Hozzám tartozik – Szirtes Balázzsal

B. Török Fruzsina
2023 december 20., szerda 11:43.
Share

A Hozzám tartozik c. riportsorozat második részében Dr. Szirtes Balázzsal, az SZFE oktatójával, a másodéves drámainstruktor-színjátékos osztály egyik osztályvezetőjével beszélgettünk.

Mesélj kérlek azokról a meghatározó élményeidről, amelyek nem fűződnek a hivatásodhoz, tehát a színházhoz, de mégis a szakmai életedet is segítették…

Nehezet kérsz…

Valóban?

Igen, mert kamaszkorom óta annyira minden figyelmem a színház, illetve a színészet körül forog, hogy nehezen találok olyan élményt, ami bár igazán mélyreható, mégis teljesen független ettől.  Azt hiszem, ilyet nem is igen fogok találni, csak olyat, ami ugyan nagy hatással volt az életemre, de valamiféle áttéttel végül mégiscsak kapcsolódik a hivatásomhoz. Például az utazásaim ilyenek, ami alatt értendők a valódi, de a szellemi, lelki utazások is. A világlátást mindig is fontos dolognak tartottam, már 18 évesen is, de akkor épp nem volt lehetőségem nekivágni, mert az érettségim előtt egy nappal már tudtam, hogy felvettek a színművészetire, színművész szakra. Ennek örömteli tudatában aztán meg sem fordult a fejemben – ami manapság a legtöbb érettségit tett fiatalnak szerencsére igen –, hogy mielőtt „beülne a padba”, mielőtt elkezdené aktív hallgatói éveit, világot lát és nyelveket tanul.

Később sem merült fel benned ennek igénye?

Dehogynem! A diplomám megszerzése és az első társulati évadok után határozottan hiányérzetem volt; úgy éreztem, hogy csak egy kis szeletét látom, láttam eddig  a világnak, az életnek. Hoztam egy a pályám alakulására nézve nem feltétlen szerencsés döntést, hogy megszakítva a színészi karrierépítést el-elmegyek hosszabb, akár évadnyi időszakokra Franciaországba, Írországba és Máltára. Ezeken a helyeken az élet egészen más oldalát ismertem meg, hiszen kezdetben még nem beszéltem jól a nyelvet és a szakmától teljesen távoleső elfoglaltságokba kezdtem. Amikor tehát utazásról beszélek, akkor ezalatt például a más társadalmi rétegekbe való utazásra is gondolok. Más életformákat, gondolkodásmódokat, kultúrákat szerettem volna megtapasztalni és nem utolsósorban olyan embereket megismerni, akiket máshogy soha nem lett volna lehetőségem, csak ha veszem a hátizsákom és odamegyek, ahol élnek. Meghatározó élményekkel gazdagodtam és soha nem bántam meg ezt az akkoriban még „unortodoxnak” tartott döntést. Kiderült számomra az is: bárhol vagyok a világban, bármivel foglalkozom épp, elsősorban mégis színészként gondolok magamra; ez a viszonyítási pont, az origó. Minden élményt, mindent, amit az utazásaim alatt tapasztaltam, ösztönösen beépítettem a szakmai-alkotói belső világomba. A mai napig kitartó muníció ez.

Neked két hivatásod is van: elsősorban színművész vagy, de közben kiváló jógaoktató is lettél. Ez is utazás?

Hogyne… Sőt… a jóga az egyik legkiválóbb eszköz egyfajta belső utazásra. A Semmelweis Egyetemen már aktív színész éveim alatt elvégeztem a sportrekreáció-sportoktató szakot, mert mindenképpen szerettem volna mélyreható tudást szerezni ezen a területen is.

Biztosan jó okod volt rá, bár a jóga messze van a színészettől…

Nincs is olyan messze. Úgy éreztem, keresnem kell valamit, ami mentálisan, érzelmileg és fizikálisan is egyben tart. A színészi hivatás szinte meg is követeli ezt. Aki talál a maga számára bármilyen hasonlóan hiteles módszert, technikát – bármit – ami összetartja mentálisan is, fizikailag is, érzelmileg is, az sokat nyer, hiszen a mi pályánkon nem ritkák a lelki, testi, szakmai, egzisztenciális hullámvasutak.

