Írta: Szalánczi Ágota és Czene-Polgár Donát, a Kertész Imre Intézet és a Színház- és Filmművészeti Egyetem együttműködésében létrejövő Ikonná váltak című előadás írói, dramaturgjai.
Egy napon csörgött a telefonunk, Pányik Tamás másodéves rendező szakos hallgató keresett meg minket, hogy az egyetemet felkérte a Kertész Imre Intézet egy előadás készítésére az általuk gondozott hat író/költő életművéből. Néhány nap adásszünet után ültünk össze megbeszélni a koncepciót, miszerint egy zenés sétálószínházi produkción fogunk dolgozni, Jávori Fegya zenél, a másodéves prózai színészek játszanak, az Intézet kutatói pedig mindenben segítenek, bármilyen kérdéssel fordulunk hozzájuk. Egy hosszabb szünet, egy az Intézetben tartott értekezlet és néhány közös Drive-mappa létrehozása után elkezdtek beérkezni hozzánk interjúk, versek, novellák, színművek, regények, esszék, szinopszisok, életrajzi összefoglalók és filmek. Egész pontosan Kertész Imre, Arthur Koestler, Pilinszky János, Petri György, Sziveri János és Giorgio Pressburger életművének egy szeletét sűrítették bele a kutatók a digitális térbe, hogy mi ebből szemezgessünk, válogassunk kedvünkre. Ágotával úgy döntöttünk, hogy felezzük az alkotókat, így jutott neki Kertész Imre, Arthur Koestler és Pilinszky János, míg én Petri Györggyel, Sziveri Jánossal és Giorgio Pressburgerrel foglalkozhattam.
Mindkettőnk nevében írom, azt hiszem, hogy az alkotói folyamatot mindketten pozitív élményként éltük meg. Szakmai gyakorlatként újdonság volt, hiszen egy ilyen nagy anyagból kiválasztani az előadáshoz legmegfelelőbb elemeket, adott esetben átírni őket, komoly kihívást jelentett. Szem előtt kellett tartanunk, hogy úgy állítsuk össze a szövegeket, hogy azokból, még ha csak egy tíz perces jelenthez készülnek is, kitűnjön az író egyénisége, egyedisége, filozófiája, ars poeticája, egy-egy esetben a szerelmekhez, múzsákhoz fűződő viszonyuk. Mindeközben ezeknek az alakoknak úgy kellett megszólalniuk, hogy az aktuális, élő legyen, hogy fenntarthassák a közönség figyelmét. Kapott az előadás egy edukatív profilt is, hiszen sokak, köztük például az alkotófolyamat előtt mi is, alig ismerik Sziveri János vagy Giorgio Pressburger munkásságát, annak ellenére, hogy mindkét alkotó koruk és közegük meghatározó alkotója volt. Miután elkészültek a szövegek, több változtatás és javítás után, még a próbafolyamat alatt is, elkezdett kialakulni az előadás végleges formája. Ahány próbán tudtunk, bent voltunk és a legjobb tudásunk szerint igyekeztünk válaszolni a kérdésekre, akár Tamástól, akár a színészektől érkeztek is azok. Izgalmas volt közösen értelmezni, megérteni ezeket a mára már szállóigévé vált sorokat, vagy éppen azt fejtegetni, hogy milyen történelmi háttere van annak, hogy Petri szerint az Agyrém téren nincs semmi.
Amikor lezajlott az első próba a Kertész Intézetben, akkor azok a sorok, szállóigék, gondolatok, hirtelen megelevenedtek, élni, lélegezni kezdtek a Benczúr utca bérpalotájának folyosóin, szobáiban, teraszán, vagy éppen a kertben. Akkor és ott mindketten úgy éreztük, hogy most érte meg igazán. A kutatás, a válogatás, írás, a változtatások, a címmel való küzdelem, mind akkor nyert értelmet, amikor a sorokat a színészek nagy átéléssel életre keltik. És aztán immáron három estén át látni, hogy az, amit mi közösen megalkottunk, tetszik az embereknek és tartalmas élménnyel távoznak, igazán megkoronázta ezt az együttműködést, amiért mind az egyetemnek, mind a Kertész Imre Intézetnek hálásak vagyunk.
