„A tudomány a gondolatfolyó medre” – interjú Korda Bonifáccal, az OTDK-n első helyezést elért hallgatónkkal
Korda Bonifác, az SZFE negyedéves prózaiszínház-rendező szakos hallgatója első helyet ért el az idei OTDK Művészeti és Művészettudományi szekciójában Tiszazug című drámájával. A verseny apropóján arról beszélgettünk, hogyan egészíti ki egymást tudomány és művészet, valamint, hogy milyen élmény megmérettetni magunkat egy országos versenyen.
Jelenleg negyedéves vagy az egyetem prózaiszínház-rendező szakján. Honnan jön az érdeklődésed a tudományos kutatások iránt?
2014 tájékán kezdtem el írni, eleinte főleg prózát, majd később lírát és drámát is. Egyszer, amikor édesanyámmal a Balatonra utaztunk, meséltem neki a készülő darabomról. Azt mondta, izgalmas ötlet, viszont rákérdezett a drámai alaphelyzetre. Fogalmam sem volt, miről beszél. Aztán elmagyarázta, ami számomra akkor revelatív élmény volt. Megértettem a központi fontosságú alkotómunka egyik jelentős fogalmát. Szerintem így kell működnie a tudománynak is. A tudomány az én szememben nem l’art pour l’art, vagyis – a képzavart elkerülendő – nem „la science pour la science”. Nem önmagáért áll, hanem azért, hogy keretezze, rendszerezze, elérhetővé és érthetővé tegye azt a tudástárat, ami a rendelkezésünkre áll, illetve, hogy kibővítse, értelmezze és esetleg új perspektívába helyezze azt, ami ily módon még nem áll a rendelkezésünkre. Hérakleitosz metaforájába betörve: a tudomány a gondolatfolyó medre. A tudományos kutatás iránti érdeklődésem tehát cél- és szükségszerű, mert segítségével elméleti és gyakorlati rendszereket alkothatok, ami segít az előbbre jutásban. Így találom meg a szavakat is, amiket keresek, általa tudom meg, ha nem vagyok magányos a gondolataimban, mert kapaszkodókat kapok más alkotóktól, gondolkodóktól.
Az OTDK Művészeti és Művészettudományi Szekciójában első helyet értél el a Tiszazug című drámaszöveggel. Milyen élmény volt számodra a verseny?
Maga a munka, az alkotófolyamat, a kutatás felemelő volt, viszont a verseny – hiszen a szekciónk most született – hagyott még bennem kérdéseket. Az adaptációk és a nem konkrét irodalmi előzményből kifejlődő (eredetinek titulált) drámák összevetése még nem úgy történik, ahogy azt előre elképzeltem – ez nem baj, viszont a magam részéről talán ez jelentette a legnagyobb dilemmát. Kéretlen kritikámat félretéve kifejezetten jó élménynek találtam az eseményt. Olyan emberek előtt beszélhettem a művemről, akik maguk is tudósok, alkotók, előadók, emellett olyan szakmai beszélgetésen vehettem részt velük, ami nem egy kivégzőosztag előtti szorongás érzetét keltette, hanem ami a felszabadított. Szeretek vitázni, véleményeket, érveket hallgatni; alapvetően szükségem van a verbális agytornára, amit az OTDK teljes mértékben megadott.
Miről szól a „nyertes” dráma, pontosabban: mi a drámai alaphelyzet?
A Tiszazug történeti kontextusa egy gyilkosságsorozat. A tiszazugi méregkeverők elnevezés egy csoport nőre utal, akik tiszántúli falvakban éltek és 1911–1929 között körülbelül 300 embert öltek meg. Ez egy sokszor feldolgozott téma: asszonyok, akik olyan megoldásként tekintettek az arzénra, amely megszabadította őket a terheiktől, megmérgezték részeges, bántalmazó férjeiket, valamint magatehetetlen, idős hozzátartozóikat. Az én drámám viszont nem a történelmi tényeket vizsgálja; igyekszik minél jobban elkerülni a konkrétumokat. Ehelyett egy tárgyalást nézhetünk végig, amelynek során egy vallatott asszony idézi fel a múltbél emlékeket. A mű a két világrend – a paraszti élet valósága és a törvény által diktált jogrend – közé szorítottság kiszolgáltatott helyzetét ábrázolja.
