Harmincöt éves lett idén a Holt költők társasága című amerikai kultuszfilm, jelentőségéből, mondanivalójából azonban mit sem veszített. Ezt igazolja az SZFE harmadéves prózai színész osztályának színpadi feldolgozása. A bemutatón mi is ott voltunk.
Nem tudni, hogy a film népszerűségének, a darabot rendező osztályfőnök, Funtek Frigyes személyének, vagy a nyolc fiú szereplő alakításának köszönhetően, mindenesetre a Holt költők társaságának bemutatóján teljesen megtelt nézőkkel a Hevesi terem. A közönséget láthatóan magával ragadta az előadás, de vajon a színészek és a rendező mennyire azonosultak a szereplők küzdelmeivel? A beszélgetés során több figyelemre méltó és megdöbbentő életrajzi párhuzam is napvilágra került – lehet, hogy ez is magyarázat a sikerre?
Már az érdekes helyzet, hogy egy színészhallgató színészi álmokat dédelgető diákot játszik. Az ambiciózus, apja akarata ellen szegülő Neil Perryt Kirády Marcell alakítja, aki a szülei ajánlására már tizenötéves korában megnézte a filmet. Nála szerencsére pont fordítva történtek a dolgok: művészcsaládban nőtt fel és már kisgyerekkora óta tudja, hogy színész szeretne lenni és soha semmilyen elnyomást nem érzett a szülei részéről. Neil karaktere szerinte abban más, hogy mély elfojtásban él és csak a jelenetek során jön rá, kicsoda és mit szeretne. Ezt kellett megmutatnia a színpadon. „Én mindig tudtam, hogy mit akarok, ezért ebből a szempontból ez egy nagy színészi feladat volt” – mondja, amikor a szerep kihívásairól kérdezem.
Engem is meg akart ölni az apám!
A darab legdrámaibb jelente a színjátszókör sikeres előadása után következik, amikor édesapja kész tények elé állítja Neilt, és katonai iskolába küldi. Az összetört fiú végül az öngyilkosságba menekül. Funtek Frigyes, rendező elmeséli, hogy ez nála is hasonlóképpen zajlott, azzal a különbséggel, hogy ő nem lett öngyilkos. „Az apám meg akart ölni, de szó szerint. Nagyon forró helyzet volt, ebből a szempontból életrajzi pillanatai is vannak a darabnak” – mondja.
A darabválasztás kapcsán elmondja, hogy nagyon kevés olyan színdarab van a világon, ahol nyolc fiút össze lehet hozni és nagyrészük a saját életkorát játszhatja. Majd hozzáteszi: azzal volt a legkevesebb problémája, hogy felkeltse a tanítványai érdeklődését a történet iránt. „Nagyon lelkes és szerethető osztály” – hangsúlyozza.
Merjünk önmagunk lenni
„Carpe diem!” – hirdeti tanítványainak John Keating. A legendás irodalomtanárt Horváth Gábriel alakítja az előadásban, akit minden bizonnyal érettebb személyisége is predesztinált a szerepre. „A gimnáziumi drámatanárom hasonló karakter volt. Nem volt olyan kedves, mint Keating, de nagyon csodáltam a tudását, és olyan morális iránytűvel rendelkezett, amit nagyon becsültem benne” – mondja. Számára az a mű legerősebb állítása, hogy ne menjünk a tömeggel, merjünk önmagunk lenni, ami a mai, közösségi média által befolyásolt világban különösen nagy kihívás.
Marcell szerint is aktuális a darab. „Rengeteg elfojtás van a generációmban. Ha nem vagy színész, azaz nem tudod kijátszani magadból a problémákat, akkor nehéz helyzetben vagy. A kortársaim iszonyatosan nehezen kommunikálnak a belső vívódásaikról. A darab üzenete számomra az, hogy merjünk beszélni magunkról, az érzéseinkről és vágyainkról” – mondja.
