Művészet, tudomány, innováció, az Alkotóműhelyek Hete méltóan nyitotta meg az új tanévet. Az előkészítés és a program minden részlete gondosan kidolgozott volt, lehetőséget teremt a hallgatók számára olyan művészeti ágakba mélyebben betekinteni, melyek nem szerepelnek a képzésükben.
Az eseménysorozat első napján Szirtes Balázs jóga kurzusa nyitotta meg az Alkotóműhelyek Hetét, kiemelve a test és lélek harmóniájának fontosságát. Dr. Szirtes Balázs az SZFE drámainstruktor oktatója kiváló jógaoktató is. A másfélórás jógaórája rávilágított arra, milyen fontos is lenne egyensúlyba kerülnünk nemcsak a testünkkel, de a lelkünkkel, az elménkkel is rögtön a nap elején. A megjelent hallgatóknak lehetősége volt megízlelni, milyen is a napot lecsendesített elmével, átmozgatott izmokkal elindítani.
Nagy Anikó Mária „1968 – Egy hibrid film utómunkája” című előadása példát mutatott a kreatív dokumentumfilm készítés folyamatáról. Timár András kortárs színházat érintő foglalkozása új nézőpontokat nyitott meg a résztvevők számára. Az első nap csúcspontja Vidnyánszky Attila vezetésével az Ódry Színpadon zajló kerekasztalbeszélgetés volt, mivel mélyrehatóan vizsgálta a magyar színház jelenlegi helyzetét és kihívásait. A beszélgetés során felvetődött az, hogy milyen a magyar színház jelenlegi állapota, és miért tűnnek kevésbé bátornak és újítónak a magyar előadások. Emellett megvitatták, hogy miért találják nehéz helyzetben magukat a drámaírók a hazai színházi színtéren, és milyen lehetőségek állnak rendelkezésre az alkotóműhelyek elmélyült munkájának támogatására. A beszélgetés során felmerült kérdések és gondolatok mélyrehatóan kifejtették a magyar színház jelenlegi állapotát és a törekvést a művészi innováció fejlesztésére. Vidnyánszky Attila vezetése alatt a résztvevők arra törekedtek, hogy megértsék a gyökereket és keressék a megoldásokat a magyar színház kreativitásának és fejlődésének előmozdítására. A kerekasztalbeszélgetés tehát nem csupán egy fontos esemény volt, hanem egy olyan fórum, ahol a hallgatók is aktívan részt vehettek a szakma jövőjéről folyó diskurzusban.
Szabó Attila a „Magyar művészet legendái és a Nemzet Színészei” témakörben tartott érdekfeszítő előadást. Az eseményen Szabó Attila kiemelte milyen fontos a nagy elődök emlékezetének megőrzése, és hogy minden, ami elleshető, megtanulható tőlük, azt el is kell lesni és meg is kell tanulni.
Az előadás elején Szabó Attila emlékeztetett minket arra, hogy a magyar művészeti szcéna olyan legendákkal büszkélkedhet, akik nemzetközi szinten is ismertek és elismertek voltak. Olyan nevek, mint Fedák Sári, Blaha Lujza, Bajor Gizi, Hegedűs Gyula csak néhány példa a nagy elődökre, akiknek a munkássága és alkotásaik a mai napig inspirálják az új generációkat. Szabó Attila hangsúlyozta, hogy a múlt nagyjai nemcsak a korszakukban voltak kimagaslóak, hanem az idők során is képesek voltak hagyományt teremteni, amelyet tovább örökíthetünk. Az előadó továbbá kiemelte, hogy az elődöktől való tanulás nem csak a művészetek területén fontos, hanem az élet minden területén. Az elődök példája, elhivatottsága és tehetsége olyan erőforrás, amelyből meríthetünk, hogy fejlődhessünk és jobbá váljunk. Nemcsak a technikai tudás, de az értékek, az elkötelezettség és az emberiesség is átörökölhető a nagy elődöktől. Az elődök emlékezetét megőrizni és tiszteletben tartani nemcsak egy múltbeli hagyomány, hanem egy jövőbeli fejlődési lehetőség is. Az előadó ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a nagy elődöktől való tanulás nem jelenti azt, hogy másoljuk őket, hanem hogy saját kreativitásunkat és egyediségünket ötvözzük az általuk hagyott örökséggel.
