Június 23-án a Hajógyári-szigeten mutatták be Madách Imre fő művét, Az ember tragédiáját a 10. Színházi Olimpia keretében. Fejes Szabolcsot, a Színház- és Filmművészeti Egyetem másodéves rendezőhallgatóját, a 15. szín színpadra állítóját a szinhaz.org kérdezte.
Hogy zajlott a felkészülés és a próbafolyamat?
Hirtelen történt minden. Az egyetemen a második félévben verses szövegekkel dolgoztunk, és sokat foglalkoztunk Az ember tragédiájával is, amelyhez többféle koncepciót készítettünk el. Az évet lezártuk, és már túl voltam a vizsgarendezésen is. Az értékelés után beültem Vidnyánszky Attila Tanár úr próbájára, aki váratlanul felkért arra, hogy a Madách Projekt keretében rendezzem meg az utolsó, 15. színt. Először el sem tudtam dönteni, hogy komolyan gondolja-e, de végül nyolc nappal az Eiffel Műhelyház-beli bemutató, június 23-a előtt megkaptam a feladatot és elkezdtünk dolgozni a színen. A próbafolyamat tehát meglehetősen intenzíven és gyorsan folyt. Be kell vallanom, hogy az utolsó pillanatig bizonytalan voltam abban, hogy sikerül-e összeállítani a színt. Hogy sikerült-e? Erről a közönséget kell megkérdezni.
Mit adott a szakmai tudásodhoz az, hogy részt vettél ebben a nagyszabású produkcióban?
A próbafolyamat alatt lehetőségem volt azt gyakorolni, hogy találjam meg az anyag belső zenéjét úgy, hogy az ne csak a szöveg aláfestése legyen, hanem együtt is lélegezzenek. Végül a bemutatón, a Hajógyári-sziget csarnokában már arra is figyelnem kellett, hogy kell nagy tömeget mozgatni. Emellett az is kihívás volt, hogy hogyan kezeljem a rendelkezésre álló hatalmas teret: a több ponton zajló eseményeknek erősíteniük kellett egymást, hogy ne osszák meg a közönség figyelmét. Véleményem szerint minden résztvevőnek érdekes tapasztalat volt az is, hogy egy nemzet kultúrája, attitűdje mennyire visszatükröződik a színházcsinálásában.
Tudtál olyan kapcsolatokat kötni, amelyek hasznosak lehetnek a későbbi szakmai életed szempontjából?
Nagyon jó kapcsolatokat alakítottunk ki a külföldi diákokkal, és már több országgal is beszéltünk arról, hogy a későbbiekben is szeretnénk együttműködni kisebb színházi projektekben. Ami azonban véleményem szerint még ennél is fontosabb, hogy ez az intenzív próbafolyamat a magyar csapatot is sokkal jobban összekovácsolta. Régóta foglalkoztat, hogy szívesen eltöltenék egy szemesztert külföldön, hogy kicsit belelássak más ország színházi kultúrájába is. Ez a két hét, amelyet külföldi hallgatókkal és oktatókkal eltöltöttem, még inkább megerősített ebben.
A Magyar Kultúra Napján Szabó Rékával, az SZFE oktatójával és a Nemzeti Színház dramaturgjával arról beszélgettünk, hogyan él tovább a Himnusz személyes emlékezetünkben, miként lehet a kollektív történelmi tapasztalatokat ma is érvényesen megszólaltatni, és hol húzódik a határ tisztelet és újraértelmezés között a kortárs színház és irodalom világában.
A Színház- és Filmművészeti Egyetem Doktori és Habilitációs Tanácsa nevében tisztelettel meghívjuk Dobri Dániel Béla DLA disszertációjának nyilvános védésére.
Nagy büszkeséggel számolunk be arról, hogy az SZFE Filmrendező művész MA szakán 2023-ban végzett hallgatónk, Somossy Barbara Takarásban című diplomafilmje meghívást kapott az Egyesült Államok egyik legfontosabb rövidfilmes seregszemléje, a Dam Short Film Festival versenyprogramjába. Az Oscar-jelölt Koltai Lajos kreatív produceri közreműködésével készült alkotást több száz pályamű közül választották be a mindössze 12 nemzetközi filmet számláló mezőnybe.
„Miből áll a felvételi?” és „Van-e esélyem bejutni?” – ezek voltak a leggyakrabban feltett kérdések a 2026. január 8–10. között megrendezett Educatio Oktatási Szakkiállításon, ahol a Színház- és Filmművészeti Egyetem idén is saját standdal vett részt. A háromnapos rendezvény során az érdeklődők az egyetem hallgatóival, munkatársaival és számos oktatóval is találkozhattak, akiknek személyesen is feltehették kérdéseiket.
Babiczky László életútja szorosan összefonódik a magyar televíziózás történetével: a kezdeti asszisztensi munkától a Pécsi Körzeti Stúdió vezető rendezői feladatain át a Magyar Televízió archívumának megmentéséig. 1974-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, tavaly vette át az ötvenéves diplomáját, valamint 2025. nyarán jelent meg A televízió volt az életünk című kötete, ennek kapcsán beszélgettünk vele.
A Színház- és Filmművészeti Egyetem Doktori Iskolája 2025-ben kutatást indított, hogy az intézményben készülő (vizsga)előadásokkal kapcsolatos nézői véleményeket, reflexiókat vizsgálják
Idén rendkívüli szakmai lehetőség nyílt az SZFE hallgatóinak a Karrieriroda szervezésében: részt vehettek az X-Faktor válogatóinak és élő adásainak technikai előkészítésében.

