„Ó kapitány, kapitányom!” – semmit sem öregedtek a holt költők
2024 december 4., szerda 12:58.
Harmincöt éves lett idén a Holt költők társasága című amerikai kultuszfilm, jelentőségéből, mondanivalójából azonban mit sem veszített. Ezt igazolja az SZFE harmadéves prózai színész osztályának színpadi feldolgozása. A bemutatón mi is ott voltunk.
Nem tudni, hogy a film népszerűségének, a darabot rendező osztályfőnök, Funtek Frigyes személyének, vagy a nyolc fiú szereplő alakításának köszönhetően, mindenesetre a Holt költők társaságának bemutatóján teljesen megtelt nézőkkel a Hevesi terem. A közönséget láthatóan magával ragadta az előadás, de vajon a színészek és a rendező mennyire azonosultak a szereplők küzdelmeivel? A beszélgetés során több figyelemre méltó és megdöbbentő életrajzi párhuzam is napvilágra került – lehet, hogy ez is magyarázat a sikerre?
Már az érdekes helyzet, hogy egy színészhallgató színészi álmokat dédelgető diákot játszik. Az ambiciózus, apja akarata ellen szegülő Neil Perryt Kirády Marcell alakítja, aki a szülei ajánlására már tizenötéves korában megnézte a filmet. Nála szerencsére pont fordítva történtek a dolgok: művészcsaládban nőtt fel és már kisgyerekkora óta tudja, hogy színész szeretne lenni és soha semmilyen elnyomást nem érzett a szülei részéről. Neil karaktere szerinte abban más, hogy mély elfojtásban él és csak a jelenetek során jön rá, kicsoda és mit szeretne. Ezt kellett megmutatnia a színpadon. „Én mindig tudtam, hogy mit akarok, ezért ebből a szempontból ez egy nagy színészi feladat volt” – mondja, amikor a szerep kihívásairól kérdezem.
Engem is meg akart ölni az apám!
A darab legdrámaibb jelente a színjátszókör sikeres előadása után következik, amikor édesapja kész tények elé állítja Neilt, és katonai iskolába küldi. Az összetört fiú végül az öngyilkosságba menekül. Funtek Frigyes, rendező elmeséli, hogy ez nála is hasonlóképpen zajlott, azzal a különbséggel, hogy ő nem lett öngyilkos. „Az apám meg akart ölni, de szó szerint. Nagyon forró helyzet volt, ebből a szempontból életrajzi pillanatai is vannak a darabnak” – mondja.
A darabválasztás kapcsán elmondja, hogy nagyon kevés olyan színdarab van a világon, ahol nyolc fiút össze lehet hozni és nagyrészük a saját életkorát játszhatja. Majd hozzáteszi: azzal volt a legkevesebb problémája, hogy felkeltse a tanítványai érdeklődését a történet iránt. „Nagyon lelkes és szerethető osztály” – hangsúlyozza.
Merjünk önmagunk lenni
„Carpe diem!” – hirdeti tanítványainak John Keating. A legendás irodalomtanárt Horváth Gábriel alakítja az előadásban, akit minden bizonnyal érettebb személyisége is predesztinált a szerepre. „A gimnáziumi drámatanárom hasonló karakter volt. Nem volt olyan kedves, mint Keating, de nagyon csodáltam a tudását, és olyan morális iránytűvel rendelkezett, amit nagyon becsültem benne” – mondja. Számára az a mű legerősebb állítása, hogy ne menjünk a tömeggel, merjünk önmagunk lenni, ami a mai, közösségi média által befolyásolt világban különösen nagy kihívás.
Marcell szerint is aktuális a darab. „Rengeteg elfojtás van a generációmban. Ha nem vagy színész, azaz nem tudod kijátszani magadból a problémákat, akkor nehéz helyzetben vagy. A kortársaim iszonyatosan nehezen kommunikálnak a belső vívódásaikról. A darab üzenete számomra az, hogy merjünk beszélni magunkról, az érzéseinkről és vágyainkról” – mondja.
Erősnek kell lenni és sokrétűnek
Az előadás, csakúgy, mint a film, úgy zárul, hogy az osztály tüntetőleg a padra állva Walt Whitman Ó kapitány, kapitányom kezdetű versével búcsúztatja az akadémiáról távozó Keatinget. Ilyen tanárból ma is kevés van és a színészi pálya sem lett könnyebb, amit az osztályfőnök is megerősít: „Sokkal rosszabb helyzetben vannak a mai színésznövendékek. Ötször annyi iskola van és jóval kevesebb a férőhely a színházakban. Erősnek kell lenni és sokrétűnek, hogy ezt a pályát tudják folytatni. Ezért tanítok, ezért próbálom átadni azt, amit összeszedtem a pályámon az elmúlt negyven évben.”
