Hozzám tartozik – Szirtes Balázzsal
2023 december 20., szerda 11:43.
A Hozzám tartozik c. riportsorozat második részében Dr. Szirtes Balázzsal, az SZFE oktatójával, a másodéves drámainstruktor-színjátékos osztály egyik osztályvezetőjével beszélgettünk.
Mesélj kérlek azokról a meghatározó élményeidről, amelyek nem fűződnek a hivatásodhoz, tehát a színházhoz, de mégis a szakmai életedet is segítették…
Nehezet kérsz…
Valóban?
Igen, mert kamaszkorom óta annyira minden figyelmem a színház, illetve a színészet körül forog, hogy nehezen találok olyan élményt, ami bár igazán mélyreható, mégis teljesen független ettől. Azt hiszem, ilyet nem is igen fogok találni, csak olyat, ami ugyan nagy hatással volt az életemre, de valamiféle áttéttel végül mégiscsak kapcsolódik a hivatásomhoz. Például az utazásaim ilyenek, ami alatt értendők a valódi, de a szellemi, lelki utazások is. A világlátást mindig is fontos dolognak tartottam, már 18 évesen is, de akkor épp nem volt lehetőségem nekivágni, mert az érettségim előtt egy nappal már tudtam, hogy felvettek a színművészetire, színművész szakra. Ennek örömteli tudatában aztán meg sem fordult a fejemben – ami manapság a legtöbb érettségit tett fiatalnak szerencsére igen –, hogy mielőtt „beülne a padba”, mielőtt elkezdené aktív hallgatói éveit, világot lát és nyelveket tanul.
Később sem merült fel benned ennek igénye?
Dehogynem! A diplomám megszerzése és az első társulati évadok után határozottan hiányérzetem volt; úgy éreztem, hogy csak egy kis szeletét látom, láttam eddig a világnak, az életnek. Hoztam egy a pályám alakulására nézve nem feltétlen szerencsés döntést, hogy megszakítva a színészi karrierépítést el-elmegyek hosszabb, akár évadnyi időszakokra Franciaországba, Írországba és Máltára. Ezeken a helyeken az élet egészen más oldalát ismertem meg, hiszen kezdetben még nem beszéltem jól a nyelvet és a szakmától teljesen távoleső elfoglaltságokba kezdtem. Amikor tehát utazásról beszélek, akkor ezalatt például a más társadalmi rétegekbe való utazásra is gondolok. Más életformákat, gondolkodásmódokat, kultúrákat szerettem volna megtapasztalni és nem utolsósorban olyan embereket megismerni, akiket máshogy soha nem lett volna lehetőségem, csak ha veszem a hátizsákom és odamegyek, ahol élnek. Meghatározó élményekkel gazdagodtam és soha nem bántam meg ezt az akkoriban még „unortodoxnak” tartott döntést. Kiderült számomra az is: bárhol vagyok a világban, bármivel foglalkozom épp, elsősorban mégis színészként gondolok magamra; ez a viszonyítási pont, az origó. Minden élményt, mindent, amit az utazásaim alatt tapasztaltam, ösztönösen beépítettem a szakmai-alkotói belső világomba. A mai napig kitartó muníció ez.
Neked két hivatásod is van: elsősorban színművész vagy, de közben kiváló jógaoktató is lettél. Ez is utazás?
Hogyne… Sőt… a jóga az egyik legkiválóbb eszköz egyfajta belső utazásra. A Semmelweis Egyetemen már aktív színész éveim alatt elvégeztem a sportrekreáció-sportoktató szakot, mert mindenképpen szerettem volna mélyreható tudást szerezni ezen a területen is.
Biztosan jó okod volt rá, bár a jóga messze van a színészettől…
Nincs is olyan messze. Úgy éreztem, keresnem kell valamit, ami mentálisan, érzelmileg és fizikálisan is egyben tart. A színészi hivatás szinte meg is követeli ezt. Aki talál a maga számára bármilyen hasonlóan hiteles módszert, technikát – bármit – ami összetartja mentálisan is, fizikailag is, érzelmileg is, az sokat nyer, hiszen a mi pályánkon nem ritkák a lelki, testi, szakmai, egzisztenciális hullámvasutak.
