Film- és televíziórendező vizsga az SZFE-n

B. Török Fruzsina
2024 február 1., csütörtök 12:02.
Share

Káel Csaba és Zilahy Tamás Film-és televíziórendező másodéves osztályának vizsgáján jártunk.

Káel Csaba és Zilahy Tamás másodéves Film- és televíziórendező osztálya  Mrožek Emigránsok című drámáját mutatta be a színészvezetés vizsgán, ami valahol „idegenben” játszódik, egy földalatti pincében élő értelmiségi figura és egy munkás sorsát ábrázolja a szabadság és a rabság kérdéskörét boncolgatva, miközben tematizálja az emigrációs lét fájdalmas igazságait is. A két fiatal férfi (esetünkben egy férfi és egy nő: Mérei Gabriella és Bán Bálint színművészek 7 héten keresztül végig forgattak az osztállyal) élete és vágyai tárulnak fel előttünk a drámában; mindkettőjüket saját döntésük vezeti az emigrációba.

A távoli otthon szegény és kilátástalan helyzetéből egy munkás emigrációja születik, vágyaiban a jobb élet külföldi elérésének reménye ragyog. Ezzel szemben az értelmiségi a saját reménytelensége elől menekül. Habár a két karaktert a körülmények és a pénzügyi nehézségek kényszerítik össze, céljaik szélesen különböznek: a munkás hazavágyik, hogy otthon a jómódot élvezhesse, miután elegendő pénzt gyűjtött össze. Az értelmiségi viszont nyugalomra és talán írói karrierre vágyik. „A munkás kitalált történetekkel, szépítésekkel próbálja túlélni a mindennapokat, míg az értelmiségi kegyetlenül realista, látóköre mérföldekkel szélesebb, mint szobatársáé.”

A szöveg sok kis hatásszünettel tagolt, mégis egyetlen folyamatos drámát alkot, bemutatva két harmincöt-negyven év körüli, hazájuktól távol élő férfi párbeszédét, veszekedését, kibékülését, a helyzet kicsúcsosodását, majd a reménytelenségbe süllyedésüket. Ez az odúban élő, szegényes és rendetlen környezet kettős tudatának keserű összecsapása.

De hát milyen reménysugarak tudnának beszűrődni ebbe az ablaktalan, szűkös odúba? Itt vagyunk a lépcsőház alatti pincében, ahol a véletlen összehozta a két lakót, akik itt fizethetik a legkevesebb bért. AA az elnyomás és szellemi rabság elől menekült hazájából, hogy filozófusként szabadon gyakorolhassa gondolkodásának művészetét. XX-t viszont a pénzszerzés reménye hajtotta a vendégmunkások közé. Honnan jöttek, hol vannak, mikor vívják szópárbajukat? – Szinte mindegy, mert bár közös, mégis olyannyira különböző csapdába estek, mint már számtalan ember a történelem során. Ahogy Franz Kafka hősei, ők is elvesztették nevüket. A maradék monogramszerűség csak azt sugallja, hogy AA, az érzékeny „fej-ember”, valószínűleg az élen esett ki, míg XX, a bumfordi „test-ember”, hátul kulloghatott a sorban.

A rendezőhallgatók számára a színészvezetés különlegesen izgalmas feladat, és kis túlzással ezen állhat, vagy bukhat egy produkció. Szerencsés az a filmrendező, aki olyan színművészekkel dolgozhat, akiket nem nagyon, vagy csak alig kell instruálni-vezetni, mert jóízlésűek, tehetségesek, tapasztaltak – akik pontosan tudják a dolgukat. Ha nincs ilyen szerencséje egy rendezőnek, nagy ütőkártya a kezében, ha jól és pontosan tudja vezetni színészeit. Idő és energiatakarékos készség és nem utolsósorban idegrendszer-kímélő is, nem kérdés tehát, hogy erre nagy hangsúlyt fektet az SZFE képzése. Izgalmas pillanat, amikor a rendező nem a hallgatótársát instruálja, hanem érzékeny és tehetséges színészeket, mert minden instrukció és vízió, ami megszületik a rendező hallgató fejében, egyszer csak életre kel és elkezd működni. De ehhez előbb meg kell tanulni, rá kell érezni, illetve nem utolsó sorban gyakorolni kell a színészvezetést. Ilyenkor a rendező nemcsak alkotó ember, aki a vízióit igyekszik megosztani a társulattal és a jelenet mély lélektanát elemzi, hanem kommunikációs szakember, ráadásul kicsit pszichológus is. Ugyanis minden színészhez meg kell találni a hozzá vezető utat, ha tetszik, a hozzá való kulcsot, hogy az együttműködés eredményes lehessen, ez pedig nem könnyű feladat. Nagyon nem az, ugyanakkor örömteli kihívás, ami, ha sikerrel jár, szolgálja az ÜGYET.