Az eseménysorozat folytatódott további izgalmas témákkal, mint a filmfinanszírozás és marketing, a színházi maszkhasználat, a hangtervezés, a dokumentumfilm és az Új Hollywood korai évei. Dr. Balázs Géza az kultúrák összeomlásáról és továbbéléséről szóló előadása mély gondolatokat vetített előre. Vecsernyés János a filmnyelvi eszközök szociális identitását és ízlésvilágát járta körül. Vidnyánszky Attila interaktív műelemzés órája mélyebb betekintést nyújtott a Bánk Bán című drámán keresztül a rendezői koncepciók és a drámaelemzés világába.
Komár István „Zsigmond Vilmos – Egy lövés, egy kompozíció” című előadása és Szabó Borbála „Hogyan írjunk Bánk bánt?” előadása is magas színvonalon zajlott, ahogyan Kiss Csaba „Macbeth a királygyilkosság rekonstrukciója” című előadása is.
A különleges vendégelőadók is magasra tették a lécet, és lenyűgözték a hallgatókat. Prof. Paulo Leite négy előadás erejéig kalauzolta el a hallgatókat a filmvilág pénzügyi és piaci sikereinek rejtelmeibe. Prof. Vera Carmo szintén négy előadásban ismertette meg a hallgatókat a videóművészet történetével és kurátori munkájával. Dr. Debora Hardt négy izgalmas előadásban járta körül az Új Hollywood és a dokumentumfilm kapcsolatát.
Zilahy Tamás háromórás Objektív által élesen című interaktív előadásán röpült az idő. Zilahy Tanár Úr magához híven igen türelmesen, de dinamikusan tartotta meg előadását, melynek fókusza természetesen a hallgatók voltak, akik lehetőséget kaptak éles helyzetben kipróbálni magukat. Hogyan kell száraz próbát tartani? Mi az, hogy színészvezetés? Mit csinál a vágó? Hogyan zajlik egy minijelenet megrendezése és felvétele? Ez a három óra erről szólt, de a végén a hallgatók érthetően érezték úgy, hogy ez a három óra igencsak kevés idő volt. Akik lemaradtak a szerdai alkalomról, vagy még egyszer szeretnének Zilahy Tamás vezetésével átélni a filmrendezés élményét, azoknak csütörtökön még van lehetőségük csatlakozni az előadáshoz.
Babiczky László életútja szorosan összefonódik a magyar televíziózás történetével: a kezdeti asszisztensi munkától a Pécsi Körzeti Stúdió vezető rendezői feladatain át a Magyar Televízió archívumának megmentéséig. 1974-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, tavaly vette át az ötvenéves diplomáját, valamint 2025. nyarán jelent meg A televízió volt az életünk című kötete, ennek kapcsán beszélgettünk vele.
A Színház- és Filmművészeti Egyetem Doktori Iskolája 2025-ben kutatást indított, hogy az intézményben készülő (vizsga)előadásokkal kapcsolatos nézői véleményeket, reflexiókat vizsgálják
Szilágyi Bálint, a Színház- és Filmművészeti Egyetem harmadéves színházrendező osztályának vezetője, nemrég rendkívül inspiráló színházi projektet vezetett az isztambuli Mimar Sinan Egyetemen, amelynek középpontjában Pilinszky János művei álltak.
„Csak egyszer legyek végre sztár!” – énekelte a díjátadó gálán Fogl Noémi, a X. Danubia Talents Nemzetközi Zenei Verseny operett–musical kategóriájának abszolút első helyezettje. A miénk már biztosan az és kívánjuk, hogy azon álma, hogy egyszer primadonnaként álljon a színpadon, teljesüljön. Kiss-B. Attila és Homonnay Zsolt végzős osztályának hallgatójával a verseny után jövőbeli terveiről is beszélgettünk.
Szabó K. Istvánt, a Jászai Mari-díjas romániai magyar rendezőt, az SZFE prózai színházrendező szak osztályvezető tanárát nemrég Ion Caramitru Nagydíjjal tüntette ki az Academia Balkanica Europeana Észak-Macedóniában. A friss elismerésről és annak jelentőségéről beszélgettünk vele.
2025. december 1-jén, 55 évesen daganatos megbetegedésben hunyt el Kálloy Molnár Péter színész, énekes, zenész, rendező, drámaíró.
A Színház- és Filmművészeti Egyetem december 2-án Innovációs Napot rendezett a Zsigmond Vilmos Mozgóképművészeti Intézetben, ahol a színház, a film, a kultúratudomány, valamint az infokommunikáció és az IT-szektor szakértői közösen keresték a választ arra, miként állítható a technológia a művészi alkotás szolgálatába, és hogyan egészíthetik ki a mesterséges intelligencia forradalmi lehetőségei az emberi kreativitást.