Szereplők
Alkotók
Egyéb hírek
SZFE-s hallgatók a 37. OTDK Művészeti és Művészettudományi Szekciójában
Idén is megrendezik az ország legnagyobb felsőoktatási, tudományos programsorozatát, az Országos Tudományos Diákköri Konferenciát (OTDK), amelynek zsűrijében az SZFE 6 oktatója is részt vesz, valamint egyetemünk 22 hallgatója képviselteti magát pályamunkáival.
Interjú Kozma Veronikával
Az SZFE végzős prózaiszínművész-hallgatója arról mesél, hogyan formálták művészi gondolkodását a családi hatások, a kezdeti bizonytalanságok, majd a fokozatosan érlelődő elköteleződés. Szó esik a színház iránti szenvedélyéről, a mesterek inspiráló erejéről, valamint arról, hogyan látja saját jelenlegi helyét a szakmában.
Hallja-e a színház a segélykiálltásokat? - Theodórosz Terzopulosz üzenete a Színházi Világnap alkalmából
A Színházi Világnapot a Nemzetközi Színházi Intézet (ITI) közgyűlésének határozata alapján 1962 óta tartják március 27-én annak emlékére, hogy 1957-ben ezen a napon volt a párizsi Nemzetek Színházának évadnyitója. Ezen alkalomból minden évben felkérik a világszínház valamelyik jelentős alkotóját, hogy fogalmazza meg üzenetét a művészek és a közönség számára, melyet ezen a napon felolvasnak a színházi előadások előtt. Az idei év üzenetét Theodórosz Terzopulosz görög színházigazgató, tanár, író, a Színházi Olimpia ihletője és a Nemzetközi Színházi Olimpiai Bizottság elnöke fogalmazta meg. Költői szövegének legfőbb kérdése az, hogy képes-e a színház a társadalmi traumákat megvilágítani, a másik embertől és az idegentől való félelmeinket enyhíteni.
Interjú Csáki Benedekkel
Már 13 évesen tudta, hogy a fizikai színház az ő útja. Egy gyulai próbán találkozott először Horváth Csaba munkamódszerével és azóta is elkötelezett a színház iránt. Számára az egyetem nem csupán szakmai fejlődést jelentett, hanem olyan közösségi élményt is, ami miatt igazán érdemes színházat csinálni. Végzős hallgatóinkkal készített interjúsorozatunkban ezúttal Csáki Benedeket mutatjuk be.
Színészlegendák nyomában: múlt és jelen találkozása a színpadon – Interjú Pápai Erikával
Rendhagyó előadással tisztelegtek a magyar színjátszás ikonikus alakjai előtt az SZFE harmadéves prózaiszínművész szakos hallgatói, akik Mensáros László, Domján Edit, Tolnay Klári, Soós Imre és társaik küzdelmeit, valamint művészi örökségét jelenítették meg Színészportrék címmel. A próbafolyamatról a rendezővel, Pápai Erika színművésszel, zenés színészi gyakorlat oktatónkkal beszélgettünk.
Nagy siker a Fejes Szabolcs rendezésében bemutatott Liliom
Molnár Ferenc klasszikusát a Színház- és Filmművészeti Egyetem negyedéves rendező szakos hallgatója, Fejes Szabolcs állította színpadra a Nemzeti Színház Gobbi Hilda Színpadán. A fiatal rendező, aki a hallgatói évek során már több produkcióval is bemutatkozott, ezúttal a Liliomot tette sajátos látásmóddal és különleges rendezői koncepcióval személyessé és aktuálissá.
Antifilozófusok az SZFE-n
A Színház- és Filmművészeti Egyetem, valamint a L’Harmattan Kiadó közös kiadásában megjelenő SZFE Könyvek sorozat új kötete Kocziszky Éva Antifilozófusok II. Radikális gondolkodás a művészet tükrében című műve. A nemrég megjelent monográfia tudatosan is törekszik a közérthetőségre, így az SZFE másod- és harmadéves dramaturgjai a könyvben szereplő gondolatokra reflektálva kísérletet tettek arra, hogy élménypedagógiával színre vigyék a könyvben szereplő filozófusok gondolatait.
„A színház komplexitása fogott meg” – Interjú Ferenczy-Nagy Boglárkával, az SZFE végzős hallgatójával
Az ókori görög drámák inspirálják, saját darabjaiban pedig a mai társadalmi kérdéseket boncolgatja. Végzős hallgatóinkat bemutató sorozatunkban most fizikai színházi rendező és koreográfus szakos hallgatónk, Ferenczy-Nagy Boglárka mesél művészi útjáról, egyetemi éveiről és jövőbeli elképzeléseiről.