Zilahy Tamás osztálya hét egyenlő részre osztotta Mrožek drámáját, és ki-ki a maga részét tette hozzá kronologikusan, az előtte lévő folyamhoz. Ez a feladat már megelőlegezi a majdani pálya kihívásait, ugyanis a napi-heti sorozatok reneszánszát éljük, ahol garantáltan együtt kell tudni működni más rendezőkkel is, be kell tudni kapcsolódni az előzményekbe, mégpedig úgy, hogy a nézőknek a rendezőváltás ne tűnjön fel, hiszen az alapelvek, a megközelítések, a karakterek, a szándékok az előkészítés során és a közös elemzések alkalmával már előre tisztázottak.

Az osztály másik kihívása a félévi vizsgán az áldokumentumfilm forgatás volt.

Az áldokumentumfilm, vagy más néven mockumentary, egy izgalmas és kreatív műfaj, amely a dokumentumfilm készítésének látszatát kelti, ugyanakkor szándékosan kicsúfolja a valóságot. Az SZFE filmrendező hallgatói számára ez nem csupán szórakoztató kihívás, hanem fontos feladat is, hiszen a műfaj sokrétű lehetőségeket rejt magában. Az áldokumentumfilm eredetileg a tréfálkozásról és a nézők hiszékenységének kifigurázásáról szólt. Az alapötlet a valódi dokumentumfilmek megszokott stílusát és témaköreit utánozva olyan filmek létrehozása, amelyek látszólag a valóságos eseményeket örökítik meg. Egyedi és humoros példa erre Woody Allen Fogd a pénzt és fuss! című filmje, amely abszurd humorral és krimiparódiával mutatja be egy kortárs amerikai bűnöző életét. Az áldokumentumfilm nem csupán humorforrás lehet, hanem képes társadalmi ügyekre is ráirányítani a figyelmet. Példaként említhetjük a cseh Ján Sverák Olajfalók című alkotását, amely a környezetszennyezés problémáját állítja középpontba. Az ilyen filmek nemcsak szórakoztatóak, de érzékenyítik a nézőket fontos társadalmi kérdések iránt is. A műfaj különlegessége, hogy a valóság látszatát kelti, miközben a szereplők és események kitaláltak. Ezáltal kiválóan alkalmas a dokumentumfilm-műfaj önmagának való parodizálására is. A filmrendező hallgatóknak nem csupán a színészi játék és a történetalkotás terén kell tehetségüket kibontakoztatniuk, hanem az áldokumentumfilm esetében kiemelt figyelmet kell fordítaniuk arra, hogy a produkció látszólagos valósága hiteles legyen. Készítése egyedi látásmódot igényel. Az SZFE-n tanuló filmrendező hallgatók számára fontos lehetőség arra, hogy fejlesszék rendezői és narratív készségeiket, miközben merészen játszanak a valóság és a kitalált világ határán.

Az SZFE hallgatói példát mutattak arra, hogyan lehet kiválóan helyt állni egy nem mindennapi kihívásban, mint amilyen az áldokumentumfilm készítése. Az általuk megalkotott 20 perces filmekben szabadon szárnyalt a fantázia, és minden egyes pillanatban érezhető volt a lelkesedés és az elköteleződés. A filmjeik nem csupán a feladatot teljesítették, hanem a saját kreativitásukkal és egyéni látásmódjukkal is gazdagították azt. A témaválasztásban, a forgatókönyv megírásában és a mozgóképkészítés minden aspektusában a hallgatók maguk voltak a kreatív erők, akiknek köszönhetően olyan alkotások születtek, amelyek megérdemlik a figyelmet és az elismerést.

A filmekben megjelenő különböző témák is bizonyítják a hallgatók sokszínűségét. Láthattunk egy fiatal lányt, aki egy varangyos békához készül feleségül menni, egy kamasz fiút, aki napjainak ébren töltött perceit futással tölti, egy falut, ahol félelmetes disznónyelvek titokzatos megjelenésével ijesztegetik a pletykásokat, ATM automatában dolgozó és onnan elbocsájtott kisembert, a Földre látogató ufó-t, kávéházat, amely elnyeli a titkára kíváncsi vendéget, és öregotthonban, a lakók által szervezett, titkos bingó-klubot.

