Újabb jelentős kötettel bővült az SZFE Könyvek sorozat: magyarul is megjelent Béatrice Picon-Vallin francia színháztörténész Théâtre du Soleil – Ariane Mnouchkine Napszínházának első fél évszázada című munkája, amely a legendás társulat első 50 évét mutatja be. Az SZFE Doktori Iskolája által szervezett szeptemberi tankönyvbemutatón a szerző mellett részt vett a társulat két színésze, Duccio Bellugi-Vannuccini és Jancsó Judit is.
„A kötet szerzője nem csupán tudósmunkák szerzője, CNRS-kutató, három könyvsorozat szerkesztője, hanem színházközeli ember is. Béatrice Picon-Vallin és a Soleil művészei most személyesen is elhozták azt a tapasztalatot, amelynek átadása a magyar színházi közösség számára felbecsülhetetlen érték” – ezekkel a szavakkal nyitotta meg a tankönyvbemutatót Sepsi Enikő rektor, a Művészettudományi PhD program vezetője és az SZFE Könyvek sorozatszerkesztője, aki azt is kiemelte, hogy a kötet megjelenése színháztörténeti mérföldkő.

A francia színháztörténész monumentális munkája, a Théâtre du Soleil – Ariane Mnouchkine Napszínházának első fél évszázada a társulat öt évtizedének történetét, előadásait, működési elveit és szellemiségét mutatja be gazdag fotóanyag segítségével. A kötet 2014-ben jelent meg először Franciaországban, 2015-ben pedig elnyerte „a legjobb színházról szóló könyv” rangos díját. Most, 10 évvel később, a magyar közönség is kézbe veheti ezt a különleges kötetet magyarul. Ez a színházi műhely világszerte generációk alkotóit inspirálta.
A könyv szerzője, Béatrice Picon-Vallin a nemzetközi színháztudomány meghatározó alakja. „Számomra az átadás vált a legfontosabb feladattá: átadni azt, amit tapasztaltam és tudok. A Théâtre du Soleil egy közösségi műalkotás, ahol minden hangnak – színészeknek, technikusoknak, zenészeknek, rendezőknek – helye van. Ezt szerettem volna a könyvben is érzékeltetni a hagyományostól eltérő struktúrával” – fogalmazott a szerző a könyvbemutatón.

A kötetet magyarra Rideg Zsófia dramaturg fordította, aki személyes ügyként tekintett a munkára. „Nagyon fontosnak tartom a mesterek előtti tiszteletadást, és Ariane Mnouchkine ilyen fantasztikusan karizmatikus mester. Ezt éreztem, mikor először láttam az előadásokat és beszélgethettem vele személyesen is” – emlékezett vissza. Szavai szerint a kötet számára nemcsak szakmai, hanem személyes adósság is volt.
A Théâtre du Soleil története 1964-ben kezdődött, amikor Ariane Mnouchkine és társai azzal a céllal alapították meg a társulatot, hogy új, közönségbarát népszínházat hozzanak létre. A vincennes-i erdő egykori tölténygyárában, a Cartoucherie-ben otthonra találó közösség hamar egyedülálló műhellyé vált: minden döntést közösen hoztak meg, a fizetések egyenlőek voltak, és minden művész részt vett a mindennapi munkában.
Franciaországban nincsenek társulatot, a Soleiben is sokan megfordultak a világ minden részéről, ez a horizontális struktúra és a közösségi alkotás szelleme ma is meghatározza a társulat működését. Ariane Mnouchkine ars poeticája szerint „a színház arra hivatott, hogy elmesélje, megmagyarázza számunkra a világot, erőt adjon ahhoz, hogy megértsük, és ezáltal képesek legyünk megváltoztatni is.”
A könyvbemutatón a társulat két színésze, Duccio Bellugi-Vannuccini és Jancsó Judit is jelen volt, akik betekintést nyújtottak a közösség mindennapjaiba. Duccio Bellugi egy ázsiai tanulmányút élményeit idézte fel, amikor a Dobok a gáton című előadásukhoz kerestek inspirációt a maszk-és bábhasználat terén. Japánban, Koreában, Tajvanon és Vietnámban is jártak, ahol az ázsiai színházak működésébe nyertek betekintést. „Tudtuk, hogy az előadásban bábokat akarunk használni, ezért azt csináltuk, amit egykor a japán kabuki-színészek: végigjártuk az összes ázsiai műhelyt, ahol ezt a módszert alkalmazzák. Amikor visszatértünk Párizsba, kilenc hónapig próbáltunk a bábokkal, amíg meg nem találtuk a megfelelő formát.”