Ha itt az SZFE-n lehetőséget látok átadni a tapasztalataimat a fiataloknak, azt meg is teszem. Az egyetem vezetése – legnagyobb örömömre – teljes nyitottságot mutat erre. A tanév elején megrendezett Alkotóműhelyek Hetén, illetve a színművész szak előkészítőjén is tartottam már speciális jógakurzust, jóga foglalkozást. Hangsúlyozom, hogy ez csak egy érvényes út, egy a kiváló lehetőségek közül. Nem biztos, hogy mindenki a jóga művészetében fogja megtalálni azt, amire szüksége van, ami a személyiségéhez, ízléséhez, vérmérsékletéhez leginkább passzol. A lényeg, hogy végül rátaláljon egy neki való útra, mert a művészélet szétszórtságát, rendszertelen napirendjét és a hullámzó idegállapotokat időről-időre valahogy egyensúlyba kell hoznia, különben hamar kiéghet, kicsit talajavesztetté válhat az ember.

Drámainstruktor oktatóként és jógaoktatóként egészen biztos rád is van már, aki mester(e)ként tekint. Te milyen mesterekre emlékszel vissza szívesen?

Egykori egyetemi osztályfőnökömet, Benedek Miklóst mindenképp meg kell említenem, de nyugodtan kezdhetem a sort akár a drámatagozatos gimnáziumi osztályfőnökömmel is, aki nem mellesleg éppen testnevelő tanár volt. Egyértelmű, hogy a mozgás iránti elkötelezettségemet tőle kaptam. Nagy pillanat volt, amikor jó sok évvel később egy időre jóga-magántanítványommá vált. Szép kör, nem? Benedek Miklóssal volt szerencsém magánemberként is sok időt eltölteni az elmúlt közel harminc évben és ezek a mély, emberi, szakmai beszélgetésekkel eltöltött órák felejthetetlenek. S hogy milyen az élet: osztályommal a múlt tanévben, itt az SZFE-n az irodalmi kabaré műfajával foglalkoztunk a szakmai órákon. Azzal a műfajjal,  amiben Benedek Miklós is utánozhatatlan. Ez is egy kör. Később mestereim sorába Koltai Róbertet neveztem ki. Jár is neki a Mester megszólítás, ha találkozunk.

Batang felé című kétszereplős előadásunkat rengeteg helyre vittük az országban, sőt még határon túlra is, ami úgy nézett ki, hogy az egész stáb (4 fő) beült egy személyautóba, és órákat utazott együtt. Az így eltöltött hosszú idő alatt az ember sokkal közelebb kerül az alkotótársakhoz. Roppant jó hangulatban teltek ezek a napok, és aki Robit ismeri, az tudja, hogy ő nemcsak a színpadon színész. Imádja a környezetét szórakoztatni, rengeteget énekeltünk, nevettünk, szavaltunk, parodizáltunk, anekdotáztunk az úton. De nagy becsben tartott emlékeim pályakezdő színész koromból a Törőcsik Marival kettesben megtett autós útjaink is a szolnoki színház és Budapest között. Ezek a beszélgetések felértek egy újabb egyetemi mesterszakkal. Marit is mesteremnek tekintem. No látod, szép lassan így érnek össze a szakma, a mesterek és az utazások szálai.

Úgy tudom, hogy Koltai Róberttel azért is különleges a kapcsolatod, mert már akkor elindult, amikor még személyesen nem is ismertétek egymást.

Ez pont így volt. Édesapám, aki pincér volt, sokszor találkozott Robival abban az étteremben, ahol akkoriban dolgozott. Mesélte neki, hogy gimnazista fia színész szeretne lenni, aztán azt mesélte, hogy éppen most felvételizik a színművészetire, aztán azt újságolta boldogan, hogy fel is vették oda. Robi onnantól kezdve rendszeresen érdeklődött felőlem apukámnál. Így indult a mi „kapcsolatunk”: hírből. Mire végre személyesen is összehozott minket az élet egy szépemlékű munka kapcsán a veszprémi színházban, olyan volt, mintha már régi ismerősök lennénk. Nagy adományok ezek az élettől. Gyönyörű utak, gyönyörű körök.