Erősnek kell lenni és sokrétűnek
Az előadás, csakúgy, mint a film, úgy zárul, hogy az osztály tüntetőleg a padra állva Walt Whitman Ó kapitány, kapitányom kezdetű versével búcsúztatja az akadémiáról távozó Keatinget. Ilyen tanárból ma is kevés van és a színészi pálya sem lett könnyebb, amit az osztályfőnök is megerősít: „Sokkal rosszabb helyzetben vannak a mai színésznövendékek. Ötször annyi iskola van és jóval kevesebb a férőhely a színházakban. Erősnek kell lenni és sokrétűnek, hogy ezt a pályát tudják folytatni. Ezért tanítok, ezért próbálom átadni azt, amit összeszedtem a pályámon az elmúlt negyven évben.”
2025. február 16-án egész napos műhelybemutatókon hat kortárs dráma első magyar fordítását vitte színre a Színház- és Filmművészeti Egyetem Németh Antal Drámaelméleti Intézete, az ELTE Fordító- és Tolmácsképző Tanszéke, valamint a Távoli Fény Laboratórium. Az esemény három egyetem több mint ötven hallgatójának fordítói, dramaturgi, rendezői és előadói munkájával jött létre. Az idáig vezető útról a két főszervezővel, Gleason-Nagy Natáliával és Sereg Judittal beszélgettünk.
Robert Capa nevét a legtöbben ismerjük. Rengeteg kalandos történet, önellentmondásos életrajzi adatok, mendemondák övezik a 20. század egyik legjelentősebb fotósának nevét. De vajon ki volt az ember a fotók és a felépített brand mögött? Ki volt Friedmann Endre? Erre a kérdésre próbál választ adni A szerencsejátékos című monodráma. A darab premierje után annak írójával, egyetemünk negyedéves dramaturg hallgatójával, Varga-Amár Rudolffal és főszereplőjével, a Babeş-Bolyai Tudományegyetem prózai színművész hallgatójával, Pazsiczki Mátéval beszélgettünk.
Az SZFE ismét megrendezte az Alkotóműhelyek Hetét a tavaszi félév első hetében, ami a közös élmények mellett számos lehetőséget kínált hallgatóinknak arra, hogy bepillantást nyerhessenek más intézetek és szakok képzéseibe is. Szakmai előadások, gyakorlati foglalkozások, mesterkurzusok és egy könyvbemutató is gazdagították az ötnapos programot.
Az SZFE negyedéves zenésszínművész-hallgatójával készített exkluzív interjút a Metropol a Budapesti Operettszínház Hamupipőke című előadása kapcsán. A darabban Nagy Alma Virág alakítja váltott szereposztásban a címszereplőt.
Az SZFE Dokumentumfilm-rendező MA hallgatói bemutatják vizsgafilmjeiket. A vetítés helyszíne az Uránia Nemzeti Filmszínház, időpontja február 26-a, 17:30.
Teltházas érdeklődés mellett zajlott le az SZFE Könyvek első két kötetének felolvasószínházzal egybekötött bemutatója február 12-én az Alkotóműhelyek Hetének keretében. A rendezvényen prof. dr. Kocziszky Éva legújabb művét, az Antifilozófusok II. Radikális gondolkodás a művészet tükrében című esszékötetet, valamint az Örkény István drámaírói ösztöndíj nyertes pályamunkáiból összeállított antológiát ismerhették meg a részvevők a Bajor Gizi Színészmúzeumban.
Hogy mi vihet rá egy anyát, hogy otthagyja a családját, azt a drámairodalom egyik legelső feminista alkotásából már megtudhattuk. Na de mi történik ezután Nórával? Három lehetséges folytatást, a feleség, a prostituált és a dolgozó nő sorsát írta meg Elfriede Jelinek Nobel-díjas osztrák írónő a hetvenes évek végén, és ezt a sorshármast vitte most színre Zsótér Sándor a harmadéves prózai színészosztállyal.
2025. február 16-án egész napos műhelybemutatók során hat dráma első magyar fordítását viszi színre a Színház- és Filmművészeti Egyetem Németh Antal Drámaelméleti Intézete, az ELTE Fordító- és Tolmácsképző Tanszéke és a Távoli Fény Laboratórium. Helyszín: az SZFE Szentkirályi utcai épületének (Budapest, Szentkirályi u. 32, 1088) 501-es terme. Az esemény három egyetem több mint 50 hallgatójának fordítói, dramaturgi, rendezői és előadói közreműködésével jön létre.