Június 23-án a Hajógyári-szigeten mutatták be Madách Imre fő művét, Az ember tragédiáját a 10. Színházi Olimpia keretében. Fejes Szabolcsot, a Színház- és Filmművészeti Egyetem másodéves rendezőhallgatóját, a 15. szín színpadra állítóját a szinhaz.org kérdezte.
Hogy zajlott a felkészülés és a próbafolyamat?
Hirtelen történt minden. Az egyetemen a második félévben verses szövegekkel dolgoztunk, és sokat foglalkoztunk Az ember tragédiájával is, amelyhez többféle koncepciót készítettünk el. Az évet lezártuk, és már túl voltam a vizsgarendezésen is. Az értékelés után beültem Vidnyánszky Attila Tanár úr próbájára, aki váratlanul felkért arra, hogy a Madách Projekt keretében rendezzem meg az utolsó, 15. színt. Először el sem tudtam dönteni, hogy komolyan gondolja-e, de végül nyolc nappal az Eiffel Műhelyház-beli bemutató, június 23-a előtt megkaptam a feladatot és elkezdtünk dolgozni a színen. A próbafolyamat tehát meglehetősen intenzíven és gyorsan folyt. Be kell vallanom, hogy az utolsó pillanatig bizonytalan voltam abban, hogy sikerül-e összeállítani a színt. Hogy sikerült-e? Erről a közönséget kell megkérdezni.
Mit adott a szakmai tudásodhoz az, hogy részt vettél ebben a nagyszabású produkcióban?
A próbafolyamat alatt lehetőségem volt azt gyakorolni, hogy találjam meg az anyag belső zenéjét úgy, hogy az ne csak a szöveg aláfestése legyen, hanem együtt is lélegezzenek. Végül a bemutatón, a Hajógyári-sziget csarnokában már arra is figyelnem kellett, hogy kell nagy tömeget mozgatni. Emellett az is kihívás volt, hogy hogyan kezeljem a rendelkezésre álló hatalmas teret: a több ponton zajló eseményeknek erősíteniük kellett egymást, hogy ne osszák meg a közönség figyelmét. Véleményem szerint minden résztvevőnek érdekes tapasztalat volt az is, hogy egy nemzet kultúrája, attitűdje mennyire visszatükröződik a színházcsinálásában.
Tudtál olyan kapcsolatokat kötni, amelyek hasznosak lehetnek a későbbi szakmai életed szempontjából?
Nagyon jó kapcsolatokat alakítottunk ki a külföldi diákokkal, és már több országgal is beszéltünk arról, hogy a későbbiekben is szeretnénk együttműködni kisebb színházi projektekben. Ami azonban véleményem szerint még ennél is fontosabb, hogy ez az intenzív próbafolyamat a magyar csapatot is sokkal jobban összekovácsolta. Régóta foglalkoztat, hogy szívesen eltöltenék egy szemesztert külföldön, hogy kicsit belelássak más ország színházi kultúrájába is. Ez a két hét, amelyet külföldi hallgatókkal és oktatókkal eltöltöttem, még inkább megerősített ebben.
Robert Capa nevét a legtöbben ismerjük. Rengeteg kalandos történet, önellentmondásos életrajzi adatok, mendemondák övezik a 20. század egyik legjelentősebb fotósának nevét. De vajon ki volt az ember a fotók és a felépített brand mögött? Ki volt Friedmann Endre? Erre a kérdésre próbál választ adni A szerencsejátékos című monodráma. A darab premierje után annak írójával, egyetemünk negyedéves dramaturg hallgatójával, Varga-Amár Rudolffal és főszereplőjével, a Babeş-Bolyai Tudományegyetem prózai színművész hallgatójával, Pazsiczki Mátéval beszélgettünk.
Az SZFE ismét megrendezte az Alkotóműhelyek Hetét a tavaszi félév első hetében, ami a közös élmények mellett számos lehetőséget kínált hallgatóinknak arra, hogy bepillantást nyerhessenek más intézetek és szakok képzéseibe is. Szakmai előadások, gyakorlati foglalkozások, mesterkurzusok és egy könyvbemutató is gazdagították az ötnapos programot.
Az SZFE negyedéves zenésszínművész-hallgatójával készített exkluzív interjút a Metropol a Budapesti Operettszínház Hamupipőke című előadása kapcsán. A darabban Nagy Alma Virág alakítja váltott szereposztásban a címszereplőt.
Az SZFE Dokumentumfilm-rendező MA hallgatói bemutatják vizsgafilmjeiket. A vetítés helyszíne az Uránia Nemzeti Filmszínház, időpontja február 26-a, 17:30.
Teltházas érdeklődés mellett zajlott le az SZFE Könyvek első két kötetének felolvasószínházzal egybekötött bemutatója február 12-én az Alkotóműhelyek Hetének keretében. A rendezvényen prof. dr. Kocziszky Éva legújabb művét, az Antifilozófusok II. Radikális gondolkodás a művészet tükrében című esszékötetet, valamint az Örkény István drámaírói ösztöndíj nyertes pályamunkáiból összeállított antológiát ismerhették meg a részvevők a Bajor Gizi Színészmúzeumban.
Hogy mi vihet rá egy anyát, hogy otthagyja a családját, azt a drámairodalom egyik legelső feminista alkotásából már megtudhattuk. Na de mi történik ezután Nórával? Három lehetséges folytatást, a feleség, a prostituált és a dolgozó nő sorsát írta meg Elfriede Jelinek Nobel-díjas osztrák írónő a hetvenes évek végén, és ezt a sorshármast vitte most színre Zsótér Sándor a harmadéves prózai színészosztállyal.
2025. február 16-án egész napos műhelybemutatók során hat dráma első magyar fordítását viszi színre a Színház- és Filmművészeti Egyetem Németh Antal Drámaelméleti Intézete, az ELTE Fordító- és Tolmácsképző Tanszéke és a Távoli Fény Laboratórium. Helyszín: az SZFE Szentkirályi utcai épületének (Budapest, Szentkirályi u. 32, 1088) 501-es terme. Az esemény három egyetem több mint 50 hallgatójának fordítói, dramaturgi, rendezői és előadói közreműködésével jön létre.
Az SZFE Alkotóműhelyek Hetének kiemelt eseménye lesz az a felolvasószínházzal egybekötött páros könyvbemutató, amelyen a Színház- és Filmművészeti Egyetem, valamint a L’Harmattan Kiadó közös kiadásában megjelenő SZFE Könyvek sorozat két, közelmúltban megjelent kötetét ismerhetik meg az érdeklődők. A szóban forgó két mű Kocziszky Éva Antifilozófusok II. Radikális gondolkodás a művészet tükrében című esszékötete, valamint az OSZMI-val együttműködésben megszületett Százhúszból hét – Válogatás az Örkény István drámaírói ösztöndíj színműveiből című antológia. Az eseménynek a Bajor Gizi Színészmúzeum ad otthont február 12-én, 15 órától.