„A mesterek előtt meg kell hajolni” – Ariane Mnouchkine Napszínháza az SZFE Könyvek sorozatban

„A kötet szerzője nem csupán tudósmunkák szerzője, CNRS-kutató, három könyvsorozat szerkesztője, hanem színházközeli ember is. Béatrice Picon-Vallin és a Soleil művészei most személyesen is elhozták azt a tapasztalatot, amelynek átadása a magyar színházi közösség számára felbecsülhetetlen érték” – ezekkel a szavakkal nyitotta meg a tankönyvbemutatót Sepsi Enikő rektor, a Művészettudományi PhD program vezetője és az SZFE Könyvek sorozatszerkesztője, aki azt is kiemelte, hogy a kötet megjelenése színháztörténeti mérföldkő.

A francia színháztörténész monumentális munkája, a Théâtre du Soleil – Ariane Mnouchkine Napszínházának első fél évszázada a társulat öt évtizedének történetét, előadásait, működési elveit és szellemiségét mutatja be gazdag fotóanyag segítségével. A kötet 2014-ben jelent meg először Franciaországban, 2015-ben pedig elnyerte „a legjobb színházról szóló könyv” rangos díját. Most, 10 évvel később, a magyar közönség is kézbe veheti ezt a különleges kötetet magyarul. Ez a színházi műhely világszerte generációk alkotóit inspirálta.

A könyv szerzője, Béatrice Picon-Vallin a nemzetközi színháztudomány meghatározó alakja. „Számomra az átadás vált a legfontosabb feladattá: átadni azt, amit tapasztaltam és tudok. A Théâtre du Soleil egy közösségi műalkotás, ahol minden hangnak – színészeknek, technikusoknak, zenészeknek, rendezőknek – helye van. Ezt szerettem volna a könyvben is érzékeltetni a hagyományostól eltérő struktúrával” – fogalmazott a szerző a könyvbemutatón.

A kötetet magyarra Rideg Zsófia dramaturg fordította, aki személyes ügyként tekintett a munkára. „Nagyon fontosnak tartom a mesterek előtti tiszteletadást, és Ariane Mnouchkine ilyen fantasztikusan karizmatikus mester. Ezt éreztem, mikor először láttam az előadásokat és beszélgethettem vele személyesen is” – emlékezett vissza. Szavai szerint a kötet számára nemcsak szakmai, hanem személyes adósság is volt.

A Théâtre du Soleil története 1964-ben kezdődött, amikor Ariane Mnouchkine és társai azzal a céllal alapították meg a társulatot, hogy új, közönségbarát népszínházat hozzanak létre. A vincennes-i erdő egykori tölténygyárában, a Cartoucherie-ben otthonra találó közösség hamar egyedülálló műhellyé vált: minden döntést közösen hoztak meg, a fizetések egyenlőek voltak, és minden művész részt vett a mindennapi munkában.

Franciaországban nincsenek társulatot, a Soleiben is sokan megfordultak a világ minden részéről, ez a horizontális struktúra és a közösségi alkotás szelleme ma is meghatározza a társulat működését. Ariane Mnouchkine ars poeticája szerint „a színház arra hivatott, hogy elmesélje, megmagyarázza számunkra a világot, erőt adjon ahhoz, hogy megértsük, és ezáltal képesek legyünk megváltoztatni is.”

A könyvbemutatón a társulat két színésze, Duccio Bellugi-Vannuccini és Jancsó Judit is jelen volt, akik betekintést nyújtottak a közösség mindennapjaiba. Duccio Bellugi egy ázsiai tanulmányút élményeit idézte fel, amikor a Dobok a gáton című előadásukhoz kerestek inspirációt a maszk-és bábhasználat terén. Japánban, Koreában, Tajvanon és Vietnámban is jártak, ahol az ázsiai színházak működésébe nyertek betekintést. „Tudtuk, hogy az előadásban bábokat akarunk használni, ezért azt csináltuk, amit egykor a japán kabuki-színészek: végigjártuk az összes ázsiai műhelyt, ahol ezt a módszert alkalmazzák. Amikor visszatértünk Párizsba, kilenc hónapig próbáltunk a bábokkal, amíg meg nem találtuk a megfelelő formát.”

Jancsó Judit közel húsz éve csatlakozott a társulathoz, először gazdasági területen dolgozott, ebből írta ugyanis a DESS diplomáját, majd két évvel később színészként is dolgozhatott az előadásokon. Így mesélt a működésük sajátosságairól: „Ez egy sajátos, de nehezen fenntartható gazdasági modell. A színház megalakulásakor az alapötlet az volt, hogy ne alakuljon ki semmilyen hierarchia a társulaton belül, ezért nálunk mindenki ugyanannyit keres. Ahhoz, hogy fenntarthassuk ezt a működési modellt a megoldás az, hogy egy előadást nagyon hosszú ideig játszunk és a bevételből fedezzük a költségeinket és őrizzük a színház demokratikus létét.”

A könyvbemutatóhoz kapcsolódóan Duccio Bellugi és Jancsó Judit workshopot is tartottak az SZFE másodéves hallgatóinak, akik így közvetlenül megtapasztalhatták a Soleil közösségi alkotásra épülő színházi nyelvét, valamint a balinéz és a commedia dell’arte maszkok használatát.

A kötet az SZFE Könyvek sorozatban az egyetem és a L’Harmattan kiadó gondozásában jelent meg és Helfrich Judit olvasószerkesztette. A sorozat célja, hogy olyan műveket adjon közre, amelyek tudományos értékük mellett élő kapcsolatot teremtenek a nemzetközi színházi és filmes szcénával.

A kiemelt kép szereplői (balról jobbra): Duccio Belluggi-Vannuncini, Jancsó Judit, Sepsi Enikő, Béatrice Picon-Vallin, Varga Emese, Rideg Zsófia