Jancsó Judit közel húsz éve csatlakozott a társulathoz, először gazdasági területen dolgozott, ebből írta ugyanis a DESS diplomáját, majd két évvel később színészként is dolgozhatott az előadásokon. Így mesélt a működésük sajátosságairól: „Ez egy sajátos, de nehezen fenntartható gazdasági modell. A színház megalakulásakor az alapötlet az volt, hogy ne alakuljon ki semmilyen hierarchia a társulaton belül, ezért nálunk mindenki ugyanannyit keres. Ahhoz, hogy fenntarthassuk ezt a működési modellt a megoldás az, hogy egy előadást nagyon hosszú ideig játszunk és a bevételből fedezzük a költségeinket és őrizzük a színház demokratikus létét.”
A könyvbemutatóhoz kapcsolódóan Duccio Bellugi és Jancsó Judit workshopot is tartottak az SZFE másodéves hallgatóinak, akik így közvetlenül megtapasztalhatták a Soleil közösségi alkotásra épülő színházi nyelvét, valamint a balinéz és a commedia dell’arte maszkok használatát.
A kötet az SZFE Könyvek sorozatban az egyetem és a L’Harmattan kiadó gondozásában jelent meg és Helfrich Judit olvasószerkesztette. A sorozat célja, hogy olyan műveket adjon közre, amelyek tudományos értékük mellett élő kapcsolatot teremtenek a nemzetközi színházi és filmes szcénával.

A kiemelt kép szereplői (balról jobbra): Duccio Belluggi-Vannuncini, Jancsó Judit, Sepsi Enikő, Béatrice Picon-Vallin, Varga Emese, Rideg Zsófia
A nemrégiben elhunyt magyar színházi világ egyik kiemelkedő alakja, az SZFE oktatója, Kálloy Molnár Péter tiszteletére ”Mennyország utca 6.” címmel nemes célt támogató kivételes eseményt rendeznek, amely rendhagyó művészi és közösségi összefogásra épül.
Hamarosan életre kel a fővárosi színházak kulisszák mögötti világa. Március 21-én ismét megnyitják kapuikat a fővárosi színházak a Budapesti Színházak Éjszakáján, amelyhez idén a Színház- és Filmművészeti Egyetem is csatlakozik. A látogatók két helyszínen rendhagyó előadásokkal, nyilvános próbákkal és fiatal alkotók legfrissebb munkáival is találkozhatnak.
Hogyan válik a ló a kaszkadőr legnagyobb szövetségesévé? Lezsák Levente bemutatta a natural horsemanship módszert, amely a ló természetes viselkedésére és ösztöneire építve alakítja ki a bizalmat és az együttműködést.
Wild Mónika, az SZFE Karrieriroda vezetője olyan perspektívát nyitott meg, amely a pályakezdő fiatal alkotók gondolkodásmódját alapvetően változtathatja meg. Nem az volt a kérdés, hogy a hallgatók tehetségesek-e, hanem az: hogyan tudják a nehéz kulturális munkaerőpiacon kreatív és professzionális módon láttatni magukat.
Milyen a művészeti pálya ma Magyarországon? Milyen munkavállalási lehetőségek vannak? Hogy lehet elindítani egy vállalkozást? Milyen módon lehet ösztöndíjat szerezni egy STARTUP elindításához? – többek között ezekre a kérdésekre kaptunk választ az Alkotóműhelyek Hetén.
Tényleg gazember volt III. Richárd vagy csak a Tudor-dinasztia propagandája tette azzá? – erről még ma is vitáznak a történészek. Egy biztos, hogy a hatalomért folytatott küzdelem mindig aktuális téma, így nem csoda, hogy a színházak is szívesen tűzik műsorra Shakespeare királydrámáját. Így tett a Bethlen Téri Színház is, ahol Gloster herceg történetét negyedéves hallgatóink, Horváth Mózes rendezésében és Varga Szabolccsal a főszerepben láthatta a közönség januárban. A bemutatón mi is ott voltunk.
Megkezdte nyilvános vetítéseinek sorozatát a Cickom – Bűvös Bábos Gyermekkor című egész estés dokumentumfilm. A magyar bábművészet és oktatás sokoldalú értékeit bemutató filmben a Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) Fabók Mariann vezette, ötödéves bábszínészosztálya is közreműködik.
Megérkeztek a Színház- és Filmművészeti Egyetemre a tavaszi szemeszter Erasmus-hallgatói: a Romániától Észtországig több országból érkező diákok a következő hónapokban a Sinkovits Imre Színházművészeti Intézetének és a Zsigmond Vilmos Mozgóképművészeti Intézetének angol nyelvű kurzusai segítségével kapcsolódnak be az egyetem szakmai munkájába.

