Írta: Szalánczi Ágota és Czene-Polgár Donát, a Kertész Imre Intézet és a Színház- és Filmművészeti Egyetem együttműködésében létrejövő Ikonná váltak című előadás írói, dramaturgjai.
Egy napon csörgött a telefonunk, Pányik Tamás másodéves rendező szakos hallgató keresett meg minket, hogy az egyetemet felkérte a Kertész Imre Intézet egy előadás készítésére az általuk gondozott hat író/költő életművéből. Néhány nap adásszünet után ültünk össze megbeszélni a koncepciót, miszerint egy zenés sétálószínházi produkción fogunk dolgozni, Jávori Fegya zenél, a másodéves prózai színészek játszanak, az Intézet kutatói pedig mindenben segítenek, bármilyen kérdéssel fordulunk hozzájuk. Egy hosszabb szünet, egy az Intézetben tartott értekezlet és néhány közös Drive-mappa létrehozása után elkezdtek beérkezni hozzánk interjúk, versek, novellák, színművek, regények, esszék, szinopszisok, életrajzi összefoglalók és filmek. Egész pontosan Kertész Imre, Arthur Koestler, Pilinszky János, Petri György, Sziveri János és Giorgio Pressburger életművének egy szeletét sűrítették bele a kutatók a digitális térbe, hogy mi ebből szemezgessünk, válogassunk kedvünkre. Ágotával úgy döntöttünk, hogy felezzük az alkotókat, így jutott neki Kertész Imre, Arthur Koestler és Pilinszky János, míg én Petri Györggyel, Sziveri Jánossal és Giorgio Pressburgerrel foglalkozhattam.
Mindkettőnk nevében írom, azt hiszem, hogy az alkotói folyamatot mindketten pozitív élményként éltük meg. Szakmai gyakorlatként újdonság volt, hiszen egy ilyen nagy anyagból kiválasztani az előadáshoz legmegfelelőbb elemeket, adott esetben átírni őket, komoly kihívást jelentett. Szem előtt kellett tartanunk, hogy úgy állítsuk össze a szövegeket, hogy azokból, még ha csak egy tíz perces jelenthez készülnek is, kitűnjön az író egyénisége, egyedisége, filozófiája, ars poeticája, egy-egy esetben a szerelmekhez, múzsákhoz fűződő viszonyuk. Mindeközben ezeknek az alakoknak úgy kellett megszólalniuk, hogy az aktuális, élő legyen, hogy fenntarthassák a közönség figyelmét. Kapott az előadás egy edukatív profilt is, hiszen sokak, köztük például az alkotófolyamat előtt mi is, alig ismerik Sziveri János vagy Giorgio Pressburger munkásságát, annak ellenére, hogy mindkét alkotó koruk és közegük meghatározó alkotója volt. Miután elkészültek a szövegek, több változtatás és javítás után, még a próbafolyamat alatt is, elkezdett kialakulni az előadás végleges formája. Ahány próbán tudtunk, bent voltunk és a legjobb tudásunk szerint igyekeztünk válaszolni a kérdésekre, akár Tamástól, akár a színészektől érkeztek is azok. Izgalmas volt közösen értelmezni, megérteni ezeket a mára már szállóigévé vált sorokat, vagy éppen azt fejtegetni, hogy milyen történelmi háttere van annak, hogy Petri szerint az Agyrém téren nincs semmi.
Amikor lezajlott az első próba a Kertész Intézetben, akkor azok a sorok, szállóigék, gondolatok, hirtelen megelevenedtek, élni, lélegezni kezdtek a Benczúr utca bérpalotájának folyosóin, szobáiban, teraszán, vagy éppen a kertben. Akkor és ott mindketten úgy éreztük, hogy most érte meg igazán. A kutatás, a válogatás, írás, a változtatások, a címmel való küzdelem, mind akkor nyert értelmet, amikor a sorokat a színészek nagy átéléssel életre keltik. És aztán immáron három estén át látni, hogy az, amit mi közösen megalkottunk, tetszik az embereknek és tartalmas élménnyel távoznak, igazán megkoronázta ezt az együttműködést, amiért mind az egyetemnek, mind a Kertész Imre Intézetnek hálásak vagyunk.
Ilja Bocsarnikovsz orosz rendező, az SZFE osztályvezető tanára. Sokadik rendezésén van túl Magyarországon. A színházak jövője kapcsán beszélt többek között emberi értékekről a Déryné Magazinnak adott interjújában.
A Bodolay Géza Jászai Mari-díjas, érdemes művész, színházi rendező, egyetemünk oktatója által vezetett Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet Bűvészinasok című tárlata nyerte el idén az Év Kiállítása díjat, amelyet kedden adtak át Budapesten, a Hagyományok Házában.
Egy bábelőadás nem feltétlenül móka és kacagás. A betegség, a halál és a gyász olyan tabu témák, amelyekről Kiss Dorina, harmadéves bábrendező szakos hallgató „Édesanyám, édesanyám” című bábelőadása érzékeny és elgondolkodtató perspektívát nyújt. Az előadást nemrég gyerekközönség előtt is bemutatták.
Az SZFE film- és televíziórendező BA III. évfolyama és a dokumentumfilm-rendező művész MA II. évfolyama bemutatja tavaszi vizsgafilmjeit. A vetítés helyszíne az Uránia Nemzeti Filmszínház, időpontja november 22-e, 18 óra. A Díszteremben a film- és televíziórendező BA III. évfolyam rövidfilmjei kerülnek vászonra, a Csortos teremben pedig a dokumentumfilm-rendező művész MA II. évfolyamának kisfilmjei láthatóak majd.
A Déryné program részeként indult KultUp alprogram sikerrel válaszol erre a kihívásra: az ország középiskoláit járva a diákok körében is népszerű színházi és művészeti témanapokat tart, amelyhez az elmúlt napokban két helyszínen mi is csatlakoztunk.
Szomorúan értesültünk róla, hogy Tatár Eszter Jászai Mari-díjas rendező, egyetemünk egykori hallgatója elhunyt. Az 1954-ben végzett, sokoldalú színházi szakember alig három hónapja vette át SZFE-s rubindiplomáját.
Egyetemünk 2024. november 29-én (pénteken) a Mészáros utcai oktatási épület 2. emeleti tárgyalótermében tartja Tudományos Diákköri Konferenciáját, amelyre az egyetemi kurzusokon kívül készült műalkotásaikkal és elméleti dolgozataikkal jelentkezhettek mindhárom intézetünk hallgatói. A filmes szekció 09:00 órakor, a színházművészeti szekció 14:00 órakor kezdődik.
Átadták a legjobb operatőröknek járó Kovács László-Zsigmond Vilmos Operatőr Díjakat Budapesten, a Pesti Vigadóban. Nagy örömmel számolunk be róla, hogy a Diákfilm kategória győztese idén Zsoldos Balázs, a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatója lett!