A Cannes-i Filmfesztivál a világ legismertebb és legnagyobb presztízsértékkel bíró fesztiválja, melyet minden év májusának második felében tartanak Cannes-ban. A fődíjért, az Arany Pálmáért versenyző filmek vetítésének legfőbb helyszíne a Croisette körúton fekvő Fesztivál- és Kongresszusi Palota. Idén az SZFE 25 diákja utazott ki a programra; közülük két televíziós műsorkészítő szakos hallgatónkkal, az elsőéves Hegedüs Katával és a másodéves Simon Eszterrel beszélgettünk az élményeikről.
A francia színházi rendező, költő, festő és drámaíró, Valère Novarina látogatott el május 5-én a Színház- és Filmművészeti Egyetem Doktori Iskolájába az intézmény felkérésére. A neves kortárs képzőművész ezúttal a színház és festészet viszonyáról tartott előadást a jelenlévő érdeklődőknek.
A Színház- és Filmművészeti Egyetem Egyetemi Doktori és Habilitációs Tanácsa nevében tisztelettel meghívjuk Liszka Tamás DLA disszertációjának nyilvános védésére.
Franco Nero érkezett Magyarországra az SZFE osztályvezető oktatója, Oberfrank Pál által vezetett Veszprémi Petőfi Színház meghívására. Az olasz világsztár élete során eddig 250 filmben vállalt szerepet, melyeknek műfaji sokszínűsége elképesztő: az alkotások között ugyanúgy vannak művészfilmek, mint politikai krimik, spagetti-westernek és történelmi tablók. Az életmű ez utóbbi kategóriába sorolható darabjai közül ráadásul a legjelentősebbek közé tartozik a magyar Julianus barát, a Honfoglalás és a Sacra Corona is. Franco Nero volt már magyar, lengyel és orosz; több mint harminc eltérő nemzet hőseit keltette életre a filmvásznon.
Ács Vanessza, az SZFE harmadéves televíziós műsorszerkesztő hallgatója a Pannónia Ösztöndíjprogram keretén belül két hónapot töltött egy különleges szigeten, ahol mind szakmailag, mind emberileg sokat fejlődött.
Az Országos Színházi Találkozó, amely a magyar színházi élet egyik legfontosabb ünnepe, idén is sokszínű és izgalmas előadásokkal várja a közönséget. A találkozón a Színház- és Filmművészeti Egyetem is képviselteti magát. Június 12-én a Spoon River-i holtak, június 16-án pedig a Parasztopera látható majd az OSZT Off programjában.
„Egyszerűen nem vesszük észre, hogy a múlt mennyire körbelengi ezt az országot és nem tudjuk elengedni, nem tudunk továbblépni. Fel kell ismernünk, hogy vannak olyan dolgok, amikről beszélnünk kell” – ötödéves fizikai színházrendező hallgatónk, Regős Simon nem félt családja legintimebb történeteit színre vinni, egyfajta korlenyomatot is adva a második világháború utáni évtizedekről. A Hisztéria üzenőfüzete-t még júniusban is elcsíphetjük a Bethlen Téri Színházban.
Domokos Éva Lili, a Színház- és Filmművészeti Egyetem negyedéves színművészhallgatója egy különleges lehetőséggel indította pályáját: szerepet kapott a nagy sikerű Pokoli rokonok című sorozatban. Az egyetemi kurzustól a castingon át a forgatás élményeiig, majd a színházi és filmes felkérésekig tartó út nemcsak szakmai áttörést hozott számára, hanem önismereti fordulóponttá is vált.