal jobban összekovácsolta. Régóta foglalkoztat, hogy szívesen eltöltenék egy szemesztert külföldön, hogy kicsit belelássak más ország színházi kultúrájába is. Ez a két hét, amelyet külföldi hallgatókkal és oktatókkal eltöltöttem, még inkább megerősített ebben.
Wild Mónika, az SZFE Karrieriroda vezetője olyan perspektívát nyitott meg, amely a pályakezdő fiatal alkotók gondolkodásmódját alapvetően változtathatja meg. Nem az volt a kérdés, hogy a hallgatók tehetségesek-e, hanem az: hogyan tudják a nehéz kulturális munkaerőpiacon kreatív és professzionális módon láttatni magukat.
Milyen a művészeti pálya ma Magyarországon? Milyen munkavállalási lehetőségek vannak? Hogy lehet elindítani egy vállalkozást? Milyen módon lehet ösztöndíjat szerezni egy STARTUP elindításához? – többek között ezekre a kérdésekre kaptunk választ az Alkotóműhelyek Hetén.
Tényleg gazember volt III. Richárd vagy csak a Tudor-dinasztia propagandája tette azzá? – erről még ma is vitáznak a történészek. Egy biztos, hogy a hatalomért folytatott küzdelem mindig aktuális téma, így nem csoda, hogy a színházak is szívesen tűzik műsorra Shakespeare királydrámáját. Így tett a Bethlen Téri Színház is, ahol Gloster herceg történetét negyedéves hallgatóink, Horváth Mózes rendezésében és Varga Szabolccsal a főszerepben láthatta a közönség januárban. A bemutatón mi is ott voltunk.
Megkezdte nyilvános vetítéseinek sorozatát a Cickom – Bűvös Bábos Gyermekkor című egész estés dokumentumfilm. A magyar bábművészet és oktatás sokoldalú értékeit bemutató filmben a Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) Fabók Mariann vezette, ötödéves bábszínészosztálya is közreműködik.
Megérkeztek a Színház- és Filmművészeti Egyetemre a tavaszi szemeszter Erasmus-hallgatói: a Romániától Észtországig több országból érkező diákok a következő hónapokban a Sinkovits Imre Színházművészeti Intézetének és a Zsigmond Vilmos Mozgóképművészeti Intézetének angol nyelvű kurzusai segítségével kapcsolódnak be az egyetem szakmai munkájába.
Február 9-én elindult az Alkotóműhelyek Hete az SZFE-n. Az első két nap előadásai között a film és televíziózás kulisszatitkai, a magyar irodalom nagy alakjai, mozgásóra és mentálhigiénés foglalkozás is szerepelt. A programsorozat a következő napokban is változatos tematikákat kínál: karriertanácsadás, vállalkozói ösztöndíj-lehetőségek, filmvetítés, műhelyek és workshopok várják az érdeklődőket, így mindenki találhat számára inspiráló programot.
A Magyar Filmakadémia második alkalommal adta át Aranyérmét, amelyet idén két egyetemünkön oktató művész vehetett át. Az elismerések mellett hallgatóink is kiemelkedően szerepeltek: több diákunkat a Kovács László–Zsigmond Vilmos Magyar Operatőr Díjjal jutalmazta a zsűri, két hallgatónk pedig nagy értékű digitális kameracsomag különdíjban részesült.
Móricz Zsigmond Barbárok című novellája nyomán készített színpadi adaptációt Berettyán Nándor Jászai Mari-díjas színész, rendező, a Színház- és Filmművészeti Egyetem oktatója. Az előadás oktatói és hallgatói együttműködésben valósult meg: a produkcióban színészként közreműködik László Rebeka, az SZFE ötödéves prózai színművész hallgatója, valamint Horváth Márk bábszínész, bábtervező, az egyetem oktatója.

