Hogyan lehet az ókori görög drámákat ma is élővé tenni? – erről beszélgettünk Kaj Ádámmal, az SZFE Doktori Iskolájának másodéves hallgatójával, aki az Antik tragédia a kortárs színpadon című konferencia kísérőprogramjaként állította színpadra a Leláncolt Prométheuszt.
Miért éppen Aiszkhülosz Leláncolt Prométheuszára esett a választásod?
Jóllehet, az irodalmi hagyomány Aiszkhüloszt tartja a tragédia atyjának, a kortárs színház mégis mostohán bánik iskolateremtő életművével; sokan irodalmi rangját is inkább ennek az előkészítő szerepkörnek tulajdonítják, mintsem az általa írt tragédiák esztétikai minőségének. A Leláncolt Prométheusz, bár főhőse transzcendens entitás, a világirodalom egyik legelső emberiségdrámája, ami közel kétezer évvel előzi meg a műfaj olyan klasszikusait, mint amilyen a Faust vagy Az ember tragédiája.
Miért érezted úgy, hogy 20. századi miliőbe kell helyezned az előadást? Miért pont ebben az időszakban játszódik?
A mű közel két és fél ezer év távlatából is hihetetlen frissességgel és aktualitással szól a hatalom természetéről és a bennünk élő hübrisz működéséről. Ezek után nem is volt kérdés, hogy a mitologikus keretet politikai-történeti kontextusban bontsam ki, amihez a referenciát a 20. század totalitárius rendszereiben találtam meg. Mindez ugyanakkor nem jelentette a rituális rend felszámolását: alkotótársam, Bucz Magor Junior Prima díjas zeneszerző éteri hangzású dallamvilágával emelte ki a dráma szereplőit a hétköznapok dimenziójából, fellebbentve a transzcendens világ időtlenségét.
Mit gondolsz, mennyire lehet közel hozni a mai nézőkhöz az antik drámát?
Az Antik tragédia a kortárs színpadon című konferencia kísérőprogramjaként bemutatott három előadás (a másik kettő az Aiasz és az Antigoné – a szerk.) a maga eszközeivel próbálta igazolni az antik szövegek színpadi elevenségét és kortalanságát. Az pedig, hogy ez nagyon is különböző értelmezői horizonton, formanyelven történt, a művekből sugárzó örök jelenidejűséget bizonyítja: kortársunk Aiszkhülosz és kortársunk Szophoklész is. Hálás vagyok a konferenciát szervező Doktori Iskolának (külön is Kocziszky Éva professzor asszonynak) a lehetőségért, az egyetem Művészeti és Produkciós Bizottságának pedig a megvalósításhoz szükséges támogatásért.
Kiégés, fenntarthatóság és mesterséges intelligencia – ezek a 21. századi jelenségek inspirálták az Egyetemi Kutatói Ösztöndíj Program (EKÖP) idei SZFE-s pályázóit, de olyan klasszikus témák is előkerültek, mint a Shakespeare vagy Pilinszky János munkássága. A hallgatók kutatásuk eredményeit az EKÖP Konferencia 2025 elnevezésű szakmai eseményen mutatták be a Mészáros utcai kampuszon.
A közönség egyik legkedveltebb színésze, valamint az SZFE Alumni-díszokleveles művésze, Reviczky Gábor Kossuth- és Jászai Mari-díjas előadóművész lett a Halhatatlanok Társulatának új tagja.
A Színház- és Filmművészeti Egyetem 160 éves jubileumához kapcsolódva rendhagyó vizsgaelőadással tisztelegtek a harmadéves prózai színművész szakos hallgatók a magyar színművészet nagyjai előtt. A Színészportrék című produkciót március 14-én mutatták be az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet kiállítóhelyén, a Bajor Gizi Színészmúzeumban.
Nemzetközi sikert aratott a Magyar Művészeti Akadémia Szegedi Regionális Munkacsoportjának támogatásával létrejött színházi produkció: az SZFE intézetvezetője, Herczeg T. Tamás által rendezett és eredetileg a Békéscsabai Jókai Színházban bemutatott Idegenek és ismerősök című előadást vastaps fogadta Európában – sőt, még a tengerentúlon is.
A Friss Hús csapata negyedik éve hívja fel a figyelmet olyan fiatal, ígéretes színészekre és színésznőkre, akik már sok mindent letettek az asztalra, de a nagy kiugrás még előttük áll. Idén a Friss Csillag elismerést két végzős prózaiszínművész-hallgatónk, Bukovszky Orsolya és Pigler Emília nyerte el.
Az SZFE Karrierirodájának szervezésében valósult meg az a szakmai látogatás, amely során a filmvágó szak végzős hallgatói átfogó képet kaphattak az MTVA televíziós posztprodukció-munkafolyamatairól és más karrierlehetőségeiről.
Korda Bonifác, az SZFE negyedéves prózaiszínház-rendező szakos hallgatója első helyet ért el az idei OTDK Művészeti és Művészettudományi szekciójában Tiszazug című drámájával. A verseny apropóján arról beszélgettünk, hogyan egészíti ki egymást tudomány és művészet, valamint, hogy milyen élmény megmérettetni magunkat egy országos versenyen.
A Cannes-i Filmfesztivál a világ legismertebb és legnagyobb presztízsértékkel bíró fesztiválja, melyet minden év májusának második felében tartanak Cannes-ban. A fődíjért, az Arany Pálmáért versenyző filmek vetítésének legfőbb helyszíne a Croisette körúton fekvő Fesztivál- és Kongresszusi Palota. Idén az SZFE 25 diákja utazott ki a programra; közülük két televíziós műsorkészítő szakos hallgatónkkal, az elsőéves Hegedüs Katával és a másodéves Simon Eszterrel beszélgettünk az élményeikről.