Ha itt az SZFE-n lehetőséget látok átadni a tapasztalataimat a fiataloknak, azt meg is teszem. Az egyetem vezetése – legnagyobb örömömre – teljes nyitottságot mutat erre. A tanév elején megrendezett Alkotóműhelyek Hetén, illetve a színművész szak előkészítőjén is tartottam már speciális jógakurzust, jóga foglalkozást. Hangsúlyozom, hogy ez csak egy érvényes út, egy a kiváló lehetőségek közül. Nem biztos, hogy mindenki a jóga művészetében fogja megtalálni azt, amire szüksége van, ami a személyiségéhez, ízléséhez, vérmérsékletéhez leginkább passzol. A lényeg, hogy végül rátaláljon egy neki való útra, mert a művészélet szétszórtságát, rendszertelen napirendjét és a hullámzó idegállapotokat időről-időre valahogy egyensúlyba kell hoznia, különben hamar kiéghet, kicsit talajavesztetté válhat az ember.
Drámainstruktor oktatóként és jógaoktatóként egészen biztos rád is van már, aki mester(e)ként tekint. Te milyen mesterekre emlékszel vissza szívesen?
Egykori egyetemi osztályfőnökömet, Benedek Miklóst mindenképp meg kell említenem, de nyugodtan kezdhetem a sort akár a drámatagozatos gimnáziumi osztályfőnökömmel is, aki nem mellesleg éppen testnevelő tanár volt. Egyértelmű, hogy a mozgás iránti elkötelezettségemet tőle kaptam. Nagy pillanat volt, amikor jó sok évvel később egy időre jóga-magántanítványommá vált. Szép kör, nem? Benedek Miklóssal volt szerencsém magánemberként is sok időt eltölteni az elmúlt közel harminc évben és ezek a mély, emberi, szakmai beszélgetésekkel eltöltött órák felejthetetlenek. S hogy milyen az élet: osztályommal a múlt tanévben, itt az SZFE-n az irodalmi kabaré műfajával foglalkoztunk a szakmai órákon. Azzal a műfajjal, amiben Benedek Miklós is utánozhatatlan. Ez is egy kör. Később mestereim sorába Koltai Róbertet neveztem ki. Jár is neki a Mester megszólítás, ha találkozunk.
Batang felé című kétszereplős előadásunkat rengeteg helyre vittük az országban, sőt még határon túlra is, ami úgy nézett ki, hogy az egész stáb (4 fő) beült egy személyautóba, és órákat utazott együtt. Az így eltöltött hosszú idő alatt az ember sokkal közelebb kerül az alkotótársakhoz. Roppant jó hangulatban teltek ezek a napok, és aki Robit ismeri, az tudja, hogy ő nemcsak a színpadon színész. Imádja a környezetét szórakoztatni, rengeteget énekeltünk, nevettünk, szavaltunk, parodizáltunk, anekdotáztunk az úton. De nagy becsben tartott emlékeim pályakezdő színész koromból a Törőcsik Marival kettesben megtett autós útjaink is a szolnoki színház és Budapest között. Ezek a beszélgetések felértek egy újabb egyetemi mesterszakkal. Marit is mesteremnek tekintem. No látod, szép lassan így érnek össze a szakma, a mesterek és az utazások szálai.
Úgy tudom, hogy Koltai Róberttel azért is különleges a kapcsolatod, mert már akkor elindult, amikor még személyesen nem is ismertétek egymást.
Ez pont így volt. Édesapám, aki pincér volt, sokszor találkozott Robival abban az étteremben, ahol akkoriban dolgozott. Mesélte neki, hogy gimnazista fia színész szeretne lenni, aztán azt mesélte, hogy éppen most felvételizik a színművészetire, aztán azt újságolta boldogan, hogy fel is vették oda. Robi onnantól kezdve rendszeresen érdeklődött felőlem apukámnál. Így indult a mi „kapcsolatunk”: hírből. Mire végre személyesen is összehozott minket az élet egy szépemlékű munka kapcsán a veszprémi színházban, olyan volt, mintha már régi ismerősök lennénk. Nagy adományok ezek az élettől. Gyönyörű utak, gyönyörű körök.
