Hogyan lehet az ókori görög drámákat ma is élővé tenni? – erről beszélgettünk Kaj Ádámmal, az SZFE Doktori Iskolájának másodéves hallgatójával, aki az Antik tragédia a kortárs színpadon című konferencia kísérőprogramjaként állította színpadra a Leláncolt Prométheuszt.
Miért éppen Aiszkhülosz Leláncolt Prométheuszára esett a választásod?
Jóllehet, az irodalmi hagyomány Aiszkhüloszt tartja a tragédia atyjának, a kortárs színház mégis mostohán bánik iskolateremtő életművével; sokan irodalmi rangját is inkább ennek az előkészítő szerepkörnek tulajdonítják, mintsem az általa írt tragédiák esztétikai minőségének. A Leláncolt Prométheusz, bár főhőse transzcendens entitás, a világirodalom egyik legelső emberiségdrámája, ami közel kétezer évvel előzi meg a műfaj olyan klasszikusait, mint amilyen a Faust vagy Az ember tragédiája.
Miért érezted úgy, hogy 20. századi miliőbe kell helyezned az előadást? Miért pont ebben az időszakban játszódik?
A mű közel két és fél ezer év távlatából is hihetetlen frissességgel és aktualitással szól a hatalom természetéről és a bennünk élő hübrisz működéséről. Ezek után nem is volt kérdés, hogy a mitologikus keretet politikai-történeti kontextusban bontsam ki, amihez a referenciát a 20. század totalitárius rendszereiben találtam meg. Mindez ugyanakkor nem jelentette a rituális rend felszámolását: alkotótársam, Bucz Magor Junior Prima díjas zeneszerző éteri hangzású dallamvilágával emelte ki a dráma szereplőit a hétköznapok dimenziójából, fellebbentve a transzcendens világ időtlenségét.
Mit gondolsz, mennyire lehet közel hozni a mai nézőkhöz az antik drámát?
Az Antik tragédia a kortárs színpadon című konferencia kísérőprogramjaként bemutatott három előadás (a másik kettő az Aiasz és az Antigoné – a szerk.) a maga eszközeivel próbálta igazolni az antik szövegek színpadi elevenségét és kortalanságát. Az pedig, hogy ez nagyon is különböző értelmezői horizonton, formanyelven történt, a művekből sugárzó örök jelenidejűséget bizonyítja: kortársunk Aiszkhülosz és kortársunk Szophoklész is. Hálás vagyok a konferenciát szervező Doktori Iskolának (külön is Kocziszky Éva professzor asszonynak) a lehetőségért, az egyetem Művészeti és Produkciós Bizottságának pedig a megvalósításhoz szükséges támogatásért.
A Színház- és Filmművészeti Egyetem szervezésében Antal Nimród, magyar származású amerikai filmrendező tart exkluzív mesterkurzust 2025. október 10-én pénteken a Zsigmond Vilmos Mozgóképművészeti Intézetben.
Idén ismét lehet jelentkezni Egyetemünk Tudományos Diákkörének munkájába, ahová minden osztatlan és osztott BA, illetve MA képzésben tanuló, beiratkozott hallgatónk csatlakozhat. A diákköri munka lehetőséget kínál mindazoknak az egyénileg vagy csoportban dolgozó diákunknak, akik a következő két tanévben „nem tantervi feladat, nem vizsgafeladat” keretei között szeretnének egyetemi, intézeti és témavezetői támogatással művészeti és/vagy tudományos projekteket létrehozni – a számukra legizgalmasabb témában és formában. A TDK részletes felhívása az alábbiakban olvasható.
A szakmai gyakorlat az egyik legizgalmasabb része a képzésnek! Ilyenkor próbálhatod ki magad először élesben a választott szakmádban, építhetsz értékes szakmai kapcsolatokat, és sokan már ekkor megtalálják későbbi munkahelyüket. Nézzük meg szakonként, milyen lehetőségek várnak rád!
Varga Sébastien, a Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) nemrég végzett second unit rendező szakos hallgatója elnyerte a Nemzetközi Motor Filmdíj – Legjobb Diákfilm elismerését.
Jelentős mérföldkőhöz érkezett a Színház- és Filmművészeti Egyetem: október 1-én, kedden bemutatkoztak diplomafilmjeikkel az Urániában a Zsigmond Vilmos Mozgóképművészeti Intézetben végzett első second unit rendező évfolyam hallgatói. A Magyarországon, sőt a régióban is egyedülálló képzést Gulyás Buda Balázs Béla-díjas operatőr, a Magyar Mozgókép Fesztivál életműdíjas alkotója vezette, mellette Pirock Gábor, a hazai és nemzetközi kaszkadőr- és akciófilm-szakma kiemelkedő alakja is osztályvezetőként tevékenykedett.
Újabb jelentős kötettel bővült az SZFE Könyvek sorozat: magyarul is megjelent Béatrice Picon-Vallin francia színháztörténész Théâtre du Soleil – Ariane Mnouchkine Napszínházának első fél évszázada című munkája, amely a legendás társulat első 50 évét mutatja be. Az SZFE Doktori Iskolája által szervezett szeptemberi tankönyvbemutatón a szerző mellett részt vett a társulat két színésze, Duccio Bellugi-Vannuccini és Jancsó Judit is.
Október 1-jén, nagy szakmai érdeklődés mellett került sor a Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) első second unit rendező szakos hallgatóinak diplomafilm-vetítésére az Uránia Nemzeti Filmszínházban. A végzősök változatos műfajokban, látványos filmtechnikai megoldásokkal és akciódús rövidfilmekkel mutatták be frissen megszerzett tudásukat.
Szülei neki mutatták meg először aktuális filmjük forgatókönyvét. Ahogy egy barátnője viccelődött vele, náluk a család nem ebédet csinál együtt, hanem filmet. Esztergályos Krisztina mégis inkább angol szakra ment, majd végül őt is utolérte a családi karma: rendező lett, majd forgatókönyvíró. Az elsős osztályok vezetőit bemutató sorozatunkban ezúttal vele beszélgettünk.