Egyéb hírek

„Az ismert történeteket is úgy érdemes rendezni, mintha valaki először hallaná” - interjú Fejes Szabolccsal

 

 

A Pécsi Nemzeti Színházban megtartották a Hazám, hazám című operabeavató ősbemutatóját. Az előadást negyedéves rendezőhallgatónk, Fejes Szabolcs állította színpadra, akivel arról is beszélgettünk, hogy miért is annyira nehéz műfaj az opera.

 

 

Három generáció – egy trauma

Hevesi Fanni: „Csodálatos érzés, ahogyan a színpadon megszületik az, ami addig a fejemben élt” – Az ötödéves fizika színházrendező szakos hallgató gondolt egy merészet és itthon elsőként vitte színre a számos díjjal elismert kortárs brit drámaíró, Alice Birch Egy öngyilkosság anatómiája című alkotását. Hevesi Fanninak nemcsak a darabválasztása bátor, a megvalósítás is: koncentrálóképességünket folyamatosan teszteli, ugyanis három generáció történetét egyidőben láthatjuk a színpadon. A rendezővel a Bethlen Téri Színházban a bemutató előtt beszélgettünk.

Bemutatkozott az SZFE a MEFOB-on

 

 

A kecskeméti Neumann János Egyetem adott otthont a Férfi-női futsal MEFOB 1. fordulójának, ahol két nemben összesen 6 egyetemi csapat mérte össze erejét. Az SZFE most először vett részt a megmérettetésen.

 

 

MEGHÍVÓ Vizkeleti Dániel DLA disszertációjának nyilvános védésére

A Színház- és Filmművészeti Egyetem Egyetemi Doktori és Habilitációs Tanácsa nevében tisztelettel meghívjuk Vizkeleti Dániel DLA disszertációjának nyilvános védésére.

SZFE-s hallgatók előadása Isztambulban

 

 

A magyar-török kulturális kapcsolatokat felidéző T’örökségünk című novelláskötetet ünnepélyes keretek között mutatták be októberben a Műcsarnokban. A kötet öt történetét harmadéves rendező hallgatónk, Kepics Mihály és elsőéves, már turkológia szakon végzett rendező hallgatónk, Miklós-Kovács Bernát állította színpadra. A darabot most bemutatták Isztambulban is, az SZFE-vel a Madách-projekt óta szorosan együttműködő Istanbul Aydin Unvesity-n.

 

 

Beszámoló az SZFE Tudományos Diákköri Konferenciájáról

 

 

Az Egyetem 2024. november 29-én megtartotta Tudományos Diákköri Konferenciáját. A konferencián a délelőtti filmművészeti és a délutáni színházművészeti szekcióban 11-11 pályázati munkát mutattak be a résztvevők.

 

 

Örömhír: két SZFE-s hallgatóval forgatták az OTDK reklámfilmjét

Magyarország legrangosabb tudományos diákrendezvényét, az Országos Tudományos Diákköri Konferenciát (OTDK) egyetemünk két másodéves prózai színművész hallgatójának, Benyó Klárának és Balog Zsoltnak a közreműködésével készülő reklámfilm népszerűsíti, akik első alkalommal tapasztalhatták meg a professzionális filmkészítés kulisszatitkait. 

Jó estét nyár, jó estét szerelem - hallgatónk főszereplésével

 

 

Végzős hallgatónk, Pásztor Ádám főszereplésével látható a Magyar Színház Sinkovits Imre Stúdiószínpadán mesteroktatónk, Nagybaczoni Nagy Kati rendezésében a Jó estét nyár, jó estét szerelem című zenés színmű.

 

 

Több betöltése Több betöltése
Széchenyi Terv Plusz
Széchenyi 2020