Egyéb hírek
Guiness rekord született dr. Lázár Balázs, egyetemünk adjunktusának közreműködésével
Szabó Lőrinc születésének 125. évfordulója alkalmából Lázár Balázs színész, Bella Istvàn-dìjas költő, a harmadéves dramaturg osztály társosztályvezetője vezényelte le a magyarországi együtt szavalás Guiness rekordjának megdöntését a költő Nyitnikék című versének részletével, a Pasaréti Szabó Lőrinc Magyar-Angol Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola és Gimnázium, valamint a Közép-Budai Tankerület szervezésében.
„A verkli bennem szól” – Fejes Szabolcs Liliom-rendezéséről az alkotóval beszélgettünk
Molnár Ferenc klasszikusát, a Liliomot a Színház- és Filmművészeti Egyetem negyedéves rendező szakos hallgatója, Fejes Szabolcs állította színpadra a Nemzeti Színházban. A fiatal alkotó, aki korábban több vizsgaelőadásban is megmutatta rendezői gondolkodásmódját, ezúttal személyes hangvételű és a jelenhez is szorosan kapcsolódó értelmezéssel nyúlt a legendás műhöz. Az előadás kapcsán rendezői látásmódjának alakulásáról, színészi bizalomról és belső verklidallamokról beszélgettünk.
Készség, interakció, virtuozitás – Adam J. Ledger az SZFE Doktori Iskolájában
Egyetemünk ismét külföldi vendégelőadót köszönthetett: április 14-én Adam J. Ledger, rendező és színházi teoretikus tartott újabb előadást doktori iskolánkban. A Birminghami Egyetem oktatója mostani előadásának fókuszpontjában a színház egyfajta ökologikus megközelítése állt, emellett szemléletes példákon keresztül világította meg a színházi előadás és a sport meglepő összefonódásait.
Az SZFE adott otthont az I. DOSZ Arts konferenciának
A Doktoranduszok Országos Szövetségének (DOSZ) Művészeti, Színház- és Filmtudományi Osztálya április 11-én egyetemünkön rendezte meg az I. DOSZ Arts Művészeti és Művészettudományi Napot. Intézményünk doktorandusz hallgatói nemcsak a szervezésben vállaltak szerepet, hanem előadóként is aktívan közreműködtek a programban.
Castinglehetőség színművészhallgatóknak
Az MTVA kínál lehetőséget színművészhallgatóinknak, hogy jövőbeli külsős produkcióinkban szerepeljenek.
Új fotólaborban sajátítják el az analóg filmkészítés alapjait az SZFE operatőr hallgatói
Különleges vizsgafeladat vár ebben a félévben mesterszakos operatőr hallgatóinkra: 35 mm-es filmre kell forgatniuk egy jelenetet. Miért kulcsfontosságú a hagyományos filmkészítési eljárások elsajátítása? – erről beszélgettünk Babos Tamással, Balázs Béla-díjas operatőr oktatónkkal.
Herskó Jánosra emlékeztek a Collegium Hungaricum Berlinben
Április 9-én, Herskó János születésének 99. évfordulóján különleges vetítéssel emlékeztek meg Berlinben a legendás magyar filmrendezőről és tanárról. A programban egykori tanítványainak rövidfilmjei – köztük Böszörményi Géza vizsgafilmje – idézték meg a Mester szellemiségét és pedagógiai örökségét.
Reménytelenül várni a csodát - Bemutatták a József Attila-filmet
A költészet napjára, József Attila születésnapjára időzítették a költő és Gyömrői Edit terápiás kapcsolatát feldolgozó Reménytelenül című film premierjét. A költő szerepét egykori hallgatónk, Sütő András alakítja, aki évek óta szavalja színpadon József Attila műveit, köztük a Szabad ötletek jegyzéke című gondolatfolyamot. A főszereplővel a bemutató után beszélgettünk.
