KIS DOMONKOS MÁRK: CÉLUNK, HOGY MINÉL TÖBB FIATALHOZ ELJUTTASSUK A KULTÚRÁT
2023 március 30., csütörtök 11:24.
Idén tízéves a Vénégy Fesztivál és Színházi Találkozó, és hároméves a Déryné Program. Kis Domonkos Márkkal az SZFE drámainstruktor osztályvezetőjével beszélgettünk.
Idén tízéves a Vénégy Fesztivál és Színházi Találkozó, melynek a festői Dunakanyarban lévő Nagymaros ad otthont június 22-25 között. Hogyan indult annak idején a fesztivál, milyen tapasztalatokkal gazdagodtak, s milyen változásokon ment át ez idő alatt a rendezvény?
2012 nyarán láttam egy tv műsort, amelyben az akkori kulturális államtitkár beszélgetett Vidnyánszky Attilával annak kapcsán, hogy nincs Magyarországon nemzetközi színházi fesztivál. Ekkor gondoltam először arra, hogy nem helyes, ha ez így van, s szeretnék azon dolgozni, hogy ez megváltozzon. Elkezdtem megfogalmazni, hogy mi az a jól körülírható tematika, ami mentén el lehet kezdeni a munkát. A Visegrádi Együttműködés, vagy ahogy emlegetni szokták: a visegrádi négyek a történelem tanulmányokból sem volt ismeretlen számomra. Politikai és gazdasági vonalon ez egy jó, hosszú évszázadokra visszanyúló jól működő együttműködés volt még a rendszerváltás után is, ugyanakkor a kultúra területére nem tért ki. Ezen szerettem volna elsősorban változtatni. A rendezvény mind programkínálatát, mind a fellépőket, mind a helyszínét és szolgáltatásait tekintve évről évre növekedett és bővült, elmondhatjuk, hogy a V4 országok legrangosabb kulturális eseményévé nőtte ki magát.
Milyen tervekkel vágott neki a koncepció kidolgozásának?
Hatalmas tervekkel és álmokkal vetettem bele magam a megvalósításba, ami a pénzügyi lehetőségek és keretek tudatában természetesen jócskán változott. Tíz év megfeszített munkája után látom azt, hogy idén megvalósulhat az az elképzelés, amit annak idején dédelgettem. Kezdetben természetesen kamara, illetve kis színházi előadásokat hívtunk meg, mára ez is nagy változásokon ment keresztül, hiszen idén már nagyszínpadi produkciókat is lehetőségünk van meghívni, többek között a Kassai Állami Színházat és a Feledi Project Szálkák című táncelőadását. A 2022-es év volt a vízválasztó, amikor is szintet tudtunk lépni, mert már a könnyűzenei vonalon is olyan elismert nemzetközi előadókat volt lehetőségünk vendégül látni, mint pl. a Morcheeba.
Ha már fesztivál és színházi találkozó, a szervezésbe és a programokba be tudnak vonni művészeti egyetemistákat is?
Természetesen, nagy örömünkre. Tavaly volt az első alkalom, hogy megszerveztük a Művészeti Évzárónak keresztelt rendezvényt azzal a céllal, hogy hosszútávon egy erős közösség alakulhasson ki a színművészetis, táncművészetis, képzőművészetis, MOME-s és zeneművészetis egyetemi hallgatók között. A fesztivál alatt az ÁRTÉR elnevezésű helyszínen napközben nyári szabadegyetem keretei között szemináriumokkal, beszélgetésekkel vártuk a hallgatókat, érdeklődőket, ahol például a MOME és a Zeneakadémia oktatói is tartottak nagy sikerű előadásokat.
Idén a kerek évfordulóra az SZFE nagyon lelkes növendékei ? Szalay Ági és Fejes Szabolcs koordinálásával ? a többi művészeti egyetem hallgatóságával összefogva egészen komoly projekt-tervet tettek le az asztalra. Fontos célkitűzésem teljesült így, mert a hallgatók bevonását a fesztivál életébe kiemelkedően fontosnak éreztem. Legyen az övék ez a fesztivál, érezzék sajátjuknak, már csak azért is, mert a fesztivál a 10. Színházi Olimpia egyik helyszínét adja majd.
Milyen szempontok alapján válogatnak az előadások közt?
Nem kritérium, de előnyt élvez az olyan produkció, amelyben nemzeti szerző, nemzeti témát dolgoz fel. A nemzetközi vonalon fontos misszió a körülményekre való tekintettel, hogy a meghívottak között szerepel Ukrajnából a Voskresinnia Színház, melynek jelentése feltámadás. Jó lenne, ha a fesztivál idejére eljönne a béke, és ennek jegyében valósulhatna meg az előadásuk.
A Déryné Programot három és fél évvel ezelőtt Vidnyánszky Attila felkérésére kezdte el megszervezni. A kezdeti tervekből eddig mi valósult meg s mi az, ami a jövő feladata?