Hogy látod, az egyetem mennyire támogatja a hallgatók tudományos tevékenységét?
Támogatja, ez nem kétséges, mutatja ezt az Egyetemi Kutatói Ösztöndíj Program, a TDK brutális szervezőmunkája és még sorolhatnám. Az viszont látszik, hogy az elméleti és gyakorlati munkát sajnos általában különválasztják fejben (és talán lélekben is?), pedig borzasztóan fontosnak tartom, hogy a színházi kultúra ezen két meghatározó felének násza gazdagítsa a hallgatói és az egyetem falain kívüli tevékenységünket.
A május 30-ai EKÖP konferencián Pilinszky János élő tárgyai című pályamunkádat mutattad be. Mesélnél erről a projektről is?
Ebben a művészeti projektben a Pilinszky-művek színpadi jelenlétének lehetőségeit vizsgálom. Célom, hogy az elmaradt színházi kanonizáció kérdésfelvetéseit újra megnyissam, és mindent megtegyek azért, hogy – követve azokat az alkotókat, akik már foglalkoztak Pilinszkyvel – újragondoljam az értelmezési lehetőségeket, új színháztörténeti kontextust találjak és a gyakorlatban is hasznosítható anyagot hozzak létre. Pilinszky megjelen(ít)ését a színházi praxisban személyes feladatomnak is tekintem, emellett hiszem, hogy a költő esztétikája – ezen keresztül pedig alkotásai is – beemelhető a kortárs színházba. Ennek a módszerét tervezem kutatni, kidolgozni és megvalósítani minél többféleképpen.
Nehéz bekerülni az Egyetemi Kutatói Ösztöndíj Programba?
Egyáltalán nem. Egyedül a témaválasztás adja a nehézséget, és ezzel én is küzdöttem. Úgy gondolom, olyan projektbe érdemes belecsapni, amihez az érdeklődésünkön kívül személyes kapcsolódásunk is van, illetve, ami ezen felül hosszútávon is hasznosul – például egy új dráma formájában. Számomra Pilinszky János régi szerelem a színházzal, az irodalommal és a zenével együtt. Ennek a szerelemnek megvannak a személyes okai is, ezért a kibontása eszet-lelket megmozgató folyamat. Ilyet nehéz találni, azonban ha mégis sikerül, utána már nem olyan nehéz pályázatot írni belőle. Megéri.
Mindkét projektben dr. Timár András a témavezetőd. Hogyan indult a közös munka, és mennyire gördülékeny?
Dr. Timár Andrással lassan öt éve folytatunk közös munkát, ebben az időszakban pedig sokféle módon tanított, segített; egyik mesteremnek tartom. Először gimnazista koromban tanulhattam tőle, később ő ismerte fel a tudomány iránti érdeklődésemet. Minden megakadásomon átsegített, összeszoktunk az évek során és nagyon megbízom a véleményében, valamint szakmai tapasztalatában, de leginkább emberileg felszabadító vele a munka.
Mik a terveid a diploma megszerzése után?
Szeretnék doktorálni, visszont nagy dilemmát jelent most számomra, hogy PhD vagy a DLA képzésben kezdjem-e el. Éppen azért, mert az egyik inkább a gyakorlati művészeti munka, a másik pedig az „elméleti”, tudományosabb igényű vizsgálódás felé húz, én pedig azt szeretném, ha a két világ együtt lenne jelen az életemben. Ezen kívül a kőszínházi munkáimon kívül saját drámáimat is szeretném színpadra állítani – távlati terveim között egy társulat alapításának a gondolata szerepel.
