Január 22-én ünnepeljük a Magyar Kultúra Napját

B. Török Fruzsina
2023 január 15., vasárnap 14:17.
Share

Ebből az alkalomból beszélgettünk Baska Barbara operatőr, grafikus oktatónkkal, akinek megjelent Deus ex machina című haiku verseskötete, melyet az intenzív osztályon megélt élményei ihlették. Covid héthónapos terhesen, autóbaleset nyolchónapos terhesen, epehólyagműtét, a műtétet követően tüdővérzés, majd tizenkét nap az intenzív osztályon…

Baska Barbara verseskötete a szerző saját fotóival kiegészülő, rövid haikukban elmesélt történet fizikai szenvedésről, félelemről, reményről, az anyává válás és a gyógyulás csodájáról.

Nagyapja, Rényi Tamás filmrendező, édesapja, Baska József festőművész, édesanyja, Rényi Katalin festőművész, testvére, Baska Balázs grafikusművész. Művész szülők mellett felnőni kegyelmi állapot. Mit adott Önnek gyerekként az a kultúrkörnyezet, amit a szülei, s az ő szakmai és baráti köre képviselt?

Az, hogy ez kegyelmi állapot volt vitathatatlan. Roppant inspiráló közeg az, ami engem, illetve minket a testéreimmel a születésünk pillanatától körbevett. Ha csak azt említem, hogy gyerekként felnéztünk az otthonunk falaira, csupa remekművekkel szembesültünk. A legkülönfélébb nézőpontokat és művészi világokat képviseltek ezek a képek. Folyamatosan úton voltunk szüleinkkel Európában és a világban, kétéves koromtól állandó látogató voltam a Velencei Biennálékon. Minden elérhető seregszemlén és nagy kiállításon családostól jelen voltunk. Hozzá kell tennem, célként sosem volt kitűzve tudatosan, hogy művész legyek, sőt, sokáig dacosan ellenálltam ennek. Olyannyira, hogy sokáig biológus szerettem volna lenni. Ezt a komoly tervet az húzta keresztbe, hogy egyszer leültem rajzolni, és ment. Ráadásul még szerettem is. Rajzolás után a számítógép, majd a kamera kerített hatalmába.

Felnőttként, édesanyaként van-e olyan aspektusa a gyerekkorának, amit csak ennyi idő távlatából ismert fel?

Érdekes kérdés? Visszatekintve pontosan látom, hogy gyerekkorom minden perce milyen finoman épült be a belső világomba, ahonnan aztán felnőttként fogalmazom meg saját világomat hol képben, hol verbálisan. Természetesen ezeket az alapokat a tanulmányok ki tudták egészíteni, de a lényeg mégis csak az alapokon van, amit úgy kaptunk meg otthon, hogy észre sem vettük, csak a birtokunkba kerültek. Magam is igyekszem ezeket az alapokat finoman átadni egyelőre nagyobbik fiamnak. Természetesen egyikőjük felé sem elvárás, hogy művészekké váljanak, bár nagyon boldog lennék, ha mégis. Nem tudom mit hoz a jövő, de, ha értékelik a körülöttük lévő művész közeget, ha értik majd ennek a világnak a mozgatórugóit, már boldog leszek.

2022-ben embert próbáló időszakon ment keresztül, ahol az élete volt a tét. Az átéltek milyen irányba sodorták? Bár ilyen helyzetben nem feltétlenül a művészi fejlődésében gondolkodik az ember, Önnek mégis sikerült egy új műfajban újat letenni az asztalra. Miért éreztre fontosnak, hogy az intenzív osztályon haiku formában rögzítse a történteket?

Pont azért, amit említett, az életem volt a tét. Ilyenkor sok minden megfordul az ember fejében, az enyémben az is, hogy ha esetleg elvesztem a csatát, addig míg harcoltam, hitelesen legyen rögzítve a folyamat. Mivel beszélni a lélegeztetés miatt nem tudtam, nem maradt más eszköz a kezemben, csak az írás. Régen foglalkozom már ezzel a műfajjal, nem is volt kérdés, hogy ebben a műfajban kezdem el a velem történteket megfogalmazni. A másik indokom az volt, hogy míg azon járt az agyam, hogy a haikuk ?tökéletesek? legyenek, addig sem gondoltam a tétre, ami azért dermesztő volt. Terápia volt, amit megtehettem magamért, ami miatt nem éreztem magam teljesen tehetetlennek.

Pontosan. Dokumentalista és egyben elvont forma, ami rendkívül nyers is. Ez a bizonyos ?nyersség? volt az, ami távolságot tartatott velem. El lehetett lépni a helyzetemtől, ami óriási segítség volt akkor és ott. Bár nagyon érdekes az, hogy mindazzal, amit most elmondtam akkor nem voltam tisztában. Csak csináltam, mert nem tehettem mást. Később azért detektáltam, hogy ez tulajdonképpen öngyógyítás volt.