Első szempont, ami miatt a Déryné Programot elkezdtük megszervezni az az volt, hogy tapasztalataink szerint a vidék egyes helyeire nemigen jut el színházi előadás, vagy ha eljut, sok esetben a szakmai minősége megkérdőjelezhető. A Déryné Program létrehozásával és működésével a minőségi tartalom elérhetősége vált valóra ezeken a helyszíneken.
Nagyon röviden összefoglalva a működésünk négy alprogramon nyugszik, Országjárás alprogram keretében színházi produkciók országos utaztatását végezzük. A Barangoló alprogramunk lehetőséget és szakmai támogatást nyújt pályájuk elején lévő előadóművészeknek és kőszínházi struktúrán kívüli alkotóközösségeknek, a Vándorszínház alprogramunk előtérbe helyezi a saját előadásaink utaztatását, komplex, egész napot felölelő programok tájoltatását, a negyedik pillér pedig a Déryné Társulat. Ezt a kezdeti struktúrát megtartva, folyamatosan bővítjük a tevékenységünket: együttműködésbe kezdtünk a színművész növendékekkel, mentori programot indítottunk a fiatal drámaíróknak, sőt idén februárban elindult a KultUp ?Belenősz a kultúrába!? elnevezésű, középiskolásoknak szóló programunk is.
Milyen programmal tudják a fiatal drámaírókat támogatni?
Idén második alkalommal hirdettük meg a Drámaírói Műhelyünket. Ez tulajdonképpen a fiatal tehetségeknek létrehozott mentori program, melynek hosszútávú célja egy új drámaíró nemzedék kinevelése. A műhelybe bekerült írók munkáját személyenként egy mentor kíséri végig a 8 hónapot felölelő munkafolyamat alatt, amelynek során megszületik a drámatervezetből egy egész estés dráma. A Barangoló alprogramunkban résztvevő társulatokat pedig arra inspiráljuk, hogy a Drámaírói Műhely keretében megszületett új darabokat ismerjék meg és akár válasszák előadásterveik alapjául, így ezek az új kortárs drámák nem a fiók mélyére kerülnek.
Mennyi jelentkező volt a programra?
Idén is szép számú, összesen ötvenegy pályázat érkezett be.
A Déryné Programnak önálló társulata van. Miképp alakult ki?
Nagyon fontos volt, hogy legyen saját társulatunk, amely idén 16 főre bővült. Vándorszínház alprogramunk ? mely elsősorban a kis lélekszámú, kulturálisan elszigetelt településekre kíván eljutni ? ezzel a társulattal járja az országot.
Szintén a Vándorszínház alprogram keretében kezdtük el egyébként a vizsgaelőadások utaztatását. Nagyon fontosnak tartom, hogy el tudott indulni ez a része a programunknak, hiszen ezzel lehetőséget biztosítunk a színművész hallgatóknak, a tapasztalatszerzésre, szakmai fejlődésre. A kaposvári színész növendékek esetében már működik, s reményeink szerint idéntől már az SZFE növendékeivel is létre jöhet ez a megállapodás, mely szerint a Déryné Program a fiatalok vizsgaelőadásait ?felöltözteti?. Jelmezt és díszletet biztosít, s így már alkalmas lesz az előadás a turnézásra. Nyáron a hallgatók nem lángost mennek sütni a Balatonra, hanem a saját előadásukat utaztatják, pénzt keresnek vele, s ami ennél sokkal több: színészi gyakorlatra tesznek szert.
A KultUp program kifejezetten a középiskolás fiataloknak szól, amit szintén a Déryné Program keretén belül hívtak életre, mint már említette is. Mik a tapasztalatok? Hogyan tudják ezeket a fiatalokat célzottan megszólítani, milyen visszajelzések érkeznek az iskolákból?
Ez a program nagy hangsúlyt fektet a tantermi előadásokra, a színházi élmény rendhagyó megismertetésére, de igaz ez más előadóművészeti ágra is, hiszen partnereink közt tudhatjuk például a Nemzeti Filharmonikusokat is. Létrehoztunk egy egészen új műfajt, a Szünetszínházat, aminek az a lényege, hogy a tanórák szüneteiben az aulában kezdődik meg az előadás, s a rövid epizódokat egymás után játszva végül egy teljes értékű előadás születik. Óriási sikere van. Egy témanaphoz további programelemek is kapcsolódnak, mint például kvíz- és előadóművészeti versenyek, rendhagyó irodalomórák. Partnereink közé tartozik a Nemzeti Emlékezet Bizottság és a Rákóczi Szövetség, akiknek segítségével rendhagyó történelemórák is megvalósulhatnak. Kivételesen jó érzés azzal szembesülni, hogy a program, amit megálmodtunk a fiataloknak, ilyen szépen muzsikál. A visszajelzések azt bizonyítják, hogy a kamaszokat is meg lehet a kultúrával szólítani, ha tudjuk, milyen formát kell választanunk. Az ő nyelvükön kell tudnunk megszólalni, s ami talán a legfontosabb: az ő közegükben, tehát az iskolákba kell eljutnunk, s egy közösségi élményt kell adnunk. Mindez megvalósulni látszik, amire büszkék vagyunk.