Egyéb hírek
Mit lát a néző? – új módszertani kötet jelent meg a színházi befogadás kutatásáról
Szeptember 3-án, a Színház- és Filmművészeti Egyetem egyhetes kulturális programsorozata, az Alkotóműhelyek Hete keretében mutatták be a Mit lát a néző? című hiánypótló színházszociológiai tankönyvet. A kötet 2025 áprilisában jelent meg a L’Harmattan Kiadó gondozásában, a Károli Könyvek sorozatban, szerkesztői Sepsi Enikő, az SZFE rektora és Szabó Attila, az egyetem oktatója. A kiadvány elméleti hátteret, gyakorlati módszereket és konkrét kérdőíveket kínál mindazoknak, akik színházi nézőkutatások megszervezésével kívánnak foglalkozni.
„Egy szavam se lehet” – beszélgetés Udvarias Katalin, színművésszel
Udvarias Katalin 1974-ben diplomázott a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, és tavaly vette át az arany díszoklevelét. Több mint fél évszázados pályafutása során számtalan főszerepet alakított, emellett 16 évig tanított, könyvet ír, és ma is aktívan dolgozik. Beszélgetésünkben a hivatás szeretetéről, a színészi lét kihívásairól, valamint a boldogság titkáról mesélt.
Mit lát a néző? És mi az a puskamikrofon? – Programajánló az Alkotóműhelyek Hetéről
Mindig is kíváncsi voltál, mit tanulnak a többiek? Televíziós szakra jársz, de érdekel a színpad világa? Esetleg rendezőként eljátszottál a gondolattal, milyen lehet bábszínészként életet lehelni a tárgyakba, vagy talán már profin vágod a filmet, de szívesen kipróbálnád magad egyszer a kamera mögött? Az Alkotóműhelyek Hete során pont erre lesz lehetőséged. Kezdjük együtt kreatívan az új tanévet!
„Nagyon vágytunk már egy ilyen osztályra” – bemutatkoznak az elsős bábszínészek osztályvezetői
Ellinger Edina és Ács Norbert ugyanolyan fanatikusai a bábművészetnek, annak szerepéről és oktatásáról is egyet gondolnak. Így nem meglepő, hogy huszonegy éve egymás szakmai támaszai, és hogy idén együtt indítanak osztályt az SZFE-n. Az elsős osztályok vezetőit bemutató sorozatunkban ezúttal velük beszélgettünk.
Ismét az Alkotóműhelyek Hete nyitja a tanévet
Pilátus alakja a színpadon, a homokból hogyan válik emlékezet és mit rejtenek az őserdő által benőtt maja városok. A korábbi évekhez hasonlóan számos érdekes előadással, programmal várjuk hallgatóinkat már szeptember első hetében, hogy kreatívan induljunk neki a közös munkának.
„Újra szívünkbe zártunk, Debrecen!” – Beszámoló a 2025-ös Nyári Akadémiáról
Az idei Nyári Akadémián 81 leendő elsőéves hallgató vett részt a cívis városban, hogy megismerkedjen jövendőbeli évfolyamtársaival, oktatóival, és nem utolsósorban azzal az egyedi „eszefés” életérzéssel, amely hamarosan mindennapjaik részévé válik. A HÖK és az egyetem vezetésének közös szervezésében megvalósuló egyhetes tábor gazdag kulturális, szakmai és közösségi programkínálattal várta a résztvevőket, így az oktatók és a hallgatók szeptember 5-én, a tanévnyitón már ismerősként üdvözölhetik egymást.
„Célunk, hogy minél több jó film szülessen” – bemutatkozik az SZFE dokumentumfilmes osztályvezető párosa
A 2025 szeptemberében induló osztályok vezetőit bemutató sorozatunkban ezúttal a dokumentumfilm-rendező művész MA osztályának vezetőivel, Barlay Tamással és Moys Zoltánnal beszélgettünk. A Zsigmond Vilmos Mozgóképművészeti Intézet oktatóival arra is kitértünk a felvételi eljárás menetének ismertetése mellett, hogyan találja meg egy dokumentumfilmes készülő alkotásának témáját.
Milyen egy casting a tévében? – elkísértünk három SZFE-s hallgatót
Különleges lehetőségben részesült egyetemünk három zenésszínművész-hallgatója, amikor részt vett az MTVA szereplőválogatásán. A Karrieriroda által szervezett castingon a hallgatók a színházi előadói készségeik kiegészítéseként betekintést nyerhettek a televíziós műsorvezetés világába is.