Ezek a különleges és merész témaválasztások csak tovább erősítik a hallgatók művészi kifejezőkészségét és a filmművészet iránti elhivatottságukat. Ez a projekt nemcsak egy feladat volt számukra, hanem egy lehetőség arra, hogy megmutassák, mire képesek, és ebben a tekintetben minden egyes hallgató méltó az elismerésre.

 

Egyéb hírek

David Cronenberg tart mesterkurzust az SZFE-n

A testhorror műfajának világhírű alkotója, David Cronenberg a Színház- és Filmművészeti Egyetem meghívására szeptember 19-én az Uránia Nemzeti Filmszínházban tart mesterkurzust a Budapesti Klasszikus Film Maraton programjának keretében.

Erasmus-hallgatók érkeztek az SZFE-re

Az idei őszi szemeszterben ismét színes nemzetközi közösséggel bővült a Színház- és Filmművészeti Egyetem: 15 Erasmus-hallgató kezdte meg tanulmányait intézményünkben. Az érdeklődők Litvániából, Szlovákiából, Spanyolországból, Németországból, Romániából és Hollandiából érkeztek Budapestre.

A filmklasszikusok fővárosa lesz Budapest – világsztárokkal érkezik a 8. Budapesti Klasszikus Film Maraton

Nyolcadik alkalommal rendezik meg a Budapesti Klasszikus Film Maratont, amely az elmúlt években Európa egyik legfontosabb, restaurált filmklasszikusokat bemutató fesztiváljává nőtte ki magát. A rendezvény mára nemcsak a magyar és külföldi filmrajongók, hanem a nemzetközi szakma számára is kiemelt eseménnyé vált: a világ számos Oscar-díjas és világhírű alkotója fordult már meg vendégként Budapesten.

Minden eddiginél több művész vette át az Arany-, gyémánt- és vasdíszoklevelét az SZFE-n

A 2025-ös esztendő díszoklevél-átadó ünnepsége ismét bebizonyította, hogy a Színház- és Filmművészeti Egyetem büszkén őrzi a hagyományait. A Karrieriroda és a Kommunikációs és Marketingigazgatóság szervezésében létrejött esemény volt az évkezdés legünnepélyesebb pillanata.

Megnyitotta 160. tanévét a Színház- és Filmművészeti Egyetem

A Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) 2025. szeptember 5-én tartotta jubileumi tanévnyitóját az Uránia Nemzeti Filmszínházban, ahol közel 160 elsőéves hallgatót köszöntöttek. Az esemény keretében 45 művész jubileumi arany-, gyémánt- és vasdiplomát vehetett át.

Magyarországi ősbemutató az SZFE színpadán – Beszélgetés Adam Ledger rendezővel

Mit üzen ma az Oidipusz-történet? Adam Ledger, a Birminghami Egyetem rendezője most először állít színpadra darabot az SZFE hallgatóival. Martin Crimp A többit láttad már a moziban című művének hazai premierje igazi összmunkával jön létre: dramaturgok, drámainstruktorok, színészek és egy oktató dolgoztak együtt, hogy kortárs közegben szólaltassák meg Euripidész klasszikusát.

Mit lát a néző? – új módszertani kötet jelent meg a színházi befogadás kutatásáról

Szeptember 3-án, a Színház- és Filmművészeti Egyetem egyhetes kulturális programsorozata, az Alkotóműhelyek Hete keretében mutatták be a Mit lát a néző? című hiánypótló színházszociológiai tankönyvet.  A kötet 2025 áprilisában jelent meg a L’Harmattan Kiadó gondozásában, a Károli Könyvek sorozatban, szerkesztői Sepsi Enikő, az SZFE rektora és Szabó Attila, az egyetem oktatója. A kiadvány elméleti hátteret, gyakorlati módszereket és konkrét kérdőíveket kínál mindazoknak, akik színházi nézőkutatások megszervezésével kívánnak foglalkozni.

„Egy szavam se lehet” – beszélgetés Udvarias Katalin, színművésszel

Udvarias Katalin 1974-ben diplomázott a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, és tavaly vette át az arany díszoklevelét. Több mint fél évszázados pályafutása során számtalan főszerepet alakított, emellett 16 évig tanított, könyvet ír, és ma is aktívan dolgozik. Beszélgetésünkben a hivatás szeretetéről, a színészi lét kihívásairól, valamint a boldogság titkáról mesélt.

Több betöltése Több betöltése
Széchenyi Terv Plusz
Széchenyi 2020