Ha az ember felmenői jelentős művészek, hogyan találja meg a művész a saját, autonóm megszólalási, fogalmazási hangját? Honnan lehet abban biztos, hogy amit megfogalmaz az valóban az ő saját egyedi hangja?

Ez azért bonyolult kérdés, mert azt hiszem, nem az a legnagyobb kihívás abban a helyzetben, hogy az ember elkezdje a maga útját járni, hanem az, hogy megmutassa azt. A most megjelent haiku kötet azért is fontos, mert most először szabadult ki a szellem a palackból. Régóta írok már, de közönség elé tárni még nem volt bátorságom.

A kötet címe – Deus ex machina ? számomra nagyon beszédes. Jelentése: Isten a gépből/ Isteni beavatkozás. Ha csak a címet nézem arra következtetek, hogy a gyógyulását Isteni csodának éli meg. Jól érzem?

Igen. A hatalmas tanulsága a történetemnek az, hogy az emberrel bármi megtörténhet, holott az ember úgy tekint magára, hogy az abszurd borzalmak nem történhetnek meg vele. Sajnos megtörténhetnek. A másik rácsodálkozásom az volt, hogy Isten az orvosok által beavatkozik. Olyan tudást adott az embernek, amivel generációk sorsát befolyásolják. Megment életeket, és ezzel egy sor olyan ember születik meg, akik egyébként nem születhetnének meg. Az orvosok a gyógyítással nap mint nap a végtelent indítják útjára, s ez engem lenyűgöz.

Ebből rendkívüli életeseményből született egy új műfajban egy új alkotás. Tervezi a történteket vagy operatőri vagy filmrendezői eszközökkel is elmesélni?

Abszolút. Már 2020-ben tervben volt egy film, amiben arról meséltem volna, hogy milyen csodálatos hivatás is az orvosi pálya. A Covid miatt meghiúsult, nem is a figyelem terelődött el róla, hanem a kórházakban lehetetlenné vált a forgatás. Most már lazultak ezek a szigorú szabályok, s hamarosan talán ez a film is megszülethet.

B. Török Fruzsina

Fotó: Fischer Zoltán

Egyéb hírek

Tanévzáró és oklevélátadó ünnepség az SZFE-n

Eredményes és mozgalmas időszakot tudhat maga mögött az egyetem – adott számot az elmúlt tanévről Prof. Dr. Sepsi Enikő rektorasszony a múlt pénteki tanévzáró és oklevélátadó ünnepségen. Idén 76 SZFE-s hallgató vehette át diplomáját.

Öt produkcióval zárult az SZFE Nyári Akadémia Nemzetközi Színházi Műhely Sopronban

 

A Soproni Egyetem adott otthont az SZFE Nyári Akadémiájának.

 

Szombat este a Campus öt helyszínén mutathatták be ott készült produkcióikat a résztvevő nemzetközi diákokból álló csoportok.

Betekintés a film- és televíziórendező szak felvételijének harmadik fordulójába

Számos út vezethet ahhoz, hogy valaki filmrendezővé válhasson, és az egyik legjelentősebb lépés ebben az irányban az SZFE felvételi eljárásának sikeres teljesítése. Az SZFE felvételije sokak számára az első lépést jelentheti a filmes karrierjükhöz. Mint az köztudott, a bekerülés azonban korántsem könnyű feladat: az idei évben közel háromszáz jelentkező próbált szerencsét, közülük pedig csak tizennégyen jutottak tovább a harmadik, azaz az utolsó felvételi fordulóba.

MEGHÍVÓ Kovács Ágnes PhD disszertációjának nyilvános védésére

A Színház- és Filmművészeti Egyetem Egyetemi Doktori és Habilitációs Tanácsa nevében tisztelettel meghívjuk Kovács Ágnes PhD disszertációjának nyilvános védésére.

Kiválóságok az SZFE-n

Vers a filmen, Henrik Ibsen-féle élethazugságok, új szemléletmód a forgatókönyvírás oktatásában, Pilinszky János halál-színháza – ezekben a témákban is elmélyedhettek azok, akik részt vettek az Új Nemzeti Kiválóság Program keddi Szakmai Konferenciáján.

Úton az Erzsóka

Míg szombat délelőtt a Magyarországi Bábszínházak Találkozóját nyitják, este már a Múzeumok Éjszakáján lépnek fel a harmadéves bábszínész hallgatók Erzsóka című előadásukkal. De ez a darab képviseli az SZFE-t a szlovéniai FUGA fesztiválon is.

Soproni pályázatok kortárs alkotóknak A színház dinamikusan nyit a magyar dráma felé

A Soproni Petőfi Színház kettő pályázatot hirdet fiatal alkotók számára a kortárs magyar drámairodalom népszerűsítésének, bemutatásának céljával.

Felhívás- Drámaírói pályázat

A Karrieriroda meghirdeti a Soproni Petőfi Színház drámaírói pályázatát. Benyújtási határidő: 2024. október 31. éjfél.

Több betöltése Több betöltése