Június 23-án a Hajógyári-szigeten mutatták be Madách Imre fő művét, Az ember tragédiáját a 10. Színházi Olimpia keretében. Fejes Szabolcsot, a Színház- és Filmművészeti Egyetem másodéves rendezőhallgatóját, a 15. szín színpadra állítóját a szinhaz.org kérdezte.
Hogy zajlott a felkészülés és a próbafolyamat?
Hirtelen történt minden. Az egyetemen a második félévben verses szövegekkel dolgoztunk, és sokat foglalkoztunk Az ember tragédiájával is, amelyhez többféle koncepciót készítettünk el. Az évet lezártuk, és már túl voltam a vizsgarendezésen is. Az értékelés után beültem Vidnyánszky Attila Tanár úr próbájára, aki váratlanul felkért arra, hogy a Madách Projekt keretében rendezzem meg az utolsó, 15. színt. Először el sem tudtam dönteni, hogy komolyan gondolja-e, de végül nyolc nappal az Eiffel Műhelyház-beli bemutató, június 23-a előtt megkaptam a feladatot és elkezdtünk dolgozni a színen. A próbafolyamat tehát meglehetősen intenzíven és gyorsan folyt. Be kell vallanom, hogy az utolsó pillanatig bizonytalan voltam abban, hogy sikerül-e összeállítani a színt. Hogy sikerült-e? Erről a közönséget kell megkérdezni.
Mit adott a szakmai tudásodhoz az, hogy részt vettél ebben a nagyszabású produkcióban?
A próbafolyamat alatt lehetőségem volt azt gyakorolni, hogy találjam meg az anyag belső zenéjét úgy, hogy az ne csak a szöveg aláfestése legyen, hanem együtt is lélegezzenek. Végül a bemutatón, a Hajógyári-sziget csarnokában már arra is figyelnem kellett, hogy kell nagy tömeget mozgatni. Emellett az is kihívás volt, hogy hogyan kezeljem a rendelkezésre álló hatalmas teret: a több ponton zajló eseményeknek erősíteniük kellett egymást, hogy ne osszák meg a közönség figyelmét. Véleményem szerint minden résztvevőnek érdekes tapasztalat volt az is, hogy egy nemzet kultúrája, attitűdje mennyire visszatükröződik a színházcsinálásában.
Tudtál olyan kapcsolatokat kötni, amelyek hasznosak lehetnek a későbbi szakmai életed szempontjából?
Nagyon jó kapcsolatokat alakítottunk ki a külföldi diákokkal, és már több országgal is beszéltünk arról, hogy a későbbiekben is szeretnénk együttműködni kisebb színházi projektekben. Ami azonban véleményem szerint még ennél is fontosabb, hogy ez az intenzív próbafolyamat a magyar csapatot is sokkal jobban összekovácsolta. Régóta foglalkoztat, hogy szívesen eltöltenék egy szemesztert külföldön, hogy kicsit belelássak más ország színházi kultúrájába is. Ez a két hét, amelyet külföldi hallgatókkal és oktatókkal eltöltöttem, még inkább megerősített ebben.
Babiczky László életútja szorosan összefonódik a magyar televíziózás történetével: a kezdeti asszisztensi munkától a Pécsi Körzeti Stúdió vezető rendezői feladatain át a Magyar Televízió archívumának megmentéséig. 1974-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, tavaly vette át az ötvenéves diplomáját, valamint 2025. nyarán jelent meg A televízió volt az életünk című kötete, ennek kapcsán beszélgettünk vele.
A Színház- és Filmművészeti Egyetem Doktori Iskolája 2025-ben kutatást indított, hogy az intézményben készülő (vizsga)előadásokkal kapcsolatos nézői véleményeket, reflexiókat vizsgálják
Szilágyi Bálint, a Színház- és Filmművészeti Egyetem harmadéves színházrendező osztályának vezetője, nemrég rendkívül inspiráló színházi projektet vezetett az isztambuli Mimar Sinan Egyetemen, amelynek középpontjában Pilinszky János művei álltak.
„Csak egyszer legyek végre sztár!” – énekelte a díjátadó gálán Fogl Noémi, a X. Danubia Talents Nemzetközi Zenei Verseny operett–musical kategóriájának abszolút első helyezettje. A miénk már biztosan az és kívánjuk, hogy azon álma, hogy egyszer primadonnaként álljon a színpadon, teljesüljön. Kiss-B. Attila és Homonnay Zsolt végzős osztályának hallgatójával a verseny után jövőbeli terveiről is beszélgettünk.
Szabó K. Istvánt, a Jászai Mari-díjas romániai magyar rendezőt, az SZFE prózai színházrendező szak osztályvezető tanárát nemrég Ion Caramitru Nagydíjjal tüntette ki az Academia Balkanica Europeana Észak-Macedóniában. A friss elismerésről és annak jelentőségéről beszélgettünk vele.
2025. december 1-jén, 55 évesen daganatos megbetegedésben hunyt el Kálloy Molnár Péter színész, énekes, zenész, rendező, drámaíró.
A Színház- és Filmművészeti Egyetem december 2-án Innovációs Napot rendezett a Zsigmond Vilmos Mozgóképművészeti Intézetben, ahol a színház, a film, a kultúratudomány, valamint az infokommunikáció és az IT-szektor szakértői közösen keresték a választ arra, miként állítható a technológia a művészi alkotás szolgálatába, és hogyan egészíthetik ki a mesterséges intelligencia forradalmi lehetőségei az emberi kreativitást.

